Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-12 / 161. szám
__________________HATVAN ON TÚL 4. OLDAL „Behunyt szemmel ugrottam” Az egri veteránok és családtagjaik Szolnokon Újonc koromban, a szolnoki repülőtéren nézegettem az ágyúkat vonszoló ejtőernyősöket. A közelmúltban a szandai sportrepülőtéren megelevenedett előttem a régi kép. Veterán ejtőernyősök találkoztak az ország minden részéből. Bemutatót a Bercsényi Felderítő Zászlóalj katonái tartottak számukra. Szolnok A veteránok közül Nagy József nyugállományú törzszászlóssal elegyedtem szóba.- 1949-ben kerültem a szolnoki katonai repülőtéren állomásozó ejtőernyős zászlóaljhoz - emlékezett a régi időkre. - Az a fura állapot volt akkor a jellemző, hogy ejtőernyősök voltak, de repülőgép nem volt. Pontosabban szólva, volt egy öreg Li-2-es utasszállító, de azt a kormány számára alakították át. Egyszer azzal vittek fel bennünket, de az csak bemutatórepülés volt, senki nem ugrott közülünk. így hát Szolnokon csak gyalogsági, földi harcászati kiképzésben részesültünk. Az élet — akárcsak a szél az ejtőernyőket — néha messze sodorja az embereket. Nagy József is a Dunántúlra került az alakulatával, majd más fegyvernemeknél szolgált. Leszerelése után különböző munkaköröket töltött be. Tizenhárom hónapig még téeszelnök is volt. Nem nagy örömet találhatott ebben a beosztásban, mert így nyilatkozik róla: — A kis szövetkezetek egyesítésekor sikerült megszabadulnom ettől a tisztségtől. Ismét katona lett Szolnokon. A tüzérezredhez került, s csak azután vált valóra gyermekkori álma: felcsatolhatta az ejtőernyőt. Az sem ment olyan egyszerűen. Vegyvédelmi technikusnak osztották be, s csak akkor ugorhatott, ha a szak- szolgálat dolgai rendben voltak. Másként az ugrás eltolódott. Végeredményben így is százhatvan- szor ugrott esemény nélkül. Egyszer sem kellett hasernyőt nyitnia. Végül a felderítő csoportfőnökséghez, onnan pedig szolgálati nyugdíjba került. — Milyen volt az ejtőernyőseiét? Gondolkodás nélkül válaszol: - Nagyon szép. Nem volt olyan, hogy valaki megtorpan. Toltuk egymást kifelé a repülőgépből. — Halálos baleset nem volt az egységnél1 — Volt. Akkor én javasoltam, hogy mi, öregek folytassuk először az ugrást, hogy oldjuk a feszült hangulatot. Szerettem első ugró lenni, bár annak az volt a hátránya, hogy meg kellett várnom a többieket a földet érési ügyeletén, hangosbeszélővel irányítani, figyelmeztetni őket, hogy „fordulj a szél irányába, fogd vissza az ejtőernyőt, zárd a lábad”. — Nem szorongott soha ugrás közben? — Csak az első ugrásnál. Behunyt szemmel ugrottam. A szememet se mertem kinyitni addig, míg nem éreztem, hogy kinyílt az ejtőernyő. Akkor kezdtem tájékozódni, nézni, hogy hol vannak a többiek. ■ Megyei klubvezetők értekezlete Sportnap a Holt-Tiszánál A tószegi, a Szolnok városi, a Te+Én és a szakszervezeti nyugdíjasklub mintegy százhetven tagja sportnapot tartott a közelmúltban a Holt-Tisza partján. Volt ott tekeverseny, kosárlabdamérkőzés, rejtvényfejtő verseny és megnyugtató pecázás. A vízpart felhőtlen nyugalma feledtette a hétköznapi gondokat. A sportnapi energiakiesést a bográcsgulyásból és buktából álló ebéd pótolta. Híven a hagyományhoz JÁSZLADÁNY Négy község nyugdíjasklubjainak tagjai adtak randevút egymásnak a közelmúltban Jászla- dányban. Nem ez volt az első ilyen eset, hagyományszámba megy már ez a Jászság déli részén, s mindannyiszor teljes sikerrel zárul. Érthető ez, hiszen nagyon sok nyugdíjasnak jósze- rint az ilyen találkozók jelentik az egyetlen lehetőséget arra, hogy kimozduljanak településük zárt világából, találkozzanak más településen lakó barátaikkal, s kikapcsolódjanak a napi gondokból. A jászladányiak vendéglátására nem lehet panasz, csak dicsérettel lehet szólni arról. A finom pörkölt, az ezerféle sütemény alapozta jó hangulat az egekig csapott. Zengett az ének, pergett a tánc. A vidám órákért elismerést érdemelnek mindazok, akik részt vettek a szervezésben - mindenekelőtt Danajka József, a jászladányi nyugdíjasklub vezetője és a felesége. Bizsergető varázsdombon A tápiószentmártoni jótékony sugárzású Attila-dombról hallva felkerekedtek a Szolnok Városi Nyugdíjasklub tagjai, hogy személyesen győződjenek meg a hallottak igazáról. A tápiószent- imártoni domb varázserejéről azt tartják, a Kincsem nevű versenyló azért nyert annyiszor, mert az Attila-dombnál legelt. A szolnokiak azt mondják, valami kellemes, bizsergető érzést tapasztaltak a lábukban a dombnál. A szerencsésebbek mind a kettőben. Találkoztak olyan emberrel, aki már hússzor járt ott, s azt mondja, gyógyszer nélkül elvegetál. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János Kunszentmárton A közelmúltban kihelyezett megyei klubvezetői értekezletet tartottak a Körös-parti városban. A vendégeket Gácsi Istvánná, a kunszentmártoni városi nőklub vezetője köszöntötte. Dr. Czuczi Mihály polgármester mutatta be a várost. Földes Imre, a megyei nyugdíjas-egyesület alelnöke időszerű kérdésekkel foglalkozott. A vendégek tiszteletére adott kultúrműsorban közönségsikert aratva fellépett a városi nőklub ének- és táncegyüttese, amely saját elgondolása alapján mutatja be műsorát. Az együttes szép ruháinak beszerzéséhez hozzájárult a polgármesteri hivatal is. A nőklubnak a legnagyobb segítséget a helyi Búzakalász Agrár Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója adja. A vendégek ezúttal részletes tájékoztatás kaptak a kunszentmártoni nőklub életéről. Annak mintegy százszemélyes tábora kilencven százalékban nyugdíjasokból tevődik össze. Szívesen kapcsolódnak hozzájuk a fiatalabb korosztály tagjai is. Havonta egy alkalommal találkoznak a klub tagjai a városi művelődési házban. Összejöveteleikre rendszeresen hívnak olyan előadókat, akik közérdeklődésre számítható információval rendelkeznek. Jó kapcsolat, kölcsönös segítség- nyújtási készség jellemző a polgármester és a klub viszonyára. A nőklub programja igen változatos. Szerepel benne — többek között — kapcsolattartás a testvérklubokkal, az autóbusz-kirándulások, vacsora és zenés estek, s olyan rendezvények is, melyeken művészek lépnek fel. Ilyen alkalmakkor a város minden szórakozni vágyó lakosát meghívják. Kitartó és eredményes munka jellemző a klub vezetésére. ■ 2002. Július 12., péntek I1HHB Sikeres az egészségügyi kisakadémia Szolnok A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületének legutóbbi klubvezetői értekezletén elismerést kiváltó témaként szerepeit az egészségügyi kisakadémia. Ezt, a városi egyesület és a VMZK közös rendezvényeként létrejött előadás-sorozatot dr. Nagy László szakavatott irányításával tavaly indították. Az előadásokat - melyeket Szolnok jeles szakorvosai tartanak - bárki díjmentesen hallgathatja. Élénk érdeklődés tapasztalható irántuk. Előadásonként nem ritka a nyolcvan-száz résztvevő. Voltak olyanok, akik botra támaszkodva vagy járókerettel érkeztek. A hallgatóság kérdéseket tehet fel az előadóknak, s helyben igénybe veheti a MÁV Kórház egészségügyi szolgáltatásait. Az idén havonta tartott rendezvényeken előadások hangzottak el a lelki, a szív-, a cukor-, a rák-, a légzőszervi és a mozgásbetegségről. Az év hátralévő részében (szeptembertől) előadásokat terveznek a szenvedélybetegségről, a fogyatékosságról és a betegek jogairól. Az előadásokat nem csak a nyugdíjasok látogathatják. A hallgatóság között eddig is voltak közép- és főiskolások is. A betegek számára sokat jelent az, hogy a szakorvosok közérthetően, úgymond a betegek nyelvén beszélnek a betegségekről. Elhangzott ezen a klubvezetői értekezleten az is, hogy az egyesület száztízezer forintot nyert pályázaton. Ezt a pénzt a határon túliakkal való kapcsolattartásra, az egészségügyi kisakadémia tárgyi feltételeinek biztosítására és kirándulásra fordítják. A nyugdíjasok kedvencei Fazekas Rozika es Szabó Marika Fazekas Rozika és Szabó Marika elválaszthatatlan páros. Nótaénekesek, s ahol fellépnek, ott felizzik a hangulat, s nem kell sokáig várni arra, hogy a közönség velük énekeljen. Jó kedvet, derűt sugározva ragadják magukkal a hallgatóságot. Ahol egyszer szerepelnek, oda többször visszahívják őket. S ők szívesen tesznek eleget a hívó szónak. Ezért fordulnak meg gyakran nyugdíjasklubokban, gondozási központokban, nyugdíjasok rendezvényein. Mivel nem csak kiváló énekesek, hanem jó szervezők is, nem mindig várnak a hívó szóra, hanem öntevékenyen intézkednek. Több rangos rendezvény fűződik a nevükhöz. így például tavaly, másfél ezer résztvevővel a tiszaligeti strandparty vagy az augusztus végén Szolnokon rendezett országos nyugdíjas-találkozó. A zene már gyerekkorukban elbűvölte őket, pályájuk mégis másként alakult. Szabó Marika tizennégy éves korától Pesten tanult zeneiskolában, de fiatalon férjhez ment, s inkább a családot választotta, mint a zenét. Hivatásos magyarnóta- és ci- gánydalénekesként 1987-ben folytatta énekesi pályáját. „Mellesleg” vezeti a Te+Én Nyugdíjasklubot, s tagja a Ságvári Kabaré Dalkörnek. Fazekas Rozika fiatal korában színésznő akart lenni, de az édesapja nem engedte arra a pályára. Női szabó lett, majd egy súlyos baleset után, negyvenkilenc évesen két évig tanult énekelni. Azután kapta meg a működési engedélyt, hatvanéves korában pedig az ezüstkoszorús nótaénekes címet. Két kazettája is megjelent. Nyugdíjaspiknik hőségben Szolnok Bár a szervezők minden tőlük telhetőt megtesznek, nem kíséri felhőtlen nyugalom a nyugdíjaspiknikeket. Tavaly az eső szólt közbe, most meg hőgutát lehetett kapni. Ennek ellenére elismerés illeti a szervezésért a Városi Művelődési és Zenei Központot, s még inkább Fügedi Andrásáét, a programba lelket lehelő műsorvezetőt, aki el tudta feledtetni a hőséget a közönséggel, el tudta érni, hogy a résztvevők a program tevékeny részesévé váljanak, énekszámaikkal szórakoztassák társaikat. Dicséretet érdemelnek a balettiskola növendékei (képünkön), s nem csak azért, mert a vizsgát követő szabadidejüket áldozták a nyugdíjasok szórakoztatásáért, hanem mert az embert próbáló kánikulában is felejthetetlen műsort mutattak be. ■ FÉLÉVZÁRÓ. A szolnoki Baross Gábor Vasutas Nyugdíjasklub félévi zárórendezvényét tartotta a napokban a tiszaligeti üdülőben. A programban a jó hangulatú beszélgetés, éneklés mellett tekeversenyt is rendeztek. FOTÓI CSABAI ISTVÁN 4 i í A ft I
