Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-09 / 185. szám

6. OLDAL HATVAN O N TÚL 2002. Augusztus 9., péntek „az idő hogy lejárt...” Ahogy sokasodnak az évek, úgy gyérül lét­számuk. Az élet természetes rendje ez, hi­szen már hatvan éve annak, hogy végzősként elbúcsúztak a szolnoki polgári leányiskola A, illetve B osztályától. Voltak, akik a leg­utolsó találkozójukon még vidáman, őszinte örömmel köszöntötték hajdani társnőiket, s most már csak Ivor Matanle szép sorai jel­lemzők rájuk: „Öregedni nem fognak/Mint azok, akik megmaradtak. /Aggkor nem sor­vasztja,/Utókor nem hibáztatja,/Amikor a nap lenyugszi /Vagy a hajnal megérke- zik/Emlékeink őrzik őket.” Nemcsak az elhunytak miatt hiányos a találko­zó létszáma. Rimóczi Ibolya Ausztráliából levél­ben mentette ki magát: „Én is nagyon lelassul­tam. Hátgerincem elkopva, a lábaimban gyenge a vérkeringés. Egészségem nem kielégítő. Saj­nos, a találkozóra nincs módom elutazni.” To­vábbi soraiból döbbenetes életsors bontakozik évemben járok, inkább hangsúlyózom, hogy bó­kot kapjak, hogy azt mondják, milyen jól nézek ki. Harminc éve kerültem ki Amerikába. Itthon könyvelő, az USA-ban eladó voltam egy nagy di­vatáru üzletben. Szerettem az emberekkel, a hiú nőkkel foglalkozni, de most már nem sok min­dent csinálok. Jószerével csak otthon foglalatos­kodom. Sokat írok az Amerikai Magyar Szó című újságba. Nagyobb magyar rendezvényekről tudó­sítok, s kisebb történetekről számolok be. Egyet­len fillért se adnak érte, de így is megvagyok. Azt tartják, vegyem megtiszteltetésnek, hogy írhatok. Most hat hétig leszek Magyarországon. Két hétig Szolnokon, azután a Balatonnál és Budapesten. Nagyon jó érzés találkozni a régiekkel. Boldog vagyok, hogy itt lehetek. Él osztálytársuk Izrael­ben is, de betegsége és az ottani események miatt nem vehet részt a találkozón. A többiek Pécsről, Miskolcról, az ország különböző részeiről jöttek. A találkozó mindenekelőtt két lelkes szervező­nek, Tiger Miklósáé Baricza Erzsébetnek és Kalo­Aratási ünnepségek Tiszaföldvár polgármestere átveszi a búzakoszorút A találkozó résztvevői A homoki Barátság Nyugdíjas­klub tizenöt éve mindig megren­dezi a város (Tiszaföldvár) népi hagyományait őrző aratási felvo­nulást és az aratóbált. Ezekre júli­us végén került sor. Előtte hetekig készítették a lovakra és a fogatok­ra a díszítéseket. Ennek meg is lett az eredménye. Tizennégy fo­gat és négy lovas vett részt a fel­vonuláson. A fogatokon ülők vi­dám nótaszóval vonultak a város főutcáján. Kiss Adorján városi képviselő, Beliczai László alpol­gármester és Borza Attila polgár- mester fogadta őket. Mindhár­man búzakalászból készített ko­szorút kaptak a felvonulóktól, ők viszont frissítővel és süteménnyel önkormányzat támogatásának viszonozták a figyelmességet. A köszönhetően vacsorával vendé- felvonulást követte a jó hangulatú gelték meg. Jászapátin minden , bál. A felvonulás résztvevőit az nyáron megrendezik a kézi aratá­ki: „Tizenkilenc éves voltam, a fiam meg három hónapos volt, amikor a férjemet összeesküvés vádjával letartóztatták. Segítségért, tanácsért senkihez nem fordulhattam ... 1956. december 8-án léptem át fiammal a határt. . . Férjemmel annyi megpróbáltatás után Sydneyben találkoz­tam. Ausztráliában még két lányom és egy fiam született. Hét unokám van. Mindenkire szere­tettel gondolok.” A sors nem egyformán osztogatja kegyeit és csapásait. Az Amerikába került Boldog Klárit nem viselte meg az élet. Vígkedélyű és olyan friss mozgású, mintha húszéves lenne. így mutatko­zik be: — Született boldog Boldog Klári vagyok. Nem tagadom, hogy már a hetvennegyedik élet­csai Mihályné Kürti Emíliának köszönhető. Tiger- né emlékeit sorolja:- Tizennégy évesek voltunk amikor végez­tünk. Nagy reményekkel vágtunk az életnek. S mennyi mindenen kellett keresztülmennünk! Le­velező tagozaton végeztem el a kereskedelmi is­kolát. A Tiszamenti Vegyiművekbe kerültem. Legutóbb pénzügyi osztályvezető-helyettes vol­tam. A lányom sajnos két éve meghalt. Kalocsainé betegséggel küzdve is lelkesen munkálkodott a találkozó sikeréért. Érthető, hogy azt mondja: - Nagy boldogság, hogy létrejött. És a többiek? Életük sokszínű, befejezetlen re­gény. Remélhetőleg sokára íródik annak utolsó mondata. ■ Tisztavatáson Líbiában Merfelsz István nyugállomá­nyú ezredes, a szolnoki re­pülőtiszti iskola hajdani ki­képzési osztályvezetője az 1980-as évek elején, katonai küldöttség tagjaként részt vett Líbia nemzeti ünnepén egy katonai díszszemlén, és tisztavatáson. Arra kértük, elevenítse fel emlékeit olva­sóink számára.- Indulásunk előtt a vezérkar fő­nöke a lelkünkre kötötte, hogy méltó módon képviseljük a ma­gyar színeket. Nyomatékkai hangsúlyozta, hogy szeszből egy cseppet se fogyasszunk, véletle­nül se veszélyeztessük a kiképzé­si segédeszközök szállítására irá­nyuló, befejezés előtt álló tárgya­lásokat. Azok kudarca jelentős mennyiségű valutától fosztotta volna meg a sereget. Líbiában Kadhafi másfél órás beszéde után szédületes katonai parádé volt. Moszkvában, a Vö­rös téren is láttam díszszemlét, de az eltörpül a líbiai mellett. A különböző fegyvernemek mel­lett búvár öltözetben könnyű, közepes- és nehézbúvárok is el­csattogtak előttünk, meg a siva­tagi kútfúrók is. Olyan fegyver­zet is szerepelt a felvonuláson, amit még jószerével ki sem cso­magoltak. A két és félórás pará­dét negyven fok feletti hőség­ben, díszegyenruhában néztük végig. Szédületes fogadással zárult a tisztavatás. A laktanya udvarán lévő sátrakban, húsz méteres asz­talokra a levesek, sültek garma­dáját, a gyümölcsök fantasztikus fajtáit tálalták. Ilyen bőséges kí­nálatot itthon semmiféle rendez­vényen nem tapasztaltam. Líbia - ahogy láttam - katona­állam volt. Munkát inkább a kül­földiek, főleg a tunéziaiak végez­tek. A líbiaiak nagyon nagy gaz­dasági jólétet köszönhetnek az olajnak. A kikötőben járva, ameddig a szem ellát, a horizont aljáig a kirakodásra váró hajók százait láttam. A világ minden tá­járól folyamatosan érkezett az; amit az olajért kaptak. Akkor még nem volt embargó. Azt is megállapítottuk azonban, hogy jövedelmük nagyon nagy hánya­dát fegyverkezésre fordították, s kevesebbet a jövő megalapozásá­ra. Láttam ugyan az ottani tévé­ben termővé varázsolt sivatagi ré­szeket is, de az kétségtelen, hogy nagy energiát és iszonyatos mennyiségű pénzt fordítottak fegyverkezésre. ARATÓFALATOK ÜNNEPE. Immár harmadik alkalommal vesznek részt Rákóczifalván, az aratófalatok rendezvényén az MSZOSZ Nyugdíjas Tagozatá­nak képviselői. Két csapattal ne­veztek a kenyérsütő versenybe. Sándomé, Simonná, illetve Sar- kadiné, Lambertné képviselte színeiket. Derekasan helytáll­tak, de a „profik” előkelőbb he­lyezést érik el. Sándomé, a ldubvezető szerint nem búsul­tak, hiszen szerintük is nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. A kenyérsütés mellett a klubtagok vidám műsort is ad­tak. Képünk az egyik jelenetet ábrázolja. _________________■ Röv iden TISZAFÖLDVÁRON nagy ha gyománya van a tájjellegű kézi­munkák készítésének. A műve­lődési házban lévő tárlókban már szép kollekció gyűlt össze. ! Képünk annak egy részletét áb­rázolja. KEDVEZMÉNYES. A nyugdí­jasok számára biztosított ked­vezményes színházbérietek szá­ma — A Szigligeti Színház veze­tésének köszönhetően - tizen­hét bérlettel gyarapodva, 297-re emelkedett. A kedvezmény a következő színházi évadra vo­natkozik. A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egye- | sületének színházi szervezői augusztus 21-én 10 és 15 óra kö­zött, a befizetés és a további in­formációk közlése céljából vár­ják a bérleteseket az egyesület irodájában, amely a volt Járási Hivatal épületének 2. emeletén, a 13-as szobában van. PIKNIK. Immár hagyomány számba megy a zagyvarékasi piknik, melyet az idén augusz­tus 23-án rendeznek meg. A helybeli nyugdíjasok már felké­szültek a népes vendégsereg fo­gadására. Az előző ilyen ren­dezvények tapasztalata szerint most is sok klub képviselteti magát a rendezvényen, s olyan műsorral szerepel, amely jó hí­rét növeli. így aztán most sem fog unatkozni az sem, aki csak csendes szemlélőként utazik Zagyvarékasra. KIÁLLÍTÁS. A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvé­delmi egyesülete meghívásos alapon augusztus 16-tól 30-ig megrendezi a nyugdíjasok me­gyei kézműves kiállítását. A ki­állítási anyagot augusztus 25-én Szolnokon, a Városi Művelődési és Zenei Központban gyűjtik, s a következő naptól kezdve ott mutatják be. _______________■ Id ősek regionális találkozója A rendezvénnyel a világnapot köszöntik Mezőtúr Az idősek világnapját köszöntve, szeptember 28-án 10 órától Me­zőtúron rendezik meg az idősek regionális találkozóját. Ezt a ren­dezvényt az „Életet az éveknek” Nyugdíjasklubok Országos Szö­vetségével együttműködve, a me­gyei csoport egyetértésével szer­vezik a Tessedik Sámuel főiskola sportcsarnokában. Részvételi dí­ja nincs. Ebédelni körülbelül 500 forintos egységáron a főiskolán lehet. Minden résztvevő klubnak fellépési lehetőséget biztosíta­nak. A mezőtúriak aktivitására jellemző egyébként, hogy július­ban már második alkalommal rendezték meg a strandpartit. In­vitálásukra nyolc nyugdíjasklub küldöttsége érkezett a városba. Dr. Bogdán Piroska polgármester köszöntötte a nyugdíjasokat, majd a szabadtéri színpadon el­kezdődött a sokszínű műsor, me­lyet ebéd és hangulatos nótázás követett. Gyalog Lajosné klubve­zető és társai sikeres rendezvényt könyvelhettek el. ________■ HA ZAFELÉ AZ EBÉDDEL. Csépán is több nyugdíjas fizeti elő az ebédet. Képünk az ebéddel hazafelé tartó asszonyokat örökítette meg._____________________________________ ________■ si b emutatót és a kakaspörkölt fő­zőversenyt. A megnyitót követő- , en a résztvevők együtt vonulnak ki a búzatáblához. ■ A jászapátiak aratási menete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom