Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-21 / 271. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2002. November 21., csütörtök llHIHB Hol menjen a gyalogos? A szolnoki Széchenyi-lakótelepet a városközponttal a Pozsonyi út köti össze. Ezen az úton járnak a gyalogosok, kerékpárosok, baba­kocsival, esetleg rokkantkocsival közlekedők. Sajnos, az ott folyó építkezések miatt egyre lehetetle­nebb a közlekedés. A járdát le­zárják az építési anyagok vagy a szemétgyűjtő konténerek, a köz­út és az elfoglalt gyalogjárda kö­zötti sávban pedig a gépkocsik keréknyomában a sár, a pocsolya teszi elviselhetetlenné a helyze­tet. Terelő gyalogosforgalom nincs kijelölve, de nem is lehet, mert a Szántó körúttól a körülbe­lül egy kilométerre lévő mentőál­lomásig zebra sincs. Miért nem kötelezik a kivitelezőt, hogy áll­ványozza fel a gyalogjárda feletti részt, vagy miért nem építtetnek ideiglenesen a közterületen a gyalogosforgalomnak járdát? Ki ezért a felelős? Az építési enge­délyt kiadó hatóság? Vagy az, aki hatósági engedélyt ad a közterü­let elfoglalására? Vagy a közterü­let-felügyelet, amiért nem ellen­őrzi az építkezések körüli állapo­tokat? A Pozsonyi úton így megy ez évek óta, de senki sem intéz­kedik. Úgy gondolom, a gyalogo­soknak állampolgári joguk, hogy gyalogjárdán, balesetmentesen, biztonságosan közlekedhesse­nek. _____________________(NÉV ÉS CÍM) Ön hogyan döntene? Egy iskolai konfliktusban mentesülhet-e a felnőtt a fe­lelősségre vonás alól csak azért, mert a gyerekeknek nem tenne jót egy rendőrsé­gi hercehurca? Elfogadható­­e az indok a büntetlenség­hez, míg a gyerekeket az is­kolában és otthon is szigo­rúan megrótták? Kisfiam az általános iskola har­madik osztályos tanulója. Maga­viseleté nem a legpéldásabb, van vele probléma, tehát nem min­denáron az ő mentegetése a cé­lom. Egy napon az iskolából igazga­tói intőt hozott haza négy másik társával együtt, amit - jogosan - azért kapott, mert megverték és megfenyegették egyik osztály­­társnőjüket, aki haza sem mert menni, ezért a kislány édesapja bement az iskolába, hogy az osz­tályfőnökkel erről elbeszélges­sen. Mivel a büntetést mi is telje­sen jogosnak éreztük, nagyon megszidtuk gyermekünket és hosszabb időre eltiltottuk kedvelt szokásaitól. A kislány édesapja iskolai láto­gatásának napján felhívott az egyik szülő telefonon, és arról ér­deklődött tőlem, elmondta-e az én gyerekem otthon, hogy az apa nem érte be az osztályfőnökkel történt beszélgetéssel, ugyanis amint az ügyeletes tanárnő az osztálytermet elhagyta, gyerme­keinket fizikai erőszaknak vetette alá, magyarul: jól felpofozta őket - az én fiamat ötször. Ezen kívül mindenféle fenyegetőzésekkel ijesztgette a gyerekeket, idézem: „Kitépem a szívedet! A földbe döngöllek!” - és hasonlók. A gyerekeket úgy megfélemlítette, hogy egyikük sem mert szólni az osztályfőnöknek, sőt otthon is csak egy jelezte a szüleinek, mi történt. Egy héttel az eset után megbe­szélésre hívtak bennünket az is­kolába, amelynek lényege a kö­vetkező volt: a pedagógusok re­mélték, hogy az apuka nem fo­lyamodik tettlegességhez, s bár nagyon nagy hibát követett el, hogy ilyen módon próbálta elejét venni lánya bántalmazásának, kértek bennünket, tekintsünk el a jogos feljelentéstől, mert a ki­hallgatások során gyermekeink lelki sérülést szenvednek. Én ebbe elég nehezen tudok belenyugodni, főleg, hogy gyer­mekem a következő büntetése­ken esett túl: igazgatói intő, az ezzel járó 2-es magatartás, ott­hon többszöri elbeszélgetés, szi­gorú eltiltás minden olyantól, ami számára kedves, idegen szü­lő általi fizikai erőszak. Kértem az iskolát, gondolják át, a történtek után a gyerekek büntetéséből mit lehetne eltöröl­ni, de azt mondták: semmit. Rá­adásul nyugodjak bele, hogy gyermekemet bárki bántalmaz­hatja, s ne merjek feljelentést ten­ni, mert ezáltal nemcsak saját gyerekem, hanem az összes sér­tett fél is be lesz idézve. Mivel én voltam a leghatáro­zottabb abban a kérdésben, hogy a szülő magatartása rendőrségi ügy, a többi szülő is arra kért, te­kintsek el a feljelentéstől. Amikor erről a találkozóról ha­zaértem, a fiam első kérdése az volt: milyen büntetést kapott az apuka? A gyerek igazságérzete hozta elő a kérdést, hiszen a ve­rekedő szülőnek nem kisebb a bűne, mint a gyerekeké, nála is jogos lenne a büntetés. Mikor cselekszem helyesen? Ha végigviszem az ügyet, vagy hagyom az egészet? Milyen ér­tékrendet közvetítek, ha a gyere­ket felelősségre vonom tetteiért, de azt látja, hogy a felnőtt büntet­lenül osztogathat „igazságot”? Mivel nem ritkák a hasonló esetek, szeretném tudni, hogyan vélekednek erről mások. _____________________(NÉV ÉS CÍM) Túra Regécen és Tállyán keresztül A szolnoki Olajipari Természetjáró Sport­klub október végén hagyományosan őszbú­csúztató túrát szervez tagjainak. Az idén több mint negyvenen a Tokaji-hegység déli részébe látogattunk el három napra. Az első program a szerencsi várban kiállított ké­peslapgyűjtemény megtekintése volt. A temati­kusán rendezett több ezer képeslap között a régi Szolnokról is akadt jó néhány. A sok tulajdonost megért vár nevezetes történelmi eseménye a sze­rencsi országgyűlés, amelyen Bocskait Magyar­­ország fejedelmévé választották. A szépen helyreállított falak között napjainkban számos intézmény ka­pott helyet. Többek között a Zemp­léni Múzeum, könyvtár, házasság­­kötő terem, turistaszállás, étterem. Mádon dr. Mátyás Ernő geoló­gusprofesszor vezetésével a 13 mil­lió évvel ezelőtt kezdődött vulkáni tevékenység kőzeteit és azok sokol­dalú hasznosítását ismertük meg. A kőzetből készül például ház- és út­burkoló lap, növényt és állatot erő­sítő, mikroelemeket tartalmazó őr­lemény, macskaalom és fogmosó­por. Alkonyodott, mire a sziklage­rincre épített Boldogkő várához ér­keztünk, és este lett, mikorra mo­gyoróskai szállásunkat elfoglaltuk. Másnap ragyogó napsütés váltot­ta fel az addig olykor szemerkélő-szakadó esőt. Gyönyörű volt az idő a mintegy 12 kilométernyi, Óhutáig tervezett gyalogtúrához. Útközben érin­tettük a regéci várromot, ahonnan lenyűgöző ki­látás nyílik a környező falvakra és a hegyek-völ­­gyek színpompás erdeire. Regéc a Rákócziak egyik legjelentősebb vára volt. Ötéves koráig itt nevelkedett II. Rákóczi Ferenc. Az erődítmény a Habsburgok bosszúálló dühének esett áldozatul, 1715 után katonai védműveit felrobbantották, fa­lait lerombolták. Napjainkban Regéc önkor­mányzata igyekszik helyreállítani. Óhutáról au­tóbusszal mentünk Komlóskára. Itt a falu lakói­nak egykori életét bemutató tájházat néztük meg, majd nekivágtunk a fölöttünk 250 méterre magasodó Pusztavár meredek lejtőjének. A vár történetéről nem sokat tudunk. A napjainkra megmaradt 1-1,5 méter magas falak mellől 360 fokos szögben tárult fel előttünk a tarka őszi táj. Sötétedés előtt maradt még időnk, hogy felka­paszkodjunk a Boldogkőújfalu melletti neveze­tes kőtengerhez is. A felhők mögül elő-elő bújó, lenyugvó nap különös színeket, varázslatos han­gulatot adott a tájnak. Túránk utolsó napján először Tállyára men­tünk, ahol az evangélikus templomban tiszteleg­tünk Kossuth Lajos emléke előtt. Kétszáz évvel ezelőtt ebben a templomban keresztelték meg. A A regéci várnál a hegytetőn Tokaji-hegységben járva, természetesen, a hegy levét is megízleltük. A borkóstolóra Tarcalon, egy 65 méter hosszan a riolittufába vájt, nemes pe­nésszel borított falú pincében került sor. Miköz­ben a különböző fajtájú - a végén 5 puttonyos aszúval — borokat kóstolgattuk, a pince tulajdo­nosa a borkészítés fortélyairól mesélt és arról, hogy mit jelent a vidéknek a Világörökség részé­nek lenni. Kirándulásunk záró eseményeként a Nagy-Ko­pasz 513 méter magas csúcsáról tekintettünk le az Alföldre, majd gyalog sétáltunk le Tokajba. Szép volt az őszi táj, kellemes a tokaji bor, élmé­nyekben gazdag a kirándulás. PAP SÁNDOR, SZOLNOK A TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG ELNÖKE t Erőt, egészséget kívánunk! Ki hinné, hogy dr. Soós István, a megyei labdarúgás és a közélet tisztelt személyisége immár nyolcvanéves! Több mint hatvan éve, még 1939-ben, fémipari szakiskolás­ként kötelezte el magát a foci mellett. Egyszer bevallotta, az is­kolában azért nem fért be az első csapatba, mert Labore, Bódi, Bíró (Cúci), Szívós és még néhányan (akikből ugyancsak ismert labda­rúgók lettek), jobbak voltak nála, de ez semmit nem változtatott a sportághoz való ragaszkodásán. A hadifogságból hazatérve előbb Túrkevén, majd 1950-től Szolnokon focizott, két évvel ké­sőbb azonban munkahelyi elfog­laltsága, majd a tanulmányai mi­att abbahagyta az aktív játékot. De a sporttól nem távolodott el, játékvezetőként dolgozott to­vább. 1957-ben tagja lett a Szol­noki MTE-nek, s amikor a Vörös Meteor egyesült a MTE-vel, őt vá­lasztották elnökké, tíz évvel ké­sőbb pedig — a MÁV és az MTE fúziója során — az egyesület társ­elnökévé. Funkcióját 1985-ig töl­tötte be, ekkor ugyanis a megyei testnevelési és sporthivatal labda­rúgó-szövetsége elnökének vá­lasztották, amivel párhuzamosan a Magyar Labdarúgó-szövetség számvizsgáló bizottságában is feladatot kapott. Elnöksége alatt, 1972 őszén a második helyen, feljutási remé­nyekkel fordult az MTE NB I/B-s labdarúgócsapata, de így volt ez 1977-ben is, amikor nemcsak a bajnokság megnyerésével kacér­kodtak, hanem megnyerték a Fel­szabadulási Kupát is. Jó emlékez­ni, hogy a Megyeri úton hatezer néző előtt a Nagykanizsai Olajbá­nyász ellen 1-1-es állás, majd hosszabbítás után 11-es rúgások döntöttek az MTE javára. Sokan mondták, ha akkor nagyvonalúbb, úgymond egy ki­csit is „beszáll az üzleti világba”, NB I-es csapatunk lehetett volna. De ő a tisztesség és becsületesség elvét követve nem ment bele semmiféle „üzletbe”. Sport- és közéleti munkásságáért számos alkalommal kapott elismerést, ki­tüntetést. Pista bácsi! Köszöntünk nyolc­vanadik születésnapodon, Isten éltessen sokáig erőben, egészség­ben! VARGA FERENC, SZOLNOK LABDARÚGÓ-SPORTVEZETŐ Jelzés nélkül nehéz A balesetmentes közlekedésben fontos szerepet játszik az utak állapota is. A rendőrség jogosan bünteti a gyorshajtást és az ittas vezetést, de az autósok is joggal várnák el, hogy a fő közlekedési utak is megfelelő állapotban le­gyenek. A 32-es út felezővonalának felfestése Jászberény és Szolnok között egyáltalán nem éri el a megfelelő szintet. Jönnek a kö­dös, esős esték, éjszakák, ami­kor a vezető főleg a felezővonal alapján tud tájékozódni. Ez a támpont most is hiányzik. Pótol­ni kellene, mielőtt balesetek okozójává válik. GODA ZOLTÁN, JÁSZBERÉNY Figyel a „nagy testvér” Bejelentették: a rendőrség figye­lemmel kíséri az internet főbb csevegőcsatornáin zajló párbe­szédeket. A hír, mint embert és mint rendszergazdát egyaránt megdöbbentett, hiszen az álta­lam üzemeltetett rendszerbe a hatóság szakemberei ezután bármikor beleléphetnek. Ami­kor valaki csevegőrendszert kezd üzemeltetni, egyben vállal­ja, hogy felhasználói zavartala­nul és biztonságosan cseveghes­senek. Amikor sérülnek azok az alapvető emberi jogok, amik megilletik a felhasználót, a rend­szergazda közbeléphet a saját rendszerén belül. Amennyiben a csevegők üzemeltetői minden felhasználót belépéskor tájékoz­tatnak arról, hogy a lehallgatás tényét a megfelelő szoftverekkel - hadászati és titkosszolgálati programokkal — regisztrálják, akár még ellenlépéseket is kez­deményezhetnek, ha megvan a megfelelő szaktudásuk hozzá. Most is az interneten vagyok, egy olyan csevegőrendszerben, amit szerencsére nem tudnak le­hallgatni; tizenketten vagyunk, üzemeltetők. A legfontosabb kérdés az, mit mondjunk azok­nak az embereknek, akik kará­csonykor egyedül lesznek és ki­zárólag az interneten hallatják majd halovány hangjukat? Őket most sikerült megfélemlíteni. Megpróbálunk erőt adni nekik, hogy ennek a kis csevegésnek az örömét — ami nekik nagyon sokat jelent — ne tudja senki el­venni tŐlÜk. (NÉV ÉS CÍM| A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondaniva­lójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában je­lennek meg. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Tanítók a gyerekekért November 15-én zsúfolásig megtelt a tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola — Pe­dagógiai Szakszolgálat új elő­adóterme, ahol a Jász-Nagy­­kun-Szolnok Megyei Közok­tatási Közalapítvány támoga­tásával fejlesztőpedagógiai kistérségi konferenciát ren­deztek jeles előadókkal, szakkönyvek, szakmai kiad­ványok, fejlesztőeszközök be­mutatójával és vásárával. Az érkezőket Hermann Alice sza­vai fogadták, táblára írva: „A gye­rek fejlődése szempontjából dön­tő fontosságú, hogy érezze, nem­csak szeretik, hanem olyannak szeretik, amilyen” — és ebben a szellemben zajlott az egész konfe­rencia az első percétől az utolsóig. Dr Patakiné Farkas Erzsébet­nek, a megyei pedagógiai intézet igazgatóhelyettesének a speciális nevelési-oktatási szükségletű gye­rekek, tanulók ellátásának közok­tatási törvényi feltételeiről szóló előadása nemcsak konkrét útmu­tatást adott a kollégáknak ahhoz, hogy hová, kihez fordulhatnak differenciált képességű tanulóik érdekében, hanem fel is hívta a fi­gyelmet arra, hogy egyetlen gye­reknek sem lenne szabad elkal­lódnia. A száraznak tűnő téma és a paragrafusok mögött az előadó szavaiból sugárzott a gyereksze­retet, a téma iránti elkötelezettség és a gyerekek érdekképviselete iránti felelősségérzet. Érdekes volt Tóth Ildikónak, a kecskeméti „Gubanc” Fejlesztő­pedagógus Műhely és Egyesület titkárának az előadása a civil szer­vezet szerepéről az egységes fej­lesztőpedagógus-hálózat kiépíté­sében. A kecskeméti modell be­mutatásával illusztrálta, hogy ho­gyan lehet összehangolni, koordi­nálni az azonos városban, térség­ben működő fejlesztők munkáját. Nagy érdeklődés kísérte Birizló- Szabó Irén klinikai és mentálhigi­éniai szakpszichológusnak, a Szolnok Városi Pedagógiai Szak­­szolgálat vezetőjének gondolatait arról, hogy a tanulási zavar telje­sítmény- avagy érzelmi zavar? Gyerekrajzok bemutatásával, elemzésével bizonyította, milyen fontos a kisgyerek számára az ér­zelmileg stabil családi háttér, az elfogadás és az el nem fogadás kérdése, és hogyan függ össze az utóbbi a tanulási nehézségekkel. A délutáni munka két szekció­ban folyt. Mindkettő iránt nagy volt az érdeklődés. Adorján Katalin pszichológus, gyógypedagógus diszlexiáról szó­ló előadását feszült figyelemmel hallgatták a résztvevők. Ő még mindig tudott újat mondani hall­gatóinak. Gazdag tapasztalataiból számtalan tanácsot adott a prob­léma felismerésére és kezelésére. A másik szekcióban Témái Gabriella logopédus, szurdopeda­­gógus a diszkalkulia témakörével foglalkozva adott hasznos taná­csokat. A számolási zavarok felis­merésében, okainak feltárásában és gondozásában talán még ke­vésbé vagyunk járatosak, mint az olvasás-írás zavarok tekintetében. A konferencia a megjelentek nagy megelégedésével zárult. Mindenki gazdagabb lett valami­vel ezen a napon. Volt, aki új is­meretet, volt, aki megerősítést, volt, aki a téma iránti lelkesedést vihette haza. A résztvevők nevé­ben is köszönöm ezt a tartalmá­ban igen gazdag és rendkívül kö­­rülteldntően megszervezett szak­mai programot Bódi György igaz­gatónak, Farkasné Bánfai Lilla igazgatóhelyettesnek, a pedagógi­ai szakszolgálat munkatársainak és mindazoknak, akik közremű­ködtek megvalósításában. SZAUTNER JÁNOSNÉ TANÍTÓ, FEJLESZTŐPEDAGÓGUS, SZOLNOK GYÉMÁNTLAKODALOM. A szolnoki Rimóczi Lajos és felesége, Fi­csór Ilona hatvan évvel ezelőtt fogadott örök hűséget egymásnak. A „gyémánt fénye” beragyogja első unokájuk, László, valamint a roko­nok és barátok szívét, akik virággal, ajándékkal, jókívánságokkal kö­szöntötték Őket. (BEKÜLDÖTT FOTÓI É l I á á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom