Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-17 / 243. szám
4. OLDAL A S ZERKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Október 17., csütörtök ff I A „nagy tantestület” Ötvenéves érettségi találkozót jegyzett a ti- szaföldvári gimnázium áz idei nyáron. Istenem! A kezdő, a „nagy tantestületéből — amelyre a mai napig nagy tisztelettel gondolok — csak egymagám élek! Az alapító igazgatót, György Józsefet 1956 miatt igazságtalanul meghurcolták, elűzték. Dr. Nagy János az első nagy óriás volt a testületben. Ót elvitte a Pázmány Péter Egyetem, s gyártotta a műkristályokat, amelyeknek nagy szerepük volt a röntgen- és gammasugarak mérésénél. Országos hírű fizikai szertárat — csodaeszközöket — csinált tanítványai segítségével eldobált, szemétre került vicik-vacakok- ból, amit az irigység, a féltékenység eltüntetett. Szilágyi Lajos egy remek irodalmi és művészettörténeti kiállítással írta be nevét a gimnázium történetébe. „Különleges” osztályozási módszere hatásosnak bizonyult, kiválóan tudta tanítani az ábrázoló geometriát. A „kis” Csűrös Éva Judith álomszép nő volt, és a pontosság, lelkiismeretesség géniusza. A faluban többek szívét megdobogtatta, a feleségek féltékenyek voltak csábító fiatalságára. Kiválóan tudta tanítani a latint a kemény földvári fejeknek. Jómagam tiszteltem sógora, dr. Bulla Béla, az európai hírű geográfus professzor miatt. Dr. Tardos Jánosnak — akit hozzánk csaptak —, a hatalom által kirúgott bencés szerzetesnek megígérték, hogy szabadon misézhet, de csak korán reggel, amikor nincsen közönsége. Híres matematikus volt. Debrecenben a református egyetemen doktorált, majd Pannonhalma erdészeti főfelügyelője lett, miután erdőmérnöki oklevelet szerzett Sopronban. ’56 után a megengedett misézéseket rótták fel neki, no meg azt, amikor a tüntető, ide-óda mászkáló diákok után leselkedett, hogy vigyázzon rájuk, a hatalom 1956- ban való részvételként magyarázta, és elüldözték Kengyelre egyszeregyet tanítani a négy diplomájával. Végül a kunszentmártoni gimnáziumban dolgozott, s ott került pont zaklatott életére. Az akkori pannonhalmi főapát temette el papi segédlettel. Azzal a terepjáróval jöttek a temetésre, amit Nyugatról kapott a rend. Dr. Szabó Mihályné a vegytan és az élettan okos és jeles oktatója volt. Nevelni is tudott. ízléses öltözködésével példát mutatott az iskolában illő öltözködésre. Bréda Ignácot a betegség vitte el, remek latintanárunk volt. Magasan művelt emberként került ki a Prágai Egyetemről, majd repatriált Magyar- országra. Én az óriások között csak mitfahrer lehettem. „Csináltam” egy földrajzi szertárat tanítványaim segítségével, amihez fogható nem volt Magyarországon, a leltári szám a több ezrediknél végződött. Hátizsákos-sátras gyalogtúrákat szerveztem. Bejártam feleségemmel fél Európát és az országot. Hatezer kötetes könyvtáram van. A Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja vagyok több emléklappal és kitüntető oklevéllel. Megírtam a Tiszazug művelődéstörténetét és földrajzi kérdéseit. Majd’ egy tucat tanítványom került be felvételi vizsga nélkül az egyetemekre dolgozataik révén. Hetvenhá- rom tanítványom lett földrajztanár vagy a földrajzzal rokon pályán dolgozik. DR. VARGA LAJOS, TISZAFÖLDVÁR GYÉMÁNTOKLEVELES GIMN. TANÁR SPORTNAP AZ OVIBAN. Nagyon jó hangulatú sportnapot rendeztek a szolnoki Hold utcai óvodában. Az óvónők által szakszerűen összeállított programok sorában ugyanúgy megtalálhatók voltak a zeneszóra közösen elvégzett bemelegítő tornagyakorlatok, mint például a sorversenyek, a kötélhúzás vagy a különféle ügyességi feladatok. A rendezvényen önfeledten játszhatott-szórakozhatott óvodás és szülő egyaránt, akik köszönik ezt a szép délutánt az óvoda dolgozóinak. ______________________________________________________________________________________________________________[BEKÜLDÖTT FOTÓ) A harag talán segítene Emberséggel Sok bosszúság után, ami lépten- nyomon aznap ért, felszálltam a buszra, s rám köszönt a sofőr... Szinte felébredtem, hogy ember, még nincs minden veszve, vedd észre, itt jársz a földön, jó és a rossz emberek között! Miközben haladunk, egy ismerős család sorsán tűnődöm: él nyolc leánytestvér, mindegyik 60 éven felüli, és évtizedek óta nem beszélnek egymással. Sőt van még egy kilencedik gyerek is, egy fiú, aki nem édes, de az édesanyjuk úgy nevelte, mint sajátját. Az agyam nem akarja felfogni, hogy ez igaz! Mint az is, hogy egy anya tíz gyereket fel tud nevelni, de a tíz gyerek egy anyát nem tud eltartani. A harag, a ci- vakodás mögött mindig ott húzódik az anyagi. Pedig bátyus halott nem lesz senkiből. Ezért itt a földön kellene embereknek, testvéreknek összetartaniuk, megértésben élniük, segíteni egymáson. Kedves buszvezető, buszvezetők! Szép napot kívánok, ha pontosan érkeznek, mint ahogyan az óra jár, ha megvárnak, mert két lépés késésben vagyok, de még akkor is, ha ott maradok a megállóban, hiszen jön a másik... M. F.-NÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e-mail: kacsork@ujneplap.hu) A délutáni kora őszben buszra várok a kórház előtt. Rengeteg az ; ember, a piszok, a szemét... Két hajléktalan tűnik fel a tömegben. Egyikük egy kutya. A szőrén látni, nemrég még jobb napokat élt szegény, „hajléktalan” mivoltára egyelőre inkább csak sántikáló járásából következtetek. A másik (a sorrend nem véletlen) egy férfi. Loncsos, összetapadt hajával (ő nagyon régen látott jobb napokat), irtózatosan koszos ruhájával nagy mozgásteret kényszerít ki a tömegtől magának... Okos emberek okos cikkekben sokat írtak arról, hogy a hajléktalanság, mint társadalmi jelenség, szerves része a nagyvárosnak, a nagyvárosi létnek. A legtöbb ember haragszik a hajléktalanokra, és én meg is értem (időnként magam is), de szent meggyőződésem, hogy ha jobban haragudnánk azokra az okokra, amik ezt előidézték, és ha azok is jobban haragudnának, akik ezeken az okokon változtatni tudnának, sokat segíthetnének a szerencséüe- neknek... szűcs margit, szolnok táborozó Az idén Zánkán rendezte meg az Oktatási Minisztérium az Arany János Tehetséggondozó Program harmadik országos táborát, amelyen a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumba és a Városi Kollégiumba újonnan felvételt nyert diákok vettek részt. A hat nap során változatos programok kínáltak kikapcsolódást és új ismereteket. Jártak Dörgicsén a település református templomában, kirándultak Tihanyba, a zárónapon pedig az Irigy Hónalj mirigy koncertjét is láthatták. ___________________[BEKÜLDÖTT FOTÓ) He lyi segítséggel A 45-65 év közötti nők kétévenkénti mammográfiai szűrését megyénkben a szolnoki MÁV- kórházban végzik el. A vizsgálatra a korcsoportba tartozók értesítést kapnak. Egyre többen érzik fontosnak, hogy az intézményben megjelenjenek, különösen, ha községi szinten is segítik azt. Berekfürdőn ennek lehetőségét megteremtették. Október 11-én az önkormányzat szervezett formában, térítésmentesen biztosította az érintett nők számára az oda- és visszautazást, amiért a harmincegy berekfürdői asszony ezúton is köszönetét mond. Elsők között láttuk A magam és a Szolnoki Városi Nyugdíjasklub tagjai nevében köszönöm Szikom Jánosnak, a Szigligeti Színház igazgatójának, hogy lehetőséget adott nekünk a Lili bárónő című nagyoperett főpróbájának megtekintésére. A színészek elragadó játéka egy csodálatos élménynyel tett gazdagabbá minket. Köszönjük, hogy ott lehettünk. REISINGER IMRÉMÉ, SZOLNOK Sokan voltunk A jászjákóhalmi mozgás- korlátozottak — immár negyedik alkalommal — az idén is megszervezték rokkantak napi találkozójukat. A szép számban megjelent sorstársakat elsőként Csányi Sándor- né csoportvezető köszöntötte, majd két kedves meghívott vendégünk, Simon Jánosné és Engel Edit - akik a mozgássérültek megyei szervezetétől érkeztek - üdvözölték az egybegyűlteket. Eljött a jászladányi mozgáskorlátozottak csoportjának képviselője, és jelen volt községünk polgár- mestere is. A találkozó ünnepélyes részében két iskolás kislány adott elő verseket, ének- és táncszámokat, majd következett a finom vacsora és a tombolahúzás. Ezúttal is sok szép tárgy talált gazdára. A jó hangulatról és kellemes zenéről Sós Imre jászberényi zenész gondoskodott. Több sorstársunk a jó zene hallatán táncra is perdült. Rendezvényünk sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy azt számosán — ki-ki tehetsége, lehetősége szerint - támogatták. Köszönet érte. Október havi találkozónk 30- án, a szokott helyen és időben lesz, ahová szeretettel várjuk a régi és leendő tagokat. GERÖCS JÓZSEF CSOPORTVEZETŐ JÁSZJÁKÓHALMA Szervezni nem elég Osztom azt a megállapítást, hogy sikeres heteket tudhat maga mögött a város kulturális és zenei életét mozgató intézet (október 15-ei lapszám, 14. o.), hiszen mint érdeklődő polgár, akaratlanul is „gyűjtöm” a tapasztalatokat. Ezért is hozom szóba a nyári furcsaságokat, amelyek ugyan nem hozhatók összefüggésbe a jól működő kulturális intézménnyel, de a témához kapcsolódva említést érdemelnek. Ezen a nyáron többször is az volt az érzésem, hogy eldugultak az információs csatornák, és nem lehetett tudni, hogy kinek készülnek a hét végi programok. Egyes műsorok reklámozása, a nézőközönség tájékoztatása csapnivaló volt. Nem is lehetett csodálkozni, ha ezeken alig akadt nézőközönség. Nem tudom, ki a felelős ezért, de az biztos, hogy ilyen hozzáállással sem a fellépő művészeket, sem a közönséget nem tisztelik. Csak két példa erre: az egyik egy rádiós rendezvény volt, amelyről egy-két nappal előbb úgy jelent meg a plakát, hogy a kezdési időpont lemaradt róla. A másik egy látványshow-hoz köthető, amelynek ideje egy hónapos időpontkülönbséggel jelent meg, hol itt, hol ott. De említhetném a hétvégeken ismétlődő zenés estéket is, amelyek szintén nem kaptak széles nyilvánosságot, így nem csoda, ha - különösen délutánonként és kora este - csak lézengtek a nézők. Volt olyan, városrészt érintő program, amit csak akkor tudtunk meg (környékbeliek), amikor a zenebona elkezdődött. Ha már a szervezők fáradoznak, kérjük, juttassák is el hozzánk időben és kellő mennyiségben az információt! BUJÁKI ZS., SZOLNOK Egy nap a királynék városában A szolnoki nyugdíjas pedagógusok klubja a közelmúltban Veszprémbe — a jelentős gazdasági, kulturális és vallási szerepet betöltő városba — szervezett közös kirándulást. Utunkat várbéli sétával kezdtük, ahol a kereszténység magyar szervezői, a két nagy uralkodó: Géza nagyfejedelem és I. István király emlékei között barangoltunk. Megcsodáltuk a Szent Mi- hály-bazilikát, melynek alapításában részt vett 1. István bajor származású felesége, Gizella királyné is. A Szent György-kápolna, amely országosan kiemelt műemlék, Szent Imre hercegre emlékeztetett, ahol a szüzességi fogadalmát tette le 1020-ban. Itt található Vetési Albert püspök sírköve is. Láttuk a Fellner Jakab által terveSzent István és Gizella szobra a várban - és kis csoportunk zett püspöki, ma érseki palotát és Gizella-kápolna freskói még ma is számos műemlék jellegű házat. A csodálatosak, az 1750-ben Padányi Bíró Márton püspök állíttatta Szentháromság-szobor, az egyházi műkincseknek otthont adó Gizella Múzeum szépségeit is elragadtatással szemléltük. A várnegyed mellvédjéről, ahol Ispánki József 1938-ban felállított I. István- és Gizella-szobra áll, letekintettünk a város jelképévé vált, Séd folyó felett átívelő Völgyhídra és a városra. A Hősi kapun hagytuk el a várost, ahol a toronyban elhelyezkedő Vármúzeum anyagát is megnéztük és letekintettünk a bástyáról a környékre és a Tűztoronyra. Sétánkat a belvárosban folytattuk. A romantikus stílusú városháza, a neoreneszánsz megyeháza, a szecessziós stílusú Petőfi Színház, a sétálóutca forgataga bizonyosan sokáig kellemes emléket ébreszt mindőnkben. ______________ALMÁSI JÓZSEFRE, SZOLNOK
