Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-17 / 243. szám
____________________________________________________________IX. GLOBE 12. OLDAL „Széchenyi” a Globe fesztiválon Szolnokon a Széchenyi Gimnázium neve összeforrott a Globe fesztivállal. Házigazdája és évek óta sikeres résztvevője volt, és ma is az. Az iskola drámatanárát, Koronczainé Győr- fi Máriát arra kértük, hogy elevenítse föl a régi fesztiválok emlékét, és mondja el, hogy most mit látunk majd a Széchenyi Gimnázium diákjaitól. — Az iskola kezdettől házigazdája volt a dobénak, majd amikor megérett az első saját produkciónk, már résztvevőként is megjelentünk. Az első bemutatónk egy Rómeó és Júlia paródia volt Romos és Juló címmel. Akkoriban még verseny volt á Globe, zsűri választotta ki a résztvevő produkciók közül a győztest és a helyezetteket. Később ez elmaradt, így oldottabban, versenyláz nélkül, játékosabban pereg a program.- így viszont nehezebb az értékrendet megállapítani.- Lehet azt látni, hogy ki mit produkál. Mindenki elhelyezheti a saját előadását az egészben. Megbeszélik a bemutatókat a tanárok és a diákok is, sőt utána együtt elemezzük, mit csináltunk jól, mit rosszul.- Hogyan készítik elő a bemutatót?- Minden osztály elkészül egy darabbal, és háziversenyen döntjük el, hogy melyiket nevezzük be a fesztiválra. Most a 11. c osztály képviseli az iskolát Körmendi Lajos Az Ipszilon diákszínház esete Rómeóval című darabjával. A darabról már a diákokkal beszélgettem. Nagy Balázs, aki Rómeót játssza, elmondta, hogy az Eső című szolnoki folyóiratban bukkantak a mintegy három oldal terjedelmű darabra, amely egy beszédtechnika órán játszódik, ahol a tanárnő rövid távollétében a diákok zömmel beszédtechnikai szövegek elmondásával játszanak el néhány jelenetet Shakespeare darabjából. Hogy a három oldalas darabból hogyan lett 45 perces produkció? Erre Szoboszlai Renáta, Szurgyi Éva, Rigó Anna és Bóta Mária válaszolt, hangsúlyozva, hogy a rendezés során, ahogy ez manapság divat a színházakban is, egy kissé átszabták, zenével, tánccal bővítették a darabot. Renáta elmesélte, hogy neki, mint játékmesternek, van hat összefüggő mondata. Anna a koreográfus, de mint szél is színre lép, zömmel sziszegés és néhány beszédtechnikai mondat a szövege. Mária szerepel a legtöbb alakban, lesz bokor, apáca, „városi tahó a kocsmában” és fal. Éva lesz a tanárnő, akinek a távollétében játszódik a darab, de a végén ő is felbukkan még. Már szinte hagyomány, hogy a fesztivál a Széchenyi drámatagozatosainak föllépésével kezdődik, így Az Ipszilon diákszínház esete Rómeóval a fesztivál nyitóelőadása lesz a VMZK színháztermében. ■ 2002. Október 17., csütörtök Színpadon a jövő sztárjai? A Városi Művelődési és Zenei Központ, valamint a Széchenyi Gimnázium október 18-20. között rendezi meg a magyar diákszínjátszók egyik legrangosabb szakmai találkozóját, a IX. Globe fesztivált Szolnokon. Mint az egyik főszervezőtől, Tarjáni Orsolyától megtudtuk, a fesztivál az Országos Diákszínjátszó Egyesület előző évi fesztiváljainak díjazott produkciói, a meghívott drámatagozatos iskolák és a szolnoki csoportok előadásai számára nyújt lehetőséget a versenyek izgalmától mentes bemutatkozásra. A részvétel tehát meghívás alapján történik, és zsűri nem értékeli a produkciókat. A fesztiválra az ország kilenc településéről - Szolnok, Budapest, Győr, Inárcs, Miskolc, Budakeszi, Fót, Debrecen, Szentes — összesen tizenkilenc színjátszó csoportot, mintegy háromszáz fiatalt várnak. A rendezvényen természetesen kiemelt helyet foglalnak el a szolnoki színjátszó csoportok: a Széchenyi István Gimnázium drámatagozatosai, a Varga Katalin Gimnáziumban működő Varga Diákszínpad és a Liget Otthon színjátszó csoportja. A felhőtlen bemutatkozás lehetősége számos diákszínjátszó csoportot vonz, hiszen így valóban kötöttségektől mentesen léphetnek színpadra, hogy egymásnak és az érdeklődő közönségnek megmutathassák képességeiket, önmagukat. Az elmúlt évek során leginkább az jellemezte a találkozót, hogy elsősorban a résztvevők nézték meg egymás produkcióit, hiába díjtalan a rendezvény látogatása, a külső szemlélődök jórészt távol maradtak. A szervezők azonban bíznak benne, hogy a város támogatása, pozitív hozzáállása lassanként a nézők létszámában is érezhető lesz, s a Globe fesztivál előbb-utóbb beépül az itt élők tudatába, mint jelentős, magas színvonalú kulturális rendezvény. Idén sikerült úgy összeállítani a programot, hogy az előadások között nincs átfedés, mindenki megnézheti az összesét. Pénteken és szombaton egyaránt éjszakába nyúlnak az előadások, bizony éjfél felé végződik a napi program, s még csak utána kezdődik a hagyományos buli a résztvevők számára. Érdemes tehát csemegézni az előadások között, hiszen elképzelhető, hogy azok közül, akiket most a VMZK színpadán látunk, néhány éven belül többen is ismert művészekké válnak. A korábbi fesztiválokon megismerhettük többek között Czapkó Antalt, Zám- bori Somát, Csonka Szilviát, Farkasházi Rékát, Lázár Balázst - hogy csak a szolnokiakat említsük - akik mostanra mindannyian eljegyezték magukat a színművészettel. S hogy mi lehet a folytatás? Jövőre a jubileumi, tizedik Globe fesztivál esedékes, amelyre már most készülnek a szervezők. A tervek szerint meghívják mindazokat, akik az elmúlt egy évtized alatt maradandót alkottak ezen a programsorozaton, s ez igazán nagy rendezvény keretében újra bemutatkozhatnak. Pillanatképek a fesztiválról A szakértő szemével Háziasszony: Farkasházi Réka Kedves színfoltja a Globe fesztiválnak, hogy Kardos Tamás fotóművésznek köszönhetően az első nap érdekes eseményeiből már a rendezvény második napjára kiállítás nyílik. Idén sem lesz ez másként, szombaton 11 órakor nyílik a tárlat. — Hagyománynak számít már, hogy a pénteki programról, az ott ellesett pillanatokból, megkapó arcokból másnapra összeállítok egy kiállítást. Évről évre nagy meglepetést jelent ez a résztvevőknek, hogy ilyen gyorsan viszontláthatják önmagukat a képeken. — Honnan jött az ötlet, hogy ilyen rendhagyó kiállítást szervezzenek? — A fesztivál főszervezője, Farkasházi István kért meg rá annak idején, hogy készítsek néhány fotót. Különleges munka és nagy kihívás számomra ez a „villámtárlat”, hiszen valójában nem tudok belemélyedni a munkába, egyszeriek és megismételhetetlenek azok a pillanatok, amelyeket elkapok. Elvégre maguk a darabok is úgy készülnek, hogy ezen a fesztiválon bemutatják őket, utána viszont talán soha többé. Épp ezért értékesek ezek a fotók, s valahol elismerést jelent számomra, hogy egy-két évvel ezelőtt valamiképpen el is tűnt néhány közülük a kiállítás végére... |- A programsorozaton szereplőket még nemigen lehet profik- | nak nevezni. Miként fogadják, \ hogy fotózza őket?- Abszolút változó, de egy | kedves történet eszembe jut er- ről. Néhány éve készítettem egykét felvételt egy fiúról, akit rettentően zavart, hogy fotózom, s természetesen ő nem tudta, miért teszem. Egy óvatlan pillanatban aztán ö is lefényképezett engem. Másnap persze nagyon meglepődhetett, hogy a kiállításon látta viszont önmagát, s néhány hét múlva kaptam tőle egy levelet, benne a rólam készített fotóval és néhány bocsánatkérő mondattal. Matuz János már a fesztivál születésénél is „bábáskodott”, most pedig a Szigligeti Színház dramaturgjaként szakértő szemmel figyeli, mivé nőtte ki magát a Globe.- A mostani már a kilencedik fesztivál, de amikor 1993-ban indult, eredetileg egy vidéki fórum volt a környék drámatagozatos iskolái számára. A hasonló fesztiválok akkoriban lecsengőben voltak több helyszínen is, a Globe fesztivál azonban azóta országos, sőt nemzetközi méretűvé nőtte ki magát. A drámapedagógia abban az időben még gyerekcipőben járt, s kevés olyan fesztivál volt, ahol kifejezetten jó színházi produkciót láthattunk. Kitűnő lehetőség ez a fiatalok számára, hogy megmutassák magukat, összehasonlítsák egymás előadását, hiszen sajnos máig meglehetősen bizonytalan, hogy milyen drámai képzettséget kapnak az érdeklődő gyerekek, s ha végül ezt a hivatást választják, vajon mit ér mindaz, amit a diákévek során kaptak. — A fesztivál mostanra beépült Szolnok kulturális életébe. Miként fogadja a város színházszerető közönsége?- Ez egy olyan rendezvény, amely képes volt megőrizni a rangját az elmúlt évek során, sőt nemzetközi szinten is elismert. Minőségileg is sokat javultak a produkciók, de el kell ismerni, hogy a közönséget mostanáig még nem sikerült becsalogatni a Globe fesztiválra. Most még egyfajta belterjesség figyelhető meg, jobbára egymás produkcióit nézik meg a résztvevők. Valamiképpen be kell emelni a szolnoki színházszerető embereket, meg kell találni a célközönséget. A város támogatása, „elszántsága”, amivel felkarolta ezt a fesztivált, hamarosan talán a külső szemlélődök létszámán is érzékelhető lesz. Hiszen számos olyan produkciót mutatnak be itt, amely igazi csemegének, kuriózumnak számít a színházat szerető és értő ember számára.- Profi szemmel nézve milyen egy ilyen diákszínjátszó találkozó, ahol még csak bontogatják szárnyaikat az ifjú tehetségek?- Egyfajta személyiségfejlesztő, kreativitást fejlesztő tréning a drámapedagógia, s a létrehozott előadások azt a fajta színházat jelenítik meg, amely a színjátszás egyik legfontosabb alapja. Olyan aprólékos kidolgozásra van itt lehetőség, ami a nagyszínházak feszített tempójában, a hathetes próbaidőszakok során szinte lehetetlen, hiszen itt akár éveken keresztül lehet finomítani, alakítgatni egy-egy előadást. Az elmúlt közel tíz év során csak a szolnokiak között is feltűntek olyan tehetségek, akik ma már a Színművészeti Egyetemre járnak, és örömmel látom, hogy úgy tűnik, az utánpótlás is adott, bármennyire nehéz, göröngyös pálya a színészeké. Az a fiatal, aki igazán színpadra akar kerülni, előbb-utóbb oda is kerül. Aztán majd kiderül, hogy valójában mennyire tehetséges. De aki egyszer „megfertőződött” a színház levegőjétől, az már képtelen tőle elszakadni, még akkor is, ha sohasem lesz belőle ünnepelt sztár. S közöttük kell keresni később azokat a színházi embereket is, akiknek munkája ugyan a nézők számára láthatatlan, de nélkülük nem gördülhet fel a függöny. Egykor maga is fellépőként vett részt a Globe fesztiválon, most sztárként tér vissza. A Barátok közt egyik legnépszerűbb szereplője főként édesapja kérésére vállalta a háziasszonyi teendőket az idei diákszínjátszó fesztiválon.- Valószínűleg sokan tudják, hogy édesapám a művelődési központ igazgatója, természetesen az ő kérésére vállaltam el, hogy háziasszonykodom. A Globe fesztivált egyébként gyakorlatilag születése óta végigkísértem, hiszen tagja voltam annak a stúdiónak, amelyből az egész rendezvény kinőtte magát.- Az évek során ön szerint miként változott a fesztivál?- Eleinte még csak néhány középiskola találkozója volt a Globe, mostanra viszont nemzetközivé vált, több száz fiatal találkozója lett, akik hónapokig készülnek rá, hogy megmutathassák magukat társaiknak. Örülök neki, hogy ilyen népszerű lett, hiszen nekem is igazán szép emlékeim fűződnek ehhez a fesztiválhoz.- Egykor fellépőként vett részt a programban, most viszont országosan ismert színésznőként jelenik meg. Titkon remélte egykor, hogy egyszer majd ez is bekövetkezik?- Ekkora álmokat nem dédelgettem, valóban csak nagyon-na- gyon titkon vágytam erre. De boldog vagyok, hogy így alakult... Az élet furcsasága egyébként, hogy Zámbori Soma, akivel annak idején együtt játszottam, most újra partnerem lesz a sorozatban.- Nem lehetett egyszerű a forgatások közé beilleszteni egy olyan programot, amely három napon át komoly elfoglaltságot jelent.- Valóban nem, de szerencsére nagyon pozitívan álltak hozzá a Barátok köztnél, így pénteken délután már ott tudok lenni a megnyitón, illetve szombaton egész nap. Vasárnap pedig már egy rövidfilmet forgatok, illetve az IBS-ben játszom a Szivecském című produkcióban.- Valójában mit takar a háziasszonyi szerep, mi lesz a dolga a fesztiválon?- Hogy pontosan mi, az majd ezután fog kiderülni. Az biztos, hogy egyfajta koordinátor leszek, s biztosan adódik majd alkalom arra is, hogy beszélgessek a résztvevőkkel.- A zsúfolt mindennapokban jut-e még ideje arra, hogy néha Szolnokra látogasson?- Sajnos nagyon ritkán, ezért is örülök ennek a felkérésnek. Amikor a Barátok közt indult, két évig még rendszeresen lejártam Simon Erikához énekelni tanulni, tőle nagyon sokat kaptam. Ő tartotta bennem a lelket, a beszélgetéseink nagyon sokat jelentettek számomra. Most azonban már egyre kevesebb időm van, pedig — bár Cegléden laktunk — Szolnokot mindig is nagyon szerettem, sok-sok szál köt ide. ■
