Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-24 / 248. szám

4. OLDAL , , 2002. Október 24., csütörtök A SZERKESZTŐS E G POSTÁJÁBÓL ______________________________ It t van az ősz, itt van újra Rákóczifalva nem szőlőtermő vidék, de a szüretelés, szüreti bál hagyománya itt is él. A helyi óvodások minden esztendő­ben nagy várakozással készülnek rá. Ünnepeinket, hagyományainkat a népi szo­kásokra építjük. A népi kultúra feleleveníté­sével, őrzésével olyan időtálló értékeket közvetítünk a gyermekeknek; amelyek meghatározzák identitástudatukat, gyöke­reiket. A nevelési év folyamán ismétlődő hagyományaink egységes rendszerbe szer­vezik a csoportok életét, így a sok színes, változatos tevékenység összehangolódik, sajátos arculatot alakít ki. Az időrendben, évszakok szerint meghatározott hagyo­mányőrző alaptevékenységek közül az el­sők az őszhöz kapcsolódnak: ilyen a szüre­ti mulatság, a határjárás, kiállítás a gyerme­kek munkáiból. Nagyon készültünk október elsejére, mert hágyományainkhoz híven ekkor rendeztük meg az óvodai szüreti mulatságot, amelyre vendégeket - az idősek klubjának tagjait és az általános iskola első osztályait - is meg­hívtunk. A belépő egy fürt szőlő volt. Szüreti mulatság­hoz híven nagy vi­dámságban telt a dél­előtt. Köszöntöttük az időseket versekkel, ajándékkal, majd az általános iskola nép­táncosai tartottak egy kis bemutatót. Az óvodások vidáman tapsoltak, sikongat­tak a táncosokkal együtt. Az óvónők drama- tikus játéka - A csősz őrzi a szőlőhegyet cí­mű — minden alka­lommal nagy élmény a gyerekelmek, mert az alvó csősztől szőlőt lehet lopni; igaz a kis­bíró megbünteti tréfás feladatokkal az elka­pott „tolvajokat”, de mindez olyan vidám, olyan jó. A vidám hangulatban a zamatos must is elkészült, közben lehetett jót játsza­ni, finom süteményt enni, mert ez is hozzá­tartozik a mulatsághoz. Nagyon jól érezte magát minden gyermek ezen a délelőttön. Az elkövetkezendő időszakban az őszi ha­tárjárás vár a gyermekekre, és az óvoda mindkét épületének folyosóján az ügyes raj­zokból rendezett kiállítás, amit megcsodál­hatnak a szülők, nagyszülők. BALOGHNÉ GAJDOS JULIANNA ÓVÓNŐ Szerény fogás, jó hangulat Újabb találkozás Október 12-én immár nyolcadik alkalommal találkoztak a zagyva- rékasiak a településről elszárma­zottakkal. Földes Imre szervező és a kétszeres aranypáva díjas Kék Ibolya Műkedvelő Csoport vezetője, Fekete Gáborné most is, mrnt eddig minden alkalommal, szíwel-lélekkel dolgoztak azért, hogy mindenki jól érezze magát. Száznegyvenhatan jöttünk össze, s volt miről mesélni, amikor a húsz-harminc éve nem látott egy­kori barátok, ismerősök egymás­ra találtak. Az egybegyűlteket — a település polgármesterének kö­szöntője után - több mint egy­órás műsor szórakoztatta. A Kék Ibolya Műkedvelő Csoport „bok­rétába” kötött táncbemutatója - az „Erdő mellett nem jó lakni” el­nevezésű páros, a kalocsai tán­cok, a „Rékasi lakodalmas” — fer­geteges jókedvet teremtett, az iga­zi lakodalmak hangulatát idézte, amelyből a vőfélyek strófái sem hiányozhattak, s amihez igazi la­kodalmi kalács, sütemény, bor is társult. A zenét Seres Géza és ze­nekara szolgáltatta. A bőséges és gazdag vacsora után meglepetés volt Sülyi Károly nótaénekes mű­sora, több mint tíz dalt adott elő, mi vele együtt énekeltünk, remek hangulatban. Eddig minden talál­kozóra szívesen emlékezünk vis­sza, legközelebb arra számítunk, hogy a Kék Ibolya megalakulásá­nak tizedik évfordulóját is együtt ünnepelhetjük. DÓRA JÓZSEFNÉ EGYKORI RÉKASI LAKOS A Fegyverneki Horgász Egyesület az idén is megrendezte rablóhal- fogó versenyét a Nagykunsági-fő­csatornán. A terepet a vezetőség már az előző heteken rendbe tet­te, mert a partot benőtte a nád. Az időjárás nem kedvezett, ennek el­lenére 56 horgász gondolta úgy, hogy kipróbálja a szerencséjét. Ezúttal kevés horgász mondhatta szerencsésnek magát, kevés hal Idősek napját ünnepelte a Szol­nok Városi Klubok és Nyugdíja­sok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete. A Tiszaligeti Szabad­idős Központban rendezett talál­kozón dr. Nagy László főorvos köszöntötte az időseket, majd a jelenlévők közül a legtöbbet meg­élt, legbölcsebb hét nyugdíjas klubtagot virággal köszöntötte, jó egészséget, boldog éveket kíván­va. Az egyik ünnepelt épp azon a héten töltötte be a nyolcvankette- dik évét. Az idősek tiszteletére összeál­lított műsorban fellépett a Városi Művelődési és Zenei Központban közel 25 éve működő Szolnoki Balett — Mozsonyi Albert balett­mester tanítványai -, akik Monti csárdást, vadnyugati táncokat, kánkánt táncoltak a hálás közön­ségnek. A balettosok — elfogadva akadt horogra. Felnőtt kategóriá­ban Návai János, az ifi-gyerekben Szalóki Cintia lett a győztes. A legnagyobb halért járó különdíjat Kapusi József nyerte el. A gyere­kek között kisorsolt öt különdíj- nak nagy volt a sikere, ami talán kicsit kárpótolta őket a rossz idő miatt is. Hagyományainkhoz hí­ven megajándékoztuk a legidő­sebb és a legfiatalabb versenyző­ket is, Balogh Feri bácsit és Ekker Pistit. A rossz idő nem zavart ben­nünket abban, hogy főzzünk egy jó pörkötlet ebédre, támogatóink­nak köszönhetően most is volt üdítő, édesség, egy kis lélekmele­gítő. Azok, altik kinn voltak, nem bánták meg. TUKARCS ISTVÁNNÉ, AZ EGYESÜLET ELNÖKE Együtt: idősek és fiatalok az egyesület vendéglátását - szí­vesen hallgatták az idősek tangó­harmonika-, citera- és bendzsójá- tékát s az általuk előadott Csár­Újabb lépés az egészség felé A Szolnoki Egészségügyi Szolgálat ifjúság-iskola- egészségügyi védőnői a tan­év első félévében a város ösz- szes középiskoláját felkere­sik, hogy a szakminisztéri­um által elfogadott és támo­gatott Regionális Mintaprog­ram keretében előadásokat és bemutatókat tartsanak a fiataloknak a daganatos be­tegségekről. A szakszolgálat szakemberei erről a komoly munkáról számoltak be. A felvilágosító munka szervesen kapcsolódik a Nemzeti Nép­egészségügyi Programban meg­határozott célokhoz azáltal, hogy a rákos megbetegedések megelő­zését kívánja szolgálni primer és szekunder prevenció propagálá­sával. A program keretében a ti­zenhat éven felüli korosztály pre­venciós onkológiai egészségne­velésben vesz részt. Ez a fiúknál a heredaganatos megbetegedé­sek korai felfedezését célzó egészségnevelő órát, a lányoknál az emlődaganatok korai stádium­ban történő felfedezését elősegí­tő, emlőönvizsgálatot megtanító gyakorlati szemináriumot ala­pozza meg. A programban ismeretátadó­hatékonyság felmérés is történik, amelyet az egészségügyi szolgá­lat ifjúságorvosai értékelnek ki. A program várható eredmé­nyei között szerepel, hogy a résztvevők a megelőzésért tevé­kenyen cselekvő és a korai felis­merésben az egyéni felelősség- vállalásra tudatosodva gondoz­zák és figyelik önmagukat. A rendszeres tapintásos önvizsgá­lattal a legkorábbi stádiumban felismerhetővé válik az elválto­zás, amely az azonnali kezelés­bevételt segíti elő. Távolabbi eredményként a szakemberek az emlőrák-megbetegedések gyako­riságának és az általa okozott ha­lálozás csökkenését várják. E program - aktualitását te­kintve - kiemelt jelentőségű azon számos, egészséges élet­módra nevelő program közül, amelyeket az ifjúság-iskolaegész- ségügyi védőnők évek óta rend­szeresen, lelkesen és lelkiismere­tesen végeznek Szolnok középis­koláiban. Ezért szeret oda járni! Az a szombat másképp kezdődött, mint a többi. Szívéig hatolt a fájda­lom... ma gyászmise lesz a ke­resztmamáért... Órájára nézett. Van még annyi idő, hogy vegyen férjének egy feltöltőkártyát. Begör­dült a benzinkúthoz. Kicsit távo­labb van az otthonától, mégis ezt választotta. Szeret ide járni. Figyel­mesek, kedvesek a kút dolgozói. Egyenesen a pulthoz ment. Megkapta a kártyát, eltette a visz- szajárót, majd köszönt és távo­zott. Pár perc múlva már a város közepén járt. Ám egyszer csak egy hang bentről megszólalt: „Fordulj meg, mert ötezerrel ke­vesebbet kaptál vissza!” És valóban. Két kétszázast és egy ezrest tett el, pedig tízezres­sel fizetett - villant át az agyán, s már fordította is a kormányt, hogy besoroljon a másik sávba. Ugyanaz a két kedves arc fo­gadta, mint az imént. Elmondta problémáját, a hölgyek készsége­sen álltak rendelkezésére, egy kollégájukat is hívták, aki járta­sabb a videó kezelésében. Ám most nem segít a szerkentyű, túl gyorsan pergeti vissza az esemé­nyeket. Már a mise is elkezdődött...- Záráskor kellene visszajön­ni, mert akkor biztosan kiugrik a többlet. Most túl sokan vannak ahhoz, hogy lezárjuk - ezzel vál­nak el egymástól. Este ismét ott van a középkorú nő. Becsületességről beszél, meg jócselekedetről, őszintén, hig­gadtan, szívből. És a három em­ber újra próbálkozik. Tekergetik, forgatják, nagyítják, lassítják a szerkentyűt. Es sikerült! Pontosan látszott, hogy mi­lyen volt és hová került reggel a bankó. A hölgy megkapta a visszajá- rót, de még mielőtt távozott vol­na, nem tudta megállni, hogy át ne ölelje őt, aki becsületességből jelesre vizsgázott. _________________________ H. M., SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) FÉL ÉVSZÁZADA MONDTÁK KI ELŐSZÖR. Majercsik István és Tóth Julianna ötven éve kötöttek házasságot Jánoshidán. Több évti­zede tett fogadalmukat anyakönyvvezető előtt most újra megerősí­tették. A jeles napon a település polgármestere is köszöntötte a jubi­láló házaspárt, míg szűkebb családi körben gyermekeik és unokáik mondták el jókívánságaikat._____________________(beküldött fotó) „V erecke híres útján... yy A szolnoki pedagógusok nyugdí­jasklubja Ferencz Tiborné szer­vezésében Kárpátaljára látoga­tott. Izgalommal készültünk az útra, hiszen valamennyien jár­tunk már ott az 1970-80-as évek­ben, s kíváncsiak voltunk, hogy a rendszerváltás óta milyen válto­zások történtek. Nem is csalód­tunk. Beregszász a kárpátaljai ma­gyarság fővárosa, szinte kizárólag magyarok lakta falvak között te­rül el, a mai napig magyar többsé­gű, szép műemlékeivel, épülő vá­rosrészeivel jó benyomást keltett. Végre látogatható volt a frissen re­novált vár Munkácson, melyben a történelem során sok neves sze­mélyiség lakott. Ellátogattunk a Rákóczi-birtok főudvarházába, a Fejér-házba is. Ungváron a várpa­lotában a Kárpátaljai Honismereti Múzeum kincseit tanulmányoz­tuk és figyeltük meg a város meg­újulását. Az élmények csúcspontját a Vereckei-hágó jelentette. 895 ta­vaszán az Északkeleti-Kárpátok Koszorúzás a vereckei emlékműnél hágóin átvonulva őseink új honra leltek. Árpád vezetésével itt kelt át a fősereg. A millecentenárium- ra új emlékművet terveztek, saj­nos csak torzóként láthattuk, többször megrongálták. A meglé­vő oltárkőre helyeztük el koszo­rúnkat. A Himnuszt énekelve meghatódva emlékeztünk a ma­gyarság történelmére. A kellemes kirándulást a ven­déglátó családok figyelmessége, beregszászi idegenvezetőnk fel- készültsége tette tökéletessé. ________________ALMÁSI JÓZEEFNE, SZOLNOK dá st nagy szakmai figyelemmel kísérték. DEÁK JÁNOSNÉ _________________________EGYESÜLETI ELNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom