Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-11 / 160. szám
4. OLDAL SZERKESZTOSEG POSTA JAB OL 2002. Július 11., csütörtök Cserkészek vigyázták a művészek házait A Szolnoki Művésztelep fennállásának százéves évfordulóját ünnepeljük. Hogy milyen körülmények között maradt meg a háború utáni években, azt csak kevesen tudják. Szolnokot 1944-ben sok bomba- támadás érte, részben a vasúti csomópont, a híd és a Járműjavító miatt. A lerombolt művésztelep 194546-ban érthetően a kevésbé sürgős feladatok közé tartozott, hiszen bőven voltak fontosabb, előrevalóbb helyreállítások. Mi egy cserkészcsapat tagjai voltunk akkor, a ferences rendhez tartozó 893. számú, Tüzes Gábor nevét viselő csapaté, s egy összejövetelünk alkalmával dr. Szur- may Lőrinc, a parancsnokunk felvetette, hogy be kellene temetni a művésztelep parkjában keletkezett bombatölcséreket. Azt is elmondta, hogy a művészek számára fenntartott épületek tető- szerkezete roskadozik, mivel onnan lopkodják a gerendákat. Húszan-huszonöten összefogtunk, és már másnap jelentkeztünk a munkára. Jelszavunk akkor is - és most is - az volt: A cserkész, ahol tud, segít. A művésztelep házait úgy sikerült a végleges pusztulástól megmentenünk, hogy a polgármesteri hivatal hozzájárulásával az egyik lakásba betelepítettünk egy kibombázott, szegény sorsú családot. A házaspár mindhárom fia cserkész volt, így bizalmunk volt a család iránt. Feladatukat két farkaskutya is segítette, így megszűntek a lopások, habár esetenként szükség volt a rendőri segítségre is. Ez az állapot mindaddig így maradt, amíg a város vezetése hozzá nem fogott a művésztelep ideiglenes helyreállításához. G. L, SZOLNOK ÖREGCSERKÉSZ Meghitt ünnepséget rendeztek a közelmúltban a szolnoki Hámán Kató Nyugdíjasklub tagjai. Dancsi Bamánét köszöntötték kilencvenedik születésnapján. Az ’50-es években alakult klub tagjai elsősorban Szolnok város VII. kerületében - közismertebb nevén a Déli ipartelepen - élő idősek találkozóhelye. Közösségünknek 1994 óta nyújt otthont a Vasutas Millennium Klub. Dancsi néni az alapító tagok egyike. Életvidám, közvetlen modorú és szellemileg teljesen friss. Ma már taxi szállítja a „Milli”-be, hiszen számára a közlekedés egyre nehezebb. A taxisnál Tériké néni állandó utas, minden foglalkozásra vele érkezik. A harminctagú klub elöregedett, a korábbi és gyakori kirándulások megszűntek, ma már az ünnepek, névnapok, a kerek születésnapok hozzák össze a tagságot. A hatvani nyugdíjasklubbal és egy-egy vidékivel A mi kedves Terézünk Ajándék a természettől Évenként egyszer a méhészek is ünnepelnek, mégpedig a nemzetközi méz- és méhésznapon. Ha máskor nem, ilyenkor biztosan találkoznak a régi szaktársak. Én harmincöt éven keresztül élveztem társaim bizalmát, elnök voltam, akik közül a 83 évemmel a fiatalabbak egyikének számítok, hiszen három 95 éves is van közöttünk: Szabó Sándor asztalos, Válik József késes és Horváth Elemér cukrász. Mi, „fiatalabbak”, tőlük tanultuk el a szakma titkait. A szolnoki csoportnak 1954- től 1992-ig bezárólag vitéz Sándor János, Strausz László (ma 84 éves) és Munkácsi József (85 éves) voltak a titkosan megválasztott vezetői. Karcsi bátyám a MÁV fűtőházból (87 éves) csak később került Szolnokra. Az ő kivételével (ez év tavaszán is 20 méhcsaládban gyönyörködhetett) ma már csak hobbiból méhészkedőnk. Valamennyien szép kort megértünk, amit a természet ajándékának tekintünk, a tiszta levegőnek, a napfénynek köszönhetünk. Aktív korunkban sok mézet termeltünk, amely 70 százalékban dollárt hozott az országnak. Sajnos, gyermekeink nem vették át tőlünk ezt a szép szakmát, más irányban találták meg a boldogulást. Többségük diplomás lett, s nincs idő a természet kincseinek összegyűjtésére. Ezúton is kívánok valamennyi szaktársamnak jó egészséget. VITÉZ SÁNDOR JÁNOS, A temetők hasonlítanak? A lap június 27-ei számában a szolnoki temető állapotáról szólt a levélíró. Én ugyan évtizedekkel ezelőtt fordultam meg benne egykori tanárom végtisztessége alkalmából, az ottani állapotokat ennélfogva természetesen nem ismerem. A levélíró így fogalmaz: „Ilyen gazos, elhanyagolt temető aligha van még egy!” Ez az a pont, ahol nagy valószínűséggel téved. Bizonyára ő sem járt a törökszentmiklósi katolikus temetőben, ami állapotát tekintve közelebb áll egy elhanyagolt hulladéklerakóhoz, mint egy elhunytak nyughelyéül szolgáló sírkerthez. A temető kerítése rég az enyészeté, az itt is fellelhető kóbor kutyákon kívül dúl a vandalizmus, ellopnak élő és művirágot, sírokra kiültetett muskátlit, mindent, ami mozdítható, és nincs egy tisztességes ravatalozó — és még sokáig lehetne folytatni. Ez az állapot évek óta fennáll. Korábban is gondoltam már, hogy a jobbítás szándékával szóvá teszem a miklósi temető állapotát, s ebbéli szándékomban csak megerősített a szolnoki temetővel foglalkozó levélíró, hogy nem halogathatom tovább. Bárki meggyőződhet arról, hogy nálunk milyen állapotok vannak, de biztonsági őrt feltétlenül hozzon magával! _____________________________(NÉV éb cím Beteljesült óhaj Ahol megjelent, „forgószél” támadt Egy évvel ezelőtt vettünk végső búcsút tőle, ha köztünk lenne, ma lenne 72 éves... Novák Károlyra emlékezünk, aki nem csak szakmájában, a fotózásban volt közismert és népszerű személyiség, hanem a sportéletben is. Aki ismerte, tudta róla, megszállott elkötelezettje a testnevelési és sportmozgalomnak és egyben aktív részese is annak, ki sorra nyerte az országos veterán atlétikai versenyeket. Nem volt olyan sportverseny, olyan bajnokság, amelyen mint fotós ne találkoztunk volna vele. Ma is eleven a róla őrzött kép, ahogyan kismotorján, bőrdzsekiben, nyakában az elmaradhatatlan fényképezőgéppel megérkezik. Ha pedig megjelent, ott „forgószél” támadt, úgy kellett történnie mindennek, ahogyan ő akarta, mert rettentően kényes és igényes volt a munkájára. A veterán bajnok Az ország határain túlra is többször ellátogatott egy-egy csapattal, csoporttal, hogy megörökítse szereplésüket, hogy lencsevégre kapja a sikereket, a jobbnál jobb jeleneteket. Munkájának eredményét rendszeresen viszontláttuk egy időben Szolnok főterén a megyei Képes Híradón, de jelen volt felvételeivel a megyei napilapokban, sőt különféle országos sportlapokban is. Emellett a megyei sportkiállításokon és nem utolsósorban önálló sportfotó-kiállítá- son is igyekezett a megye sportéletéről készült fotókkal népszerűsíteni a sportmozgalom célkitűzéseit. Nagyrabecsüléssel, tisztelettel emlékezünk rá a kettős évforduló alkalmából. Igényes munkáival maradandót alkotott a jelen és az utókor számára. VARGA FERENC A MAGYAR LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉG FELÜGYELÖBIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE Kis ország, kis nép vagyunk, de hírünk van a világban, mert elődeink maradandót alkottak, felsorolni is leheteüen, mi mindent hagytak ránk örökül. A látnivaló rengeteg, így bizony sok idő kellene, ha minden szépet el szeretnénk raktározni. A kirándulást, amelynek nemrégiben részese voltam, a véletlen hozta számomra. Egy társaságban megemlítettem, hogy szeretném a Millenáris Parkot látni. A szolnoki nyugdíjasklubok körében ismert Dénes Pál, ki szívesen kalauzolja az embereket, hallotta a kívánságom, és elmondta, hogy éppen másnap indulnak egy csoporttal a parkba, s még van egy hely. Örömmel csatlakoztam hozzájuk. Útközben rövid időre Cegléden is megálltunk, hogy megnézzünk egy csodálatos kápolnát és a Kossuth emlékére rendezett kiállítást, miközben a várossal is ismerkedtünk. Nem kell külföldre menni, olykor pár kilométer is elég, hogy szépet lássunk. Aki teheti, fogja a batyuját, s induljon el országjárásra ! MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Királyi városok történelmi kincsei A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete tartalmas programra fordította a városi önkormányzattól nyert „Magyarországról szóló ismeretek gyarapítása” célú pályázat összegét. Az egyesület — Ferencz Tibomé nyugalmazott pedagógus, szakképzett idegenvezető kíséretével — autóbuszos kirándulást kínált nyugdíjasai számára, hogy megismerkedhessenek Esztergom és Viseg- rád történelmi értékeivel. Első útjuk az 2001-ben újjáépített, Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídra vezetett, amit városnézés követett. Esztergom, Magyarország egykori fővárosa, párját ritkító- an gazdag történelmi emlékekben. A klasszicista stílusú bazilika kupolás, hatalmas épülete uralkodik a városképen, tájékozódási pontként messziről látható Magyarország legnagyobb temploma. Déli oldalkápolnájának - az úgynevezett Bakócz-kápolnának 1511-ben épült - érdekessége, hogy a bazilika építésekor, 1820-ban ezerhatszáz megszámozott elemre bontották, és így építették a templom testébe. A XI. század elején alapított Főszékesegyházi Kincstárban Európa-hírű ötvös- és textilgyűjteményt őriznek - köztük a XIII. századi koronázási ezüstkereszt és Mátyás király kálváriája a XV. századból (amely több mint öt kilogramm színaranyból készült gyöngyökkel, zománccal díszített ötvösmunka) és három bölényszarvserleg ugyanebből az időből. A textilmunkák közül a legrégebbi a XIV. századi velencei vörös bársony terítő, Mátyás király XV. század végi szövetcímere. A bazilika alatti altemplom számos középkori és reneszánsz magyar kőfaragás legszebb emlékeivel az esztergomi érsekek nyugvóhelye. Visegrádon a Fellegvárba kanyargós szerpentinút vezet. A Déli kaputoronyhoz, a királyi udvartartást ábrázoló Panoptikumhoz sok-sok lépcsőfok vezet, de a Dunakanyar csodálatos látképe, a tiszta levegő feledteti a fáradtságot. A Fellegvár alatt Károly Róbert király 1320 körül épített királyi palotájának feltárt maradványai tárulnak elénk. DEÁK JÁNOSNÉ EGYESÜLETI ELNÖK A Mária Valéria hídon, háttérben a bazilika Isten éltesse Dancsi nénit még sokáig! _______________A KLUBTAGOK Ak i egy jó közösségre vágyik, keressen bennünket, szívesen fogadunk minden új tagot. tart ugyan még a kapcsolat, de tagjaink a „helyben járás” hívei. Dancsi néni, az ünnepelt, a köszöntők karéjában