Új Néplap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-12 / 213. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Szeptember 12., csütörtök Rácsodálkozhatunk a városra Sok mindenről esett szó egyházközsé­günk egyik településéről, jelesül Martfű­ről az augusztus 15-ei lapszámban — ter­mészetesen a teljesség igénye nélkül. Azt is vállalva, hogy bizonyos értelemben el­fogult vagyok (miért is kellene titkolni?) a városban felépült templommal s az ottani rendezvényekkel kapcsolatban, néhány dologra szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik írásban szó esett az önkormányza­ti intézmények színvonaláról. Ezeket az in­tézményeket egészíti ki egyházközségünk élete, ugyancsak színvonalas rendezvények­kel, évek óta. Előadóművészek, orvosok, írók s persze zenekarok, énekkarok fellépé­sei, ikrek találkozója, mozgássérültek, va­kok csodálatos műsora, rockopera, színda­rab stb. Mióta - másfél éve — pedig templo­munk kiegészült a hangversenyorgonával (mely a szakértők szerint a régió talán leg­jobb akusztikájú templomának orgonája), híresebbnél híresebb művészek fordulnak meg nálunk. Ez év májusa óta pedig - az or­szágban egyedülállóan - audiovizuális mó­don élvezhetőek rendezvényeink, miszerint egy óriás kivetítőn látható is a templomban, ami fent a karzaton történik. Pedagógia cél­zatú megoldásunkat többek között Kodály Zoltánná is nagyra becsültén értékelte. A megalakult Zenebarátok Köre 260 tagú, s ennek egyharmada vidéki, akik alkalman­ként el is jönnek rendezvényeinkre. A hivatkozott lapszám egyik cikke méltat­ja Gyurcsek Ferenc alkotásait. Érdemes azon­ban tudni, hogy a Szent Tamás-templomban Meszlényi János Munkácsy-díjas szobrász- művész öt csodálatos alkotása található, s rendkívül látványos és művészileg nem le­becsülhető az az 37 ólomkeretes színes ab­lak sem, melyeket Mohay Attila iparművész készített. A templomtér seccói is művészi értékeket képviselnek, melynek tervezője Takács Ferenc művész restaurátor. S persze ARANYLAKODALOM. Varga Károly és Takács Zsuzsanna 1952. augusztus 31-én fogadott egymásnak örök hűséget Sárváron. Napra pontosan ötven esztendő múltán újra kimondták a boldogító igent a szolnoki városháza házasságkötő termében. A nyugdíjas házaspár családja körében ünnepelte meg a jeles évfordulót. amatőr fotó nem utolsósorban hangsúlyoznám magá­nak a templomnak egyedülálló építészeti megoldását. A védőszent Tamás apostol vér­tanúságának helyszínét, Indiát idevarázsoló vonalvezetés nemcsak modern, de klasszi­kus szépségű, s ugyanakkor egzotikusnak is mondható templomot teremtett Marosi Gá­bor építésznek köszönhetően a város főteré­re. Megjegyzem, annak a városnak főterére, mely városban ezt megelőzően soha nem volt semmiféle templom, s maga az egyház sem működhetett. Összefoglalóan azt mondom, a város tör­ténetét ismerve csukott szemmel is rácso­dálkozhatunk Martfűre, de annál inkább nyitott szemmel, füllel, szívvel. S most, hogy a Szent István téren Szent István ün­nepnapjának első óráiban az ismert tragédia beárnyékolta a „ragyogást”, úgy érzem, még inkább szükséges erről is tudnia a martfűieknek, az újság olvasóinak. TAMÁSI JÓZSEF PLÉBÁNOS ATYA Messze a járdaszegélytől Két éve kezdtem az „ügyinté­zést” a szolnoki, Szapáry úti (egykor mozi előtti) buszmegál­ló ügyében, akkortájt azt jósolta az egyik illetékes, hogy a parko­lóóra felállítása majd megoldja a gondot. Ez a jóslat nem vált be. Nemcsak néhány szabálytalan­kodó autós veszélyezteti a bal­esetmentes megállást, hanem - úgy tűnik -, kevés a kijelölt hely is egy busznak. A buszok leg­többször nem tudnak rendesen beállni a járdaszegélyhez, így csomaggal, gyerekkel, fájós láb­bal a járdától jóval messzebb kell le-, illetve felszállni. Vannak, akik emiatt nem is tudnak utaz­ni. Csodálom, hogy a buszveze­tők még nem panaszkodtak a helyzet miatt, hiszen ha baleset történik, azért ők felelnek. Egyébként időszerű lehet a sárga felfestést is frissíteni, mert sok autós nem látja, vagy nem akar­ja látni. FARAGÓ ISTVÁNNÉ, SZOLNOK Az olcsóbb sem csökkent értékű Olvasónk a nyár közepén vá­sárolt egy utcai papucsot egy magát kedvező árfekvésű­nek mondott butikban. Csak a vásárlás után nézelődött jobban a többi üzletben, s látta meg, hogy másutt is ugyanannyiért kínálták a lábbelit... Amikor fizetett, az eladó kisasz- szony felhívta a figyelmét, hogy: „ugye tudja, hogy erre nem na- gyon(?) van jótállás... A vásárló nem okvetetlenkedett (ennyit néz ki belőle az eladó), elnézően mo­solygott, hiszen ha a hátralévő pár hetet kibírja a papucs, elége­dett lesz. A lábbeli azonban már az első használat alkalmával fur­csa alakzatot vett fel, a sarkánál mélyen beszakadt. A talpbélést felbontva látta, hogy hiányzik a sarokból minden „töltelék”. A vá­sárló nem ment vissza a minőségi hibás áruval, gyakorlatias lévén telegyömöszölte a lyukat, majd visszaragasztotta a bélést. Ezek után viszont szeretne tisztán látni az „olcsó”, illetve akciós áruk sza­vatossága kérdésében. Sajnos, a magukat olcsónak nevezett üzletekben, illetve akci­ós termékek esetében valóban gyakran megpróbálják félrevezet­ni a vásárlót és azt sugallni: rekla­mációnak helye nincs. A szabá­lyok azonban nem tesznek kü­lönbséget olcsó, akciós és nem akciós termék között — s az üzle­tek között sem. A szavatossági idő és a csere szabályai egyfor­mák. Annál is inkább így van ez, mert a kínált termékek nem mi­nőségi hibásak. Ha ugyanis minő­ségi hibás lenne, azt dokumentál­ni kellene. Ha a szavatossági időn belül az árut kifogás éri, azt az üzletben kötelesek elfogadni, és az ezzel kapcsolatos tennivalókat elintéz­ni. A kereskedő csak akkor teheti meg, hogy nem vállalja a szava­tosságot, ha az áru hibás volt, és ezt a tényt a vásárlás előtt közölte is a vásárlóval, illetve azt a blok­kon is szerepelteti. Panaszosunk esetében szóba sem jöhet minőségi hibából adó­dó „leértékelés”, hiszen a több ezer forintos vásárlási ár hibátlan minőségű árut feltételez más üz­letek ugyanezen termékeinek ár­fekvéséhez viszonyítva. Minden­kinek, aki hasonló problémával találkozik, azt tanácsoljuk, igazát (és pénzét) ne hagyja veszni! A nagykövet üdvözlete A rákóczifalvi Kuruc Hagyo­mányőrző Egyesület vezetőit a hivatalában fogadta Habsburg György rendkívüli és meghatal­mazott nagykövet. Az egyesület képviseletében Terenyei Attila és felesége azért keresték fel a diplo­matát, hogy meghívják őt az „Aratófalatok Ünnepe - Magyar Kenyérünnep” eseményeire. A nagykövet köszönettel vette a meghívást, de hivatalos külföldi kötelezettsége miatt személye­sen annak nem tudott eleget ten­ni. A rákóczifalviakról azonban nem feledkezett meg, az ese­mény rendezőinek, a községbeli­eknek elküldte ünnepi köszöntő­jét, amelyet az ünneplők is meg­ismerhettek. A megható, lelkesí­tő üdvözletét a népes hallgatóság vastapssal köszönte meg. Habs­burg György példásnak és öröm­telinek értékelte a kapcsolatot a kuruc hagyományőrzőkkel, s mint köszöntőjében utalt rá, „a régi, s talán már nem is létező történelmi ellentéteket végleg el­múltnak mondhatjuk, és új, kö­zös jövő felé tekinthetünk.” A felvétel a Miniszterelnöki Hi­vatalban Habsburg György (jobb­ra), Terenyei Attiláné elnökhe­lyettes és Terenyei Attila elnök találkozóján készült. Tábor a Duna mellett A Túrkevei Cigány Kisebbségi Önkormányzat - a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériuma pályázatán elnyert pénzt is fel­használva — az idén Fadd-Dom- boriba vitte a gyerekeket táboro­zásra. Egy gyönyörű hetet töltöt­tek el a táborozók a Duna mel­lett, ahonnan számos alkalom­mal kirándultak is. Szekszárdon megnézték a múzeumot, a temp­lomot és Babits Mihály szülőhá­zát, a Dunán átkelve a szomszé­dos településsel ismerkedtek. A legszebb élményt azonban a Gáti Mariam misztikus világát bemu­tató kiállításon szerezték a gyere­kek. Nem csak a csodálatos fara­gásokat és mázas cserépalkotáso­kat láthatták, de a művésznő életútját és az alkotások születé­sének körülményeit is megismer­hették. A tábori életet az esti beszélge­tések, közös éneklések tették még színesebbé. Mindenki, aki ott volt, gazdagodott, hiszen megismerték hazánk egy csodá­latos darabját, az ott élő embere­ket, művészetüket. Hazatérve a gyermekben megfogalmazódott a vágy, hogy jövőre is ugyanitt szeretnének táborozni. ___________________SEBŐK JÁNOSNÉ, TÚRKÉVÉ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) H agyományteremtés szán­dékával immár második alkalommal vettek részt a Szandaszőlősi Általános Isko­la, Művelődési Ház és Alapfo­kú Művészetoktatási Intéz­mény tanulói Baján egy nép­tánctáborban. A művészeti is­kola harmadik-negyedik osz­tályos növendékei közül negy­venen gondolták úgy, hogy a nyári szünet egy hetét a tánc­nak, a barátoknak és egy má­sik városnak szentelik. Az él­ménybeszámolók arról árul­kodtak, hogy a döntést egyi­kük sem bánta meg. Az első megpróbáltatást az indu­lás előtti pillanatok jelentették, rá­nézésre ugyanis elképzelhetetlen­nek tűnt, hogy a rengeteg cso­mag, a hangszerek, a kézműves­kellékek és a néptáncbotok - no meg a negyven gyerek és az őket kísérő pedagógusok — beférjenek a buszba. Az aggódó szülők segít­ségével végül az első akadályt le­küzdve elindultunk Baja felé. Megérkezvén a szállás birtokba­vétele volt az első és legfonto­Utolsó esténket tűzijáték koronázta Kisebbek és nagyobbak együtt sabb, hiszen a gyerekek nagyon izgatottak voltak már emiatt. A vonattal utazó ifjúsági csoport is got a lehető legoptimálisabban megjött közben, így a két társasé- kellett elszállásolni. A kipakolást ebéd és délutáni kézműves-foglal­kozás követte, majd diszkó zárta a fárasztó napot. A hét további napjainak dél- előttjeit a tánc- és énektanulás töl­tötte ki, ami után mindig jólesett a finom és bőséges ebéd. Sajnos, a beígért fürdőzés el­maradt egész héten, egyrészt a Duna áradása, másrészt a kezdeti kedvezőtlen időjárás miatt. A gye­rekek csalódottak voltak a meghi­úsult strandolás miatt, de sikerült kárpótolni őket a délutánonkénti kézműves-foglalkozásokkal, ahol kendőt batikolhattak, gyöngyöt fűzhettek, üveget festhettek, hí­mezhettek, papírt hajtogathattak, nemezelhettek és még bőrből ké­szült tárgyakat is készíthettek. így mindannyian rengeteg saját ké­szítésű ajándékkal tértek haza. Esténként táncház, koncert, amatőr fotó közös éneklés zárta a napot, hisz kicsik és nagyok még a megerőlte­tő délelőtti próbák után is szíve­sen voltak együtt. A kisebbek ar­cán a csodálat tükröződött, ami­kor látták az nagyobbak táncát, azon morfondírozva, vajon pár év múlva ők is így tudnak majd tán­colni? Az élmények sokaságát város­nézés, esti fagyizás, mohácsi ki­rándulás, csillagnézés is gazdagí­totta. Hűvös nyári estén indul­tunk a csillagvizsgálóhoz, ahol fe­lejthetetlen élményben volt ré­szünk; óriási távcsöveken át lát­tuk a Hold krátereit és a csillagfé­nyeket. Az izgatott kis társaság­nak fel sem tűnt, hogy órákig gyö­nyörködött az égbolt szépségé­ben, viszont a szállásra visszatér­ve senkit sem kellett álomba rin­gatni. Az utolsó ott töltött estét tűzijá­ték koronázta meg, ugyanis szál­láshelyünk egy városi rendez­vénynek is otthont adott. A gyere­kek nagyon élvezték a látványos­ságot és az azt megelőző koncer­tet, illetve táncot. A hazautazás előtt még együtt megnéztük a tá­borról készült videofelvételt, ame­lyen rendkívül jót szórakoztunk. Reméljük, jövőre is ott leszünk! KIRÁLY ESZTER, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom