Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-28 / 277. szám
4. OLDAL POSTÁJÁBÓL A SZERKESZTŐS É G 2002. November 28., csütörtök | H Hátsó szándékkal - a főbejáraton JÁTÉKOKKAL GAZDAGODNAK. Új játékok vásárlását tervezi jótékonysági báljának bevételéből a szolnoki Krúdy úti óvoda „Észterlánc” Alapítványa. A közelmúltban megrendezett hangulatos eseményen színvonalas műsor szórakoztatta a vendégeket. _____________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓ) Ismétlődnek a támadások? Ők kapják, mi vesszük A hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg a szolgáltatás tartalmát, az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét. Olvastam, hogy Kaposvár városa példaértékű döntést hozott: január 1-jétől a lakosság nem fizet a szemétszállításért, ezt a terhet átvállalja az önkormányzat, a polgárok számára tehát ingyenes lesz szemétszállítás. Elsőre meglepett a hír, jobban belegondolva viszont ennek talán evidensnek kellene lennie mindenhol. Irigylem a kaposváriakat. Ott annyira más értékrend szerint működik a város, hogy mi csak csodálkozni tudunk. Ez a város tiszteli a polgárait, azt szeretné, hogy otthonnak érezze mindenki a városát. Csak reménykedhetünk, hogy egyszer mi is megérjük: nem vesszük a tisztaságot, hanem kapjuk. ___________ANTAL MIHÁLY, SZOLNOK Múzeumi séta városnézéssel A szolnoki pedagógusok nyugdíjasklubja a Kossuth-év záróakkordjaként Cegléden látogatást tett az 1917-ben alapított Kossuth Múzeumban. A csoportot a múzeum igazgatója fogadta, majd egy muzeológus tartott rendkívül érdekes előadást Kossuth életéről, munkásságáról, száműzetéséről, ceglédi kapcsolatairól. Láttuk a gazdag gyűjteményt, a „turini dolgozószobát”, a fia, Kossuth Ferenc által adományozott ereklyéket. A látnivalók között felfedeztünk egy időszakos kiállítást, amely a magyar színjátszás nagyasszonyának, Cegléd szülöttének és díszpolgárának, Patkós Irmának életútját és személyes tárgyait mutatja be. A múzeumi körút után megkoszorúztuk az 1902-ben Horvay János által készített Kossuth-szobrot, sétát tettünk a neogótikus evangélikus templom, a Hild József által tervezett református Nagytemplom, a Szent Kereszt-templom, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt kápolna környékén és a Dózsa emlékét őrző szobornál. Kis időt eltöltöttünk a Kossuth Művelődési Központban is. Cegléd után autóbuszunk Pusztavacsra, a nyolcoldalú, vörösfenyőből épített gúlatoronyhoz, az ország földrajzi középpontjához vitt bennünket. Élményekben, tudásban gyarapodva telt el ez a kellemes kirándulásunk is. _________ALMÁSIJŐZSEPNÉ, SZOLNOK Kedves ismerősömet látogattam meg a kórházi ágyán. Már jó ideje beszélgettünk egymással a többágyas szobában, amikor megjelent egy suhanc (fehér köpenyben!), és arról érdeklődött idős ismerősömtől, jobban van-e már? Hirtelen nem tudtunk mit kezdeni a kérdéssel; magam nem tudtam, ismerősöm ismerőséről van-e szó, a mama pedig végképp elképedt, mit is mondjon a vadidegen kérdésére. Eközben megjelent egy másik siheder is az ajtóban. A mama végül annyit rebegett el, hogy „hát hogy volna, hiszen csak holnap lesz a műtét-Emlékeznek még a népszerű Pintér Fecóra, a kiváló labdarúgóra, edzőre, sportvezetőre? A napokban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Tanoncként ismerkedett meg a labdarúgással Szűcs Sándor, Gulyás István, Nagy Béla - később válogatottak - társaságában. Tizenhét éves korában már a Szolnoki MÁV legendás csapatának tagjaként ott van a szabadkai és újvidéki tornán. Hatvan évvel ezelőtt debütált az Üllői úton a Ferencváros-Szolnoki MÁV mérkőzésen, amely 2-2 eredménnyel végződött. Pintér I., illetve Pintér Fecó néven a Szolnoki MÁV NB I-es csapatában 86 bajnoki mérkőzést játszott. 19-je”. Erre a suhanc is észbe kapott, látva, hogy a helyzet zűrös egy kissé, és kirohant a másikkal együtt, akivel az éppen betóduló falkatársakba botlott. Erre már a nővérek is előkerültek és próbálták a folyosóról kifelé igyekvő csoporttól megtudni, mit vagy kit keresnek. Azok persze nem válaszoltak, eliramodtak. Ismerősömmel még sokáig értetlenkedtünk a helyzeten. Arra a következtetésre jutottunk, hogy — már ránézésre is — a fiúk valami nagyon rosszban sántikálhattak. Szerintünk szándékuk nem szer volt a Kölasz (Közép-magyarországi Labdarúgó-alszövetség), 4-szer ifjúsági és többszörös vasutasválogatott, ’49-ben pedig Párizsban tagja volt az Európa Vasutas Kupa-tornán ezüstérmet szerzett magyar válogatottnak. Amikor a Szolnoki MÁV kiesett az NB I-ből, a csábítások ellenére maradt, s az NB II-ben meghatározó játékosként szerepelt hétről hétre. Az aktív foci befejezése után a MÁV csapatainál edzőként, majd a 16 szakosztállyal működő SE társadalmi elnökeként, főtitkáraként dolgozott. Nevéhez fűződik a ma is működő forráskút, a Véső úti sporttelep lelátójának újjáépítése, az állóhely kialakítása, a birkózócsarvolt tisztességes, valami fal szöveget igyekeztek előadni, hogy közben ezt-azt elemelhessenek, kihasználva a betegek ágyhoz kötöttségét, elesettségét. Felmerült az is, hogy nem nehéz bejutni este (ahogy persze én is tettem), mert nem kérdezik, hogy „hová tetszik”. Az esetről okulásképpen szóltam: vigyázzon mindenki értékeire, amíg kórházban kénytelen feküdni. Mert oda nem csak tisztességes emberek - orvosok, nővérek — járnak „dolgozni”, hanem hitványak is... ____________________(NÉV ÉS ClMI nők megépítése. Felkészültségét, szervező-, irányítókészségét mind a megyei, mind az országos sportszervek elismerték. Tagja volt a megyei Testnevelési Sporttanácsnak, az Edzők Tanácsának, az Országos Testnevelési Sporthivatalnak, a Vasutas Szakszervezet sportosztályának. Munkásságát számos kitüntetés fémjelzi. A Szolnoki MÁV SE örökös tiszteletbeli tagja, megkapta a Megye Labdarúgásáért Díjat. Köszöntjük nyolcvanadik születésnapján, Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, szerettei körében. VARGA FERENC, SZOLNOK _________LABDARÚGÓ-SPORTVEZETŐ Egy ismerőse hívta fel levélírónk figyelmét a november 7-i lapban megjelent Rémes történet című írásra, mert tudta, hogy kísértetiesen hasonlatos történt vele is, nagyjából egy hónappal korábban. Szolnokon a Várkonyi tér felől jöttem a központ felé - írja a Jászság egyik településén élő olvasónk -, s egyszer csak azt vettem észre, hogy előttem egy szörnyen ápolatlan férfi megáll a járda közepén, és elkezd ugrálni, mint egy bolond. Már azon gondolkodtam, merről kerüljem ki, amikor egy - szintén előttem haladó - fiatal lánynak hirtelen nekiugrott, és odanyomta őt a falhoz. Dühömben megfogtam a férfi grabancát és ráncigáltam, közben azt kiabáltam, tűnjön innen. Mivel a lány teljesen kikészült, egy darabon még kísértem. De nem hagyott nyugton az a tudat, hogy ez az ember másokat A cukorbetegek világnapja alkalmából találkozót rendezett a törökszentmiklósi Cukorbetegekért Közhasznú Egyesület. A Karcagról, Mezőtúrról, Szolnokról, Túrkevéről meghívott vendégeket és a helybélieket dr. Varga Imre jegyző köszöntötte, majd előadások hangzottak el. Dr. Kazy Zsuzsanna a cukorbetegség és a magas vérnyomás összefüggéséről, dr. Kun Katalin a szemszövődményekről és kezelésükről, dr. Árok Terézia a reumatológus szemével beszélt a cukorbetegségről, míg dr. Barta Zoltán háziis megtámadhat, ezért visszafordultam, emlékeztem ugyanis, hogy az egyik zebránál láttam egy rendőrt. Elmondtam neki, mi történt, ő pedig azt ígérte, figyelni fogják a férfit. Egyébként érdekes, hogy a férfiemberek ekkor is simán elmentek a lány mellett és mellettem is, s a közeli buszmegálló is tele volt várakozókkal, de senki nem mozdult. Évekig éltem Szolnokon, csak nemrég költöztem vidékre, de állíthatom, ilyen közöny elképzelhetetlen errefelé. * * * (Jászsági levélírónk története újabb adalék ahhoz, hogy ez az ember nagyon veszélyes. Azóta hallottuk, a minap járdasöprés közben támadt rá egy nőre, de a bátor asszony a többszöri próbálkozást visszaverte a seprűnyéllel. Egyébként a november 7-én megjelent eset is eljutott a hatósághoz.) orvos a baj felismeréséről, megelőzéséről és a gondozásról mondott el hasznos ismereteket. A találkozó oldottabb részében a 30 éves jubileumát ünneplő Törökszentmiklósi Népdalkor és Vígh József bűvész szórakoztatta a jelenlévőket. A betegeknek lehetőségük nyílt vércukor- és vérnyomásmérésre is, s egy gazdag árubemutató keretében megismerkedhettek a nekik ajánlott termékek nagy választékával. BÚZÁS SÁNDORNÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS AZ EGYESÜLET VEZETŐJE HAGYOMÁNYTEREMTÉS SZERETETBŐL. Ez lehetne a mottója a mi évenkénti összejövetelünknek. 1950/51-ben végeztük el a nyolcadik osztályt, de csak hét évvel ezelőtt találkoztunk először, amikor a negyvenöt éves évfordulónk volt. Azóta viszont minden évben, immár a hetedik találkozóra jöttünk öszsze - Martfűről, Tiszaföldvárról, Szolnokról, Budapestről s természetesen a helybéliek, egy osztálytársunk pedig Svájcból utazik haza esztendőnként. Egy kellemes délutánt eltöltve, „jövőre veletek, ugyanitt” fogadkozások közepette búcsúzkodunk egymástól. Kívánom a sorstól, hogy még sok szép őszi délutánt szervezhessek kedves osztálytársaimnak._____ __ __ máté jánosné, rákóczifalva A legnagyobbak egyike A jobb életminőségért Kutatók vizsgálták identitásunkat A kilencvenes évek elején a magyar társadalom többsége nem rendelkezett olyan kötődésmintákkal, amelyek megfeleltek volna a folyamatosan változó társadalmi környezet elvárásainak. Ennek leginkább az volt az oka, hogy a kilencvenes éveket megelőzően a hatalmi elvárásoktól eltérő identitásminták nem jelenhettek meg a nyilvános kommunikációban. Gyökeret verhetteke az elmúlt tíz évben új identitásminták? A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja szolnoki társadalomkutató osztálya a közelmúltban a megye települési véleményformálóit, prominenciáit kérdezte megyei kötődéseiről. A kutatásról Szarvák Tibor szociológus számolt be. A kutatás feltevése abban állt, hogy a válaszadóknak a földrajzi tájhoz, településhez, lakókörnyezethez, kistérséghez, megyéhez, régióhoz való kötődésének minősége, befolyásolhatja az életminőséget, a területi jellegű kihívásokra adott válaszlehetőségeket, a mobilitást, és például a helyi, térségi közösség „mi tudatának” erősségét. Kérdőívüket közel 1600 címre küldték ki a kutatók, ebből közel 300 érkezett vissza. A térségi kötődés érzetét vizsgálva összességében elmondható, hogy a többség jól érzi magát a megyében, valamint a lakóhelyén, bár a válaszadók következetesen gyengébbre értékelték (szűkebb/tágabb) környezetük kötődését, ami a megyével és az állandó lakóhellyel kapcsolatos pozitív viszonyuk bizonytalanságát jelzi. Érdekes, hogy minél fiatalabb a válaszadó, annál kevésbé értékeli magasan a megyét és szűkebb lakóhelyét, valamint azt is fontos megemlítenünk, hogy a civil társadalomban tevékenykedőknek befogadóbb attitűdjeik vannak a megyével és a lakóhellyel kapcsolatban. Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez a legtöbb válaszadót elsősorban a mindennapi élettel kapcsolatos dolgok (munka, házasság, rokoni és más emberei kapcsolatok) kötik, táji elemként leginkább a Tisza és a Tisza-tó környezete említhető. A területi-lakóhelyi kötődésre vonatkozó másik kérdésre - hogy ti. milyen gyakran szokott arra gondolni, hogy az országban, régióban, megyében, kistérségben, településen él — adott válaszok átlagai azt igazolják, hogy a megyében élők a fokozatosan táguló lakókörnyezet minden elemét fontosnak tartják, vagyis gyakran gondolnak ezekre a területi elemekre. A megkérdezettek erős identitású területnek gondolják a nyugat-magyarországi megyéket. Vélhetően a megye régiúj regionális aspirációinak következtében a Dél-Alföldről és Közép-Magyarországról nagyobb arányban jelöltek meg Jász-Nagykun-Szolnoknál erősebb identitású megyét a válaszadók. A megkérdezettek többsége a Dunától keletre fekvő területekről jelölt saját megyéjénél roszszabb identitású területeket. A megyei identitás hiányát a megkérdezettek főleg társadalmi-gazdasági okokkal magyarázták, de véleményünk szerint objektívnek tekinthető a földrajzitörténelmi dimenzió is: így különösen jelentősnek tekinthető az a válaszadói értékelés, amely szerint a „nagyobb megyékben szükségszerű az, hogy csak kisebb területre jellemző identitáselemek létezhetnek”. Fontos azonban azt is rögzítenünk, hogy a megyei prominenciák között jelen van olyan vélemény is, amely szerint az identitás alakítása megtörténhet közös célokkal, jövőképpel, mert a válaszadók kétharmada szerint van olyan közös program vagy cél, amiért a megyében élők összefognának. A kijegyzetelt említések azt mutatták, hogy a válaszadók egyértelműen a megye lemaradásának csökkentése érdekében cselekednének közösen leginkább. A kötődés kategóriák másik fontos részét a gyermekek terveinek elemzése jelenti. A válaszadók közel felének van olyan korú gyermeke, akiknek aspirációit, törekvéseit kérdéseinkkel regisztrálhattuk. Bizonytalanok a szülők abban, hogy a megyében lesz-e munkahely, végzettségének megfelelő állás a gyermeknek. A szülők szerint gyermekük életében nagyobb eséllyel következhet egy fővárosi munkahely. A identitás fejlesztésének egyik lehetséges útja a megyéről szóló internetes tartalombővítés. A felmérés adataiból kitűnik, hogy napjaink egyre fontosabb információs eszközét, az internetet a válaszadók egytizede otthon, közel egyötöde pedig munkahelyén használja valamilyen gyakorisággal. Az internet használói főleg a jászsági és a szolnoki kistérség központi településein laknak. A megkérdezettek közel 40 százaléka látott már olyan internetes oldalt, amely a megyéről vagy a településéről szólt. I Í k í S
