Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-25 / 172. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2002. Július 25., csütörtök Tábor a Mátrában Július első felében a kuncsorbai Arany János Baráti Kör szerve­zésében, örményesi, nagysza­lontai és kuncsorbai gyerekek részvételével környezetvédő, hon- és népismereti tábor nyi­totta meg kapuit a Mátrában. A nyolcnapos program során a táborozók megismerkedtek Parádfürdő, Recsk, Sírok, Ké­kestető természeti adottságaival, növény- és állatvilágával, a szel­lemi vetélkedőkön pedig a ma­gyar nép történelmével, kulturá­lis értékeivel, a Nagykunság, Nagyszalonta hagyományaival. Az együttlétek alatt szoros ba­rátságok szövődtek. A tábort hagyományteremtés szándékával szervezte az Arany János Baráti Kör. Az elkövetke­ző évek során - ha sikerül eh­hez a továbbiakban is támogató­kat találni — évente egyszer, hat­nyolc napra, más-más tájra ter­veznek hasonló táborokat. Az Észak-alföldi Regionális If­júsági Tanács, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Közgyűlés, a Honismereti Szövetség, Túrke- véről Fórizs Sándor és Hodosi Lajosné, Kuncsorbáról a szülők és Takács György vállalkozó, va­lamint az Örményesi Polgár- mesteri Hivatal támogatása ré­vén, minimális részvételi díj el­lenében a legszerényebb anya­giak között élő diákok is tudták vállalni a költségeket. Minden nagylelkű támoga­tást, segítséget ezúton is köszön az Arany János Baráti Kör nevé­ben a kör vezetője: ___________$auai kárqlyné, kuncsorba Ki mozdulhatunk Ez év májusában a Zöld Utat Alapítvány jótékonysági rendez­vényére férjem is és én is meghí­vást kaptunk. Ott tudtuk meg, hogy a párom, aki másfél évvel ezelőtt agyvérzés következté­ben megbénult, az alapítványtól egy elektromos kerekes széket kap. Az ajándék július 10-én meg is érkezett az otthonunkba. Határtalan a boldogságunk, hisz most már nem vagyunk szoba­fogságra ítélve. Ezt a nagy segít­séget az Űjszentgyörgyön élő Sí­pos Erzsikének, az alapítvány el­nökének köszönhetjük, aki an­nak ellenére is mások sorsának könnyítésén fáradozik, hogy maga is mozgáskorlátozott. Hálásak vagyunk a példa nél­kül álló segítségért, azért, hogy saját betegségén túl is van még ereje ahhoz, hogy sorstársaira fi­gyeljen. Úgy érezzük, ebben az eldurvult világban, ahol épkéz­láb emberek megmagyarázha­tatlan gyűlölettel viseltetnek egymás iránt, jó ha tudják, van­nak emberek, akik az által gaz­dagodnak, ha másoknak örömet szerezhetnek. SZABÓ 1L1MÍBNÉ, ÚJ8ZENTQYÖRQY Az ország első cigányiskolája Oktatástörténeti dokumentumnak számít a Tolnai Világlapjában 1909. október 31-én megjelent újság­cikk, amely arról adott hírt, hogy Magyarországon megnyitották az első cigányiskolát az Arad megyei Pankotán egy földesgazda házában, a község hatá­rában. Meglepő az a nagy érdeklődés - írja az újság -, amely a cigányok között megnyilvánul az iskola iránt. Csóky Gusztáv (a képen középen) a cigány is­kola kitűnő igazgató-tanítója édesanyjával együtt azon fáradozik, hogy a cigánygyerekeket fegyelem­re szoktassa és őket az írás-olvasás mesterségére megtanítsa. Nem könnyű dologra vállalkozott ez a derék tanító, de ha buzgalmát siker koronázza, ak­kor Csóky Gusztáv úttörő lesz a cigánykérdés meg­oldásának problémájában - olvasható a korabeli lapban. DB. NEMES ANDRÁS Kerékpáros „próbaúton” A kunszentmártoni Szilárd- fy Jakab Városvédő Egyesü­let kiadványt tervez megje­lentetni a városkörnyéki ke­rékpáros, illetve gyalogos tu­risztikai útvonalakról. Ösz- szesen négy olyan útvonalat állítottak össze, amelyek ke­rékpárral 2-3 óra, gyalog 4-6 óra alatt megjárhatok. A városvédő egyesület tagjai kö­zül néhányan - Katona Mihály titkár szakavatott vezetésével - elsőként a Tűzkövesi gátőrházig tartó szakaszt járták be. Az útvo­nal a Körös bal parti gátján vezet a régi Körös-hídtól a Tűzkövesi gátőrházig. Szép nyári reggelen indultak útnak, kerékpárral. Végighalad­tak a gáton, egészen a Péterszegi- kanyar utáni homokbányáig, ahol megnézték a legalább ezer fészekből álló partifecsketelepet. Továbbhaladva a Tehenes-holt- ághoz jutottak, ahol gyönyörű ví­zi világ tárul a nézelődő elé. Csend és nyugalom uralja a kör­nyéket, amit fehér kócsagok, szürke gémek és más vízimada­rak népesítenek be. A Tűzkövesi gátőrháznál elterülő kis akácli­getben rövid időre megpihent a melegtől elcsigázott csoport, de hasznosan töltve azt a néhány percet is, számba véve a szom­szédságban található homokgö­dörnél a gyurgyalagfészkeket. A kirándulók ötvenperces ke­rékpározás után, még a déli nap­állás előtt, visszaérkeztek a város­ba. Egy véleményen voltak ab­ban, hogy szép táj és értékes ter­mészeti kincs veszi körül várost. A egyesület tagjai elhatároz­ták, folytatják a turistautak „tesz­telését”, és valamennyit végigjár­ják, hogy személyes tapasztalata­ikat is beépíthessék a tervezett is- mertető kiadványba. _________■ Al kalom találkozásra, szórakozásra Az egyik hétvégén este érkeztem meg autóbusszal vidékről, és át­sétáltam a Hild téren. Emberek, hangok, hangulatok vettek körül. Ismeretlen és ismerős arcok, rég látott barátok tűntek fel a tömeg­ben. Leültem én is egy kicsit a vendégváró asztalok egyike mel­lé, és eltűnődtem. Gyermekko­rom kevés, szép élményt nyújtó eseményei közül felrémlett egy kedves emlék. Egy Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei nagyközség­ben nőttem fel, ahol társadalmi életünk szinte egyetlen színtere a főutca és a főtér volt. A település vezetői módot találtak arra, hogy nyári estéken egy rezesbanda szórakoztassa a sétáló embere­ket. Akkor láttam először, kik él­nek a faluban. Öregek, fiatalok betöltötték a teret. Az idő eltelt, azóta nyugdíjas lettem. Szolnok jó szándékú elöljárói az utóbbi években gyakran hoz­ták össze a városlakókat hasonló rendezvényekre. Jönnek is az emberek, ha híre megy, hogy lesz valami a ligetben vagy a város- központban. Nem bánom, hogy megálltam a Hild téren. Jó volt hallgatni a ze­nét, eltűnődni ismerős és isme­retlen arcokon, tudva azt, hogy közünk van egymáshoz, itt az ott­honunk. Kár volna közömbösen elmenni a lehetőségek mellett. Vegyük észre a város szép virága­it, tereit, utcáit - és az embere­ket, akikkel egy városban élünk! _____________T. ERZSÉBET, SZOLNOK Ho l rontottuk el? A nyolcemeletes ház előterében vártam ismerősömre, miközben feltűnt egy húsz-huszonöt év kö­rüli nő, egy férfi és egy kisgyerek rollerral. Hogy segítsek minél könnyebben kijutni, kinyitottam nekik a kaput. Ők egyetlen szó nélkül kivo­nultak rajta. És akkor elgondolkodtam. Milyen világot élünk? Mitől olyan természetes ez a gesztus tő­lem, és mitől természetes, hogy nekik „szóra sem érdemes”!? Nap mint nap megtörténik ez nemcsak velem, középkorú nő­társaim közül is sokukkal. Ho­gyan kell ilyenkor viselkednem, hiszen a múltkor egy barátnőm hasonló helyzetben hangosan megjegyezte, hogy „ó, de udvari­as!’’, mire a hajóbőrönd méretű, tar koponyájú fiatalember magá­ból kifordulva üvöltözött, hogy mit képzel magáról ez a vén tyúk, hogy őt figyelmeztetni merészeli (s amit még mondott, az már nem nyomdaképes). Ezért kérdem én, hogy hol ron­tottuk el, hiszen ezeket a ma 20- 25 éveseket mi neveltük! Hol vol­tunk és mit csináltunk, amikor a szépre, jóra, szeretette és az idő­sek tiszteletére kellett volna nevel­nünk őket? És ők mire tanítják a gyerme­keiket, ha maguk se tartják fon­tosnak ezeket az értékeket? Talán e sorokon keresztül üzenhetünk nekik: vigyázzanak, ők ne kövessék el a mi hibánkat, hogy velük ne történhessenek meg ezek a dolgok, ha megöreg­szenek!_ BALYI ILONA, SZOLNOK Régi téma: a régiók A közelmúltban bemutatott a lap egy régióbeosztást. Nem mutat rosszul Közép-Magyarország Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyével! Bár a kormányszervek is észrevennék ezt! Az, hogy a fővárosba tart a külföldi tőke, nagyon szomorú a vidék számára. Széteső régió? A közép-ma­gyarországi régió szétválasztása, önálló régió alakítása a Dél-Pest Megyei Önkormányzatok Terü­letfejlesztési Társulásának ülésén is téma volt, és támogatnák, ami­nek egyik oka lehet például az, hogy a kistérségek a régión belü­li fejlesztési források elosztásával nincsenek megelégedve. A befektetőknek változatlanul a legfőbb problémát a megköze­líthetőség jelenti. A rossz közle­kedési körülmények miatt az ipa­ri parkok konganak az üresség­től. Több kisebb üzem létesítésé­vel lehetne helyébe menni a sza­bad (munkahely után áhítozó) munkaerőnek. Úgy tűnik, egy­előre a tőke elkerüli a mi térsé­günket. A régiókról szóló újságcikkek azt sugallják, hogy míg orszá­gunk egyik fele fejlődik - benne a megfelelően kialakított térsé­gekkel - a másik fele nem moz­dul. Pedig az itt élő emberek is megérdemlik, hogy sorsukkal tö- rődjenek. szabari pál, jászapáti „Kutya kötelesség” A kutyatartást rendelet szabá­lyozza, amire többnyire fütyül­nek az emberek. Ha ugyanis nem így lenne, nem volna ennyi kóbor állat az utcákon, különösen nem a települések peremvidékén. Az állat a lelkiismeretlen gaz­da miatt kikerül az utcára. A lel­kiismeretes ember megsajnálja az állatot, eteti, itatja, beszoktatja az új környezetbe, ahol azután falkába verődve csatangolnak - és ijesztgetik a járókelőket. Sokan félnek a kutyáktól. Ezért a lelkiismeretes emberek nem tesznek jót (embertársaik­kal), amikor ezekről az állatokról gondoskodnak. Úgy vélem, az ebtartás szabályainak betartatá­sával, illetve a kóbor állatok ösz- szegyűjtésével rendszeresen kel­lene foglalkoznia a hatóságok­nak. Sajnálatos, hogy olykor még a bejelentések is csak késve ér­nek célba, hetek teltek telnek egy-egy intézkedésig. Egy álló autó nem okoz bajt, mégis azonnal bírságolják a tulaj­donost. Egy kóbor kutya nagy bajokat okozhat, mégsem bírsá­golják a lelketlen gazdáját. Ezért kérdezem: kutyaügyben kit érint a „kutya kötelesség”? ______________MOLNÁR FERBNCNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) JUBILEUM. A szolnoki Szalai László és felesége, Héja Rozália a közelmúltban ünnepelte házasságkö­tésük ötvenedik évfordulóját. E jeles nap alkalmából gyermekeik és a házastársak, valamint az unokák köszöntötték a jubiláló házaspárt._________________________________________________(amatőr fotói Fé l évszázada annak Szívélyes üdvözletünket küldjük mindazoknak, akik nem tudtak eljönni a puszta- héki általános iskola Velkei Ágota osztályának ötvenéves találkozójára! Ki ne emlékezne a Velkei testvérekre, akik annyit tettek értünk! Gizella - másik taní­tónőnk - nekünk küldött le­velében nem csupán köszön­tött bennünket, de felidézte az akkori iskolai körülménye­ket is. Az osztályban nem volt kályha, nem voltak padok, mégis megtanítottak bennün­ket ími-olvasni, emberré len­ni. Köszönjük nekik, amit ér­tünk tettek, mint ahogyan a mezőhéki iskola tantestület­ének és a polgármester úrnak is, hogy szívesen fogadtak az egykori diákokat. TŐTHNÉ HKQEPŰS TERÉZIA, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom