Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-19 / 245. szám

M E GYEJ TŰKOR 4. OLDAL Nem engedték sztárrá válni Manapság szinte percek alatt könnyűzenei sztárt lehet csi­nálni akárkiből, ha jól néz ki, szeret tátogni a magnó hang­jaira, ráadásul teljes mértékben el tudja fogadni a ráerőlte­tett stílust. Áki viszont nem szép, emellett pedig kiváló hangja van, s mondjuk a zenésztársadalom is elismeri tudá­sát, szinte esélytelen a kiadóknál. Tiszafüred Orosz Győzőre valószínűleg sokan emlékeznek olvasóink közül. A ti­szafüredi vállalkozó akkor vált megye- és országszerte ismertté, amikor kivételes képességű do­bos fiát igyekezett minél jobb ta­nárokhoz járatni. A nagy kutako­dás közben aztán megismerke­dett a hazai zenészvilág számos tagjával, akik bátorították az egyébként kiváló hangú apát is. Sőt, úgy döntöttek, felkarolják az idősebb Orosz Győzőt, közös fel­vételek, televíziós szereplések kö­vették egymást, már küszöbön volt az első nagylemez is, amikor áttörhetetlen falakba ütközött a füredi muzsikus. — Olyan ez, amikor elérek vala­mit, érzem, hogy helyem lenne valahol, de azt is tudom, hogy nincs esélyem különféle okok mi­att — magyarázta Orosz Győző. — Barátaim elvitték több kiadóhoz a felvételeimet, akik el voltak ra­gadtatva. Az alaphelyzet is jó volt, hiszen kevesen énekelnek hitelesen rock-, country-, blues­vagy éppen soulzenét. Nekem há­la az égnek megvan ez az adottsá­gom, de amikor megtudták a ko­romat, legyintettek, és közölték, hogy túl öreg vagyok. Többek kö­zött azért is esett rosszul mindez, mert számos sikeres koncertet ad­tam szerte az országban, tehát pontosan tudták, mire vagyok ké­pes. — A könnyűzene sohasem szá­mított könnyű műfajnak, így ta­lán nem meglepő, hogy nem ment minden könnyedén. — Ez igaz, de ez a zene korta­lan, a legismertebb képviselői pe­dig már jócskán elhagyták az öt- venet is, tehát a korbeli magyará­zat kissé sántít. Én inkább úgy Íté­lem meg, hogy az én problémám nem egyedi, az élő zenét játszó együttesek döntő többsége küsz­ködik ezzel. Hiába vevő a közön­ség a valódi muzsikára, ha a ki­adók nem látnak belőle rövid idő alatt sok pénzt, akkor nem ölnek milliókat a reklámokra.- Pedig amikor a Tisza cián- szennyezése miatt közös dalt ké­szítettek a zenei élet krémjével, Demjéntől Gidófalvyig aki számí­tott, segített önnek. — Az egy másik szituáció volt, bár a mai napig büszke vagyok ar­ra, hogy ilyen kaliberű művészek mellém álltak. Akkoriban nevez­tek el a Tisza-tó hangjának is, ami rajtam ragadt. — Varga János, az egykori East- tag azt mondta önről, hogy nehe­zen engedik be a már gyökeret vert együttesek erre a szűk piacra az új, potenciális ellenfeleket. Mennyire lehet ez igaz? — Szomorú ezt mondanom, de tényleg így van. Több emberről hittem azt az ismert zenészek kö­zül, hogy a barátaim, ám az el­múlt évek során ez megváltozott. Köztük és köztem az az alapvető különbség, hogy számomra a ze­ne tényleg csak szerelem, semmi több, de ezt ők nem látták. Nem vagyok megélhetési muzsikus, vállalkozásomból élek.- Miként éreztették önnel, hogy ellenfélnek tartják?- Legutóbb a Petőfi Csarnok­ban Vörös István és a Prognózis jubileumi koncertjén léptünk fel mint vendégzenekar. Telt ház előtt játszottunk, s bizony férfia­sán be kell vallanom, hogy na­gyon meghatott az a siker, amit elértünk. Visszatapsoltak, nem akartak leengedni a színpadról. A szépszámú nézősereg teljesen egyenrangúként kezelt a Prognó­zissal, ez pedig annyira rosszul esett Vörös Pistinek, hogy azóta sem beszél velem. Valahogyan így alakult sok más is, de az élet folyamatosan kárpótol szerencsé­re.- Állítólag egyszer még egy bulvárlap is visszatáncolt valami­ért az önnel készült interjú leköz- lésétől. — Na, ez egy igen érdekes tör­ténet volt. Megcsinálták az egyik buli után a fotót, felvették az in­terjút, aztán pár nappal később felhívott az újságíró, hogy elné­zést, de nem engedik egyelőre le­közölni a cikket. Azzal indokol­ták, hogy egy bizonyos népszerű zenész előzenekaraként keltet­tem fel a figyelmet, az újság pedig annak az illetőnek a médiatámo­gatója, az meg furcsán nézne ki, hogy róla nem, rólam viszont je­lenik meg valami. Ez egy ilyen vi­lág, csak nehéz megszokni.- Úgy hírlik, azért van miért bizakodnia.- Megkeresett a Petőfi csarno- kos koncert után az egyik legis­mertebb magyar énekes koncert­turnéjának szervezője, s felkért, hogy legyek az említett sztár elő- zenekara. Emellett arra is nagyon büszke vagyok, hogy a jövőre be­mutatandó 1956 című rockopera zenéjét tartalmazó CD-n az egyik dalt én énekelhetem. Olyan elő­adók szerepelnek még a lemezen, mint Varga Miklós, Nagy Feró, Rudán Joe, Makrai Pál, Deák Bili Gyula, a színész Forgács Péter és Dömer György.- Akkor letett végleg a karrier­ről?- A magam értékrendje szerint nincs miért szégyenkeznem, mert sokfelé ismernek, magánerőmből lemezt is tudtam kiadni. Csak a saját kedvemért zenélek, járom az országot. Ismernek és elismer­nek a zenészek, még akkor is, ha néhányan keresztbe tesznek is néha. Magam előtt bizonyítot­tam, persze ott motoszkál ben­nem, hogy mi lett volna, ha... PÓKÁSZ ENDRE Orosz Győző a Petőfi Csarnokban is sikert aratott fotó; rigó Róbert A Lili bárónő — mai módra Muszka Jenő operettje a Szigligetiben Nem tudom, mit szólnának a szerzők, főleg a szövegíró Martos Ferenc ahhoz a látványhoz, mely függöny felgördültével szemük elé tárul: a borongósan barna hangulatú, hatalmas oszlopcsar­nokhoz, középen elterpeszkedő fekete ravatallal, melyen gyászos koporsó díszeleg gyertyák fényé­ben. Alighanem meglepődnének, netán azt hinnék, operettjük te­metése készül — nyílt színen. féle temetésről. Ellenkezőleg: a vé­konypénzű cselekményű, sápatag, régiesnek ható szövegű zenés játék friss, eleven szellemiséggel törté­nő, vérátömlesztéses „életre kelté­séről”, amikor is buzgón működik az átvilágító értelem, s így kapja meg a Lili bárónő sajátosan ironi­kus hangvételét. Nincs itt helye a hagyományos, úgynevezett ope- rettes érzelmességnek, a máskor hatásos, sugárzó happy end is ke­Agatha (Egri Márta), báró Malomszegi (Mertz Tibor) és Chrisztina (Császár Gyöngyi) FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Számunkra is szokatlan, megle­lő kissé a lehangoló, szomorú kép. Ámde amikor felhangzik kemé­nyen a gyászoló nép kórusa, s éne­küket éles, sarkos fejrándításokkal kísérik — elidegenítő! -, menten kitűnik, ami azután a folytatásban ki is teljesedik, nincs itt szó semmi­vesebb fényt kap, visszafogottabb az egyébként merőben új helyszí­nű fináléban, ahol az eredeti lóver­senytér helyébe itt egy délibábos hortobágyos nótázással teli, szóra­koztató vadászati(!) kép lép, amelyben Frédi mókásan puffantja le sorban a szereplőket. Van viszont humor: ötletpetár­dák durrannak, szóviccek csattan­nak, szavak pezsegnek, pompás betoldások mulattatóan. S a ko­porsóról is kiderül, játszi ötlet az is csupán — a rendező Ács János te­remtő fantáziáját dicséri —, hogy a játék végére ügyes csattanót lehes­sen belőle kanyarintani, afféle gro­teszk fintort vágni (a koporsóból előbúvó apó látványosan múlik ki szemünk láttára, nevetségesen), ezzel azt mondván: lás­sátok, mindaz, ami tör­tént, játék volt csupán - operett komolyan nem kell vennetek a se­matikus, grófi szerelmi históriát, meg ami még vele, körülötte van, hisz kevés a közük a valóság­hoz. Bezzeg a játékhoz, igen. Szóviccek szikrái­val szórják tele a nézőte­ret, buzog, patakzik a nevetés. Milyen mulat­ságos tud lenni a két, „fekete varjúként” káro­gó, pénzre, szerelemre mohón kiéhezett gróf­nő, kiket briliánsán kari- kíroz Egri Márta és Csá­szár Gyöngyi, elsőran­gúan komédiáznak; vagy ahogy a vendég­ként visszatérő Vida Pé­ter formáz meg egy bo­londosán aranyos figurát, Frédit, minden mozdulatára, gesztusára az öröm csiklandozását érezhet­jük, játéka csupa humor. Kitűnő partnere az igen temperamentu­mos Náray Erika, talpraesett, szín­padra termett, érezhetjük rajta, a derűsen kacér, ravaszdi kis szí­nésznőt, Clarisse-t játssza, s oly­kor mint tűzgolyó sistereg át a szí­nen. És Mertz Tibor, aki egy vi­szonylag fakó figurát színesít meg tehetségének ragyogó színeivel, ahogy megfesti a pénzével dicsek­vő, ostoba bunkó, felkapaszkodott bárót, igazán remek. Bőven hör- pinthetünk tehát a humor italából, de jóízűen kortyolgathatunk a lírai szépségek poharából is: a fel-fel- csendülő dalok, a Tündérkirálynő, a Szellők szárnyán dallamai a lel­kűnkig hatolnak, szívünkig érnek, mely megdobban, beleremeg. Mert úgy szólaltatják meg őket, a kellemes megjelenésű, igen szép hangú Váradi Zita — Lili bárónője érdekes és izgalmas, természetes, miként a férfiasán fess, énekesnek is kitűnő Nyári Zoltán, aki vonzó bonviván pózok nélkül. És ha hangja magasba ér, szárnyalni tud. Jó színvonalú, igényes muzsikálás jellemzi az előadást, beleértve a nagy kedvvel és ihletetten játszó zenekart, dirigens Ménesi Gergely (zenei vezető Rácz Márton) és a pompásan éneklő kórust is. A si- j kerben osztozik a tánckar - főleg üveges táncuk tetszett — és egyéb ! szerepekben Petridisz Hrisztosz, markáns tiszttartó, valamint a két Gábor, Horváth és Deme, végül Tamai Attila. Az ötletes rendezés Vörös Ró­bert dramaturg közreműködésé­vel végül is nemcsak kiemelte a Lili bárónőt, ezt az öreg operettet papírsírjából, ám mai mód tette elméssé számunkra, egy kedves este maradandó élményeként. És ezt dörgő tapsokkal meg is hálál­ja a nagyérdemű. _______ VALKO MIHÁLY 2002. Okt óber 19., szombat Nézőpont _______________________BI8T1Y ANDRÁS_______________________ Az bíráljon, aki szavazott A vasárnap legfontosabb eseménye ország­szerte kétségkívül az önkormányzati választás lesz. A választók kinyilvánítják akaratukat, hogy kit szeretnének látni településük polgár- mesteri székében és a különböző önkormányzati testületekben. A szavazás mindenképpen érvényes lesz, hiszen a törvény ez esetben nem állapít meg érvényességi küszöböt, ám mégsem mindegy, hogy mennyien keresik fel a szavazóköröket. A polgár­mesterek és az egyéni Mégsem mindegy, mennyien )elöltek . hitelessége keresik fel a szavazokoroket gyon ;s van annak je. lentősége, hogy az összes választásra jogosult lakos 40-50, vagy esetleg csak 10-15 százalékának szavazatával választották-e meg őket. Az a tisztségviselő, aki maga mögött érezheti a település lako­sainak nagy arányú támogatását, határozottabban, céltudatosab­ban tud cselekedni, merészebb terveket készíthet, és korántsem utolsósorban nagyobb súllyal képviselheti települését annak ha­tárain túl. A demokráciának ugyan sokkal többet kellene jelentenie an­nál a lehetőségnél, hogy az emberek négyévenként kinyilvánít­hatják, kiket látnának legszívesebben az ország vagy a település vezetésében, ám ezt az alkalmat sem szabad lebecsülni. Aki nem megy el szavazni, annak nincs erkölcsi alapja, hogy később elé­gedetlenkedjen a megválasztottak miatt, hiszen lehetséges, hogy éppen az ő és a hozzá hasonlók szavazataival lehetett volna job­bakat választani. A cserbenhagyok logikája JÁSZSÁG A törvény bűncselekmény­ként értékeli és szigorúan bünteti azt a magatartást, ha valaki ügy válik részesé­vé egy közlekedési baleset­nek, hogy a következmé­nyekkel, az esetleges sérül­tekkel mit sem törődve, megállás nélkül olajra lép. Még súlyosabb, ha valaki se­gítségre szoruló embertár­sát hagyja magára a helyszí­nen. Annak ellenére, hogy a bűnüldö­zők igyekeznek minden esetben nyomára akadni az efféle mene­külőknek, és munkájuk többnyi­re sikerrel is jár, meglehetősen gyakran kell cserbenhagyók után nyomozniuk. Az utóbbi hetek­ben szinte egymást érték a cser- benhagyásos esetek a Jászság te­rületén. Mint azt Fehér Sándor­tól, a Jászberényi Rendőrkapi­tányság osztályvezetőjétől meg­tudtuk, a közelmúltban négy cserbenhagyót is meg kellett ke­resniük. Ezekben az esetekben ugyan nem történt személyi sé­rülés, de a balesetet okozók vala­milyen okból nem álltak meg a helyszínen.- Ez nem igazán érthető - mondta a szakember -, hiszen így sokkal többet kockáztatnak, mint ha vállalták volna figyelmet­lenségük következményeit. Ha nem menekültek volna el, legfel­jebb egy szabálysértési eljárással kellett volna szembenézniük, így viszont büntetőeljárás alanyaivá váltak. Nem beszélve arról, hogy mivel az anyagi káros balesetek­nél nem minden esetben kell rendőri intézkedést kérni, egy­szerű betétlapcserével is leren- dezhetők lennének a dolgok. Ehelyett előbb-utóbb bekopog­tatnak hozzájuk a rendőrök, és ezzel a kellemetlenségek egész sora veszi kezdetét. Egyszóval: abszolút logikátlan az, amit a cserbenhagyók művelnek. Az utóbbi időszak legsúlyo­sabb ilyen jellegű cselekménye is a Jászsághoz kötődik. Múlt va­sárnap hajnalban ismeretlen sze­mély gázolt el autójával Portelek külterületén egy gyér forgalmú út padkáján ballagó, 16 éves fiatal­embert, aki sérüléseibe a helyszí­nen belehalt. A gázoló nem állt meg, anélkül, hogy megpróbált volna segíteni a fiún, a fék helyett a gázra taposott. Talán abban bí­zott, hogy soha nem találnak rá a zsaruk. A rendőrök azonban ennél bo­nyolultabb és nyomszegényebb szituációban is eredményesek szoktak lenni. Ez esetben is a helyszínen „hagyott”, az ütközés során az autóról lepattant apró anyagmaradványok jelentettek kiindulási pontot a felderítést végzők számára. A rögzített bűn­jelek segítségével sikerült megfej­teniük a keresett jármű típusát. Tudták, egy BMW-t kell megta­lálniuk. Nem tettek mást, mint a nyil­vántartás adatai alapján leellen­őrizték a környéken lakó BMW- tulajdonosokat. így jutottak el a baleset helyszínétől mintegy másfél kilométerre található ta­nya gazdájához, a 36 éves G. Já­noshoz. A férfi beismerte, ő volt a gázo­ló, arra azonban nem tudott ma­gyarázatot adni, miért hagyta sorsára áldozatát. A rendőrség gyanúja szerint G. János ittasan vezette járművét, és feltehetően ez volt az oka, hogy autójával épp ott tért le az útpadkára, ahol a szerencsétlen fiú gyalogolt. Az ittasság gyanúját azonban csak a vérvétel eredménye alapozhatja meg, így tehát egyelőre a halálos közlekedési baleset és a segítség- nyújtás elmulasztása miatt indí­tottak - őrizetbe vétele mellett - nyomozást. HGY A máséra is vigyáznak ______ Kunszentmárton _______ A Szomszédok Egymásért Mozga­lom nem új „találmány”. Jász- Nagykun-Szolnok megyében azonban nincsenek még nagy ha­gyománya ennek a bűnmegelőzé­si módszernek, amelynek lényege abban áll, hogy a lakóközösségen belül mindenki az átlagosnál is kö­rültekintőbben ügyel szomszédja biztonságára, vagyontárgyaira. A Kunszentmártoni Rendőrkapi­tányság a mozgalom népszerűsíté­se érdekében e héten találkozót hirdetett, ahová meghívták a kapi­tányság illetékességi területén mű­ködő polgárőrszervezetek képvi­selőit, valamint a településeken dolgozó körzeti megbízottakat, és abban a reményben, hogy a pol­gárőrök mind szélesebb körben szerepet vállalnak a mozgalom szervezésében, népszerűsítésé­ben, praktikus tanácsokkal látták el őket. -HGY-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom