Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-13 / 188. szám

6. OLDAL CSALÁDI TŰKOR 2002. Augusztus13., kedd Tanítsuk-e írni iskola előtt? Sok szülő büszkélkedik azzal, hogy még is­kolába nem járó gyermeke már leír bizo­nyos dolgokat, illetve „olvasni is tud”. Ab­ban azonban már megoszlik a szakembe­rek véleménye, hogy szabad-e egyáltalán az iskolai tanítást megelőzően elébe menni az oktatási folyamatnak. Vannak, akik határo­zottan állítják: kifejezetten káros olvasni, írni, számolni tanítani a kicsit az első osz­tály megkezdése előtt. Vekerdy Tamás például kifejezetten ellenzi az iskolakezdés előtti írás-olvasás tanulást, mert a kicsinek nincs szüksége rá, hogy elő­re tanuljon, sőt kárára is lehet: „A gyerek to­vábbi fejlődésére nézve káros, ha a természe­tes érdeklődést ki nem várva (mely a hatodik és nyolcadik életév között, nagy egyéni elté­résekkel de bekövetkezik) túl korai tanítással megrontjuk egy cselekvéssor kezdetét.” - ír­ja Kicsikről nagyoknak című könyvében. Ráadásul, ha a kisiskolás úgy érzi, hogy ő mindent tud, figyelme elkalandozik, s egy­szer csak lemarad a többiektől, akik addig összeszoktak, megtanultak együtt tanulni, és észrevétlenül nemcsak behozzák, de le is hagyják az eleinte náluk „okosabb” gyereket. Az első hetekben aratott sikerek után csaló­dás éri: már nem „okosabb, mint a többiek”. Természetesen a számok, betűk után kér­dezősködő kisgyerek kíváncsiságát ki kell elé­gíteni, ne mondjuk neki, hogy „majd az isko­lában megtanulod”. Nem árthat neki az, amit magától megtanul. Előkészítés céljából foly­tatandó trenírozást azonban se a szülő, se az óvoda ne folytasson, annak ellenére sem, hogy egyes iskolák elvárják ezt. Hogyan készítsük fel gyermekünket az is­kolára? Semmiképp sem betűk és számok sulykolásával, vagy azzal, hogy gyakran fi­gyelmeztetjük: „az iskolában nem lehet ám folyton felpattanni a székről, meg izegni- mozogni!”. Legcélszerűbb pozitívan hozzáállni a nagy eseményhez és úgy felfogni, hogy a gye­rek előtt egy új világ nyílik meg, amit ő nagy örömmel fog fogadni. Az iskolaérett emberke szinte vágyik az újfajta feladatokra, új isme­retekre. Ne ijesztgessük, és mi magunk is próbáljunk úrrá lenni a szorongáson. Nehéz persze ellenállni a nyomásnak: egyrészt az óvodák egy része - helytelenül - még mindig komoly felkészülést ír elő és alkalmaz, sok­szor arra hivatkozva, hogy az iskola ezt várja el tőle; másrészt ha a szomszéd gyereke tud már olvasni, félünk, mi lesz a miénkkel, ha teljesen „tudatlanul” kezdi az első osztályt. Elsősorban arra vigyázzunk, hogy megfe­lelő iskolát és tanító nénit találjunk, s ma­gunk is örömmel és kellemes várakozással tekintsünk az iskola elé, és ezt „tanulja el” tő­lünk a gyermekünk is. Ez nem azt jelenti, hogy el kell bagatellizálni az iskolakezdés je­lentőségét. Magyarázzuk el gyermekünknek, hogy ezentúl neki is lesz feladata, amit ön­magához mérten jól és időben keü ellátnia. Tegyük azonban hozzá, hogy az elvégzett munkában örömét fogja lelni, azért kap fel­adatot, mert már elég nagy hozzá, hogy ké­pes legyen ellátni. Soha ne feledjük: ne az iskola értékelése legyen a mérce saját gyermekünk megítélé­sekor. Ha magához mérten jól teljesít, és ha apró lépésekkel is, de halad, akkor elégedet­tek lehetünk. Szerencsés esetben az iskola is ezt tekinti szempontnak, és nem igyek­szik minden tanulót ugyanazzal a mércével mérni. (További „tudnivalók a http://iskolavalaszto.freeweb.hu címen.) Ha egyre nehezebb az iskolatáska... Az iskola első osztálya alapvető változásokat hoz a kisgyermek életében, ezekre a változásokra többek között tudatosan rá lehet készülni: a jól tervezett hátitáska, a megfelelő lábbeli, illetve a mozgásigény kielégítése hozzásegíti gyermekünket a jó kondí­ció eléréséhez, s egyúttal a mozgásszervi panaszok kialakulása is megelőzhető - mondja dr. Kiss Sándor ortopéd szakorvos. Nem csak divat Egy óvodában végzett szűrővizsgá­latban meglepően kevés rossz tar- tású gyereket találtak a szakembe­rek, míg az iskolásoknál jóval gyakrabban fordul elő a gerincde­formitás. Ebben szerepe lehet a fo­kozott fizikai terhelésnek, így az is­kolatáskának is. Az egyenlő teher­elosztás szempontjából a manap­ság divatos hátizsákok, hátitáskák előnyösebbek a kézi táskáknál. A kisgyermek gerincoszlopa fo­kozatosan nyeri el normális formá­ját, fiziológiás görbületeit. Az egészséges gerincnél (hátulról te­kintve) a háti szakasz domború, a nyaki, illetve az ágyéki szakasz homorú. Ezen görbületek biztosít­ják a gerinc jó statikai működését, teherviselő képességét. A görbüle­tek mellett nagy szerep jut a gerin­cet működtető izmoknak is. Egy jó izomzatú gyermek kevésbé van ki­téve a gerincet érő nagyobb meg­terhelések károsító hatásának. A súly cipelése (iskolatáska) önma­gában még nem változtatja meg a fiziológiás görbületeket. Óvoda-iskola váltás Az óvodában a nap jelentős részét játékkal, mozgással töltötte a gyer­mek, míg az iskolában órákat kell ülnie egy helyben. A mozgásigény kielégítésére az óraközi szünet, il­letve a tornaóra marad. Könnyebb helyzetben vannak azok, akik már az óvodában elkezdtek sportolni. A rendszeresen végzett mozgás, tor­na, úszás, labdajáték és egyéb sportágak nemcsak kielégítik a gyermekek mozgásigényét és javít­ják edzettségét, kondícióját, hanem megelőzhetik számos mozgásszer­vi rendellenesség kialakulását is, il­letve a már meglévő elváltozásokat jótékonyan befolyásolják. Az egészséges láb Ugyancsak fokozott statikai terhe­lésnek kitett testrész a láb. A láb boltozatai - hasonlóan a gerinc fizi­ológiás görbületeihez - kisgyer­mekkorban alakulnak ki. Az egész­séges boltozatok viszik át a test­súlyt egyenletesen a talajra. A jó hosszanti boltozat kialakulásának feltétele a sarok normális állása, va­gyis ha a sarkat hátulról vizsgáljuk, annak közel függőleges a helyzete. Fontos a jó cipő: kérge a saroknál erős legyen, tartsa a lábat, szükség esetén a sarok döntésével. A boltozatok hibái már óvodás­korban jelentkeznek, de ekkor még megfelelő cipővel, lábtomá- val az esetek jelentős részében korrigálhatók. Idősebb gyerekek­nél már jelentkezhet a boltozat le- lapulása, a lúdtalp, mely súlyos panaszok, illetve további deformi­tások forrása is lehet. Óvodában sok helyen tornáztatják a gyerme­kek lábát külön is, erre az iskolá­ban már nem kerül sor. Ezért cél­szerű rendszeres néhány perces otthoni lábtornát bevezetni a de­formitás megelőzésére. (További részletek a http://www.vitalmedia.hu címen is megtekinthetők.) Hogyan készüljön a szülő a tanévre? A hírek szerint nem lesz olcsó az idei tanév sem az első osz­tályos diákok szülei számára. Természetesen be kell szerezni az előírt tankönyveket, de meg kell vásárolmi az iskolai mun­kához nélkülözhetetlen tanszereket is. A tankönyvcsomagok árát ma már ezresekben mérik, ezért spórolni leginkább a ki­egészítő eszközökön lehet. Az azonban korántsem biztos, hogy az a legolcsóbb, ami a boltban a legkevesebbe kerül. Szükség van ezért a körültekintő vásárlásra. Iskolatáska: A legnagyobb beruházás az iskolatáska. Már ezer forint körül is találunk hátizsáko­kat, ám ezeket sportoláshoz, kiránduláshoz tervezték, nem a nyolc-tíz kilós tansze­rekhez. Érdemes egyszer több pénzt kiadni egy jó mi­nőségű iskolatáskáért. A táska legyen könnyű, több- rekeszes, mindenképpen há­ton hordható, lehetőleg le­gyen rajta fényvisszaverő csík, ennek a téli hónapok­ban lesz haszna. Mivel az is­kolatáska mindig a gyerme­künkkel lesz, lehetőleg ő vá­lassza ki a neki legjobban tet­szőt. A kiválasztott darabot vizsgáljuk meg alaposan a varrásoknál és a fülénél, mi­vel itt van kitéve a legna­gyobb igénybevételnek. Ki­sebb utánjárással 3500-4000 forinttól már kaphatunk jó táskákat. Ceruzák, tollak: Az írószerszám ne legyen túl drága, mert a gyermek úgyis hetente elhagyja, de könnyen és maszatolás nélkül lehessen használni. Színes ceruzákból nagyon jó például a Kooh-I- Nor, a Crayola, míg a kínai termékek hegye általában már a hegyezésnél darabosan törik. Az elsősöknek az első időszakban nem kell golyós­toll, ceruzából pedig olyat kell beszerezni amivel könnyen írhatnak, de az semmiképpen se legyen rotring! A töltőtollaknál középkate­góriás áron vehetünk példá­ul patronos tollat. Nem fo­lyik, és a hegye össze van forrasztva, így ha a kicsik a papírra nyomják, akkor sem válik szét a „fecskefarok” nem karcol. Körző, festék, ecsetek: A körzők választéka óriási. Általános iskolában persze nincs szükség készletre, de fontos, hogy a szárak találko­zásánál állítható csavar le­gyen, mert lötyögő körzővel nem lehet dolgozni. Festék­ből legalább 12 színűt ve­gyünk. A festékgombok ne emelkedjenek ki a műanyag keretből, mert használat köz­ben összefolynak. Ecsetből puha sörtéjű, fém nyakú da­rabot válasszunk, legalább háromféle vastagságban. Tolltartó: Az emeletes tolltartóba sok minden belefér, de nem prak­tikus, mert állandóan cipzá- roznia kell a gyereknek, és a táskában is nehezen fér el, ezért célszerű a kicsi, könnyű tolltartó, akkora, amibe egy 12 darabos színes ceruza készlet és tíz különféle ceruza elfér. Legyen benne hely a ceruza- hegyezőnek is és férjen el ben­ne egy 20 cm-es vonalzó is. Füzetek: Az első osztályban már bizto­san szükség lesz a 14-32-es számú vonalas füzetre és a 27-32-es számú négyzetrá­csos füzetre. Az iskola által kért mennyiség változó, ám jó ha otthon tartunk 2-3 dara­bot tartalékban. Úgyis akkor fog a gyerekünknek eszébe jutni, hogy betelt a füzete, amikor este van, vagy hétvé­ge. Énekórára szerezzünk be 36-16-os számú, kisalakú hangjegyfüzetet. Egyéb eszközök: Matematikaórára gyakran ké­rik a kék-piros korongot, a vo­nalzót és második félévben az állítható mutatójú órát. Ol­vasás-írás órára, szükség le­het a betűsablonra betűkkel és betűsínnel. Ezenkívül a technika- és rajzórára íróla­pot, ragasztót, gyurmát, ollót, rajzlapokat, vízfestéket, zsír­krétát, ecseteket kérhetnek. Tornaórára általában elsőben még elfogadják az óvodás tor­naruhát. Pár tanács: A füzeteket, könyveket kös­sük be, lássuk el névvel. A könyvekhez beragaszthatunk egy állandó könyvjelzőt. A gyerek minden felszerelésére, a vízfestéktől a tolltartóig, az ollótól a gyurmáig írjuk rá vagy véssük bele a nevét, óvo­dai jelét. Érdeklődjünk előre, hogy a gyerekeket viszik-e úszni az év folyamán, mert akkor úszódresszre lesz szük­ség, és tél közepén vagy ta­vasz elején nagyon nehéz kapni megfelelőt. Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu Balkezesség: tilos az átszoktatás! A szülőknek, pedagógusnak különösen figyelniük kell a bal­kezes gyermekekre, hogy a jobbkezes többségben a megfelelő feltételeket kapva, képességeiket, tehetségüket (melyek akár rendkívüliek is lehetnek) teljes mértékben ki tudják bonta­koztatni - vallja Adorján Katalin gyógypedagógus-pszicholó­gus. A szakember másokkal együtt állítja: amennyiben a gyer­mek balkezes, szigorúan tilos az átszoktatás! Ma már széles körben ismert tény, hogy a jobb- vagy balke­zesség nem kultúrafüggő, ha­nem örökletes tényezők hozzák létre. Az emberek nagy többsége jobbkezes és csak mintegy tize­dük balkezes. A jobbkezességet meghatáro­zó gén domináns, a balkezessé­get meghatározó viszont recesszív. A gének által meghatá­rozottan vannak a homozigóták, akiknél a két megfelelő kromo­szóma azonos helyén minden­ben egyező gén található, illetve vannak tisztán jobb- és tisztán balkezesek, de találunk erősen és gyengén jobbkezeseket, vala­mint erősen és gyengén balkeze­seket. A gyermek kézspecializálódá­sa, a jobb- vagy balkezesség ki­alakulása közel egy időben törté­nik a beszéd kialakulásával: 18-20 hónapos kora körül. Ek­kortól a kicsi egyik kezét a fi­nom, megtanult mozgásokra használja. Négyéves korukra a gyerekek már komoly kézügyes­ségre tesznek szert, tudnak épí­teni, fűzni, gyurmázni, önállóan öltözködni, gombolni, és elkez­denek rajzolni. E tevékenységek során tovább ügyesedik a domi­náns kéz. Amennyiben a gyermek bal­kezes, szigorúan tilos az átszok­tatás - állítja más szakemberek­kel egybehangzóan Adorján Ka­talin gyógypedagógus-pszicho­lógus. Az átszoktatással egy ter­mészetes rendszert zavarnánk meg. A gyermek finommozgása­inak „összekuszálása” neuroti­kus tünetek okozója lehet, ami dadogásban, éjszakai bevizelés- ben, nyugtalanságban, viselke­dési gondokban jelentkezhet. A balkezes gyermek nehézsé­gei már az iskoláskor előtt is je­lentkeznek. A jobb- vagy balke­zességet úgynevezett dominan­ciatesztekkel lehet vizsgálni, me­lyekben sok hétköznapi tevé­kenységet végeztetnek vagy csak imitáltatnak a gyermekkel, felje­gyezve, melyik kezét használja. A dominancia ismerete azért fontos, mert a dominancia idő­ben történő kialakulása adja meg a gyermeknek azt az esélyt, hogy megfelelő kézügyességet szerezzen az előtte álló iskolai feladatok elvégzéséhez. Amennyiben biztos a felisme­résünk, hogy a gyermek balke­zes, feltétlenül olyan eszközöket kell beszerezni, melyek segítik te­vékenységeit. A jobbkezes tár­gyak bal kézzel történő alkalma­zása nehéz, általa hibás mozdu­latok rögzülhetnek, ami az ügyetlenség látszatát kelti, ront­va a gyermek önértékelését. Bal­kezes gyermek az iskolapadban lehetőleg a bal oldalon kapjon helyet, hogy mellette ülő társával ne akadályozzák egymást. Különös figyelmet kell fordíta­ni az írástanulásra. Már a betűfor­ma megválasztása sem mindegy a balkezesek számára: sokkal jobb, ha álló és nem jobbra dőlő betűformával tanul írni, hiszen neki a könnyed vonalvezetéshez, a ritmusos, lendületes íráshoz egy balra dőlő forma kellene. Az írás haladási iránya is fordítva lenne természetes: a balról jobbra tartó írást ugyanis a gyermek ta­karja a kezével, ezért igen gyak­ran egy úgynevezett „horogfo­gást” alkalmaz - csuklóját telje­sen behajlítva, felülről próbál írni -, hogy lássa a leírtakat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom