Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-26 / 173. szám

6. OLDAL TÜKÖR 2002. Július 26., péntek CSALÁD Egy kis fogkefe-ismereti kalauz Az egyéni szájápolás legfontosabb eszköze a fogkefe. A fogkefe akkor tud jól tisztítani és a szövetsérülé­seket kiküszöbölni, ha mérete, for­mája, keménysége az adott egyén­nek megfelelő, továbbá, ha köny- nyen irányítható. Követelmény még, hogy ne nedvszívó, ugyanak­kor könnyen tisztítható és tartós le­gyen. A kiválasztáskor figyelembe kell vennünk a száj nagyságát, a fo­gak anatómiáját, a fogágy állapotát, a használó ügyességét, a lepedék- képződés mértékét, és a használt fogmosási technikát. (Ki gondolná, hogy számos óko­ri civilizáció és bizonyos primitív népek is alkalmaztak már valami­lyen eszközt a fogak tisztítására. A maihoz hasonló fogkefe a XVI. szá­zadban Kínában jelent meg, majd innen került Európába az 1640-es években.) Felépítése szerint a fogkefén belül három részt: fejet, szárat és az ezeket összekötő nyakat külö­nítjük el. A fej, a sörtecsomók által kialakított sörtemező. A sörte anyaga, átmérője és hossza hatá­rozza meg a fogkefe keménységét. A műanyag szál vastagsága sze­rint puha, középkemény és ke­mény fogkeféket különíthetünk el. A legideálisabb keménység kérdése jelenleg sem eldöntött. Míg a középkemény és kemény keféknél a sörték ellenállásából adódóan nagyobb nyomást lehet helyezni a kefére a szálak széthaj­tsa nélkül, és így használat köz­ben a lepedékeltávolító hatás na­gyobb, addig a nem megfelelően kivitelezett mosási technika kö­vetkeztében gyakrabban fordul A rendszeres fogkefe-használat ellenére is rászorulhatunk a fogorvosra FOTÓ: GÁL elő az íny és a fogágy sérülése. Mindenképpen puha fogkefét cél­szerű használniuk a kisgyerme­keknek, akik még csak barátkoz­nak az eszközzel, nem uralják kel­lően mozdulataikat, továbbá az időseknek, mivel szöveteik már sérülékenyek. Ugyancsak puha kefét kell ajánlani az ínyen végzett műtéteket követően, valamint az íny eróziójával, fekélyképződéssel járó megbetegedésekben. A sörté- ket négy-öt sorban, soronként 5-12 csomóban helyezik el. Le­hetnek egymással párhuzamos, vagy egymás felé döntött, fordított V formájúak. A döntés célja az egymással érintkező fogfelszínek jobb tisztítása, valamint a szom­szédos csomók jobb megtámasz­tása. Egy fogkefén belül azonos sörtecsomó-távolság kívánatos. Is­mert téglalap, trapéz és ellipszis alakú elrendezés. Ahhoz, hogy a leghatékonyabb tisztítást érjük el, és ugyanakkor ne okozzunk szövetsérülést, a fogkefe méretének illeszkednie kell a száj méreteihez. Általánosságban el­mondhatjuk, hogy a sörtemező hosszának olyan nagynak kell len­ni, hogy alkalmas legyen 2-3 fog egyidejű tisztítására. A fejprofilformák alapján elkü­lönítünk egyenes, ferde fogazott, homorú, domború profilokat, illet­ve ezek kombinációját. A kialakítá­sok célja minden esetben a nehe­zen tisztítható részek elérése. Cél­szerű olyan profilt választani, mely az adott anatómiai viszonyok kö­zött leginkább alkalmas az egymás felé tekintő felszínek, a fogínyha- tár, és a hátsó fogak egyidejű ala­pos tisztítására. A szár és a nyak rugalmas elem­mel történő összekötése az íny és a fogágy sérülést liivatott csökkente­ni. A 17 fokban hajlított szár-nyak esetén az őrlők és a kisőrlők belső felszíne 10 százalékkal jobban tisz­títható, mint hagyományos egye­nes fogkefékkel. Tanácsos azon­ban több fogkefét használni, mivel mindegyik fejtípusnak van előnye és hátránya, így több fejtípus hasz­nálatával tovább fokozható a me­chanikai fogtisztítás hatékonysága. A fogkefét időnként ki kell cse­rélni. Fontos, hogy mindig száraz fogkefével mossunk fogat, legyen idő a szálak kiszáradására. Ha a fogkefe állandóan nedves környe­zetben van, gyorsabban fertőző­dik, sörtecsomói felpuhulnak. Ta­nácsos tehát, hogy legyen külön reggeli és esti fogkefénk. Átlagos használat mellett a keféket 2-3 ha­vonta cserélni kell. A szabályozott fogsor Néhány jó tanács fogmosáshoz A fogszabályozással az a cél, hogy a rosszul, rossz helyen ál­ló fogak rendeződjenek, s így egy szabályos fogazat alakuljon ki. A szabályos fogazat több szempontból is nagyon fontos és hasznos, hiszen a fogak állá­sa meghatározza a rágást, a be­szédet és az esztétikai kinézetet egyaránt. A ki, be, oldalra dőlt, rossz helyen előtört fogak hajla­mosabbak a fogszuvasodásra is, mivel nehezebb őket alaposan tisztítani. Egyes előrehaladott esetek rágóízületi panaszokat, fájdalmat is okoznak. A fogszabályozó készülék egy enyhe, folyamatos erőt fejt ki a szabálytalanul álló fogakra. Ez a kis erő hosszú idő alatt ké­pes a fogat elmozdítani és visz- szairányítani a fogsorba. A fo­lyamatos erő hatására a csont átépül: a nyomás területén le- bomlik, a húzóerő területén pe­dig felszaporodik. A rögzített fogszabályozó ké­szüléknél egy-egy brackettet (dróttartó sínt) ragasztanak minden fogra (alsó vagy felső fogívbe, vagy mindkettőbe). Ez­után a brackettben levő sínbe végigfektetnek egy speciális drótot, és ezt rögzítik minden egyes brackettnél. A drót rugal­massága fejti ki a szükséges erőt a kiálló fogakra. A kiálló fo­gakra folyamatosan kifejtett erő a fogakat elmozdítja a kívánt irányba. A kivehető fogszabályozó ké­szüléket éjszaka és nappal is minél hosszabb ideig kell visel­ni. Ez a készülék ugyanúgy mű­ködik, mint a rögzített, de nem annyira hatásos. Legtöbbször az enyhébb, kisebb mértékű fo- gazati rendellenességeknél al­kalmazzák. ■ Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www. kiskegyed hu www. lakaskultura. hu www. mindmegette. hu www.holgyvilag.hu www.gyongy.hu Kezdjük a fogmosással kapcsolatos tanácsokat talán a legfontosabbal: a fogtisztítás optimális ideje 4-5 perc. Ezzel szemben a felmérések azt mutatják, hogy az emberek nagy része csak 20-30 másodpercig mossa a fogait. Próbáljuk hát meg éppen ezért elnyújtani az időt az ajánlott 4-5 perc környékére, mert ilyenkor a fluor­nak is több ideje marad kifejteni a hatását és több ideje van beépülni a fogakba. Lehetőleg meleg víz­zel mossunk fogat, mert meleg környezetben ered­ményesebb és gyorsabb a fluor beépülése a fogba. A helyes fogmosás lényege, hogy egyetlen terület se „bújhasson el” a fogkefe sortéi elől. Mindenhol súroljuk meg a fogakat, különös tekintettel a felső oldalsó fogak arc felőli részére és az alsó elülső fo­gak nyelv felőli részére. Ezeken a területeken van a nyálmirigyek kivezető nyílása, és ezért itt fokozot­tan képződik a fogkő. Fogmosáskor a ke­fét ne nyomjuk túlsá­gosan a foghoz, mert ez fogíny-visszahúzó- dást és ehhez társuló- an fogérzékenységet okozhat. Szokjunk rá az étkezések utáni fogmosásra. Egy idő elteltével ru­tinná válik a művelet, és hiányozni fog, ha egyszer is kimarad. Az étkezés befejezése utáni egy órán be­lül mossunk fogat, ezzel nem csak az ételmaradéko­kat távolítjuk el, de a száj PH-ját is helyre állítjuk. Alihoz is hozzászokunk, hogy a nyelvünkkel végig­tapintott fogaink sima felszínűek, nem érezzük raj­tuk a fogmosás elmulasztásakor érzett érdesebb, durvább felszínt. Akinek nincs türelme a pár perces fogmosáshoz, elektromos fogkefével 1 perces fog­mosással megúszhatja. Ezek a fogkefék nagyon ha­tásosak, gyorsan dolgoznak és alaposan. Vannak speciális fogkefék is, ezeket a fogszabályzós, fogpót- lásos, implantátumos páciensek használják, vagy éppen miniatürizált úti fogkefék. A fogkefét legalább kéthavonta cseréljük, hiszen rendes fogmosással ennyi idő alatt biztosan elhasz­nálódnak. Ha a fogkefe sortéi már minden irányba görbülnek, csak előre nem, akkor tisztító hatásuk is elenyésző. A fogmosást minden olyan alkalomkor, ami­kor ételmaradékok maradtak a fogaink között (gyakori azoknál, akiknél szorosan állnak a fo­gak) egészítsük ki egy fogselymes tisztítással. A fogselyem hatásosan távolítja el a fogak közé ke­rült ételmaradéko­kat. A fogselymet csak ki-be mozgas­suk a fogközökben amíg a beszorult étel­maradékot sikerül el­távolítani. Oldal­irányba nagyon ne húzzuk, mert ezzel károsíthatjuk a fogainkat, tö­méseket. A fogselymes procedúrát hetente 2-3 al­kalommal mindenképpen érdemes elvégezni. (Fogmosás után, lehetőleg este.) Szájöblítővel célszerű lezárni a fogak tisztítását: ez a folyadék fertőtlenítő hatású, segíti a sérült területek gyógy- ulását és üde száj lehel letet is biztosít. ■ Egy hazánkban a fogmosásról készült felmérés elég szomorú eredményt tárt fel: egy magyar felnőtt évente átlag 1,5 fogkefét használ el. Nyugaton ez az arány 6-10 fogkefe évente. A baba fogzása Valószínűleg mindenki hallott már olyan esetről, hogy az új­szülött fogakkal jött a világra. Nos ettől a ritka kivételtől elte­kintve a babáknál általában fél éves koruk tájékán kezdődik meg a fogak megjelenése, ahogyan szakszóval mondják: a fo­gak áttörése. Ezt követően ügyelnünk kell néhány dologra, hogy egészséges legyen a fejlődés. Általában fél éves kor tájékán kez­dődik a fogak áttörése. (A fogcsí­rák persze már újszülött korban az állkapocsban vannak.) Először az alsó két középső, majd a felső két középső metszőfog bújik ki, legvégül az őrlő és a szemfogak következnek. A kibújás sorrendje változhat. Előfordul, hogy már négy-öt hó­napos korban előbújnak az első fogacskák, de az is megtörténhet, hogy csak egyéves korban történik meg mindez. Ne feledjük: fogzás idején a szokásosnál nyűgösebb le­het a gyermek, mint ahogyan az is feltűnő, hogy erősen nyálzik, széklete lazább, s bár látszik, hogy szívesen masszírozza rágnivalóval az ínyét, mégis étvágytalan. Ha fogzáskor belázasodik a ki­csi, szinte bizonyosan betegségről lehet szó, ezért forduljunk orvos­hoz. Fontos tudni, hogy az ép fo­gazat kialakulásának egyik előfel­tétele a helyes táplálkozás. A hat hónapos koráig csak szoptatott kisbabánál ekkortájt érkezik el an­Egy a Pittsburgh-i Természet- tudományi Múzeum kutatói­nak eredményeit bemutató Nature cikkbői kiderül: elő­fordulhat, hogy a fogazat meg­felelő alakulása tette lehetővé az emlősök továbbfejlődését apró cickányszerű őseikből a ma ismert változatos méretű, több földrészt is benépesítő állatokig. Az első emlősök több mint 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Fogaik ekkor még össze­köttetés nélkül, egyszerűen egy­más mellett helyezkedtek el, míg a ma élő emlősök többségének őrlő­fogai pontosan illeszkednek egy­máshoz, és a fogak domború fel­színe segíti harapáskor a fogsorok ollószerű zárását. Az őrlőfogakat domborzatuk teszi alkalmassá a tökéletes rágásra, és így az elfo­gyasztott táplálék megemésztése is könnyebbé válik. A Zhe-Xi Lou vezette kutatócso­port közel kéttucat állatfaj állkap­csát, fogait és csontvázát vizsgálta meg, főként ma élő állatokét, de megfigyelték 165 millió éves régé­szeti leleteken a már kihalt állatok csontjait is. Ezek alapján az eddigi eggyel szemben kétféle fejlődési ágat fedeztek fel az emlősök között, nak az ideje, hogy más ételféleség­gel is megkínáljuk, de a fogzás semmiképpen sem lehet akadálya a további szoptatásnak. Nem hasznos rászoktatni a ba­bát a cumisüveg használatára, az édes innivalókra sem. A szomj csillapítására az édesítetlen italok alkalmasabbak. Káros, ha már ki­csi korban édesített ételhez szok­tatjuk a csecsemőt. A bolti gyü­mölcsjoghurtok, túródesszertek mindig tartalmaznak cukrot, ezért jobban járunk, ha otthon készítjük el natúr joghurtból és friss idény­gyümölcsből - cukrozás nélkül - az efféle desszertet. Az egészséges fogazat érdekében a fluorpótlás is ajánlott. Bizonyított, hogy a fogbe­tegségek száma lényegesen, akár felére is csökkenhet, ha a fogak fej­lődésének időszakában a fluoihe- vitel megfelelő. Fluor adagolásával a fogzománc ellenálló képessége is növelhető. A szükséges adagot mindig orvosnak kell meghatároz­nia, hogy ne essünk a túladagolás hibájába. _______________■ am ely azért nem volt nyilvánvaló, mivel mindkét evolúciós folyamat ugyanolyan fogak kialakulását eredményezte. „Az emlősök őrlőfo­gának felszíne oly egyedien össze­tett, hogy egyértelműnek látszott az egyetlen fejlődési irány, az eddi­gi kutatások ezért fel sem tételez­ték, hogy a fogak különböző ere­detűek Tehernek” - állapította meg Lou, a kutatócsoport vezetője. Az eddigi evolúció-biológiai ku­tatások úgy vélték, hogy az emlő­sök az egyik őskontinensen jelen­tek meg, és onnan népesítették be az egész Földet. A kutatócsoport szerint azonban a Gondwánáról származó ág csupán a tojásrakó emlősök alosztályának kloákás rendje volt, melyeknek ma élő képviselőik a hangyászsünfélék és a kacsacsőrű emlősök. A többi emlős, vagyis az erszényesek és a méhlepényesek pedig a másik ős­kontinensről, az egykori Laurázsiáról származnak. A Gondwánáról származó emlősök többsége azonban kihalt, a ma élő kloákás emlősök már is nem rendelkeznek az elődeikre azon­ban még jellemző domború felszí­nű őrlőfogakkal. A napjainkban a déli féltekén élő emlősök északról vándoroltak be úgy 84-65 millió évvel ezelőtt. ■ A fogkő bajt okoz A fogkő legnagyobb részben kikeményedett ételmaradék­ból áll. A kikeményedett fog­kő fogkefével már nem távo­lítható el. Folyamatosan nő, egyre nagyobb és kiterjed­tebb lesz. Ezzel párhuzamo­san a baktériumok száma is meredeken emelkedik. A fogkő folyamatosan irritálja a fogínyt, vérzést provokál. Fogmo­sáskor az íny alatti fogkő felsérti az ínyt, a fogíny visszahúzódik, és a csont is elkezd pusztulni, nagyob­bodásával spontán is vérezni kezd a fogíny. Fogmosáskor fontos, hogy ne maradjon olyan terület amit nem tisztítottunk. Kialakult fogkövünket minél hamarabb sze­dessük le mert a lepusztult íny és csont már nem tud visszanőni. Étkezések után a fogakra lerakó­dik egy vékony plakkréteg, mely a nyálban feloldódott étel egy része. Ez a plakk a fogak között, a fogak és az íny között található nagyobb mennyiségben, mivel ezeken a te­rületeken a nyelv, rágás és szájiz­mok tisztító hatása elenyésző. A le­rakódott plakkban a baktériumok elkezdenek szaporodni, mivel bő­ven van táplálékuk. A plakk egy idő után szervül, egyre keményeb­bé válik mivel a nyálból különböző ásványi anyagokat von magához. A kikeményedett plakkot nevez­zük fogkőnek. Fogkő döntően ott képződik, ahol a nyálban lévő ásványi anyag koncentrációja a legnagyobb, ezért elsősorban a felső oldalsó fo­gak külső felszínén, és az alsó elül­ső fogak belső, nyelv felőli részén jön létre. A nyelvünket felemelve kétoldalt kis göböket, tűszúrásnyi nyílásokat láthatunk: ezek a nyál­mirigyek kivezető nyílásai. A fogköveket csak a fogorvos tudja hatékonyan eltávolítani. A fogköveket kézi és gépi műszerek­kel is eltávolíthatják. Ä kézi eszkö­zök élesek és különböző irányban hajlítottak, a követ lepattintják, le­kaparják a fogakról. A gépi eltávo­lítóknál a készülék vége rezeg. Ezt a rezgő véget a fogkőhöz érintve az lepattan. Az odafolyatott víz a rezgő vég hatását erősíti fel. A re- zegtetés történhet piezokristállyal, tekerccsel, levegővel és még sok minden mással. ■ Állkapocs és evolúció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom