Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-27 / 174. szám

_____________________________________MEGYEI TŰKOR 4. OLDAL Gondtalan pillanatok a strandon A strandon a július akkor a durcásabb arcát mutatta. Zápor paskolta a fákat, az üdülőházakat, a nagymedencét, de ez legbátrabbakat nem ijesztette meg. Páran szelték a vizet, míg mások a büfé fedett előterében tervezgették: mi lesz az esti program, ha újra kiderül a világ. Tiszaörs A tíz-egynéhány tagú pesti társaság közül néhányan. Az ifjú, szőke menyasszony a jobb helykihasználás végett vőlegénye Ölében. fotó, bakos judit — Esküvő? Rénes András karcagi, ott tanul a sza­kiskolában, harmadikba megy.- A szülőkkel jöttem, és kempingben lakunk. Egy hetet húzunk le ezen a Ids stran­don. Mi srácok napközben focizunk, tengózunk, utána zuhanyozás, és úszunk. Kis pihenő után folytatódik minden elölről.- A lányok milyenek?- Elmennek, mert jönnek ide a fél ország­ból, sokan Szlovákiából is. Állítólag azért, mert erre sok a napfény, jó a víz, szóval lehet napozni, bámulni. Miklós László 23 éves, Budapestről, a XXII. kerületből érkezett.- Nem egyedül, hanem a szülőkkel meg egy nagyobb baráti társasággal. Vagyunk vagy húszán, és először öt éve ismerkedtünk meg ezzel a stranddal. Azóta évről évre idejövünk.- Most mennyi a nyaralás?- Nyolc nap. A barátnőm is velem volt, de neki korábban vissza kellett mennie.- Mennyibe kerül itt ez az idő?- Attól függ, hogyan ereszti el magát az ember. Mi úgy számoltuk: kettőnknek negyvenezer körüli ez a bő hét. Ebben az égvilágon minden benne van. R. Istvánék baráti társasága nem messziről, Karcagról érkezett.- Ahogy hirtelen összeszámoltam, tizenöten vagyunk, és sátrakban alszunk. Ez a hét a kikapcsolódásé, és naponta egy családnak az itteni léte négyezer körüli. Pálinkára nem költenek a férfiak, azt hoztak: szatmári szilvát. A víz viszont csodálatos. Mi is, mint olyan sokan, visszatérő vendégeknek számítunk minden évben, és az idő zömmel pihenéssel telik el.- Az árak? — A nádfedeles étteremben eszünk, a menü napi négyszázötven. Szóval nem csil­lagászati ahhoz képest, amit máshol tapasztal az ember. A gyerekek, a fiatalok is kedvelik a strandot, hiszen éjszaka is lehet fürödni. Az úgynevezett korábbi úttörőházba egy jókedvű pesti társaság szállásolta be magát. Tizenheten vannak: két lány, négy asszony, a többi fiú, férfi. Egy nem akármilyen esemény is történt az itteni, idei nyári nyaralás alatt. Az egyik szép szőke kisas­szonyt, aki Györgyiként mutatko­zott be, eljegyezte a szerelme, Zsolt.- Két és fél éve udvarol nekem - így az újdonsült menyass­zony -, de Pesten nem merte megkérni a kezem. Bevallom, úgy meghatott, hogy gyor­san rávágtam az igent, mielőtt még meggon­dolná magát.- Jövő májusban, és egy-két gyereket ter­vezünk... Mindezeket hallva Zsolt, a másik fél dör- mögve hozzáfűzi:- Ez a lánykérés alapos felkészülést igényelt. Mire megtanultam az ideillő szavakat, mondatokat, ehhez idő kellett. Állítólag olyan jól sikerült, hogy nem csak Györgyit, de a többieket is meghatotta. Azért kritikát is megfogalmaztak a fürdőről: vannak legyek, és náluk a WC-ben baj volt a szennyvízelvezetéssel. Pedig ők sem ma kezdték a megyénkbeli nyaralást, évek óta hűséges visszatérők mind a tíz-egy- néhányan. A fázósabbak a büfé előtt diskurálnak. Itt a sláger jó idő esetén a sör meg az ásványvíz. A harapnivalók közül pedig a hal, a palacsinta és a lángos. Elmenőben két kis srác sündörög mellém a büfé előterében.- Bácsi kérem! Azt is tessék beleírni, hogy itt jó, de az iskolában nem annyira. Úgyhogy én nem várom a becsengetést.- Hol tanulsz?- Miskolcon, a Belvárosiban.- Én sem várom - vágta rá a másik.- Te is oda jársz?- Nem, Jászberényben lakunk, ott tanu­lok. De minden iskola egyre megy, akárhol van. Ezt már megbeszéltük Rolanddal — tárja szét a kezét a herényi srác a sokat látott, tapasztalt tízévesek minden bölc­sességével... D. SZABÓ MIKLÓS Eső paskolja a nagymedencét, de azért a legbátrabbak nem félnek a víztől Bérüket várják a sérült emberek Karcag 1999 karácsonya előtt kezdte meg működését a városban a Zafír Vegytisz­tító Szalon. A cég eleinte szé­pen fejlődött, ma azonban felszámolás folyik ellene. Az 58 dolgozó február óta vár a majd ötmillió forintnyi béré­re. frásunk a kialakult hely­zetről szól. A dolgozókkal a megbeszélt na­pon a Sorstársak Házában talál­koztunk. Néha indulatoktól sem mentesen sorolták, miért érzik becsapottnak magukat, hiszen nagy szükségük volna a pénzre. Elsőként Antal Lőrinc foglalta össze itt töltött hónapjai történe­tét. Őt 1995-ben százalékolták le, betegsége előtt az őrlőmalomban volt beszerző, raktáros.- Amikor 1999. július 15-én el­jöttem ide, szinte egyszemélyes dolgozó voltam, részt vettem a ki­alakítástól a gépek elhelyezésén át az indulásig mindenben. Elő­ször telepvezető voltam, 22 fővel kezdtük a munkát 1999 karácso­nya előtt néhány nappal. Gyönyö­rűen fejlődtünk úgy a létszámot, mind a munkát illetően, lehető­ség nyílt arra, hogy mellékfoglal­kozásként szőnyegszövést végez­zünk. Jó megoldásnak tűnt, tény­leg úgy nézett ki, minden zökke­nőmentesen működik. Aztán egy­re többet bajlódtunk a pénzkifize­téssel, mindig két-három hét csú­szás történt. Ez tetőzött 2001 ka­rácsonyán, amikor úgy kellett iz­gulnunk, lesz-e bér vagy sem. Si­került megoldani, de idén már na­gyobbak voltak a gondok. Febru­ári bérünkre húsvét táján számí­tottunk, de helyette csak 9 ezer forint előleget kaptunk. Telt az idő, aztán az ígérgetéseknek már nem hittünk, annak ellenére, hogy a tulajdonos azt mondta, minden erejét latba vetve azon lesz, hogy bizonyos összeget ren­delkezésünkre bocsásson. Hóna­pokig vártuk, hogy valaki lépjen ebben a témában. Aztán az áfész az energiát megvonta tőlünk, dol­gozni nem lehetett, a vegytisztító szalon bezárt. Az 58 dolgozóból 30 főt átvett egy időközben meg­nyílt új mosoda. Nekem 4,5 havi munkabérrel, 152 ezer forinttal tartozik a Kovács és Társa Bt. Május óta többször összejöt­tünk a dolgozókkal, tartottuk a kapcsolatot dr. Vincze Imrével, a megyei munkaügyi központ igaz­gatóhelyettesével is, végül arra ju­tottunk, hogy összeadjuk a pénzt, és felszámolási eljárást kezdemé­nyezünk a cég ellen. A bíróságtól jött a levél, hogy megkapták a csekket, újabb illetéket kellett le­rónunk, és most várakozó állás­ponton vagyunk. Várjuk, mi lesz a pénzünkkel. Székely Andrásné 2000. április 20-tól dolgozott a cégnél. 1993- ban százalékolták le, korábban a kórházban dolgozott. Leszázalé- kolás után elment egy másik kft.- hez, ahonnan szintén bérsérelem miatt eljött. Itt eleinte négy, majd hat órában dolgozott, legutóbb meós beosztásban. Mivel rok­kantnyugdíja 30 ezer forint körül van, jól jött volna ez a pótlás. Bí­zik abban, hogy a felszámolással sikerül hozzájutnia a februártól május végéig esedékes 152 ezer forintjához.- Egészséges embernek dicső­ségére is válik ez a munka, nem beteg embereknek ebben a 40 fo­kos melegben. Én átmentem a másik munkahelyre, ám amikor fizetéskor közölték ott is, türel­met kémek, végképp betelt a po­hár, azonnal felmondtam. Pedig a gyógyszerre, gyógykezelésre kel­lene nagyon ez a pénz. Azért dol­goztunk, hogy meg tudjunk egy kicsit élni. Györfi Mihályt öt éve százalé­kolták el, korábban szakácsként dolgozott. Ő is a nyitás óta volt a vegytisztító szalonban. Eleinte gépkezelő, átvevő volt, később a megrendelőktől a begyűjtés majd a visszaszállítás volt a feladata. — Nekem csak 110 ezer forint­tal, négyhavi bérrel tartozik a cég, mert közben egészségi állapotom annyira megromlott, hogy kór­házban is voltam. Amikor jelent­keztem dolgozni a bt.-hez, akkor nemcsak az alacsony nyugdíja­mat szerettem volna kiegészíteni, hanem hiányzott a közösség, mert mindig sok ember között dolgoztam. Bevallom, a havi 20- 22 ezer forintos bérem sokat segí­tett a családi kasszán. Nagyon bíz­tam abban, hogy a Kovács György által vállalt június 30-ai határidőig megkapjuk bérünket, de ez a mai napig nem történt meg. Pádár Lászlóné 2000 augusztu­sától az irodában dolgozott hat­órásként, most közel 160 ezer fo­rintnyi bérét várja.- Nekem nem volt más jövedel­mem, nem vagyok leszázalékolva. Most két gyermekemet - a fiam 14, a lányom 12 éves - a férjem fi­zetéséből tartjuk el február óta. Né­gyen 63 ezer forintból élünk, azt kell beosztanom. Mindjárt kezdő­dik az iskola, a fiamnak csak a tan­könyvre 15 ezer forint kellene, és ott a lányom, akinek tankönyv, fü­zet, tomaruha kell. Júliustól mun­kanélküli vagyok, de még onnan sem kaptam pénzt, úgyhogy elég­gé küátástalan a mi helyzetünk is. Férjem sokáig bízott benne, hogy előbb-utóbb megkapjuk a pénzt, én nem nagyon hiszek benne. Ezért próbáltuk elindítani a felszá­molást is, ez az egyetlenegy re­ménységünk van arra, hogy meg­kapjuk a bérünket. Megkerestük a Kovács és Társa Bt. tulajdonosát, Kovács Györ­gyöt is.- A dolgozók február óta nem kaptak fizetését, közben elkezdő­dött a felszámolás is. Meddig kell várniuk a bérükre az embereknek?- Azt én sem tudom, mert pénzt teremteni nem tudok. A dolgozók követelése jogos, ezt írásban is elismertem. Abban a pillanatban tudok fizetni, ahogy megkapom a közel 3 millió forin­tos kintlévőségemet. Abból a bér nagy részét ki tudjuk majd fizetni - ígérte a tulajdonos. DARÓCZI ERZSÉBET 2002. Július 27., szombat VÉLEMÉNY MOLNÁR G. ATTILA Visszaköszön néhány ismerős megfogalmazás A világ vége főpróbája A napokban kapott szárnyra a hír, hogy egy új­mexikói obszervatóriumban a hónap elején olyan aszteroidát fedeztek fel, amely az általunk eddig ismertek közül a legnagyobb veszélyt je­lentheti a Földre. A két kilométer átmérőjű égi­test 2019. február elsején akár össze is ütközhet bolygónkkal, globális katasztrófát okozva. Ez azonban korántsem biztos. A pályaszámításokban még na­gyok a bizonytalanságok, további megfigyelések szükségesek a ve­szély mértékének megállapításához. Egy megkérdezett amerikai szakember szerint a fent említett ütközés valószínűsége legfeljebb tíz százalék, míg mások csupán egy a százezerhez tartják a becsa­pódás esélyét. Ez­zel kapcsolatban a legtöbb csillagász azt mondja, boly­gónk a világűrben oly aprócska, hogy elhanyagolható egy esetleges ütközés lehetősége. Katonai szakértők pedig már arról beszélnek, hogy a következő tizenhét évben bizonyára rendelkezésünkre állnak azok a világűrbe telepí­tett fegyverrendszerek, amelyek képesek lesznek elhárítani egy ilyen fenyegetést. Miközben a szakértők a fentieken gondolkodnak, a hétköznapi ember számára a hírben visszaköszön néhány ismerős megfogal­mazás. Eszébe juthat, hogy néhány héttel ezelőtt valakik leporol­tak egy ősrégi mítoszt, amely szerint az ókori sumérok megjöven­dölték egy hatalmas vörös bolygó becsapódását a Földbe, s ennek az eseménynek ráadásul jövő tavasszal kellene bekövetkeznie. A felvetés azonban jelenlegi ismereteink szerint minden csillagásza­ti alapot nélkülöz. A kétezres esztendőre is komisz dolgokat jósoltak néhányan. Azt gondolták, hogy ez lesz az az év, amelyet ha véletlenül meg is érnénk, akkor sem sok örömünk lesz benne. Ekkor olyan csapás sújt le ránk, hogy utána annyian sem maradunk, hogy legyen, aki múlt időben beszélhessen az emberiségről. Teli van tehát a tudatunk az aszteroidák becsapódásának és a vi­lág vége egyéb módozatainak rémével. Annyit foglalkozunk vele, mintha magunk is azt akarnánk, hogy jöjjön már végre egy jó kis apokalipszis, hiszen mi már oly sok féle változatban elképzeltük. Persze talán jobb volna kevesebb időt és teret szentelni a világszin­tű elmúlás gondolatának. Mert a végén még valóra válik a mondás, amely az ördög falra festése és megjelenésének valószínűsége kö­zött von párhuzamot. Nyugdíjban, de nem nyugalomban Mezőtúr Dr. Tolnay Gábor agrártörté­nész kandidátus Mezőtúron él. Nyugdíjas, de ennek nincs különösebb jelentősé­ge. Folyamatosan dolgozik, egyre-másra jelennek meg az általa írott vagy szerkesz­tett könyvek.- Már nyomdában van a Föld, ember, törvény című könyvem, amelynek témája Dévaványa ag­rártörténete a XX. század első fe­lében. Dévaványa külö­nösen érdekes az alföld­fásítási és a szikjavítási program szempontjá­ból, de említhetném a belvíz-szabályozási és ártértársulatokat is. De még érdekesebb, hogy a Nagyatádi-féle földre­form során Dévaványán a földek 36 százalékát osztották föl, ez hatszo­rosa volt az országos át­lagnak. A másik mun­kám, amelyhez már ösz- szegyűjtöttem az anya­got, Békés megye agrár­története lesz. Miután megyénk agrártörténe­tét már megírtam Jász- Nagykun-Szolnok vár­megye mezőgazdaságá­nak egyes kérdései 1920- 1944 között címmel, a Békés me­gyei könyvvel egy régió agrártör­ténete bontakozik ki. Erre, úgy látom, van igény, a Szolnok me­gyei kötetből a Széchenyi könyv­tár nemzetközi főosztálya pótló­lag kért még 20, majd ismét 50 kötetet. A Damjanich múzeum sorozata, a Documentatio Histo- rica újabb kötete készen van, Kunszentmárton rég okleveleit és fontosabb iratait adja közre magyarra fordítva. Augusztusban pedig a megállapodás szerint szerkesztésre megkapom a ha­sonló túrkevei kötet anyagát, amely ugyanebben a sorozatban jelenik meg. És van egy harma­dik készülő kötete is a sorozat­nak, amely a dél-alföldi haszon- bérleti szerződésekből közöl vá­logatást. A szemelvények készen vannak, a kötet előszavát éppen most írom.- Ennyi munka gyakorlatilag egész napos elfoglaltságot jelent, mintha nem is volna nyugdíjban.- Belepusztulnék a tétlenség­be. Hadd tegyem még hozzá, hogy agrártörténetet tanítok az it­teni főiskolán, és már összeállítot­tam a diákoknak egy szemelvény­gyűjteményt, amelyhez terveim szerint a 2003-2004-es tanév kez­detére megrom a jegyzetet is.- Csak félve kérdem meg eny- nyi munka hallatán, hogy mező­túri témák foglalkoztatják-e, hi­szen az eddig felsorolt kötetek né­melyikének talán csak érintőlege­sen van közük Mezőtúrhoz.- Szerkesztettem idén egy kö­tetet Varga Lajos Mezőtúr törté­netéről szóló tanulmányaiból. Ez készen van, a Túri Fazekas Mú­zeum Kötetei nevű sorozat 2. da­rabjaként jelenik meg, még eb­ben az évben. BISTEY ANDRÁS Dr. Tolnay Gábor L t 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom