Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

20(12. November 2., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGY E I Kritikus időszak az utakon Az elmúlt év fordulópontot jelentett hazánk közleke­désbiztonsági helyzetében. Az 1990 óta tartó javuló tendencia megtört, és egyre több baleset történt az or­szág közútjain. Megyénk e negatív jelenség alól sokáig mentes volt. ám a statisz­tikai adatok romlása mégis be­következett - derült ki a megyei rendőr-főkapitányság tájékozta­tóján. Molnár Miklós ezredes, közbiztonsági igazgató elmond­ta, a baleseti adatok szerint 2001-ben megyénket az utóbbi tíz év legkedvezőbb mutatói jel­lemezték. Sajnos ez év első 10 hónapjának eseményeit tekintve a negatív elmozdulás egyértel­műen kitűnik. Több a baleset, mint tavaly ilyenkor. Figyelemre méltó a halálos balesetek szá­mának emelkedése. A helyzet már csak azért is nehéz, mert az év legkritikusabb hónapjai még hátravannak. A kimutatások szerint ugyanis a téli időszak­ban gyakrabban következnek be súlyos kimenetelű balesetek. Gyenes György, a megyei köz­lekedési felügyelet osztályveze­tője felhívta a figyelmet a közel­gő jogszabályváltozásokra is. Jövő év január 1-jétől sárga rendszámmal közlekedhetnek a díj ellenében szállítási feladato­kat végző autóbuszok. Ugyan­csak ez év végéig szól az a határ­idő is, amelyen belül fel kell sze­relni tachográf készülékkel a 3,5 tonna össztömegű gépkocsikat. Szólt arról is, hogy 2002. decem­ber 31-ig kell lecserélni újra az árufuvarozási tevékenységre szóló engedélyeket. _____________________________ HGY A kegyeleti nap tiszteletére Abádszalók A régi-új (egy tag kivételével a régi testület kapott újabb négy évre bizalmat) önkor­mányzat tiszteletre méltó fi­gyelmességeként is felfogha­tó, hogy a település minden­szentek előestéjén avatta fel korszerűsített és funkcioná­lis terében is bővülő ravata­lozóját. A temetőkerti eseményt csütörtö­kön megnyitó Bordás Imre pol­gármester elsősorban arról a kö­zös tiszteletről, figyelmességről beszélt, melynek elsődleges szempontja a településen élők szolgálata. Azzal is, hogy a gyász óráiban az emberi méltósághoz illően segít. Ez a segítség a közel 20 millió forintos beruházás révén vált va­lósággá. Méghozzá úgy, hogy a tervezett 2003-as átadást előre­hozta az idei esztendőre, amihez nagyban hozzájárult a területfej­lesztési tanács 11 millió forintos támogatása, a helyi önerő, vala­mint a kivitelező Bizalom-Minő­ség Kft. és a települési gamesz munkája. A nap ünnepélyességének fel­tétlenül része volt a nagyközség­ben szolgáló egyházak épületet megszentelő „áldásos” közremű­ködése, s az is, hogy az épület mellett a halottaink emlékére megcsendülő, Györfi Sándor Munkácsy és Mednyánszky-díjas szobrászművész által készített lé­lekharangját is felavathatták a je­lenlévők. PM EMLÉKEZÉS. A Magyar Honvédség Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hadkiegészítő Parancsnoksága év­tizedes hagyományai szerint halottak napja alkalmából megkoszorúzta a szolnoki I. világháborús emlék­művet. FOTÓ: CS. I. Nézőpont MOLNÁR G. ATTILA Védőburkon innen és túl A napokban olyan diákdiszkót szerveztek egy ál­talános iskola felsőseinek, amelynek rendjére a szervező tanárok nagy gondot fordítottak. Ez el­sősorban azt jelenti, hogy polgárőrök és rend­őrök vigyáztak a gyerekekre, hogy semmilyen módon ne kerülhes­senek kapcsolatba mondjuk a drogokkal, szeszes italt pedig egyál­talán nem is árusítottak a rendezvény résztvevőinek, s a tanulók­nak arra sem volt lehetőségük, hogy átugorjanak egy közeli italmé­résbe, s onnét némi toroköblögetés után visszatérjenek. A jelenlé­vők ugyanis csak egyszer hagyhatták el az épületet, csupán akkor, amikor hazaindultak. Bizony a program így, pótszerek nélkül is si­keres volt. Ez pedig a mai viszonyok között szinte egy tudományos felismerés erejével ér fel. Aki járt már egy nagyvárosban péntek vagy szombat este, meg­figyelhette a csoportosan vonuló fiatalokat, akik nagy erőkkel száll­ják meg egyik vagy másik szó-A helyzet alulnézetből cseppet sem rózsás rakozóhelyet. Ha pedig ugyanennek a szemlélőnek lenne elég türelme kivárni a hajnalt, azt is tanulmányoz­hatná, hogy az ugyanazon az útvonalon visszafelé haladó ifjak egy része már a korábbiaknál na­gyobb amplitúdóval és dőlésszöggel közlekedik. Pedig a rendelke­zés minden szórakozóhelyre vonatkozik: bizonyos életkor alatt a kedves vendégnek nem adható szeszes ital. Sőt egy ideje a cigaret­ta terén is hasonló szigorításoknak lehettünk tanúi... Ez azonban nem érződik kellőképpen a gyakorlatban. A legtöbb helyen nem kérnek személyi igazolványt egy pohár sörhöz, ha pedig a csoport idősebb tagjai kérik ki az innivalót, az egész amúgy sem sokat ér. Nagyon jó dolog, hogy az iskolai rendezvények „tisztaságát” akár a fent leírt módon is biztosítják. Ám a helyzet alulnézetből már cseppet sem rózsás. Hiszen azok a gyerekek, akikre ilyen mó­don vigyáztak, néhány órával később talán már olyan szórakozó­helyeket látogattak meg, ahol sokkal kisebb hangsúlyt kapott a biz­tonságuk és védelmük... Nagyjából itt van az a határ, ahol az iskolák védőburka szerte­foszlik. Sajnos az intézmény falain túl a nagy és okos felnőttek már kevésbé ügyelnek arra, mit tesznek gyermekeik... „Szolnok közös otthonunk” Véletlen apróságok Van egy szólásmondás, miszerint az eső és a gyerek akkor jó, amikor jön. Lehet ebben nem kevés igazság, ugyanakkor az is tény, mindkettő akkor ideális, ha időben érkezik. Legyen szó egy tündéri apróságról, netalántán egy kiadós május vé­gi zuháréról. De mi van akkor, ha egy pici élet olyankor ko­pogtat, amikor a tesók már húszon felüliek? Mert erre is adó­dik példa, nem is egy. A kunhegyesi Végért Józsefné Ma­­rikáék immáron huszonnegyedik éve, hogy összekötötték az életü­ket. — Amikor 1979-ben házasod­tunk, elhatároztuk a párommal, két gyerekünk lesz. Titkon abban reménykedtem, talán három is. Akkoriban a BHG-ban kerestem a kenyeret, a férjem a Mezőgépnél. Jött az első gyerek egy év után: József, utána újabb évre: Éva. Ők már most felül a húszon, dolgoz­nak mindketten. Közben építkez­tünk. Telt, múlt az idő, munkahe­lyet váltottunk: én a művelődési központba kerültem, Jóska meg a Gönczi és Fia Kft.-hez. És akkor érkezett még valaki a családba. — Ahogyan emlékszem, nem volt otthon egyik gyerekünk sem... Eszünkbe jutott valami, és mit ad az ég, rá kilenc hónapra megszületett Sára Rebeka. Ekkor 1999. szeptember 2-át írtak. Végért Sára Rebeka már nagylány, három­éves — Gyanítom, mindenki öröm­mel fogadta a hírt.- Kezdetben nem. Változó mó­don viszonyult hozzá még a szű­­kebb rokonság is. Akadt, aki csak hallgatott, mások kerek perec kije­lentették: van már két nagy gye­reketek, minek vesztek a nyaka­tokba újabb nyű­göt? Bevallom, ki­csit én is elgon­dolkoztam az egészen. Volt, akinek meg se mondtam, hogy babát várok, annyira a mi ügyünknek tar­tottam. A párom mellettem volt, és ez a lényeg.- Mára min­den rendeződött. — Olyannyira, hogy Sára a család Lukács Orsi édesanyja ölelő karjaiban fotó: bakos judit szeme fénye. Mindenki imádja, ké­nyezteti. A bátyja, a barátnője, a nővére, a barátja. Mi is, meg a nagyszülők, a keresztszülők. Na­gyon jó érzés, hogy 46 és 43 éve­sen nem szürkék a napok, esték. Mert Sára mellett ez a szó ismeret­len. Ami a szívén, az a száján. Min­dent kimond, amit gondol. Most hároméves múlt, és hiszek abban, fel tudjuk nevelni. Annyi jó, egész­séges évünk még talán lesz. A szintén kunhegyesi Lukács Bálintné Vadon Zsuzsáék is ha­sonló cipőben járnak. Húszéves házasok múltak, és a két nagy mellé „bevitézkedett” a harmadik is. Pedig Bálint már tizenkilenc, a húga, Zsuzsa is tizennégy éves, Orsi pedig kilenc hónapos. — A harmadikat kimondottan nem terveztük — emlékszik visz­­sza az előzményekre Zsuzsa. - Bizony már félidős lehetett, ami­kor kiderült, gyerekünk lesz. 2002. január 10-én megszületett Orsika. — Majd felnő a többiek után — veszi át a szót az édesapa. — Ha lesz munka, lesz kenyér, mert ed­dig is végigdolgoztam az élete­met. Az ifjú jövevény mindebből semmit sem észlel. Jó baba, reg­gel hatkor ébred, noha napköz­ben eléggé lefoglalja anyucit. Al­vás helyett is ismerkedik a világ­gal, mindenkivel, aki hozzájuk jön. A tesók is imádják, járkálnak vele. Odavannak érte a nagyszü­lők, rokonok, és Orsi nemcsak sütkérezik, de nő, ügyesedik is a szeretetben. Igaz, anyja azóta a pihenést hírből ismeri. Hiszen párjára meg a nagyobbakra is naponta főz, mos, és még babázik is. Tévedé­sek elkerülése végett nem akkor, amikor ő szeretné, hanem amikor a kicsi akarja. Isten ajándékának tartják a mosolygós, örökmozgó apróságot. A képeket nézegetve eszünkbe jut: lehet, ezek a hölgyek késői jö­vevények, de kár lett volna nem megszületniük! D. SZABÓ MIKLÓS Németül tanulnak _______Fegyvernek_______ Különleges kezdeményezés szín­helye az óvodai intézményháló­zat. A fegyverneki falurész, a svá­bok lakta Annaháza hagyomány­­őrzőinek fejében fogant meg: az Ágfalván bevált módszert alkal­mazni a település óvodáiban is. Igaz ugyan, hogy az osztrák ha­tárhoz közeli dunántúli faluban nem volt túlságosan megerőltető a német nyelvet megismertetni a gyermekekkel, hiszen azzal nap mint nap találkoznak. Hillender Györgyné intéz­ményvezető elmondta, a soproni óvóképzőben kimunkált Játék a szóval, játék a nyelvvel” mód­szert vezették be. A fegyverneki­­ek már több osztrák és német óvóképző intézettel is felvették a kapcsolatot. Ennek eredménye, hogy vendég óvótanoncok érkez­nek határainkon túlról szakmai gyakorlatot folytatni a települé­sükre, megismertetve közben a kisdedekkel a németet, mészáros (Folytatás az 1. oldalról) Az ülés rögtön az első napirendi pontnál kis vitával kezdődött. Az ellenzéki képviselők nehezmé­nyezték, hogy a főtanácsadói és tanácsadói munkakörökről velük nem egyeztettek. Botka Lajosné és dr. Krizsa Sándor jegyző el­mondták, hogy nem hivatali át­alakításról van szó. A polgármes­ter mellett eddig is voltak tanács­adók, csak posztjukat és nevüket nem hozták nyilvánosságra. A polgármester hozzátette, hogy most éppen a nagyobb átlátható­ság érdekében kérik a közgyűlés hozzájárulását az összesen 12 poszt hivatalos létrehozásához. A közgyűlés néhány ellenszava­zattal és tartózkodással elfogadta az előterjesztést. A közgyűlés összesen 13 napi­rendi pontot tárgyalt meg. Töb­bek között titkos szavazással döntött az alpolgármesterek sze­mélyéről, Barta Istvánt és Radócz Zoltánt választotta meg alpolgár­mestereknek. Radócz Zoltán az általános helyettes. Megválasz­tották a közgyűlés bizottságainak elnökeit, társelnökeit és tagjait, és öt tanácsnokot is választottak a képviselők. Döntöttek továbbá a polgármester és az alpolgár­mesterek illetményéről, amely nem változik az előző polgármes­ter és alpolgármesterek fizetésé­hez képest, azaz a polgármester illetménye havi 429 ezer forint, az alpolgármesterek 386 ezer 100 forintot kapnak. Döntött a közgyűlés arról is, hogy Fodor György és Kovács Li­­bór volt alpolgármester külön jut­tatásként megkapja 3 havi illet­ményét, ami 1 millió 158 ezer 300 forint. Munkatársunk kérdé­sére, hogy Szalay Ferenc volt pol­gármester és Bállá György volt al­polgármester miért nem részesül ilyen juttatásban, dr. Krizsa Sán­dor jegyző az ülés után elmond­ta, hogy ők, mint országgyűlési képviselők a jogszabály szerint ebben a juttatásban nem része­síthetők. Az utolsó napirendi pontban a közgyűlés visszavonta Botka La­josné polgármesternek a Varga Katalin Gimnázium igazgatójává történt korábbi kinevezését. _____ B. A KANAPÉ. A szolnoki Szigligeti Színház Szobaszínháza ismét műsorra tűzte a Turczi István vezette nagy sikerű zenés beszélgetését, a Kanapét. A csütörtök esti Fortissimo vendége Szentpéteri Csilla zongoramű­vésznő volt. FOTÓ: CS. I. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom