Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-12 / 239. szám
4. OLDAL 2002. Október 12., szombat Kincs, ami nincs Szabadbattyánban lehetett Seuso palotája Seuso-kisszótár II. SÜMEGH JÓZSEF: a kincsek feltételezett megtalálója, akit rejtélyes körülmények között felakasztva találtak a Fejér megyei Polgárdi külterületén egy pincében 1980. december 14-én. A sorkatona egykori barátai, rokonai szerint terveket szőve várta leszerelésének időpontját, több esetben is utalt arra, hogy valami nagy dolgot fog véghezvinni. Halálának körülményei arra engednek következtetni, hogy nem önkezével vetett véget életének, a rendőrség bűncselekmény miatt nyomoz még ma is. LORD NOTHAMPTON: a tisztázatlan eredetű kincsek megvásárlója, aki az 1993- ban New Yorkban hozott bírósági döntés értelmében megtarthatta a kincseket. Nem tulajdonosa, csupán birtokosa a felbecsülhetetlen értékű leletegyüttesnek, azok azonban - tisztázatlan származásuk miatt - a legális műkincspiacon eladhatatlanok. RÉGÉSZEK: a kincseket Bállá Márta és Nagy Mihály régészek tanulmányozhatták 1993-ban, ekkor a tárgyakon fellelhető talajmaradványokról is mintát vehettek. Mivel a műtárgyakat nem régészeti feltáráson találták, számos, a történeti összefüggésekre utaló információ megsemmisült. A magyar eredet egyik aduja egy, a kincsekével azonos, niellós technikával készült, ma a Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő étkezőasztal-maradvány. Az 1878-ban Polgárdi külterületén talált ezüsttárgyat három, utóbb négylábú asztalkaként állították helyre. A késő római kori lelet egyedi, kiemelkedő méretéből, megmunkálási technikájából és anyagából adódóan a Seuso- lelethez is tartozhat. Ennek a hipotézisnek a bizonyítását nehezíti, hogy a tárgyakat nem azonos időben és nem egy helyen találták. Seuso-kisszótár I. PELSO: Ez a földrajzi név jól ismert az antik Írott forrásokból és egyértelműen a Balatonnal azonosítható. A Balaton római kori elnevezése - Pelso - az 1895-ben publikált Pauly-Wissova-féle antik lexikon megjelenése óta ismert. A kincs pannon jellemzőjét Szilágyi János György régészprofesszor ismerte fel. A felirat szerinte kétségtelenül arra a tájegységre utalt, ahova az ajándékot szánták. Seuso rezidenciája a Pelso közelében fekvő római települések egyikén lehetett. SEUSO: a lelet a nevét az egyik tálra vésett ókori tulajdonosáról, Seusóról nyerte. Seuso - aki a IV. században élhetett - minden bizonnyal igen gazdag hadúr, vagy a római birodalom tartományi főtisztviselője volt. A Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője, Tóth Endre szerint Seuso, vagy becézett változatban: Segusio valószínű, hogy a pannon őslakos nép - jelesül a kelták - köréből származott, akár egy földbirtokos fia is lehetett. A vélekedések szerint ekkora értékű kincset csak egy, a korabeli arisztokrácia szűk rétegéhez tartozó személy kaphatott. SEUSO-KINCS: az antik kultúra egyik legnagyobb értékű lelete, 14 ismert darabja 65,5 kilogrammot nyom. A magas mesterségbeli tudással megformázott ötvösremekek között találhatók fél méternél is nagyobb tálaló tálak, kancsók, kézmosó medence és illatszertartó szelence. Mindezt - 15. leletként - egy hatalmas rézüst rejtette a föld alatt. Jelenleg egyetlen olyan római kori ezüsttálat ismerünk, amely súlyosabb a Seuso-kincs Achil- les-táljánál. Ez I. Theodorius császár Kr. u. 388-ban készített missoriuma. Titkok és rejtélyek övezik a Seuso-kincs néven világszerte ismertté vált római kori ezüstkészlet eredetét. Több mint egy évtizede - amikor a Seuso-kincseket egy sajtótájékoztatón New Yorkban bemutatták a nyilvánosságnak - számos ország muzeológusát foglalkoztatja a kérdés: honnan származhatnak ezek a magas fokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremekek? H azai szakemberek feltételezése szerint a leletegyüttest Magyarországon találták, s innen bűntények sorozatával, illegálisan juttatták a nemzetközi műkincspiacra. Magyar- ország - miután nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a kincseket - 1993-ban elvesztette az azok visszaszerzése érdekében indított nemzetközi pert. A szokatlan üsztaságú ezüstkincs így annak az angol lordnak a birtokában maradt, akihez tisztázatlan körülmények között került. Jelenleg nem tudni, hol őrzik a legális műkincspiacon eladhatatlan, több mint 15 milliárd forint értékű tárgyakat. Annyi biztos: Magyarország vissza szeretné szerezni azokat, ezért még mindig érvényes az a 10 millió forintos jutalom, amelyet évekkel ezelőtt annak ajánlottak fel, aki megdönthetetlen bizonyítékkal szolgál a Seuso-kincs magyarországi eredetére. Ásatások titka A Szabadbattyán határában kilenc éve folyó ásatások területén egy hatalmas római kori villa feltárása folyik. A légifelvételek szerint az épület rendkívüli, mintegy 13 ezer négyzetméteres alapterületű lehetett, így a legnagyobb a hajdani Pannóniában. A palota tulajdonosa kétségkívül vagyonos, nagyhatalmú úr volt, a szakemberek szerint csakis ilyen gazdag személy tulajdonában lehetett a vitatott eredetű ezüst tálalókészlet. Bár egyelőre semmi sem igazolja megkérdőjelezheteüenül, hogy a jelenleg Londonban, lord Nothampton magángyűjtő birtokában lévő Seuso-kincseket éppen itt ásták ki évtizedekkel ezelőtt, a palotamaradványt feltáró vezető régész abban reménykedik, a már eddig is meglévő jelzések, bizonyítékok mellé újabb kincseket forgathat ki a földből. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma továbbra is tízmillió forintos jutalom fejében várja azokat, akik például olyan tárgyakat tudnak beszolgáltatni, amelyek rokonságot mutatnak a Seuso-kincsekkel. Bánkutiné Hajdú Éva, a tárca Seuso-titkárságának vezetője, miniszteri biztos feltételezése szerint azon a helyen, ahol az ezüstleletet találták, több apróbb tárgyat is rejthetett a föld. Egy ilyen ezüsttárgy előkerülése pedig megdönthetetlen bizonyítéka lenne annak, hogy a római kori ezüstök Magyarországról származnak. A tízmilliós jutalom ígérete eddig még nem hozta meg a várva várt eredményt. Talán azért, mert a szóbeszéd szerint mindazok, akiknek eddig a Seuso- kincsek megtalálásához, illetve külföldre juttatásához közük lehetett, rejtélyes körülmények között haltak meg. Legelőször is Sümegh József, aki a kincs feltételezett megtalálója. 1980-beli halálakor öngyilkosságot állapítottak meg, a kincs pedig, amelyről környezete, barátai, rokonai beszéltek, eltűnt. Az ORFK nyomozói Sümegh halálának körülményeit ismét megvizsgálva azt gyanítják, hogy az 1980-ban leszerelés előtt álló sorkatona gyilkosság áldozata lett. Erre utalnak a megtalálás körülményei. A fiatalembert egy Polgárdi közelében lévő romos, földbe vájt kunyhóban felakasztva találták, ugyanott a rendőrség egy nagyméretű tárgy elrejtésére alkalmas, sebtében betemetett üreget is fellelt. Egy későbbi szakértői vizsgálat bebizonyította, hogy az üreg aljáról vett talajminta azonos az ezüstök elrejtésére szolgáló rézüstön talált talajdarabokkal. A magyar hatóságok a nyomozásba bevonták az Interpolt is. A gyilkos megléte esetén a talált kincs rejtélyes eltűnésére is fény derülhet. A leletnek a gyilkosság után nyoma veszett, feltételezhetően közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert ezüsttárgyat a Scotland Yard nyomozása szerint különböző gyűjtők egy libanoni születésű kereskedőtől vásárolták. Hamisított papírokkal jutott végül a felbecsülhetetlen értékű műkincslelet lord Nothampton birtokába, aki nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat. Erre figyeltek fel magyar régészek, akik lehetségesnek vélték, hogy ezeket a tárgyakat ásta ki a földből a meggyilkolt Sümegh József Polgárdi közelében. Ezt követően a magyar kormány bejelentette igényét a kincsekre, s - Horvátország és Libanon mellett - perbe szállt az angol lorddal. A pert - Libanon kiszállása után - Horvátország és Magyar- ország is elvesztette, a tárgyak így lord Nothampton birtokában maradhattak. Az ezüstlelet, miután eredete nem bizonyított, a legális műkincspiacon eladhatatlan. Magyar rejtekhely A hazai régészek valószínűsítik a lelet magyarországi eredetét, hiszen a legnagyobb tálon olvasható a tulajdonos neve, Seuso, továbbá a Balaton egykori latin elnevezése is: Pelso. A kincs elrejtésének körülményeit homály fedi. Csupán annyi bizonyos, hogy nagyméretű edényekbe helyezték a tárgyakat, amelyeket föld alatti üregbe temettek. Pannónia történetét is átírhatja a szabadbattyáni ásatásokon feltárt, császári fogadásra is alkalmas méretű és pompájú palota. A legfrissebb hazai remények szerint a Szabadbattyán határában jelenleg is folyó régészeti feltárások fellebbenthetik a fátylat a Seuso-rejtélyről. Nádor- fi Gabriella vezető régész szerint a restaurálás és helyreállítás befejezése után a palota vélhetőleg azonosítható lesz annak az épületnek a képével, amely a Seuso- kincseken látható. Több közvetett bizonyíték is arra utal, hogy a palota egykori ura előre tudott a palotája ellen készülő feltehetően barbár támadásról. Az impozáns épületből elmenekítettek mindent, ez lehet a magyarázat arra is, miként találhatták meg innen nem messze elásva a Seuso-kincseket. HORVÁTH MAGDOLNA A PALOTA 35 méter hosszú és 16 méter széles épületegyüttesből állt, amelynek feltárásán 1993-óta dolgoznak a régészek. A kulturális tárca támogatja, hogy a palota feltárt maradványait rekonstruált formában, a díszes falfestéseket is helyreállítva a nagyközönség elé tárják. Egy olyan régészeti park épülhetne fel, amilyen nincs Európában. Mindez csak pénz kérdése, hiszen a történelem itt van a talpunk alatt - mindösz- sze 40 centiméterre. SEUSO-KINCS TÁRGYAI - amelyek a legnagyobb és legsúlyosabb római kori ezüstedények közé tartoznak - a feltételezések szerint csakis egy nagyhatalmú, igen előkelő úré lehetett, aki a IV. században, valahol a mai Balaton környékén élt. Régészek, történészek állítják: a Seuso-tárgyak formája, az azokon alkalmazott mintázat arra utal, hogy a tálalókészlet tulajdonosa barbár származású, de a római birodalomban élő előkelő római volt. A kancsók, tálak, egyéb használati eszközök elemzésével a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a kincs egy esküvői ajándéknak szánt tálalókészlet. A halászatot, vadászatot és lakomát ábrázoló zsánerjelenetekkel díszített Seuso-tál medalionjának köriratában megörökített ajánlás is ezt igazolja. A felirat az esküvői lakomajelenet helyét is pontosan meghatározza, hiszen a vigadó társaság előtt elterülő víztükör mellett ott olvasható a Pelso megjelölés, ami a Balatonunkkal azonosítható.
