Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-07 / 209. szám
4. OLDAL 2002. Szeptember 7., szombat ||| If MEGYEI TŰKOR__________________________________________________________________ „Csak folytatása is legyen” Hosszú évek óta várnak jelentős mértékű bérrendezésre a közalkalmazottak. Október elején végre valóban jelentősen megemelt fizetést vihetnek haza, hiszen átlagosan ötven százalékkal emelték meg a közalkalmazotti bértábla kategóriáit. De vajon mit jelent mindez a valóságban? Béremelés Nagyon sokat beszélünk manapság a betegágy mellett három műszakban dolgozó nővérek, a gyermekeinket oktató-nevelő tanárok megbecsültségéről, illetve annak hiányáról erkölcsi és anyagi szinten egyaránt. Valójában azonban csak az tudja értékelni az ápolók áldozatos munkáját, aki feküdt már kiszolgáltatottan egy kórházi kórteremben, s azt a pedagógust becsüljük igazán, aki saját gyerekünk kezét fogta, amikor az először kanyarította az A betűt. A társadalom erkölcsi elismerésének egyfajta fokmérője, hogy anyagilag menyire értékeljük munkájukat. A mostani béremelés jelentősnek tűnik, maguk az érintettek mégis kétkedve fogadják a kedvező döntést. Éva főiskolát végzett ápolónő, több mint tíz esztendeje dolgozik a betegágy mellett. Nagyon örül, hogy csaknem duplájára nő a fizetése, de úgy véli, majd akkor hiszi el igazán, ha már a számláján lesz az emelt összeg.- Két kislányunk van, akad tehát helye a pénznek. Igaz, a párom jól keres, de azért nem mindegy, hogy a pótlékokkal, túlórákkal együtt 50-60 ezer forintot keresek, vagy százezer forint körüli összeggel tudok hozzájárulni a családi kasszához. Egyelőre azonban még nem is tudom pontosan, mennyi lesz a fizetésem, az majd akkor derül ki, ha átutalják október elején a számlámra. Tartok tőle, hogy az adó, a különböző című levonások miatt a végén mégsem lesz olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek most tűnik - mondja. Gábor kezdő orvosként számtalan ügyeletet kénytelen vállalni, hogy megalapozhassa egzisztenciáját. Mostanáig szinte csak a hivatástudat tartotta a kórházban, hiszen jóval kifizetődőbb lett volna, ha mondjuk gyógyszerügynökként keresi a kenyerét.- Ahogy a bértáblát néztem, 120 ezer forint fölött lesz az alapfizetésem bruttóban októbertől. Ez ugyan még mindig jócskán elmarad a nemzetközi szinttől, mégis legalább valamennyit mozdultunk előre. Ettől azonban a feltételeink még nem javulnak, továbbra is hiányoznak alapvető műszerek, segédeszközök, gyógyszerek. Az egészségügy rendbe tételének fontos része a bérek rendezése, de a problémák kezelésének ez csak egy szelete. Persze nagyon jó, hogy éppen velünk kezdte a kormány az ágazat „rehabilitációját”, a folytatás azonban erősen kérdéses... Zoltán pályakezdő magyar-földrajz szakos tanár. A fizetések mostani változása azért is kedvezően érinti, mert így talán gyorsabban visszatérítheti a felvett diákhitelt.- Mivel csak egy évig vettem igénybe a diákhitelt, kétszázezer forint visszafizetése vár rám. Ez még nem olyan magas összeg, de nem szeretek tartozni, szeretném minél gyorsabban letudni. A menyasszonyommal jövőre tervezzük az esküvőt, műiden fillérre szükségünk van tehát. Jól hangzik, hogy 107 ezer forint lesz a fizetésem, csak attól tartok, hogy ennek a jelentős béremelésnek később isszuk majd meg a levét. Esetieg évekre elfelejthetjük az eddigi automatikus bérrendezést, vagy áremelések, adók formájában veszi el a kormány azt, amit az egyik kezével adott. Katalin lassan a nyugdíj felé közelít, évtizedek óta oktatja a Idsdiákokat írni-olvasni- számolni. A Bokros-csomagnak „köszönhetően” elveszítette munkáját, többéves hány- kolódás után egy-két éve került vissza a katedrára.- Én már nem hiszek semmiben, csak abban, amit saját szememmel látok. Ha valakitől egész életemben pofonokat kaptam, egyetlen simogatás nem fogja megváltoztatA betegágy mellett dolgozó ápolók munkáját most az erkölcsi megbecsülés mellett anyagilag is elismerik (képünk illusztráció) ni a véleményemet. Amikor egykor szerény képességű tanítványaim milliókat keresnek, a pedagógusok megbecsültségén nem sokat változtat, hogy húsz-harmincezer forinttal többet vihetünk haza. Sajnos olyan vüágban élünk, ahol mindennek a pénz az értékmérője. Ha pedig az újgazdag szülő nem tiszteli a tanítót, bizony a gyermeke sem fogja. Arról nem is beszélve, hogy a mostani bérrendezés vajmi kevés, a munkám feltételei attól még nem javulnak. Foltos, kopott táblára írunk, spórolunk a krétával, hiába lenne szükség különböző segédanyagokra, az ön- kormányzat még a minimális igényekből is gyököt von. Szóval szép, szép ez a béreme- lés, csak folytatása is legyen. _______szilvási TV-notesz A Nagy Testvérnek üzenem... Ahhoz képest, amilyen nagy zajjal, dirrel-dúrral, hatalmas felhajtással érkeztek képernyőre a TV2-be a Nagy Testvér leendő alattvalói, hogy majd engedelmeskedjenek parancsainak, mi pedig, hogy megfigyelhessük mintegy kukucskálva — hála a sok-sok felállított kamerának -, miként is hajtják végre őket; nos, mindezekhez képest - látva az elmúlt napokat - meglepően csendben, sőt kifejezetten unalmasan telnek napjai az összezárt tizenkét versengő lakónak, ahogy kóstolgatják a szokatlan helyzetet, no meg egymást is. Nem véletlen, hogy egyikük unalom miatti türelmetlenségében imigyen fakadt ki: történjék már valami! Merthogy ami történik, azt egyszerűen linkségnek tartja. Az is. Csináljunk már valami érdekeset - hangzik el ugyancsak valakinek a szájából. S bizony, mintha csak a mi, a nézők elégedetlenségét mondták volna ki. Amit ugyanis eddig láthattunk, amit eddig nekünk mutogattak, az tömören: tizenkét unatkozó ember, akik egy hatalmas házban tengnek-lengnek, teszegetnek és veszegetnek, azt próbálják elhitetni sikertelenül, hogy valóságos életük van, igazán cselekszenek, holott egy alibi közösséget játszanak tehetségtelenül, vegetálnak szánalmasan. Szinte érthetetlen, az amerikai szabadalmazású Big Brother szolgai átültetői hogyan is hihetnek átütő sikert aratni véle magyar képernyőn. Hogy ez és ennyi, a semmi is elegendő lehet felajzani a nézői érdeklődést, hogy „elájuljunk” például attól, miként locskolódnak és vihorásznak rendre e lakók egy medence pezsgőfürdőjében, mely úgy tűnik, életük fontos tere, és hogy egymásról pajzánkodva szedik le a fürdőgatyát, pardon, fürdőruhát. És miért gondolják, hogy egy tusoló nő meztelensége fölöttébb izgalmas látnivaló - manapság (még éjjel is megismétlik, mint valami csábos csemegét!). No persze, lesz más is, izgulni való. A kis hebrencs ausztrál hölgy, aki szüzességével hivalkodik, vajon meg tudja-e őrizni majd végig érintetlenségét, érvényes lesz-e a szüzességéről szóló orvosi papír akkor is, amikor elhagyja a házat? Hát nem izgi? Már akinek. Neki talán igen, de nekünk aligha. Vagy tán a Nagy Testvérnek, kinek szeme mindent lát. Olyan színvonal mindez szellemi értelemben, amit egyetlen szóval jellemezhetek: alpári; tehát közönséges, alantas, üres és silány. Ahol „nyomok egyet” megjegyzéssel indul valaki a megkönnyebbülés helyére, azaz a WC-re. Ostoba, velejéig hamis játéknak lehetünk szenvedő szemtanúi. Már az alapgondolat, a leskelődés, kukkolás mások rejtett, személyes, intim dolgai után, az sem valami rokonszenves, jóllehet, manapság a közéletben, a valóságban is megtörténik, szinte divat lett, nemcsak a bulvármagazinokban. Egyébként most tüzet őriznek a civilben bugyiárus Pongó és társai, Vesta-szüzet játszanak, és szurkolhatunk, vajon kialszik-e újra és végleg a láng, merthogy nem szabadna, bár egyszer már ez megesett valaki hanyagsága miatt. De azért is, hogy Pongó, a nagy álmatlan nem szundít-e el maga is a lobogó tűz mellett. Gyanítom azonban, előbb járunk mi úgy, hogy végül is ráül és elnehezíti szempilláinkat a dögunalom. Nekem nincs SMS-em, ezért így üzenem a Nagy Testvérnek: keserűen kiábrándító mindez eleddig - hangsúlyozom: eleddig -, kedves Big Brother! És ezt igen sajnálom. VALKÓ MIHÁLY Távol a világ zajától hogy három utcája van. A lakásoknak nincs ára, jórészt városiak veszik meg. Bolt, kocsma azért akad.- Orvos?- Hetente egyszer jön, szerdánként.- Mi a legnagyobb baj ön szerint?- A pénztelenség, a nincstelen- ség. Az, hogy a magamfajtának sehol sincs segítség. Messzebb, a másik oldalon a hajdani iskolát szépen felújították. Kultúrházként szolgál, meg imaház, de otthont ad a rendelőnek is. Az utca végén találjuk a legidősebb ballait, Kecskés Pali bácsit, aki június 29-én töltötte a kilencvenet. így elmondhatja magáról, még Ferenc Jóska idejében született.- A mezőgazdaság volt a világom. Negyvennyolc holddal is bajlódtam, majd a téeszből kerültem nyugdíjba.- Hány gyerek van?- Három. Egy fiú, a 46 éves Zoli, vele lakok. A lányok férjhez mentek, máshol vertek tanyát, de sűrűn ránk nyitják az ajtót.- A felesége?- Otthonban van. Lerobbant.- Ki főz?- Hordják az ebédet, hét végén meg vagy Zoli üt össze valamit, vagy a lányaim hoznak ezt-azt.- Milyen itt az élet?- Most már nagyon nehéz. Mi is csak egyik napról a másikra vagyunk, annyira kevés a nyugdíj. Régebben szép életem volt. Zoli, a fia hetente egyszer elbu- szozik a városba ezt-azt venni, megnézni a piacot, a miklósi nyüzsgést. Mosni Pali bácsi lánya mos rájuk, hetente hozza a tisztát. Nem szeretik a hideget, a telet, mert akkor beszorulnak, ráadásul a kis nyugdíjaikhoz viszonyítva a tüzelő is méregdrága. A falu mindenese afféle falugazda: Líbor Pétemé. Itt született, él Ötvenesztendős, lehúzott harminc évet, és lapátra tették. Ilyen korban munkát találni városban is művészet, hát még nálunk! Beszél a gondokról. Mondja, hallott róla, sertéstelepet akarnak Ahogyan az itteniek mondják, sok a segélyezett. Meg lassan az olyan is, aki segélyt se kap. Azoknak aztán igazi művészet megélni a kicsiből vagy a nincs- ből. Egyébként a falu évente legjelesebb napja most következik a hét végén, a búcsú. Mindenhol takarítanak, mosnak, szellőztetnek, mert a messzi rokonok erre mindenképpen visszajönnek. Riport Törökszentmiklóstól még bő tíz kilométert szalad a kocsi a keskeny betonúton, mire feltűnnek Bállá házai. Mesz- sze a világ zajától, háromut- cányi az egész település, és ahogyan az ott élőktől hallottam, lakhatnak itt vagy száz- ötvenen-kétszázan. A legelső épület egy kockaház, és a Bállá, Fő utca 2. számot viseli. Özvegy Boda Gábomé Ilonka otthona. Bizalmatlanul fogad, kezdetben csak a „Magasságos” tudhatja: házalók vagyunk-e vagy valami mások. Azután megenyhül, és sorolja. — Nagyon szegény lelkek élnek errefelé. Nekem is havi 17 ezer 400 forint a nyugdíjam, meg a tavaly elhalt uram fizetésének a felét kapom egy évig, ami lassan letelik. — Hányán laknak a házban? — A fiam, a menyem, meg három unoka. Ez egy akkora falu, Boda Gáborné párja hét évig betegeskedett, és tavaly temettette Kecskés Pali bácsi túl a kilencvenen is megfeni a kaszat. De dolgozni mar csak a fia, Zoli szokott vele fotó. m. j. negyvenegy-néhány éve, mindenkit ismer, amit tud, intéz a rászorulóknak. Szóval falumindenes. — írja bele: csendes kis hely ez, jó a maga módján, csak az a kár, hogy munka semmi. Amíg téesz volt, aki dolgozni szeretett, elboldogult, de most felfordult a világ. Nekem is öt gyerekem van, három már elkerült, a két legkisebbik közül a lány főiskolás, a fiú általánosba jár. Líborné takarít, ő hordja ki a faluban a lapunkat, így a havi bevétele 30 ezer forint körüli.- Szerencsére a párom alkalmi munkát végez, onnan jön valami. építeni a házak közé. Tiltakoznak ellene, mert az itt lakóknak csak a szag marad. Az ügy a polgármesteri hivatalnál van. Özvegy Bene Joachimné többet is tud: - Az egyik telep éppen a szomszédomba kerülne. Nem örülök neki, mert ha a szél felénk fúj, olyan büdös lesz, hogy nincs maradás. — Az idős asszony tíz éve özvegy, hat gyereke, tizenhat unokája született. Noha már a nyolcvannegyediket morzsolgatja, még most is segít a gyerekeknek. Pedig csak gyógyszerekre havi háromezret hagy a patikában. Egy-két napra, egy délutánra, egy kicsit nosztalgiázni, együtt lenni a távoliakkal. Beszélgetni, enni, inni. Líboréknál például csigaleves, töltött káposzta, sertéspörkölt lesz. Süteményekkel, no meg Rókával. Vasárnap estére aztán megint csend borul Baliára. A legtöbb vendég oda lesz, a házak is lehunyják ablakszemeiket, hiszen ennyi embert évente egyszer, ha látnak. Legközelebb majd a 2003-as szeptemberi búcsúban . . . □. SZABÓ MIKLÓS
