Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-05 / 207. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Szeptember 5., csütörtök Támad a rém A Föld egyik különös, legel­terjedtebb kozmopolita nö­vényéről van szó, amely kö­zel száz éve érkezett a „sze­lek szárnyán”, de legalábbis a tengerentúli kukoricaszál­lítmányok potyautasaként Észak-Amerikából ide a Kárpát-medencébe. Rendkí­vüliségét egyedülálló szapo- rasága adja. Egy tő akár hat­vanháromezer magot is ér­lelhet, virágportermelése gi­gantikus méretű. Ezt a figyelemre méltó növényt mégsem szeretjük! Ugyanis ez az Ambrosia elatior, hétköznapi ne­vén a parlagfű. A legújabb kuta­tások szerint minden harmadik ember allergiás tünetekkel él, fő­leg ebben az időszakban. Való­ban, egyre több családtagom, kollégám küszködik szemviszke­téssel, orrfolyással, tüsszögéssel. Sokan évekig abban a tévhitben élnek, hogy állandó megfázással van dolguk. És egyszer csak jön az asztma... Aki e gyógyíthatatlan betegség okozóját nem ismerné, menjen le Szolnokon a Zagyva városi sza­kaszának hullámterére. A torko­lattól a vashídig a folyó két part­ját övszerűen követi vastag sáv­ban a néha embermagasságú „vi­lágpolgár”, és lassan mérgezi a MÁV- és tüdőkórház betegeit is, valamint a belváros lakótelepei­nek lakosságát. Nap mint nap hallunk a tízezres, milliós nagy­ságrendű bírságokról, melyek ki­szabhatok (lennének) azon terü­letek gazdáira, ahol e gyomnö­vény gazdagon tenyészik. Nem félnek a felelősök? Én igen. Félek lemenni a Zagyvára horgászni, mert utána napokig rosszul vagyok. Félek reggelen­ként a gyerekek elé állni s úgy ta­nítani, hogy alig látom a begyul­ladt szemem könnyeitől őket. S félek, hogy a termálvíz, szép fo­lyóink, épülő-megújuló szállo­dáink és Szolnok összes turiszti­kai vonzereje is kevés lesz itt ma­rasztalni azt a nyugati turistát, aki kisétál a Zagyva-partra és megcsodálja annak növényvilá­gát. Ők már ismerik a parlagfü­vet. Megismerik! ___________________MAGYAR! ATTILA, SZOLNOK AR ANYLAKODALOM. Ötven éve - 1952 augusztusában - kötött házasságot Szolnokon Szabó Tibor és Benedek Mária, akik mindketten a vízügyi igazgatóságnál dolgoztak, egészen a nyugdíjazásukig. Most, ötven év elteltével ugyanott — a Belvárosi Nagytemplomban — erősítették meg esküvői fogadalmukat, tar- tották meg aranylakodalmukat családjuk, szeretteik körében.________________________ [amatőr fotó) Tíz nehéz hónap Régen, még 1937-ben történt, hogy a képesítői banketten felszó­lalt neveléstant tanító tanárom, így fejezvén be mondandóját: Az­tán, fiúk, ne felejtsék: a megbu­kott tanulónál csak a tanítójának kell jobban szégyellnie magát! Kemény, megfontolandó inte­lem volt ez. Ma is igaz. Tanárom szavai akkor azok­nak a tanítóknak szóltak, akikre az várt, hogy minden tantárgy ta­nítását egyforma hozzáértéssel kellett tanítaniuk, esetleg össze­zárva elsőtől a hatodik osztályig, egy tanteremben. A magnónak, tévének, számítógépnek még hí­re sem volt, mindent a pedagó­gustól kapott a diák. Volt ennek az egyszerű életnek még egy nagy értéke: a tíz hónapig tartó együttlétben a tanító megismerte tanítványait és szinte személyre lebontva tudta, kitől mit és men­nyit követelhet. Azt is tudta és látta, kinél milyen segítséget kell adni az „elégségeséhez. Az alsó tagozatban a diák-pe­dagógus viszony ma sem lehet másként. A felső tagozatban már más a helyzet, óránként más és más tanár követelményeihez kell alkalmazkodnia a gyereknek. Eb­ben a helyzetben a tanár szerepe dominánsabb, aki tudásával, szakmai jártasságával, színes egyéniségével megszerettetheti még a legnehezebb tantárgyat is. Ha a tanítás nem párosul a gyerekek iránti mérhetetlen sze­retettel, munkája mit sem ér, jobb, ha el sem kezdi. A tanulás szép és összetett fel­adat. Munka. Részt kell vennie benne tanárnak, szülőnek és di­áknak - főleg ez utóbbinak, hi­szen az ő érdekében történik minden. E közös munkához kívánok minden érintettnek derűs hozzá­állást, erős akaratot és nagyon jó egészséget. VARSA BÉLA VASPIPLOMÁS PEDAGÓGUS, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Kóstoljon „NET-gulyást”! A Szolnokon működő civil szervezetek ská­láját tavaly november óta a júliustól hivata­losan is bejegyzett Szolnoki Szalon NET- egyesület színesíti. Szeptember 7-én — a Ti- szaligetben a gulyásfesztiválon — személye­sen is találkozhatunk velük egy igazi „lokál- patrióta NET-gulyás” elkészítése mellett. Civil közösségünk különlegessége, hogy születé­sét az internetnek köszönheti. Történt ugyanis, hogy az index.hu internetes újság fórumán több vidéki nagyváros mintájára 2000 januárjában „Szolnokiak Szolnokért” címmel elindult az egye­sület bölcsőjének tekinthető fórum, szakszóval topik. A topiknyitó, későbbi egyesületi elnök arra volt kíváncsi, akik interneteznek Szolnokon, kör­nyékén és Szolnoktól távolba szakadtán, hogyan alkothatnának virtuális közösséget a Szolnok hí­vó szóra? Kijelenthetjük, hogy a várost érintő té­mákat nap mint nap aggódó féltéssel és kendő­zetlen kritikával, de mindig konstruktív hozzáál­lással megtett hozzászólásaink, immár túl az ötezrediken, igazi lokálpatrióta „virtuális” kollek­tívát faragtak belőlünk. S hogy a virtuális kapcso­latot valós találkozókkal mélyítsük el, hogy a cy- bertérbe kiáltott szavainkat fajsúlyosabbá te­gyük, megalapítottuk az egyesületet és a követke­ző akciókat tervezzük. Fő célunk, az internet népszerűsítése Szolnokon és Szolnok népszerű­sítése az interneten. Ennek szellemében egy igé­nyes internetes honlapot szeretnénk beindítani, valamint vitafórumot szervezünk az internetes demokráciáról. Mindehhez alapítványi pályáza­tokra nevezünk és szponzori segítséget remé­lünk. Általánosságban pedig az internet és az in­formatika eszközeivel az interaktív vélemény­nyilvánítás-visszacsatolás meghonosítására, a helyi demokrácia kiszélesítésére törekszünk. A Szolnoki Szalon életében meghatározó elképze­lés az emberközpontú város kialakításáért tenni kívánó lokális erők, azaz civil szervezetek össze­fogása, velük a város természeti és épített értéke­inek megóvására, szebbé, egészségesebbé, lak­hatóbbá tételére irányuló tevékenységek össze­hangolása. Szeretnénk, ha a Szolnokon és kör­nyékén élők helyi identitása erősödne, és ha az internetes kommunikáció terjedésével a szolnoki lakóhellyel rendelkező, de nem itt tanuló főisko­lások, egyetemisták diplomájuk megszerzése után Szolnokon kezdenék „nagybetűs életüket”. A leendő vitafórumon klubtalálkozó formájá­ban elsősorban a várost és az internetes fórumo­zást érintő kötetlen kérdéseket szándékozunk megbeszélni. A tervezett témák között van a de­mokrácia és az internet, az információs agora, az internetes testvérvárosi kapcsolat esélyei, a váro­si és megyei honlapok elemzése, a közösségi te­rek szerepe az internet terjesztésében, valamint az internetszolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők konzultációja. Hisszük, hogy ez a kezdeményezés igazi civil sikertörténet lesz. Mielőtt azonban ezekre a programokra sor kerülne, az érdeklődők szep­tember 7-én, a gulyásfesztiválon, személyesen is megismerkedhetnek velünk egy igazi „lokálpatri­óta NET-gulyás” főzése közben, vagy keressenek bennünket és csatlakozzanak hozzánk az Új Nép­lap fórumán (www.ajneplap.hu), ahol reméljük sok érdekes szolnoki témára csodálkozhatnak rá, hasznos információkhoz és emóciókhoz juthat­nak — s többek között gulyásunk receptjét is megtalálhatják. SZARVÁK TIBOR ELNÖK GEDEI TIBOR ALELNÖK Hiánytalanul visszakaptam Augusztus 22-én a 15.50-kor in­duló Szolnok—jászalsószent- györgyi autóbuszjáraton felejtet­tem irattárcámat a benne lévő fontos iratokkal és jelentősebb készpénzzel. Az elhagyott holmik általá­ban nem kerülnek elő, én is a legrosszabbakra számítottam, de esetemben ez másként tör­tént. Szerencsésnek mondha­tom magam, mert az autóbusz vezetője megtalálta és megőriz­te tárcámat, és találkozásunk al­kalmával azt hiánytalan tarta­lommal átadta. Köszönet érte. VINCZE VIKTOR, JÁSZALSÖSZEHTGYÖROY Jövőre is megyünk! Évenként ismétlődő programjá­vá vált a Szolnok Városi Nyugdí­jasklubnak, hogy tagjai elláto­gatnak Ópusztaszerre. Történel­mi emlékeink és a látványossá­gok színhelyére ezúttal is tö­mött busszal érkeztünk. Furcsa, de igaz, hogy aki ide egyszer el­jön, az máskor is elkívánkozik. A park minden évben megújul valamiben, szépül, kényelmese­dig Helyes kis fehér villanyau­tóval lehet sétálni a parkban, mi­vel a terület akkora, hogy 4-6 órában lehet csak bejárni. A Feszty-körkép megtekintése szintén élmény, és mindig új részleteket fedez fel benne a szemlélő. A körképegyüttes meglátogatása után szétszéled­tünk a parkban, hogy amit még nem láttunk, azt megnézzük. Társaságunk öt órát sétált a parkban (fáradásig!), de nem mondhatjuk el, hogy mindent megnéztünk. A kardok koszorú­ját, a legnagyobb magyar csaták emlékét csak távolról láttuk. Majd máskor! Idegen nyelvű lá­togatókkal is találkoztunk, akik a régiségekre rámutatva - úgy, mint mi is — felismerték, hogy például ilyen volt a nagymamá­nak is, vagy még ma is használ­juk egyiket-másikat. Megpihenve a dombon, kicsit elmerengtünk a múltunkon, amikor az Árpád-emlékművet körbeölelő talapzatokon hazánk nagyjaival találkozhattunk. En­nek a körnek a közepén az Aranybulla pecsétje látható. Fel­emelő és megható. A mellszob­rokat egy-egy megye ajándékoz­ta a parknak, neves szobrászok megformálásában, megyénk gyönyörű címeres zászlója előtt áll Kun László királyunk mell­szobra, amit mi ajándékoztunk a parknak, a mi megyénk. Erre büszkék is lettünk. Úgy gondolom, jó otthon len­ni a hazában. Jövőre is elme­gyünk! ________________TÓTH BÁLINTNÉ, SZOLNOK Vá sárhelyi László, táncművészeti életünk kiemelkedő egyénisége, szeptember 4-én lett volna 77 éves. Ebből az alkalomból barátai és tisztelői országszerte megemlékez­tek a közismert és népszerű kore­ográfusról és folkloristáról. Szolnokiként is csak azt írhatom, mint bárki bárhol, szerte az országban: Vásár­helyi Lászlót csaknem mindenki ismerte. Neve és személyisége a néptáncosok, a népzenészek és a folkloristák táborában fogalommá vált az évtizedek során. De nemcsak ők, hanem azok is kedvelték, akiknek olyan szerencséjük volt, hogy személyesen is találkozhattak vele, vagy akik láthatták-hallhatták őt nyilvános szereplései alkalmával. „Országos Laci Bácsidnak neveztük - így, csupa nagybetűvel — a Tisza menti városban is. Szeretet és évődés egyaránt volt ebben a megnevezésben. Szeretettel­jes évődés és az ebből fakadó derű — no, meg a tisztelet. Ezt kapta és ezt adta a hozzá közelállókkal való találkozások al­kalmával. Ez önmagában is mindig szívet melengető élményt jelentett. Ám Laci bácsi igazán felejthetetlenné a bölcsességével vált. Tudományos igé­nyességével a nagy példaképeket követte és maga is példaadóvá lett. „Gyalogjáró ” Laci bácsi szolnoki testamentuma szavakkal is képes volt arra, hogy egy­aránt kultúrtörténeti mélységekig vezes­se a néptáncot, népzenét művelőket vagy a pusztán csak alkalmi érdeklődőket. Most visszagondolva sokkal inkább eb­ben a bölcsességében - nem pedig sudár termetében, eleganciájában, kemény arc­élében és korán ezüstösödő hajfürtjeiben - vélem meglelni annak okát, hogy szé­les körben oly hamar „bácsidnak kezd­ték szólítani. Fáradhatatlan volt. Legalábbis annak tűnt még akkor is, amikor már rátámadt a betegség. Széltében-hosszában járta az országot, mint valami újkori garabonci­ás. Szolid túlzással állítható, hogy min­denütt megjelent, ahol megperdült egy szoknya, toppant egyet a csizma sarka, megpendült egy húr. Á legismertebb fesztiváljaink elma­radhatatlan szereplője volt, ezek legtöbb­jének ő maga volt a megálmodója vagy szervezője, és gyakorta tevékeny közre­működője. Személyes kapcsolatunk — s talán szerénytelenül állíthatom, hogy ba­rátságunk - is ennek köszönhetően szö­vődött. Az ország Laci bácsija 75 évesen Laci bácsit mi szolnokiak már csak azért is szerettük, mert az 1964-ben indí­tott Szolnoki Országos Néptáncfesztivált kezdettől fogva szívügyének tartotta, vá­rosunk szerepét a magyar néptáncművé­szet kibontakozása szempontjából nagy­ra értékelte. Személye mindvégig elvá­laszthatatlanul összeforrt ezzel a nemes üggyel. Hosszú éveken át volt tagja, majd elnöke a zsűrinek. Egy ideig ő szerkesz­tette a fesztivál gálaműsorát, de néhány alkalommal műsorvezetőként is közre­működött. Nemegyszer már a puszta megjelenése is tapsot fakasztott a színpa­don. „Szép ember” - hallottam többször is — és nem csak idősödő hölgy ismerő­seimtől. Népszerűségét a szolnokiak kö­rében is csak növelte ízes, szépen artiku­lált beszédstílusa, kedves humora és de­rűs egyénisége. Ő is vonzódott városunkhoz, szívesen jött hozzánk, és mindig jól érezte magát nálunk. 1999-ben, a tizenkilencedik fesztivá­lon, a hagyományt követve, ismét zsűri­elnök volt. Utoljára jött el ekkor Szolnok­ra. Tudtuk, láttuk, hogy beteg, sápadt volt, a hangszíne is megfakult. A díjki­osztáskor széket vittünk fel neki a szín­padra. A fesztivál két napja alatt igyekez­tünk minél jobban kímélni — már amennyire engedte. Az ügyszeretete ugyanis a késő esti órák ellenére is szen­vedélyes vitákra sarkallta. Velünk együtt a fesztivál jövőjének útját kereső kérdé­sek foglalkoztatták, mint például: ho­gyan lehet megőrizni az ilyen alkalmak eddig kivívott magas szakmai rangját; miként tehető a szélesebb közönség szá­mára, a turizmus irányába is nyitottabbá és vonzóbbá ez a fórum anélkül, hogy eredeti célja és színvonala ne csorbuljon s mindehhez, különösképpen pedig az egyre növekvő költségek előteremtésé­hez milyen módon nyerhető el az eddigi­eknél hathatósabb támogatás. Azóta e kérdések még nyomasztóbbá váltak és mindeddig megnyugtató válasz nélkül maradtak. De Laci bácsi utolsó szolnoki üzenete biztatást nyújt. Útmu­tatása táplálja azt a reményt, hogy lesz majd folytatása az egykori szolnoki fesz­tiváloknak. 1999 novemberében, utolsó szolnoki sajtónyilatkozatában - amit én testa­mentumnak tekintek - azt kérte tőlünk, vigyázzunk erre a fesztiválra... KOVÁCS MIHÁLY ELNÖK TISZA TÁNCEGYÜTTES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom