Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-20 / 270. szám

ü m 2002. November 20., szerda TÜKÖR 7. OLDAL CSALÁDI Egy kis korcsolyatörténelem A korcsolyázás történetével, azon belül is a nők és a korcsolyá­zás találkozásával foglalkozik egyik tanulmányában Ambrus Attiláné dr. Kéri Katalin egyetemi docens. A szakember szerint a sporttörténet a korcsolyázásnak olyan nyolcszáz éves múlt­járól tud, Magyarországon ugyanakkor csak a XIX. század vé­gén vált divattá. A sporttörténeti szakkönyvek az európai korcsolyázás kezdeteit a XIII-XIV. századra teszik - írja ta­nulmányában Kéri Katalin ami­kor is a németalföldi lakosság sportolás vagy téli közlekedés cél­jából lábára csont, majd később vas és fa kombinációjával készült korcsolyát kötött. Magyarországon egészen az 1860-as évekig a korcsolyázás nem volt divatos sportág, a nők körében pedig különösen nem. Az 1860-as évek végén - vélhetőleg a bécsi korcsolyázó-egyesület megszerve­zésének hírére - a magyar főváros­ban is szervezkedni kezdett né­hány fiatalember, hogy e sportágat meghonosítsa, elterjessze magyar földön (azaz jégen) is. A nők és if­jú leányok számára eleinte kifeje­zetten károsnak vélték eme test­mozgás elsajátítását és gyakorlá­sát. Persze, nem a korcsolyázó­egyesület alapítói, hanem egyes nevelők, akik úgy gondolták, hogy a leányok letérnek az erény útjá­ról, ha lábukra korcsolyát csatol­nak. Voltak orvosok is, akik azt harsogták, hogy a fiatal női szerve­zetnek árt a korcsolyázás, meghű­lés és egyéb betegségek okozója le­het e sport, vagyis az egészségre ártalmas, ezért lányok számára ke­rülendő szórakozás. A városligeti tavon azonban „megtört a jég”, egyre többen és többen merészkedtek a befagyott víztükörre. A korabeli újságok tu­dósításai szerint Eötvös József bá­rónak és két leánykájának is szere­pe volt abban, hogy más nők is korcsolyát csatoltak: a miniszter és gyermekei ugyanis jó példával jár­tak elöl, gyakorta látogatták a jég­pályát. Eleinte a példa és a kíván­csiság inkább a férjes asszonyokat vonzotta a jégre, főként az arisz­tokrata hölgyek köréből. 1872-ben viszont a Vasárnapi Újság egyik száma már arról számolt be, hogy a korcsolyasport a nők körében tel­jesen elterjedt. Az újságíró szerint valószínűleg azért, mert ez a moz­gásforma könnyű és kellemes idő­töltés. Emellett biztosan több dolog is szerepet játszott abban, hogy a nők egyre nagyobb számban ke­resték fel a jégpályákat. Egyrészt az egyesületek, pályák fejlődése, kiépülése, a korcsolya tökéletese­dése (a Halifax-rendszerű fémkor­csolyát felváltotta a vékony pengé­jű acélkorcsolya), és a műjéggyár­­tás korszerűsítése. A korcsolyázás külön ruhadiva­tot hívott életre. Az újságokban a korcsolyasporttal összefüggő írá­sok tetemes részét teszik ki azok a rajzos tudósítások, melyeket a női olvasók számára írtak a párizsi, bé­csi és pesti korcsolyázóruhákról. Türelmetlen hölgyek követeltek újabb és újabb modelleket az újsá­goktól, melyek olvasói levelekre válaszolva vadonatúj ruhák rajzait közölték. Még a századvégen is gyakorta olvashatunk efféle híradá­nyok a jégpályán találkoztak hódo­lóikkal, a férjes asszonyok számára a jégpálya a társasági élet és a „di­vatbemutató” egyik színtere volt a múlt század végén. _ ■ Adalék a csúszkálás fizikájához Azt mindenki tudja, hogy a korcsolya jégen való csúszását a sportszer és a jég kö­zött keletkező folyadékréteg teszi lehetővé. De mivel magyarázható annak a folya­dékrétegnek a kialakulása, amely a korcsolya és a jég között jelenik meg és meg­könnyíti a korcsolyázást? Erre a kérdésre van a „kapásból” jövő válasz, illetve se­gítségül hívható a fizika. A közhiedelem szerint korcsolyázás közben a korcsolya és a jég között azért alakul ki folya­dékréteg, mert a jég nagy nyomáson megol­vad. Ennek az az alapja, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a cseppfolyós vízé (általános eset­ben a szilárd fázis sűrűsége nagyobb, mint a folyadékfázisé), az a nyomás, amelyet a kor­csolya a jégre gyakorol, megolvasztja a jeget. Az alábbiakban felsorolunk néhány tényt, amelyek ez ellen a hipotézis ellen szólnak. A közönséges (hexagoná­­lis kristályokból álló) jég, cseppfolyós víz közötti egyensúly -22 Celsius-fokon megszűnik, tehát ez alatti hőmérsékleten semmikép­pen nem olvaszthatja meg a nyomás a jeget. Ennél alacso­nyabb hőmérsékleteken is le­het azonban korcsolyázni. A műjég hőmérsékletét kb. -8 Celsius-fokon tartják, és kön­nyen kiszámítható (figyelem­be véve, hogy a jég, cseppfo­lyós víz egyensúly kb. 130 at­moszféra nyomásra tolódik el egy fokkal), hogy a korcso­lya által a jégre kifejtett nyo­más messzemenően nem elegendő a jég megolvasztásához még ezen a hőmérsékle­ten sem. Súrlódási mérések szerint szilárd kripto­­non és szén-dioxidon is ugyanolyan jól le­hetne korcsolyázni (síelni) az olvadáspont környezetében, mint a jégen. Márpedig eb­ben az esetben szó sem lehet nyomás hatá­sára bekövetkező olvadásról, hiszen a krip­­ton és a szén-dioxid esetében a szilárd fázis sűrűsége nagyobb, mint a folyadékfázisé. Ha a jég felszínén keletkező folyadékréteg nem a nyomás hatására jön létre, mivel ma­gyarázható a kialakulása? A legelfogadot­tabb nézet szerint a vízréteg a korcsolyázás (síelés) során a súrlódás következtében ke­letkező hő hatására alakul ki. Ezt támasztja alá többek közt, hogy a sárgarézből készült sí jó hővezetése következtében a súrlódási hőt gyorsan elvezeti és így a folyadékréteg nem marad meg, sokkal nagyobb a súrlódás síelés közben, mint például az ebonitból ké­szült sí esetében. Kimutatták az olvadáspont közelében végzett vezetőképesség-mérések­kel azt is, hogy a sí és a hó közötti folyadék­réteg folyamatosan keletkezik síelés közben, míg ha a sí áll, gyakorlatilag nem képződik folyadékréteg a jég felszínén. __________ ___ ■ Téli sportok - versenyszerűen Télidőben egyre többen vágnak neki a hegyeknek sízés céljából. Nem kevesen vannak, akik a kisebb beruházással megúszható korcsolyázást választják. Akadnak viszont szép számmal, akik a téli sportoknak a televízió képernyője előtt „hódolnak”. Alábbi összeállításunk ez utóbbiaknak szól, hogy könynyebben eliga­zodjanak a közvetítések idején. A téli olimpián a műkorcsolyázás kategóriájában négy szám létezik: a női és férfi egyéni, illetve a páros műkorcsolyázás, továbbá a jégtánc. Az egyéni műkorcsolyázásnak két része van: a rövid programban a műkorcsolyázónak nyolc elemet kell beiktatnia - bármilyen sorrend­ben -, és ezeket egy általa választott zeneszámra adhatja elő. A szabad­­programban a műkorcsolyázó egyéni stílusát adhatja vissza, és csillogtathatja sajátos készségeit. Néhány korlátozás van azért az ug­rásokat és a forgásokat illetően. Páros műkorcsolyázásban az a lényeg, hogy a pár egymással össz­hangban futja végig a programot, és annak során bizonyos elemeket együttesen hajt végre - az emelé­sek tartoznak elsősorban ebbe a kategóriába. Itt is van egy rövid kö­telező program, amelyben nyolc elemet kívánnak látni a bírák, míg a szabadprogram hosszabb terje­delmű, de továbbra is tartalmaz néhány formai korlátozást. A jégtáncban két számot kell előadni, az egyiknek egy felismer­hető táncnak kell lennie, a másik a szabad tánc kategóriájába esik. A jégtánc és a páros műkorcso­lyázás erősen eltér egymástól. A jégtáncos párra több korlátozás vonatkozik a táncelemeket illető­en, és bizonyos táncmozdulatokat mesterfokon kell tudniuk előadni. A szánkóversenyeken három versenyszám van: férfi, női és pá­ros. A páros csapatok rendszerint két férfiból állnak. A versenyzők négy egyéni vagy két páros mene­tet mennek, és a legrövidebb összidővel rendelkező a győztes. A versenyzők lábbal lefelé, a szánkóban ül- > ve haladnak a 5 pályán. A férfiak -^5^ és a nők ugyanazon a pályán versenyeznek, csak a nők alacsonyabb pontról indul­nak, mint a férfiak. A szánkó két acéltalpon fut a pályán, és elérhe­ti az óránként 90 mérföldes se­bességet is. A síugrás három számból áll: közép- és nagysánc egyéni illetve nagysánc csapatversenyből. A középsánc rendszerint 90 méter magas, míg a nagysánc 120 méter. Mindkét versenyszámban az ugrók két ugrást hajtanak vég­re és a legmagasabb összesített eredményt elérő versenyző lesz a győztes. Az ugrásokat az elért tá­volság illetve a stílus alapján pon­tozzák. A műlesiklás öt versenyszám­ból áll össze: lesiklásból, szlalom­ból, alpesi lesiklásból, óriás műle: siklásból és kombinált lesiklásból. A síugrás kétféle sáncról történhet séget. A sportolók egyetlenegy­szer mennek le a pályán. Aki a leggyorsabb, az győz. A szlalom a legrövidebb távú versenyszám, de itt kell tudni a leggyorsabban fordulni. A síelők kék és piros kapuk között halad­nak át, amelyeket 75 cm és 15 mé­ter közötti távolságra helyeznek el egymástól. Az alpesi lesiklás hasonlít a szlalomhoz, de a fordulók köny­­nyebbek, a kapuk pedig széleseb­bek és ritkábbak. Az óriás műlesiklás (Super-G) a lesiklás gyorsaságát kombinálja az alpesi műlesiklás nagy szla­lom-fordulóival. A pálya rövi­­debb, mint a lesiklás eseté­­''H-, ben, de hosszabb, mint Váz alpesi műlesiklás­nál. A kombinált ver­­: senyszámban egy V lesiklószámot ■ÍN két szlalomfu­­tam követ. Bár min­den számnak van fér­fi és női változata, a pályák különböznek. A pálya a lesiklás­ban a leghosszabb, és itt érik el a versenyzők a legnagyobb sebes­­fotó, europress/epa így bánjunk a birsalmával A birsalmát konyharuhával kö­rös-körül jól dörgöljük meg, így a szúrós, durva bevonata könnyen lejön. A kemény gyümölcsöt kéz­ben tartva nehéz felszeletelni. Legjobb, ha deszkára fektetjük és erős pengéjű éles késsel vágjuk darabokra. A megpuhult gyümöl­csöt öntsük laza szövésű vászon­nal bélelt szitába. Lecsöpögő le­vét a zseléhez, áttört húsát a birs­almasajthoz használhatjuk fel. Gyors birsalmasajt: Egy kiló birset meghámozunk, magházát eltávolítjuk, majd 1 li­ter vízzel és 1 kiskanál citromsav­val együtt közepes lángon puhá­ra főzzük. A gyümölcshúst áttör­jük, a pürét 50 deka zselésítő és 1 zacskó vaníliás cukorral, vala­mint egy citrom levével felfőz­zük, majd 4 percen át folytono­san keverve hagyjuk forrni. Egy tálcát vékonyan beolajozunk, s a már langyos birsmasszát ráken­jük. 2-3 napig szikkasztjuk, vé­gül kockákra vágva, kristálycu­korba forgatva kínáljuk. (ww ív. hölgyvilág, hu) Őszi-téli divatkalauz a Hölgyvilággal * Volt már indigó- és világoskék, szakadt, roj­tos, koptatott, absztrakt mintás, szegecses, hímzett és gyöngyös. A mindig megújulni ké­pes farmer akármilyen formát ölt is, újra és újra hódít. A farmerkosztüm, élénk kiegé­szítőkkel a nőiességet hangsúlyozza, csak­úgy, mint a magas sarkú, szűk szárú csizma. * Barnában az étcsokoládé, a kakaó, a mokka, a tejeskávé és árnyalatai vezetnek. Ha trendik akarunk lenni, akkor jó, ha meg barátkozunk ez­zel a nem túl kihívó szín­nel, hiszen az idei előrejelzés szerint a barna meghatározó lesz a divatban. Egy­színű változatán jól mutat a deko­ratív öv, lazán a csípőre ejtve. * Mostanában nem kell szigorú ke­retek közé szorítani az öltözékün­ket. A tervezők szabadon bán­nak a különböző stílusokkal. Az eleganciát képviselő köny­­nyű muszlin és a nehézkes, sportos farmer együtt hódít. Vegyíthető a tüli, bor, kord vagy éppen a kötött. A hatás varázslatos lehet. * A hetvenes évek színes ru­hái túl szépek ahhoz, hogy a divattervezők végleg elfelejt­hetnék azokat. Télen különö­sen vidítólag hatnak a tarka, vi­rágos csodák. Megtalálhatjuk áttetsző muszlinra hímezve, festve, bársonnyal nemesít­ve, de foltos állatmintával kombinálva is megihlette a tervezőket. Nagy szere­pet kapnak a kiegészí­tők is. ■ A tte i A Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu i i megnyitására külön toilettet csinál­tattak az asszonyok, az „Emmá­hoz” hasonló polgárfeleségek is. A nők számára a korcsolyázás több volt, mint holmi sport. A fiatal lá­sokat az újságokban, és az Ignotus által írt levelekből (melyeket „Em­ma asszony” névvel szignált a „Hét” című lapban) még 1893-ban is kiolvasható, hogy a jégpálya A befagyott természetes víz a legolcsóbb korcsolyapálya

Next

/
Oldalképek
Tartalom