Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-07 / 209. szám

12. OLDAL I R I K U S M ELLÉKLET 2002. Szeptember 7.’, szombat S Z A Aprócska hirdetések Zárkózott idegorvos ügyes kezű lakatost keres. Sürgős! * * ★ Telt keblű örömlány kisebb tele­püléseken polgármesterek állítá­sát segítené, árkedvezménnyel. * * * Aranydiplomás hasi sebészek baráti találkozója ma este a Kis- rozsdás kertvendéglőben. Csak a lépre emlékezzen! ______wébé Tß &8lg(s>Cji? (p sül r V- NEM ÉRTED te ezt! Ilyen ala­csony árszínvonallal nem csatla­kozhatunk Európához, ilyen ala­csony bérszínvonallal viszont minden probléma nélkül. Lányok, telefonon- Halló, Mondén Mókusok?- Méghozzá napi huszon­négy órában. Parancsoljon, uram.- Kúper ügynök beszélek a nagyon titkos szolgálattól. Lenne néhány bizalmas kérdésem az egyik ügyfeléről.- Sajnálom, de az ügyfeleink­ről nem adhatunk felvilágosítást. Őket, hm, igen diszkréten kezel­jük.- Akkor csupán igennel vagy nemmel válaszoljon, kérem. Megteszi?- Igen.- Önöknél valóban gyakori vendég az egyik prominens poli­tikusunk anyósának a veje?- Igen.- O az, aki annyi mindent ígért nekünk a választási kam­pány idején?- Igen.- Mondja, kisasszony, ő az ágyban is ígérget?- Igen.- Es ott legalább betartja az ígéreteit?- Igen.- Kicsit bővebben!- Nemigen ,.. __________w BOLDOG SÁG. - Otthon a fele­ségem sohasem engedi, hogy tíz percnél tovább üljek a kádban... r mv. íx&fc. PLETYKA. - Én nem tudom, hogy igaz-e, de állítólag már a Matáv vezérigazgatója sem képes egy ösz- szegben kifizetni a telefonszámláját. Lujzi És Jenci Tréfa Lujzi: - Mondd, Jenci, te is tégla voltál? Jenci: - Megőrültél, Lujzi! Mért lettem volna én tégla? Lujzi: - Azt írja az újság, sok embert beépítettek az átkosban... Jenci: - Nem! Én salakbeton voltam! De te, Lujzi, ugye nem tudod, mi az a „tégla”? Lujzi: — Olyan műveletlennek nézel, Jenci? A tégla építőanyag és beépítik a falba. Jenci: - De nem olyan „tégláról” írt az újság, Lujzi! Azt a bizonyos „téglát” a régi rendszer kémkedésre építette be az ellenzék soraiba... Lujzi: - És mondd Jenci, a Tüzép-telepen vásárolták meg őket? Jenci: - Slussz! Ez a téma kifújt, Lujzi! Lujzi: - Ha nem voltál tégla, Jenci, akkor te titkos ügynök voltál ugye? Jenci: - Az nem titkos, hanem nyílt titok, hogy én ügynök voltam, Lujzi. — MIND VÉDETT! Félek, hogy valaki megint összejátszott az egyik olasz vendégvadásszal! Lujzi: - Mennyire nyílt, Jenci? Jenci: - Mint Róma, a nyílt város! Lujzi: - Azt írja az újság, voltak szigorúan titkos ügynökök is. Te szigorúan titkos voltál, Jenci? Jenci: - Már mondtam, szigorúan nyílt ügynök voltam, Lujzi! Lujzi: - És, Jenci, te kinek jelentettél, a III/III-nak? Jenci: - Álljon meg a menet. Én a vezérigazgatóm­nak jelentettem. Lujzi: - Mondd Jenci, a vezérigazgató a fedőneve volt a főnöknek? Jenci: — Az ördögért lett volna az fedőnév! Nekem ő volt a főnököm, a harisnya- és fuszekligyár igaz­gatója ... Lujzi: - Tessééék?! Akkor milyen ügynök voltál te, Jenci? Jenci: - Én harisnyában utaztam . . . Ha-ris-nya- ügynök voltam, Lujzi! Nájlon harisnyákat árultam a hetvenes években ... Lujzi: - Csalódtam benned, Jenci... Minimum a KGB-nek jelenthettél volna ... Akkor most terólad is írnának az újságok! DONKÓ LÁSZLÓ Szintén zenész Zebegényi Ágoston rajongott a csillogó, dundi kürtökért, imád­ta a buja, kacskaringós trombi­tákat és képtelen volt ellenállni a harsány harsonáknak. Zebegényi Ágoston kizárólag rézfúvósokat lopott. Kilójukért ötszáz ficcset adtak a régi tégla­gyár mögötti MÉH-telepen. Klei­ne Fische, gute Fische, ahogyan azt Georg Friedrich Händel, a nagy német zeneköltő mondotta volt. A koncertek után Zebegényi Ágoston többnyire a művészki- járók szűk ajtajai körül ólálko­dott, s hangtalanul osont a fur­csa alakú bőrtokokat cepelő gör­nyedt férfiak nyomában. Csupán a sarkon túl húzta elő óvatosan a rövid és tömzsi ólmosbotot... Zebegényi Ágostont a múlt kedden érték tetten a Központi Tűzoltózenekar hangszerraktá­rában. Kabátszárnyai nagy feke­te madárként röpködtek az éj­szakában, amikor megmotoz­ták. Zebegényi Ágoston még a zsuppkocsiban is eszelősen kaca­gott, miközben a rácsos kisabla- kon át azt kiáltozta a sötét kapual­jak felé: „Nyugi, van másiiiik...!” WALTER BÉLA Julis és Maris — meg az iskolakezdés Julis: - Úgy sugárzol, Maris, akár a csernobili atomerőmű! Maris: — Képzeld, elsős lett a kis unokám, Juhs! Julis: — Mi benne a pláne, Maris? Maris: - Hogy elsős lett az uno­kám!! Julis: - Értem én. Nem vagyok süket . . . Annak örülsz, hogy öregszel?! Maris: - Frászt! Annak, hogy is­kolás lett a kis Nóri. Tudod, hogy már írni is tud? Julis: — Le tudja írni: a mami szenilis. No, ne nézz úgy,... csak vicceltem, Maris. Maris: - Képzeld, én vettem ne­ki a hátitáskát, kilencezerért. Szuperextra gyártmány. Julis:— Miből gondolod, Maris? Maris: - Ugyan mán, minden ki­váló márkát ismerek. Az van ráír­va: Made in China! Julis: - Aztán milyen módszer­rel tanítanak a kis unokád iskolá­jában? Maris: - Várjál csak . . . valami pálcika-módszerrel. Julis: — Nagy ég, Maris, pálcával verik a szegény gyereket?! Maris: - Frászkarikát! Gyufapál­cikából rakják ki a betűket . . . Képzeld, már olvas is! Julis: — Mit, Maris? Tolsztojtól a Háború és békét? Maris: — Az eszed tokját, Julis! Mondjuk, az Ali babát és a negy­ven rablót... Julis: - No, hiszen! Már a móri rablókkal is etetik a kicsiket, te Maris! Maris: — Eszednél vagy, Julis! Az a negyven rabló nem a móri rabló, hanem a mesebeli, te ütődött! Julis: — Jól van na, csak bolon­doztam, Maris. Különben gratulá­lok az unokádhoz, hogy elsős lett drága. No és mi lesz belőle, ha nagy lesz? Mozdonyvezetőnő? Maris: - Süket sógorasszony vagy te Julis! Aztán mondd, te ta­nulsz-e tovább? És milyen fokon? Julis: - Felsőfokon, Maris! Maris: - Nocsak, nocsak! hogy érted azt? Julis: - A rákoscsabai lányoméknál a legfelső emeleten megtanulom ke­zelni a liftet, hogy ne mindig a tize­diken álljon meg, amikor a ház csak négy emeletes... dowkó László MATEKSISTERS egy popegyüttest? • Mi lenne, ha a tanár úrral együtt alapítanánk Röhög az osztály Összekutyulva Tanár: - Mit idétlenkedsz ott a pad alatt, Lajcsi? Lajcsi: — Nyugi, tanár úr, csupán a fejemet kapkodom. Marci: - Aztán miért bánsz így azzal a szép nagy fejeddel? Lajcsi: - Mer’ a faterom is kap­kodni szokta. Karcsi: — Légnyomást kapott? Móricka: — Vagy adóellenőrzést? Lajcsi: - Mindig kapkodja, ami­kor újságot olvas. Fölidegesíti a politika. Tanár: — Na, ilyesmi velem soha­sem fordul elő. Marci: - A tanár úr nem olvas új­ságot? Tanár: - Olvasok, ám előtte gon­dosan kivagdosom a híreket. Móricka: - Áhá! Hát ezért olyan lyukas a tanár úr agya ... Karcsi: — Ne bántsátok a ked­venc tanerőmet! Szegényke nem tehet arról, hogy olyan, akár a szomszédunk pulija, a Hektor. Lajcsi: - Atyavilág! Milyen az a kutya? Karcsi: — Ugatja a politikát. Marci: - Holnap hozd be, hadd ismerkedjenek össze a tanár úr­ral. Végre lenne egy suli-pulink. Tanár: - Még mit nem! Hol lak­na az a kutya? Lajcsi: - Például a biosz szertár­ban. Karcsi: - Belenyomnánk egy ha­talmas dunsztosüvegbe. Tanár: - Ugyan miért tennénk ilyet? Móricka: - Ő lenne a sulinkban a spiritusz Hektor. VASSZIGOR — Hogy gondolta, herr Kovács, hogy ön, aki nálunk, az Opelnél dolgozik, egy Suzukinél dolgozó hölgyet vesz feleségül?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom