Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-11 / 160. szám

4. OLDAL SZERKESZTOSEG POSTA JAB OL 2002. Július 11., csütörtök Cserkészek vigyázták a művészek házait A Szolnoki Művésztelep fennállásának százéves év­fordulóját ünnepeljük. Hogy milyen körülmények között maradt meg a háború utáni években, azt csak kevesen tudják. Szolnokot 1944-ben sok bomba- támadás érte, részben a vasúti csomópont, a híd és a Járműjaví­tó miatt. A lerombolt művészte­lep 194546-ban érthetően a ke­vésbé sürgős feladatok közé tarto­zott, hiszen bőven voltak fonto­sabb, előrevalóbb helyreállítások. Mi egy cserkészcsapat tagjai voltunk akkor, a ferences rendhez tartozó 893. számú, Tüzes Gábor nevét viselő csapaté, s egy össze­jövetelünk alkalmával dr. Szur- may Lőrinc, a parancsnokunk fel­vetette, hogy be kellene temetni a művésztelep parkjában keletke­zett bombatölcséreket. Azt is el­mondta, hogy a művészek szá­mára fenntartott épületek tető- szerkezete roskadozik, mivel on­nan lopkodják a gerendákat. Húszan-huszonöten összefog­tunk, és már másnap jelentkez­tünk a munkára. Jelszavunk ak­kor is - és most is - az volt: A cserkész, ahol tud, segít. A művésztelep házait úgy sike­rült a végleges pusztulástól meg­mentenünk, hogy a polgármesteri hivatal hozzájárulásával az egyik lakásba betelepítettünk egy ki­bombázott, szegény sorsú csalá­dot. A házaspár mindhárom fia cserkész volt, így bizalmunk volt a család iránt. Feladatukat két far­kaskutya is segítette, így meg­szűntek a lopások, habár eseten­ként szükség volt a rendőri segít­ségre is. Ez az állapot mindaddig így maradt, amíg a város vezetése hozzá nem fogott a művésztelep ideiglenes helyreállításához. G. L, SZOLNOK ÖREGCSERKÉSZ Meghitt ünnepséget rendez­tek a közelmúltban a szolno­ki Hámán Kató Nyugdíjas­klub tagjai. Dancsi Bamánét köszöntötték kilencvenedik születésnapján. Az ’50-es években alakult klub tagjai elsősorban Szolnok város VII. kerületében - közismertebb nevén a Déli ipartelepen - élő idősek találkozóhelye. Közösségünknek 1994 óta nyújt otthont a Vasutas Millenni­um Klub. Dancsi néni az alapító tagok egyike. Életvidám, közvetlen mo­dorú és szellemileg teljesen friss. Ma már taxi szállítja a „Milli”-be, hiszen számára a közlekedés egy­re nehezebb. A taxisnál Tériké néni állandó utas, minden foglalkozásra vele érkezik. A harminctagú klub elörege­dett, a korábbi és gyakori kirán­dulások megszűntek, ma már az ünnepek, névnapok, a kerek születésnapok hozzák össze a tagságot. A hatvani nyugdíjas­klubbal és egy-egy vidékivel A mi kedves Terézünk Ajándék a természettől Évenként egyszer a méhészek is ünnepelnek, mégpedig a nemzet­közi méz- és méhésznapon. Ha máskor nem, ilyenkor biztosan találkoznak a régi szaktársak. Én harmincöt éven keresztül élveztem társaim bizalmát, elnök voltam, akik közül a 83 évemmel a fiatalabbak egyikének számí­tok, hiszen három 95 éves is van közöttünk: Szabó Sándor aszta­los, Válik József késes és Horváth Elemér cukrász. Mi, „fiatalab­bak”, tőlük tanultuk el a szakma titkait. A szolnoki csoportnak 1954- től 1992-ig bezárólag vitéz Sán­dor János, Strausz László (ma 84 éves) és Munkácsi József (85 éves) voltak a titkosan megvá­lasztott vezetői. Karcsi bátyám a MÁV fűtőházból (87 éves) csak később került Szolnokra. Az ő ki­vételével (ez év tavaszán is 20 méhcsaládban gyönyörködhe­tett) ma már csak hobbiból mé­hészkedőnk. Valamennyien szép kort megértünk, amit a természet ajándékának tekintünk, a tiszta levegőnek, a napfénynek kö­szönhetünk. Aktív korunkban sok mézet termeltünk, amely 70 százalék­ban dollárt hozott az országnak. Sajnos, gyermekeink nem vették át tőlünk ezt a szép szakmát, más irányban találták meg a boldogu­lást. Többségük diplomás lett, s nincs idő a természet kincseinek összegyűjtésére. Ezúton is kívánok valamennyi szaktársamnak jó egészséget. VITÉZ SÁNDOR JÁNOS, A temetők hasonlítanak? A lap június 27-ei számában a szolnoki temető állapotáról szólt a levélíró. Én ugyan évtizedekkel ezelőtt fordultam meg benne egykori tanárom végtisztessége alkalmából, az ottani állapotokat ennélfogva természetesen nem ismerem. A levélíró így fogalmaz: „Ilyen gazos, elhanyagolt temető aligha van még egy!” Ez az a pont, ahol nagy valószínűséggel téved. Bizonyára ő sem járt a tö­rökszentmiklósi katolikus teme­tőben, ami állapotát tekintve kö­zelebb áll egy elhanyagolt hulla­déklerakóhoz, mint egy elhuny­tak nyughelyéül szolgáló sírkert­hez. A temető kerítése rég az enyészeté, az itt is fellelhető kó­bor kutyákon kívül dúl a vanda­lizmus, ellopnak élő és művirá­got, sírokra kiültetett muskátlit, mindent, ami mozdítható, és nincs egy tisztességes ravatalozó — és még sokáig lehetne folytat­ni. Ez az állapot évek óta fennáll. Korábban is gondoltam már, hogy a jobbítás szándékával szó­vá teszem a miklósi temető álla­potát, s ebbéli szándékomban csak megerősített a szolnoki te­metővel foglalkozó levélíró, hogy nem halogathatom tovább. Bárki meggyőződhet arról, hogy ná­lunk milyen állapotok vannak, de biztonsági őrt feltétlenül hozzon magával! _____________________________(NÉV éb cím Beteljesült óhaj Ahol megjelent, „forgószél” támadt Egy évvel ezelőtt vettünk végső búcsút tőle, ha köztünk lenne, ma lenne 72 éves... Novák Károlyra emlékezünk, aki nem csak szakmájában, a fotózásban volt közis­mert és népszerű személyiség, hanem a sportéletben is. Aki ismerte, tudta róla, megszállott elkö­telezettje a testnevelési és sportmozgalom­nak és egyben aktív részese is annak, ki sor­ra nyerte az országos veterán atlétikai verse­nyeket. Nem volt olyan sportverseny, olyan baj­nokság, amelyen mint fotós ne találkoztunk volna vele. Ma is eleven a róla őrzött kép, aho­gyan kismotorján, bőrdzsekiben, nyakában az elmaradhatatlan fényképezőgéppel megér­kezik. Ha pedig megjelent, ott „forgószél” támadt, úgy kellett történnie mindennek, ahogyan ő akarta, mert rettentően kényes és igényes volt a munkájára. A veterán bajnok Az ország határain túlra is többször elláto­gatott egy-egy csapattal, csoporttal, hogy megörökítse szereplésüket, hogy lencsevégre kapja a sikereket, a jobbnál jobb jeleneteket. Munkájának eredményét rendszeresen vi­szontláttuk egy időben Szolnok főterén a me­gyei Képes Híradón, de jelen volt felvételeivel a megyei napilapokban, sőt különféle orszá­gos sportlapokban is. Emellett a megyei sportkiállításokon és nem utolsósorban önálló sportfotó-kiállítá- son is igyekezett a megye sportéletéről ké­szült fotókkal népszerűsíteni a sportmozga­lom célkitűzéseit. Nagyrabecsüléssel, tisztelettel emlékezünk rá a kettős évforduló alkalmából. Igényes munkáival maradandót alkotott a jelen és az utókor számára. VARGA FERENC A MAGYAR LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉG FELÜGYELÖBIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE Kis ország, kis nép vagyunk, de hírünk van a világban, mert előde­ink maradandót alkottak, felsorol­ni is leheteüen, mi mindent hagy­tak ránk örökül. A látnivaló renge­teg, így bizony sok idő kellene, ha minden szépet el szeretnénk rak­tározni. A kirándulást, amelynek nemrégiben részese voltam, a vé­letlen hozta számomra. Egy társa­ságban megemlítettem, hogy sze­retném a Millenáris Parkot látni. A szolnoki nyugdíjasklubok köré­ben ismert Dénes Pál, ki szívesen kalauzolja az embereket, hallotta a kívánságom, és elmondta, hogy éppen másnap indulnak egy cso­porttal a parkba, s még van egy hely. Örömmel csatlakoztam hoz­zájuk. Útközben rövid időre Ceg­léden is megálltunk, hogy meg­nézzünk egy csodálatos kápolnát és a Kossuth emlékére rendezett kiállítást, miközben a várossal is ismerkedtünk. Nem kell külföldre menni, oly­kor pár kilométer is elég, hogy szépet lássunk. Aki teheti, fogja a batyuját, s induljon el országjá­rásra ! MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Királyi városok történelmi kincsei A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kul­turális Egyesülete tartalmas programra fordította a városi önkormányzattól nyert „Magyarországról szóló ismeretek gyarapítása” célú pályázat összegét. Az egyesület — Ferencz Tibomé nyugalmazott pedagógus, szakképzett idegenvezető kíséretével — autóbuszos kirándulást kínált nyugdíjasai számára, hogy megismerkedhessenek Esztergom és Viseg- rád történelmi értékeivel. Első útjuk az 2001-ben újjáépí­tett, Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídra vezetett, amit városnézés köve­tett. Esztergom, Magyarország egykori fővárosa, párját ritkító- an gazdag történelmi emlékek­ben. A klasszicista stílusú bazilika kupolás, hatalmas épülete ural­kodik a városképen, tájékozódá­si pontként messziről látható Magyarország legnagyobb temploma. Déli oldalkápolnájának - az úgynevezett Bakócz-kápolná­nak 1511-ben épült - érdekes­sége, hogy a bazilika építése­kor, 1820-ban ezerhatszáz meg­számozott elemre bontották, és így építették a templom testé­be. A XI. század elején alapított Főszékesegyházi Kincstárban Európa-hírű ötvös- és textil­gyűjteményt őriznek - köztük a XIII. századi koronázási ezüstkereszt és Mátyás király kálváriája a XV. századból (amely több mint öt kilogramm színaranyból készült gyön­gyökkel, zománccal díszített öt­vösmunka) és három bölény­szarvserleg ugyanebből az idő­ből. A textilmunkák közül a legrégebbi a XIV. századi velen­cei vörös bársony terítő, Má­tyás király XV. század végi szö­vetcímere. A bazilika alatti altemplom számos középkori és reneszánsz magyar kőfaragás legszebb em­lékeivel az esztergomi érsekek nyugvóhelye. Visegrádon a Fellegvárba kanyargós szerpentinút ve­zet. A Déli kaputoronyhoz, a királyi udvartartást ábrázoló Panoptikumhoz sok-sok lép­csőfok vezet, de a Dunaka­nyar csodálatos látképe, a tiszta levegő feledteti a fá­radtságot. A Fellegvár alatt Károly Ró­bert király 1320 körül épített ki­rályi palotájának feltárt marad­ványai tárulnak elénk. DEÁK JÁNOSNÉ EGYESÜLETI ELNÖK A Mária Valéria hídon, háttérben a bazilika Isten éltesse Dancsi nénit még sokáig! _______________A KLUBTAGOK Ak i egy jó közösségre vágyik, keressen bennünket, szívesen fo­gadunk minden új tagot. tart ugyan még a kapcsolat, de tagjaink a „helyben járás” hí­vei. Dancsi néni, az ünnepelt, a köszöntők karéjában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom