Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-20 / 220. szám

6. OLDAL 2002. Szeptember 20., péntek A magyar történelem nagyjai közül kevés olyan személy van, aki politikai tevékenységével, államférfiúi tetteivel ak­kora hatást gyakorolt kortársaira, a magyar emberek milli­óira, mint Kossuth. Politikai pályafutása sok magyar ember közérzetére, hangulatára volt befolyással. A fiatal politikus: szemben a hatalommal Az ősi Kossuth-dinasztia Magyar- ország legészakibb tájáról vándo­rolt Zemplén vármegyébe. Kos­suth László ügyvéd és Wéber Ka­rolina Lajos nevű fia kétszáz évvel ezelőtt, 1802. szeptember 19-én szerkesztett és sokszorosított. A szabadelvű felszólalásokat részle­tesen, a konzervatívok beszédeit röviden, azt is ironikus megjegy­zéseivel színesítette, de olykor el­feledkezett róluk. Ezeknek a tu­dósításoknak óriási sikere lett, Kossuth országos hírnévre tett szert. Kossuth 1848 tavaszán született Monokon. A család igye­kezett a jó eszű gyermeket isko­láztatni. A diák tanulmányait Eperjesen és Sárospatakon végez­te. 1820-1824 között Eperjesen és Pesten folytatott joggyakorla­tot, majd 1824-ben ügyvédi okle­velet szerzett. Visszatérve Zemplén várme­gyébe, előbb apjánál, majd külön­böző családoknál jogtanácsosi munkát végzett. Elfoglaltságként foglalkozott írással és olvasással. Ebben az időben kezdett kibonta­kozni Magyarországon az úgyne­vezett reformmozgalom, a re­formkor. Közben megyéjében táb­labíróvá, Sátoraljaújhelyen 1829- ben városi ügyésszé nevezték ki. Az 1832-ben megnyíló ország- gyűlésre is eljutott, mert az egyik távol lévő főúr maga helyett Kos­suth Lajost bízta meg, hogy ve­gyen részt az ott folyó munkában. Azon az országgyűlésen találko­zott először Kölcsey Ferenccel, gróf Széchenyi Istvánnal és más követtel. Kossuth már az első felszólalá­sában magára vonta a politikusok figyelmét. A sajtószabadság vé­delmében kért szót, s többen is felfigyeltek az ambiciózus fiatal­emberre. De az igazi meglepetést azzal okozta kortársainak, hogy Országgyűlési Tudósítások cím­mel kéziratos formában új lapot rült Széchenyi Istvánnal, aki a „fontolva haladó” arisztokráciát képviselte. Kossuth népszerűsége egyre nőtt. írásaiban, beszédei­ben sürgette a magyar nyelv hiva­talossá tételét, az uniót Erdéllyel. 1844-ben Kossuth megvált a Pesti Hírlaptól. Elvbarátai támo­gatásával 1847-ben a választáso­kon Pest vármegye követévé vá­lasztották. 1847. november 22-én kapott először szót az országgyű­lésen a válaszfelirati vitában. A fő­rendiház visszautasította indítvá­nyát, ezért Kossuth egyre harcia­A pozsonyi országgyűlés bere­kesztését követően Pestre tette át székhelyét. Törvényhatósági Tu­dósítások címmel új lapót szer­kesztett. Ez a lap sokkal radikáli­sabb volt az előzőnél. A hazafia­kat magasztalta, a konzervatívo­kat elmarasztalta. Leleplező cik­keket közölt a hatalomról. A ható­ságok nem nézték tétlenül Kos­suth tevékenységét. Házkutatást tartottak nála, és 1837. május 4-én letartóztatták. A vád ellene hűtlen­ség és lázadás volt. A hétszemé­lyes tábla négyévi börtönre ítélte. Újságíró, képviselő, miniszter A börtön évei alatt nem ment el a kedve a politikától. A tömlöcben is állandóan olvasott, nyelveket tanult. Érdekelték az ország és a világ dolgai. Elvbarátai közbenjá­rására, büntetésének letelte előtt, 1840. május 10-én kiszabadult. Rövid pihenés után ismét bekap­csolódott a politikába. A következő év elején Länderer pesti nyomdászmester kérte Kos­suthot, hogy indítson el egy új la­pot Pesten, aki a felkérést elfogad­ta. A Pesti Hírlap címen indított lap bekerült a magyar sajtó törté­netébe. A fiatal politikus a lapjá­ban támadta a maradiságot, re­formjavaslatok egész sorát kezdte szorgalmazni. Hosszú vitába ke­sabb hangot ütött meg, bátran szállt szembe a konzervatív kor­mányerőkkel. Az Európában zajló 1848 tava­szi forradalmak hazánk területét is elérték. Március 15-én Pesten vér nélküli forradalom zajlott le. Ettől kezdve Kossuth vezette az új alkotmányért folytatott küzdel­met. Politikus társai beleegyez­tek, hogy ő vezesse a küzdelmet, mert szükségük van óriási energi­ájára, politikai aktivitására. V. Fer- dinánd császár március 17-én Bat­thyány Lajost nevezte ki az első felelős magyar kormány elnöké­vé. A kormányfő rövidesen össze­állította minisztereinek listáját, melybe Kossuthot pénzügymi­niszterré javasolta. Kossuth Lajos hatalmas ambí­cióval kezdett neki az ország pénzügyeinek megreformálásá­hoz. Megterveztette a fém- és pa­pírpénzek mintáit. Kinyomtatták a papírpénzeket, amelyeket alá­írójukról a nép később „Kossuth- bankóknak” nevezett el. Végre­hajtotta a magyar pénzügyi politi­ka különválását a Habsburg Biro­dalom pénzügyeitől. Kossuth Lajos azt üzente. . . Kossuth a kormányba kerülésével nemcsak pénzügyi politikával fog­lalkozott. Pozíciójánál fogva rálá­tása volt minisztertársai által fel­ügyelt valamennyi tárcára, de az egész kormány tevékenységére is. Az 1848 nyarán kirobbant dél­vidéki háború új helyzetet terem­tett a magyar politikában és hadi helyzetben. Kossuth a parlament­ben 200 ezer újoncot és 42 millió forintot kért az ország önvédel­mére. Nagyhatású beszédét köve­tően a képviselők egyhangúlag megszavazták javaslatait. Az or­szágban már folyt a nemzetőr zászlóaljak szervezése és az első tíz honvédzászlóaljak felállítása, felszerelése. Szolnokon és a kör­nyező településeken is folytatódott nemzetőr alegységek szervezése. 1848. május 27-re Szolnokon ösz- szeírták a helyi nemzetőrségbe je­lentkezőket. Június 12-re fegyver­rel és egyéb felszereléssel is ellát­ták őket. A nemzetőrségre szükség is volt, mert nemcsak a Délvidéken harcoltak magyarok az ellenség­gel szemben. Ugyanis a horvát hadak Jellasics vezetésével szep­tember 11-én, támadó szándékkal átlépték a magyar határt. Ebben a kritikus helyzetben egyedül Kos­suth nem vesztette el a józan íté­lőképességét. Az ő vezetésével szeptember második felében megalakult az Országos Honvé­delmi Bizottmány, az OHB, amelynek elnöke is ő lett. Az ország kormánya mozgósí­totta fegyveres erőit, anyagi javait. Kossuth hihetetlen energiával dol­gozott a haza védelme érdekében. Mint a kormány főmegbízottja, el­indult az Alföldre toborzókörútra. Toborzóútja során több mint öt­venezer ember állt a népfelkelők és a honvédek sorai közé. Kossuth toborzókörútja során Abonyon keresztül szeptember 26-án este érkezett Szolnokra. Másnap elmondott gyújtó hangú, népfelkelésre szólító beszédének hatására tömegesen álltak a sereg­be a szolnokiak. Október 1-jén Halasy Kázmér szolnoki kor­mánybiztos a Tisza-parti városból ezer önkéntest indított útba, hogy a táborban csatlakozzon a gyüle­kező sereghez. A Dunántúlra összpontosított magyar sereg és a nemzetőrség Móga János ^tábornagy parancs­noksága alatt szembeszállt a csá­szári és horvát hadakkal. Szep­tember 29-én Pákozd-Sukoró kö­zött fényes győzelmet aratott a magyar honvédsereg. A császár új főparancsnokot nevezett ki hadai élre, Windischgraetz tábornok személyében. A Görgey vezette magyar hadsereg a nyugati határ mellől a túlerejű császári haderő elől fokozatosan kénytelen volt visszavonulni. Az év végén sere­geink feladták a fővárost is. A kor­mány kénytelen volt Debrecenbe menekülni. Kos­suth 1849. janu­ár 2-3-a között Szolnokon tar­tózkodott, innen irányította Pest kiürítését, az anyagi javak hátraszállítását. Kossuth és a Honvédelmi Bi­zottmány Debre­cenből szervezte az ország védel­mét s a honvéd­sereg felszerelé­sét. Az első je­lentősebb győ­zelmeket Bem József tábornok 1849 elején Er­délyben, illetve Klapka György ezredes a Tisza felső részén, Per- czel Mór tábor­nok pedig január 22-én Szolnok visszafoglalásá­val érte el. 1849 kora tavaszán a Az idős Kossuth Lajos A Kossuth család címere magyar seregek összehangolt tá­madásaikkal fényes győzelmeket értek el a császári hadakkal szem­ben. Március 5-én Damjanich tá­bornok honvédéi Szolnoknál győz­ték le az ellenséget. Kossuth, mint államfő A honvédseregek a felszabadító hadműveletek következtében - az úgynevezett Tavaszi hadjárat­ban — nagyszerű győzelmeket ér­tek el. 1849. április 2-án Hatvan­nál, április 3-án Szenttamásnál, 4- én Tápióbicskénél, 7-én a római­sáncoknál, 10-én Vácnál győzték le az ellenséget. E hadjárat nyo­mán az ország területének jelen­tős része felszabadult a császári megszállás alól. A honvédseregek már Komárom felé meneteltek. I. Ferenc József császár márci­us 4-én Olmützben hatályba lép­tette az úgynevezett oktrojált al­kotmányát, mely a Habsburg Bi­rodalmat egynek és oszthatatlan­nak hirdette ki. Ez az alkotmány a magyarok számára elfogadhatat­lan volt. Kossuth és a radikálisok a Ta­vaszi hadjárat hatására - válaszul az osztrák alkotmányra - várat­lan politikai lépésre szánták el magukat. Előkészítették a Habs- burg-ház trónfosztását. 1849. április 14-én a debreceni református nagytemplomban ün­nepélyes keretek között ülésezett az országgyűlés. Madarász László radikális képviselő indítványára — a jelen lévő követek ovációja kö­zepette — a képviselők a Habs­burg-Lotaringiai családot trón­fosztottnak nyilvánították, ki­mondták Magyarország függet­lenségét és szuverenitását, hálá­ból Kossuth Lajost az ország kor­mányzó elnökévé választották. A honvédseregek továbbra is támadó offenzívában maradtak, egyik győzelmet a másik után aratták. Május 21-én Budavárát is visszafoglalták hősies ostrom után az osztrákoktól. Ausztria császára május 21-én Varsóban fegyveres segítséget kért I. Miklós orosz cártól a magyar szabadság- harc leverésére. Az osztrák és orosz uralkodó megegyezését követően a cári se­regek június végén Magyarország területére léptek. A magyar sere­gek így a szövetkezett két nagyha­talom harapófogójába kerültek, több fronton súlyos vereséget szenvedtek. A függetlenségi harc végül is elbukott. Állampolgárságától megfosztott magyar A világosi fegyverletételt követő­en Kossuth augusztus 17-én Orso- vánál lépte át a magyar-török ha­tárt. A magyar menekültek Török­országban gyülekeztek. Vala­mennyien bíztak abban, hogy rö­videsen újra harcolhatnak a ma­gyar szabadságért, küzdhetnek az osztrák zsarnokság ellen. 1851 végén az amerikai kor­mány segítségével Kossuth inter­nálását feloldották a török hatósá­gok. A volt elnök előadó körútra az Amerikai Egyesült Államokba hajózott azzal a céllal, hogy híve­ket s pénzt szerezzen a szabad­ságharc újrakezdésére. Európába visszaérkezve, előbb Angliában telepedett le. Minden lehetséges alkalmat megragadott azért, hogy a magyar ügyet európai kérdéssé tegye. Az 1867-ben létrejött ki­egyezés után lett igazán emig­ráns. Pályatársai és a száműzöttek százai már régen hazatértek, kar­riert csináltak maguknak. Ő Tori- nóból irányította híveit, a Függet­lenségi Párt tevékenységét. Az 1879-es honossági törvény alap­ján megfosztották magyar állam- polgárságától. A nagy hazafi szép kort megér­ve, 1894. március 20-án halt meg Torinóban. Tetemét hazaszállítot­ták, több százezer ember jelenlét­ében temették el a Kerepesi temető­ben. Az országban s szerte a nagy- vüágban több műit száz települé­sen állítottak szobrot tiszteletére. Kossuth Lajos politikai érde­me, a magyar függetlenségért ví­vott harca örök időkre nyomot hagyott a magyar közéletben, s a hazafiak előtt példát mutatott el­szántságból, küzdeni tudásból. Küzdelmes politikai harca ma is követendő példa. KENYERES DÉNES Kétszáz éve született Kossuth Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom