Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-06 / 156. szám
12. OLDAL Rétes Pill Elemér, ha torkoskodni támadt kedve, meggyes rétest vásárolt, mert szerinte ez felér az istenek eledelével. A rétes, jól kitömve a kívánatosán pirosló meggyekkel, a tésztán pikánsan ráhintett porcukorral, mindig levette a lábáról. Pedig rendszerint fehér pólója bánta, mert általában egy-egy rakoncátlan meggy rágurult a ruhadarabra, s a lakoma végén Elemér úgy nézett ki, mint statiszta egy háborús film forgatásán. De naponta elmajszolt egyet e jeles süteményből, pártállásra és politikai fordulatokra való tekintet nélkül. Ezt azért mondom, mert Elemér a választási kampány idején azzal hergelte némelyik kollégáját, hogy tán rendelet jött ki, miszerint a meggyes rétest ezentúl Medgyessy-rétesnek kell titulálni. Hiszen hallottunk már Rákóczi-túrósról is... Rendkívül szellemes poénnak találta, egészen addig, míg ki nem derült miniszterelnökünk kémel- hárítói múltja. Azóta csak suny- nyogva, az asztalfiókból csipegeti csemegéjét, nehogy az általa felcukkolt kollégák visszakérdezzenek: — Na mi van? Hogy ízlik a D— 209-es rétes? - zsoldos THRILLEREKET a tévében, csak a természetfilmeket, és most Cousteau kapitányt játszik a barátjával. Aprócska (utazási) hirdetések Mi Önt választottuk! Felsőbb utasításra bárhová elvisszük, diszkrét, sötét szemüveges, bőrkabátos idegenvezetőnk már el is indult Önért. Utazás egyénileg, elfüggönyözött ablakú személygépkocsiban. * * * Slágerajánlatunk: látogatás a szevemivipavalavagyivimivin- szkivi mahorkamúzeumban. Korlátozott számban még elfogadunk jelentkezéseket a holnap induló csoportunkba. Ha a kedves nejét is hozza, már hárman leszünk. ■ S Z A T I R I K U S MELLÉKLET 2002. Jűuus 6., SZOMBAT Röhög az osztály NyánMELÓdiák Marci: — Főtt kukoricát tessék! Fogatlan a gyereke? Lajcsi: - Itt a finom csemege! Karcsi: - Halihó, hapsikák! Észre sem veszitek a jó barátokat? Marci: - Bocsika, de ez nálunk amolyan szakmai ártalom. Móricka: - Szakmai ártalom? Lajcsi: — Már csőlátásunk van a sok kukoricától. Karcsi: - Furcsán mozogtok, akár két tengeri medve a száraz kukoricaföldön. Lajcsi: - Hajnalban hátba támadott bennünket a csősz. Marci: — Szegbelőtt a sós puskájával. Ti miben utaztok? Móricka: - Olajban. Hajolaj, napolaj, olajos hal. Lajcsi: - Hallatlan! És ha jönnek az ellenőrök? Karcsi: — Gyorsan olajra lépünk. Nézzétek, a kedvenc tanerőnk ... Tanár: - Áldás rátok, gyere- kecskéim. Marci: - A tanár úr milyen munkát talált itt a Balatonnál? Tanár: — A Maca nénivel nyomultam a női napozónál. Móricka: — Hű, a mindenit! Ez aztán a szemrevaló meló! Tanár: - Sajna én csupán a kerítésen kívül csalogattam a férfikuncsaftokat. Lajcsi: - Mivel csalogatta őket? Tanár: - Lyukakat fúrtam a kerítésen. Egy lyuk száz forint. Karcsi: - És mit csinált ezalatt a Maca néni? Tanár: - Ő odabent szolgálta ki a meztelen nőciket. Marci: — Mivel? Tanár: - Parafa dugókat árult. Egy dugó kétszáz forint. De sajnos vége a biznisznek. Móricka: — Hogyhogy? Tanár: — A dirink kifúrt en- gem az állásomból. _________wb Ju lis és Maris, - meg a rossz nyavalya Julis: — Adjisten, Maris! Maris: — Fogadjisten, Julis! Julis: - Napról napra fiatalodsz, te Maris! Hogy csinálod? Savanyúsággal? Maris: — Mi a fészkes nyavalyával, Julis? Julis: - Uborkapakolásra gondoltam, Maris. Maris: — Loreállal kenem, mert megérdemlem... Julis: - Nappalival vagy éjjelivel? Maris: — Nappal nappalival, éjjel inkább az ágytálat használom, Julis. Tudod, a vesém... Julis: — Az enyém is vacakol, Maris. Maris: - Az semmi! A férjemuram, a Döme jár rengeteget éjjel a piszoárba. Julis: - A prosztatája miatt, Maris? Maris: - Nem, Julis. A három liter bor miatt, amit napközben leereszt a torkán. Julis: - Pedig azt hittem, ha megjön a nyár, elmúlnak a nyavalyáink. Maris: — Á, még inkább szaporodnak, Julis. Mostanában sokat könnyezek. Julis: — Kit siratsz, te Maris? Tán a Döme megsmeg a szomszédasszonyhoz jár éjszakánként egy kis etyepetyére? Maris: — Fene azt a rossz májadat, Julis! A virág- pollen ríkat és köhögtet. Julis: - Virágpollen? Biztosan már alulról kezded szagolni az ibolyát, te Maris. Maris: - Hogy azt szagold, amit én gondolok, Maris! Azt hiszem, allergiám van. Julis: - Aztán mire vagy allergiás, Maris? Maris: - Nem mire, hanem kire. Julis: — Aztán kire? Maris: — Rád vagyok allergiás, rád, te Julis! Annyira, hogy ha meglátlak, rögtön elsírom magam. Julis: - Hinnye! Nem allergiás vagy, hanem kutyabetyár, vén nyavalyás, te Maris! qonkő László NYELVISKOLA. A Csolnokiék Na ja, a Csolnokiék. Azok aztán tudnak élni! Á férj legalább fél tucat társasházépítés fővállalkozója. Az asz- szonyka pedig háztartásbeli, naná. A férj egész áldott nap építkezik. Az asszonyka egész áldott nap szépítkezik. Persze, meg is van az eredménye: minden dundi ujjacskájára jut egy szerető. A férj Bau- mittól vásárolja a nemes vakolatot, az asszonyka az Estéé Laudertől. Hál’ isten, én is benne vagyok a bulijukban. Hun ennek falazok, hun pedig amannak. ________________________________________________________________________________WB Ha csak és Sejó — meg a kémelhárítás Hacsak: — Alászolgálja, Sejókám! Mizújs, mizújs? Sejó: - Hagyja el, Hacsak, tombol a kánikula, izzadok, mint egy ló! Hacsak: - Már azt hittem, az elhárítós múltja miatt apprehen- dál... Sejó: - Tudja, ki volt elhárítós?! A maga sanghaji nagynénikéje! Hacsak: - Nem kell a plafonig ugrani, Sejó! Manapság mindenkinek a múltjában kutakodnak. Sejó: - Kutakodjon a maga múltjában az FBI, de még inkább a KGB utódszervezete! Hacsak: - Az én múltam tiszta, mint a patyolat. Én az életem során egyetlen dolgot hárítottam el, Sejókám ... Sejó: — Ugyan mit hárított el maga James Bond-utánzat? Hacsak: — Amikor harminc évvel ezelőtt a széle-hossza egy Szvatopluk Malvinka felajánlotta a kezét... én azonnal elhárítottam! Sejó: - Mi baja volt a Szvatopluk Malvinkával, maga nőfaló? Hacsak: - Nyomozott utánam, mint a Mata Hari... Sejó: — Ugyan mi érdekelte a maga sivár múltjából a Malvint? Hacsak: — Mikor, kivel, hányszor? Sejó: - Tessééék?! Hacsak: — Nem érti, Sejó? Hogy mikor, hány nővel szűrtem össze a levet az életem során. Sejó: - Apropó... hánnyal is, maga aszfaltbetyár? Hacsak: - Nem hiszi el, Sejókám, egyetleneggyel! Sejó: — Aztán ki volt az a boldogtalan, Hacsak? Hacsak: — Mondom ... de előtt kapaszkodjon meg! Az a hölgy bizony a Cicvarek Icuka volt! Sejó: — Micsoda?? Nagy ég... hiszen az az én első feleségem volt!!! Hacsak: — Mondtam, hogy erősen kapaszkodjon meg . . . Sejó! Sejó: - De hiszen... atyavilág ... erről én nem is tudtam... ez nálam sohasem derült ki! Hacsak: — Mert nem derítette ki... De örüljön neki, úgy aztán a kutya sem foghatja gyanúba manapság az elhárítós múltja mi- att, Sejókám!!!___________vtoi / l i I l
