Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-04 / 154. szám
Hl 2002. Július 4., csütörtök TÜKÖR 5. OLDAL CSALÁDI Vigyünk-e fényképezőt a nyaraláshoz? Döntsük el, hogy a képen ml a fontosabb számunkra fotói gál gábor A nyaralási élmények megörökítésének még mindig legelterjedtebb módja a fényképezés. Bár fotóriporter kollégánk tömören úgy fogalmaz, hogy ha valaki igazán nyaralni akar, az ne vigyen komolyabb készüléket magával. Elsősorban azért, mert a drága gépet ellophatják, ha pedig ez nem történik meg, akkor is ez a probléma foglalkoztathat bennünket a nyári pihenés idején.- Nem árt, ha a hobbifényképe- zők tisztában vannak néhány fontos tudnivalóval - fogalmaz Gál Gábor fotóriporter. - Ma már igen elterjedtek az automata kamerák. Ezek hallatlan előnye, hogy a fénykép készítőjének szinte semmivel sem kell foglalkoznia. Az egyszerű családi emlékképek készítéséhez a legolcsóbb masina is jó. Hibákat azonban nagyon könnyen elkövethet a kezdő fotós - tudjuk meg. Ezek sorában a leggyakoribb az úgynevezett berázá- sos életlenség. Úgy kerülhetjük el, hogy arra a pülanatra koncentrálunk, amikor az exponálást végezzük. Ekkor nem mozdulhatunk meg, csak az ujjunk, amellyel kioldjuk a zárat. Elég gyakori hiba az alulexponálás is. Ez annyit jelent, hogy kevés fényt kap a fiún. Az alulexponálás oka az, hogy az automata készülék a kép egész felületén méri a fényt. Amikor nagy fehér felületek irányába, esetleg nappal szemben fotózunk, a beépített fénymérő adatainak korrigálására nincs lehetőségünk. Legkönnyebb kivédeni ezt a hibát, ha nem készítünk felvételt a nappal szemben állva. Van egy másik módszer is: a legtöbb automata ma már olyan, hogy ha az exponáló gombját félig nyomva tartjuk, akkor rögzíti a mért értékeket. Állítsuk a kameránkat olyan irányba, ahonnan kevesebb fény érkezik, majd ebben a félig lenyomott helyzetben forduljunk a téma irányába, és úgy expoPraktikus tanácsok kezdőknek color szó arra utal, hogy negatív filmről van szó (papírlap a végeredmény), a chrome diára utal. A kockaszám 24, érzékenység 100 aut. Ami minket érdekel, az a kockaszám (általában 24 vagy 36), a film érzékenységére utaló DIN, ASA vagy ISO, valamint a színárnyalati érzékenyítés (napfény-műfény). A kockaszámmal kapcsolatban a legfontosabb az, hogy legyünk tisztában vele. A lánya ballagását fényképező apát csúnya meglepetés érheti, ha 36 kockás filmre gondolt, de a gépben csak 24 kockás van. (Tanács a kis automaták gazdáinak: a 36 kockás film megterhelheti a beépített filmtovábbító motort, ezeknél a készülékeknél célszerű 24 kockás filmet használni.) A filmérzékenység pontos beállítása még a fentieknél is fontosabb, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt, a kukának dolgozhatunk, hiszen élvezhető kép az alul- vagy túlvilágított filmről nem készíthető. A filmesdobozokon messziről virít az érzékenységre utaló szám, ami a legtöbb esetben 100, 200 vagy 400. A fotózáskor várható fény mennyisége alapján kell filmet választanunk a következőképpen: ha bőséggel áll fény (vaku vagy természetes) a rendelkezésünkre, elegendő lOOASA-s filmet használnunk. Ez a legolcsóbb, jó a színvisszaadása és a felbontóképessége. Sok automata gép fénymérője és villanója (amelyiken nincs filmérzékenység-állítási lehetőség) erre az értékre van beállítva, más filmmel nem érünk el jó eredményt. A másik véglet, ha kedvezőtlen fényviszonyok mellett kell fényképet készítenünk. Ilyen helyzet adódhat, ha kiállított darabokat szeretnénk fényképezni, de a múzeumban tilos a vaku használata. Gondjainkat a 400 ASA-s film enyhítheti. Ezek a filmek kicsit szemcsésebbek, de a mi gyakorlatunkban ennek nincs jelentősége. Ha nem más munkáját akarjuk magunknak megőrizni, hanem a sajátunkat tennénk közkinccsé, egyszerűbb a helyzetünk. Megválaszthatjuk a fotózás körülményeit, körbejárhatjuk, kedvünkre igazgathatjuk tárgyainkat, játszhatunk a világítással. A jó felvétel készítéséhez fehér fény szükségeltetik. A rendelkezésünkre álló otthoni fényforrásnak, lássuk bár a saját szemünkkel, hogy a fénye fehér, ne higgyünk ebben. A fotón sárga, vörös, vagy csúnya zöldes elszíneződést fogunk tapasztalni. Fehér fényt a naptól vagy a vakutói várhatunk. Beépített fénymérő: aki ilyet használ, ne felejtse el belekalkulálni azt, hogy a fénymérő a háttérről érkező fényt is méri. Ha a háttér lényegesen világosabb a fényképezni kívánt tárgynál, és mi kizárólag a fénymérőre hagyatkoztunk, előfordulhat, hogy a tárgy a képen nagy fekete foltként fog megjelenni. _________________________■ Legfontosabb a fényképezőgép. Az idősebbek, de még a középkorúak között is sokan vannak, akik a szovjet Szmena 8 M típusú géppel kezdték a fotózást. Ez a szerkezet a mai napig a fényképezést tanulók egyik leghasznosabb szerszáma. Ami a gépet használhatóvá tette, az a kreatív fotózás lehetősége, ugyanis nincsenek rajta automata programok. Fontos lehet, hogy egy fényképezőgépen lehessen állítani a távolságot, a fényrekeszt (blen- dét) és a zársebességet. Ha tehetjük, ilyen géppel vágjunk bele a munkába. A gyártók a gyújtótávolságot jól látható helyen tüntetik fel a fényképezőgépek előlapján. Kisebb tárgyak közeli fotózásához például azokat a gépeket használhatjuk jó eredménnyel, amelyeken 50 mm, vagy ennél nagyobb, esetleg változtatható gyújtótávolságú (zoom) objektív van. Ha a macro felirat is a gépünkre került, ez a közelfényképezés lehetőségét jelzi. Nagy látószög esetén 1-2 m-től a végtelenig éles képet kaphatunk (nagy a mélységélessége), a közelfényképezés lehetőségének hiánya miatt nem kell számolnunk az ún. parallaxis-hibával sem. Ha a fényképezőgép nem tükörreflexes (nem a lencsén látunk tó), akkor előfordulhat, hogy a fotózandó tárgy a kép sarkába kerül. Az igazi megoldást azonban a tükörreflexes gépek használata jelenti. Ezekkel a gépekkel már az kerül a filmre, amit a keresőben látunk, nem kell tartanunk a téma elcsúszásától, és köny- nyebben fényképezhetünk közeli témákat is. A tükörreflexes gépeken cserélhetjük az objektíveket, így szándékunk és pénztárcánk szerint kezünk alá formálhatjuk a masinát. A filmválasztásról: a fekete-fehér technika ismét kezd divatba jönni (a művészfotózásban tó se ment a divatból), ennek ellenére kezdő fotóA fotózáshoz „látni” kell A „látás” a fotózás kulcsa, még amatőr szinten is. Sokszor hajlamosak vagyunk elsiklani részletek, témák, kompozíciók felett. Olykor úgy gondoljuk: „környezetünkben nincs mit fotózni”. Pedig másoktól remekül megkomponált és jó témájú képek sorát láthatjuk ugyanarról a helyről. Néhány jó tanács: elemezzünk saját és mások által készített fotókat, újság- és könyvillusztrációkat. Próbáljuk elképzelni, hogy mi hogyan készítettük volna el az adott képet. A kép komponálása során járjuk körbe a fényképezni kívánt témát, válasszuk tó a legjobb perspektívát, ügyelve a fényviszonyotóa is. Külső felvételek készítésekor, ha figyelembe vesszük a napszakok és a fényviszonyok adta lehetőségeket, akkor meghatározhatjuk képeink hangulatát. Érdemes eljátszani a kora reggeli és késő délutáni árnyékokkal, ezzel is érdekesebbé téve képünket. Minden fotósnak vannak kedvenc filmjei, de nem minden filmtípus és filmérzékenység jó egy téma megörökítésére. A fekete-fehér fümek sokszor többet visszaadnak a helyszín hangulatából, mint színes társaik. Egy adott témáról készítsünk többféle fókusztávolságú objektívvei felvételeket, ezzel is megváltoztatva a kép eredetiségét. A teleobjektívekkel összébb nyomhatjuk a témát, míg a nagy látószögű objektívek perspektivikusan is nagymértékben megváltoztatják a kép összhangját. Próbáljunk az eddig megszokott objektívek helyett különleges lencséket használni. Például teljes alakos portrét ne csak teleobjek- tíwel készítsünk, hanem próbáljunk tó nagy látószögű objektívet is. Tanulmányozzuk témánkat, vizsgáljuk meg alakját, hogyan esik rá a fény, a tükröződéseket. Ha megtanuljuk „látni” a témát, az hozzásegít ahhoz, hogy más „fényben” lássunk. Megengedheti magának a digitális kamerát? Vannak, akiket régóta érdekel a digitális fotózás, de még nem sikerült a kezdeti lépést megtenniük az adatáradat és az eddig - a fotózás szempontjából - ismeretlen technikai újdonságok miatt. Tudni kell azonban, hogy még mindig fotózásról van szó. Adódnak ugyan lényegi eltérések, de a digitális gépeken is az objektiven keresztül jut a fény a kamerába, van egy „eleme”, ami ezt a fényt rögzíti, és mindezt a kioldó lenyomásával hozzuk működésbe. A digitális fényképezőgépek között is előfordulnak felépítésbeli és tudásbeli különbségek, így mindenki találhat fényképezési szokásainak és pénztárcájának megfelelő masinát. Vásárlás előtt tisztázni kell, hogy mire is szeretnénk a gépet használni. A következő kérdéseket válaszoljuk meg, mielőtt elindulunk bevásárolni: milyen fotókat készítünk a leggyakrabban; mekkora nagyításokra van szükségünk általában; azt akarjuk, hogy a fényképezőgép elférjen a zsebünkben, vagy esetleg a már meglévő fotós felszerelésünket szeretnénk kompatibilisé tenni egy digitális kamerával? Alapvetően 3 típusú digitális fényképezőgép van, felépítésük szerint: kompakt gépek (fix vagy zoom objektívvei); SLR fényképezőgépek cserélhető objektívvei, és ZLR (zoom-lens reflex) készülékek, melyek úgy működnek, mint SLR társaik, csak nem cserélhető az ob- jektívjük. (Az SLR kamerák adják a legnagyobb szabadságot a fotók elkészítésében, használhatjuk a már meglévő objektívjeinket vele, de ezek a legdrágábbak, többnyire profi fotósok használják.) ZLR társaik szintén nagyobb szabadságot adnak a fotózásban (automatikus, manuális módok és többfajta beállítási lehetőségek), és áruk is alacsonyabb. A kompakt masinák nagyjából hasonló tudással bírnak, mint filmes társaik, és jelenleg ezek árai megfizethetők a fotózást kedvelő és a digitális világba belépni kívánó amatőrök számára Akár a zsebünkben is elférnek. A digitális kamerához számítógép is kell Az első kérdés egy kamera kiválasztásánál a kép méretének felbontása. Ez a lelke a digitális fényképezőgépeknek, ez határozza meg, hogy mekkbra papírképet tudunk nagyítani, és mennyi színt, részletet tudunk rögzíteni a gép memóriájában. A felbontás nem más, mint a képpontok, amit a kamera CCD érzékelője rögzít, és pixelben vagy megapixelben adják meg. A kompakt digitális fényképezőgépnél gondosabban kell kiválasztanunk kameránkat az objektív szempontjából, mivel ezek nem cserélhetők. Manapság a fix objektives gépektől egészen a 10-szeres optikai zoomig, mindenféle kompakt fényképezőgépet megtalálunk a piacon. A legtöbb népszerű kompakt masina ma már 2x, 3x optikai zoommal rendelkezik. A digitális gépek hátoldalán található LCD-tójelző az egyik legfontosabb újítás a fotózásban, amit a digitális gépek magukkal hoztak. Ezen nemcsak nagyításban láthatjuk az éppen aktuális képet, hanem a rögzített kép egyben visszanézhető is. Amennyiben valamilyen hibát találtunk az elkészített fotón, a kép azonnal megismételhető. Az LCD-tójelzőknek van egy hátrányuk is: az energiafogyasztás, amely a digitális gépek velejárója. Ez legyen a következő szempontunk a masina kiválasztásában. A mai digitális fényképezőgépek már mind LCD, mind optikai keresőt is alkalmaznak. A fejlettebb változatokon az LCD-tójelző már kihajtható a kamera síkjából. A digitális fényképezőgépek a képeket memóriakártyákm rögzítik. Ezeket a kártyákat a végtelenségig lehet használni, felvenni rá, letörölni és újra felvenni, minőségi romlás nélkül. Nincs többé előhívás, nagyítás, csak letöltés és újrafelhasználás. A legelterjedtebb memóriakártya a flash memória. A flash memóriának 4 féle változata van, ám nagyobb különbség nincs ezek között a kártyák között, mint a méretük és formájuk. Mindegyik digitális fényképezőgéphez gyárilag csomagolnak egy alapkártyát (8-16 MB), amely többnyire kevésnek bizonyul, főleg, ha nagy felbontásban fotózunk. Meg kell említenünk a számító- gépes csatlakozást is, mivel a digitális fényképezés feltételez valamilyen számítógép-használatot is, ahová képeinket letölthetjük. Kameránkat vagy soros, vagy USB- csatlakozón keresztül tudjuk a számítógéphez csatlakoztatni. Az utóbbi sokkal gyorsabb, és a nagyobb felbontású kamerák már ezt a lehetőséget ajánlják. _______■ ná ljunk! Az alulexponálás elkerülhető úgy is, hogy használjuk a beépített villanót, amennyiben mód van annak direkt bekapcsolására. A villanófény ugyanis deríti az árnyékos részeket. A városnézéshez, tenger-, illetve vízpartokon alacsonyabb érzékenységű filmet használjunk. Bőven elegendő a 100 ASA/21 DIN érték. Múzeumokba, templomokba viszont a 400 ASÁ/27 DIN dukál. Nyaraláskor azonban gyakran változó helyszíneken fotózunk, s ha nem akarjuk állandóan a filmet fűzögetni, akkor az érzékenyebbet válasszuk. Illetve jó a „köztes” megoldás is, a 200 ASA/24 DIN.- Lehetőség szerint az ismertebb, ennélfogva drágább filmeket válasszuk - mondja Gábor. - Megéri. Annál is inkább, mert vannak pillanatok, amelyek megismételhetetlenek. Az is lényeges szempont a fotózáskor, hogy a képet helyesen komponáljuk meg - avat be az újabb titokba kollégánk. Sokan egyszerre, egy képen akarják megörűökíteni valamelyik híres épületet és a családtagjaikat. Célszerűbb ezt külön-külön megtenni, de ha mégis az együttes fotózás marad, akkor arra kell törekedni, hogy a személyek minél közelebb helyezkedjenek el a géphez viszonyítva, az épület pedig jó messzire legyen, hogy érvényesülhessenek a perspektíva szabályai. Durván leegyszerűsítve az emberek 3-4, míg az épület 40-50 méterre legyen a fényképezőgéptől.- Ami a digitális kamerákat illeti: ezek egyre olcsóbbak, s használtan is érdemes megvásárolni. Ezekben a készülékekben ugyanis nincsenek mozgó alkatrészek, vagyis amelyek elhasználódhatnak. A digitális gépeknél is az ismertebb márkák a megbízhatóbbak, s amire különösen figyelnünk kell, az az optika és a képérzékelő minősége. __________________(«•»■»■I Ha gyományos fénymérő, kézzel állítható kamera - csak haladóknak fotó. qAl oábor soknak színessel célszerű dolgozniuk. A feketefehérhez már nyersanyagot is nehezebben találunk, és kevés az a laboráns, aki olcsón, jól kidolgozná felvételeinket. A filmek csomagolásán - legyen az színes vagy fekete-fehér - a fel- használás szempontjából egységesen használható jelek, számok találhatók. Az itt olvasott adatokat össze kell vetni a gép beállításával. A filmesdobozokon jól láthatóan feltüntetik a film paramétereit. A film nevében szereplő