Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-29 / 150. szám

6. OLDAL APEH ILEUM 2002. Június 29., szombat Tizenöt éves az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Tizenöt esztendő egy ember életében sem rö­vid idő, hiszen a magatehetetlen csecsemő ennyi év alatt értelmes kamasszá cseperedik, aki hovatovább tisztában van tudásával, ké­pességeivel, és kész arra, hogy kijelölje élet­pályájának első szakaszát. Egy szervezet éle­tében azonban 15 év bizony igen hosszú idő­szak, és alkalmat ad a visszatekintésre, a mér­legkészítésre. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzé­si Hivatal éppen 15 éve, július elején jött létre. A megyei adóhatóság igazgatóját — Tamásné Czinege Csillát —, valamint korábbi vezetőit — sorrendben Harangozó Károlyt, dr. Tóth Imrét és Söllei Jánost — ennek apropóján kérdeztük.- Hogyan ítéli meg az Adóhiva­tal és az adózók kapcsolatát ? Harangozó Károly: - Személy­telenebbé vált ugyan a kapcsolat a korábbiakhoz képest, viszont ezt megkövetelte a nagyszámú adó­alany, kiket már nem lehet hagyo­mányos módon kezelni. Dr. Tóth Imre: - Javuló tenden­ciát tapasztalok, korrektebb, kö­rültekintőbb és megalapozottabb az adóapparátus szakmai munká­ja. Visszaélésekről nem tudok. Mindezek következménye, hogy a hivatal dolgozói megbecsülteb­bek, elismertebbek, és az adóhi­vatali pálya vonzóbbá vált. Söllei János: - A kapcsolat- rendszer jellege az évek során so­kat változott, hiszen erre hatással volt az adózói környezet, illetve a gazdaság általános állapota, to­vábbá a hivatal aktuális működési stratégiája is. Az utóbbi évtized­ben hol az adóhatóság különféle kényszerintézkedései (az ellenőr­zés, a behajtás, újabban az adó­nyomozás) kerültek előtérbe, hol pedig a szolgáltatói hivatali mo­dell elemei erősödtek meg. Úgy gondolom, a jövőben meg kell szilárdítani az adóhivatallal szem­beni közbizalmat. A hivatal, ha nem is kényelmessé, de legalább egyszerűbbé tudja tenni az adóz­tatást. így javulhat az adózók és adóhatóság kapcsolata. Tamásné Czinege Csilla: - Az elmúlt évtizedekben rengeteget változott az adórendszer főszerep­lőinek viszonya: a korábbi idő­szakokban az ellenőrzésé volt a fő szerep, ma már tudjuk, hogy kivá­ló színvonalon kell kiszolgálnunk az ügyfélként megjelenő adózókat annak érdekében, hogy adóköte­lezettségüknek a lehető legmegfe­lelőbben tegyenek eleget. — Mit tudott megvalósítani a saját maga elé kitűzött célok kö­zül és mit nem? H. K.: - A megyei hivatalban főként pályakezdők felvételével és betanításával biztosítottuk az ak­cióképességet. A nyolcvanas évek elejére már jól képzett, gyakorlott revizori gárdával dolgoztunk. T.I.: — Valójában nem volt időm nagy célok megvalósítására szűk egy év alatt, így arra töreked­tem, hogy az apparátus szakmai munkájában addig elért eredményt szinten tartsam, a megye rangsor­ban elért helyezése ne romoljon és a kollektíva együtt maradjon. S. J.\—Az egyik kiemelt célom a megyei adóhivatal vezetőjeként az volt, hogy egy olyan ütőképes csa­patot építsek ki, amellyel eredmé­nyesen valósítottuk meg a korábbi ellenőrcentrikus hatóság modem adóbeszedő szervezetté történő át­alakítását. Megerősítettük a szerve­zet szolgáltatói jellegét, az adóigaz­gatás korszerűsítésének országos folyamatát is aktívan tudtuk segíte­ni. Az adónyomozati tevékenység megszervezésével, irányításával kapcsolatos céljaim viszont csak részleges eredményeket hozhat­tak, ezzel kapcsolatos akkori meg­látásaim helyességét a valóság visz- szaigazolta. Tamásné: — Szerencsésnek ér­zem magam, olyan csapat élén ál­lok, mely döntő többségében hiva­tásának elkötelezett munkatársak­ból áll, akiknek szaktudása záloga — Mi az a legkedvesebb mun­kahelyi története, amit akár ba­ráti társaságban is szívesen el­mesél? H. K.: - A megyei hivatalok ket­tős felügyelet alatt működtek (Be­vételi Főigazgatóság, megyei ta­nács vb.), amely néha igen ellent­mondásos szituációkat váltott ki. A hetvenes évek elején a me­gyei tanácselnök megbízása alap­ján részt kellett vennem a költség- vetési bevételek központi és helyi megosztásának döntés-előkészíté­sét végző megbeszélésén a Mi­nisztertanács Tanácsszervek Fő­főigazgató szakértője egy megbe­szélésen. T. L: — Az az összetartó erő, amelyet a 19 megyei igazgatóság kereskedelmi osztályvezetői kép­viseltek, miután az 1991. évtől kezdődően évente, rendszeresen Luca napján baráti találkozót szerveztek, ahol alkalom volt egy­mást tájékoztatni az életpályáról, a változásokról. S.J.: — Egyik pénteken egy par­lamenti képviselő ügyféli minősé­gében kereste fel a központi ügy­félszolgálatunkat. Tekintettel ar­ra, hogy akkor az ügyfélszolgálat Harangozó Károly 1978-tól 1991-ig állt az megyei APEH élén Tamásné Czinege Csilla 1999 má­jusától igazgatja az adóhatóságot a jó színvonalú munkavégzésnek. Ez az igazgatóság hagyományosan mindig élen járt az adóhatósági fo­lyamatok megújítása terén. Azt hi­szem, ezt sikerült tovább folytat­nunk, így például az informatikai­lag támogatott hátralékkezelési rendszer megvalósítása során. Ter­mészetesen mindig van olyan, ami nem, vagy nem pont úgy valósul meg, ahogy az ember szeretné. Tenni kell még azért, hogy az adó­hatóság csak azok számára legyen mumus, akik igyekeznek elkerülni az adófizetést. osztályán. A regisztrációnál értet­lenül fogadták személyemet: „Ho­gyan kerül ön ide?”. Miután telefo­non lekontrolláltak, küldetésemet tudomásul vették, de felkértek, hogy lehetőleg csak részletkérdé­sekben nyilvánítsak véleményt. A program második része a Bevételi Főigazgatóság vezetőjénél folyta­tódott, aki vitatott kérdéseknél rendre felkért, mint gyakorlati szakembert, véleményem kifejté­sére. A vázoltak szerint így lettem én - a kettős felügyelet e sajátos esetéből következően — a bevételi szünetelt, a nyugdíjas Klári néni, a portás - a megkülönböztetés ti­lalmára vonatkozó törvény alapel­veihez hűen - egy régi magyar mondóka kíséretében szépen el­tanácsolta ügyfelünket. Tamásné: - Ez a történet még revizori időkhöz kapcsolódik. Munkába lépésem első napjaiban történt, hogy az egyik nagyvállal­kozásnál a készletek ellenőrzése jutott számomra vizsgálati témá­nak. Korábbi munkahelyemen szerzett tapasztalataim alapján fogtam hozzá és kikértem a fo­gyóeszközkartonokat. Jött egy kolléganő, megrakodva a karto­nokkal, utána még egy kolléga, és csak hordták, míg egy nagy szek­rény meg nem telt. így tettem le a tételes átvizsgálás módszeréről.- Mit üzen az igazgatóság dolgozóinak1 H. K.:- A rendszerváltást köve­tően az adóigazgatási feladatokat ellátó szervezet végre elfoglalta jo­gos helyét az államigazgatási hie­rarchiában. Ennek megfelelően magasabb igényeket kielégítő anyagi és személyi feltételeket biz­tosított a kormányzat. Ebből kö­vetkezően a működés magasabb színvonala joggal elvárható az ap­parátustól, a teljesítmények fokoz- hatók mint az adózókkal alakítan­dó kapcsolatban, mind az adóigaz­gatás jogi megalapozottságában. T. /.: — Előítélet nélkül végez­zék munkájukat. Éljenek a méltá­nyosság és a mérlegelés elvével. Kívánom, hogy legyen egyre ke­vesebb „adókikerülő”, hogy csök­kenhessen az átlagos közteher mértéke. S. J— Az apparátus minden jelenlegi vezetőjét és a beosztott körből a törzsgárda gerincét már közel két évtizede ismerem, és többségükkel személyes baráti kapcsolat is összeköt, így mindig büszkeséggel tölt el a megyei igazgatóság egy-egy országosan is kiemelkedő teljesítménye. Azt kí­vánom, hogy a továbbiakban is járják a maguk sajátos szakmai útját, amelyhez jó egészséget és személyes boldogságot kívánok minden munkatársnak. Tamásné: - Giordano Bruno gondolatát szeretném idézni: „...az a fontos, hogy mindenki te­gye meg, amit megtehet...” Nagy csapat lettünk A mindennapok ezernyi arca A család és az otthon után a munkahelyünk az, ahol a legtöbb időt töltjük el, dolgo­zunk, igyekszünk hasznos tagjai lenni a társadalom­nak. A mi munkahelyünk — az ismert mozaikszóval je­lezve — az APEH. Mit jelent nekünk, itt dolgozóknak ez a szó, ez a hely? Benne van az itt töltött első mun­kanapot megelőző szorongás, a belépésünk utáni, világot megvál­tó termi akarásunk sutaságai, a munkatársak első mosolya és se­gítőkészsége, de benne vannak a közös majálisok, tatai sportna­pok, bulik, a cinkos kacsintások, szövődött barátságok, szerelmek, és még sorolni lehetne ezernyi ar­cát a mindennapoknak, melyek közepette egyszer csak észrevesz- szük, hogy eltelt 1-2 év, majd 10- 15 esztendő. Az 1987-es év több szempont­ból emlékezetes maradt, tekintet­tel arra, hogy az addig külön szer­vezet, az Adófelügyelőség akkor került az APEH berkeibe. Ebben az időszakban egy-egy szervezeti egység még univerzális volt: a be­vallások átvételétől kezdve a fo­lyószámla-egyeztetésen át az el­lenőrzésig, mindenki csinált min­dent. Ismerkedtünk a kisvállalko­zások (akkor még csak: gmk-k) rejtelmeivel, és be kell vallani: nem sokkal jártunk előbb, mint az „őskori” vállalkozók. Úgy vol­tunk néha, mint az egyszeri nyelvtanár: egy leckével járt előbb, mint a diákok. Egymástól tanultunk - nem szégyelltük! Jelentős változást jelentett az 1991— 92-es év fordulója: az Adó­felügyelőség teljesen „beolvadt”, és egységes irányítással, új szerve­zeti felállással kezdtük meg az 1992- es évet, immár több mint két­százan. Alig-alig ismertük egymást, és ezt a helyzetet tovább nehezítette, hogy gyakorlatilag mintegy öt épü­letben helyezkedtünk el. Uj felada­tokkal birkóztunk, a szervezeti fel­építést a vállalkozások nagyság­rendje és az ellenőrzések fajtái szerint próbáltuk kialakítani. Né­ha csak méregettük egymást, és a még ismeretlen feladatokat: nyug­taellenőrzés, kiutalás előtti vizsgá­latok, egyéni vállalkozók, a „kofa” és a „müfa” különbsége, hogy to­vább ne is soroljuk. Az igazgatóság és az Adófel­ügyelőség 1992. évi házasságá­ból született az Operatív Osz­tály, melyet olyan ellenőrzések­re szemeltek ki, ami honi előz­mény nélküli. Az itt dolgozó el­lenőrök nemcsak hét közben, reggel fél nyolctól délután né­gyig dolgoznak a hivatali helyi­ségben, hanem munkaidőn kí­vül, elsősorban kint, terepen. Már nyitáskor (reggel hatkor) ott toporognak - illő öltözék­ben, a többi szomjassal együtt — a megye valamelyik csücskében lévő csapszékben, vagy éjfélkor a diszkóban kérnek belépőt (kapják csuklójukra a bélyeg­zőt), vagy szombaton a piacon (lengyel piacon) téblábolnak nyugtaadás-kapás ügyben. (Ér­dekes, hogy van, aki már rég nem itt dolgozik, de még mindig bőségesen kapja a nyugtát.) Egyre gyakrabban kellett szem­besülni azzal a jelenséggel, amelyik olyan egyszerű, kézzel­fogható tényt is tudott hosszan tartó (bíróságig érő) filozofikus vitává alakítani, hogy az illető adta-e azt a fránya nyugtát, vagy sem (vagy csak úgy gondolta). Néhány új ellenőrzési típus jogszabályba és tervbe iktatása borzolta fel 2000-től a revizorok és adózók idegeit egyaránt. Az árueredet vizsgálata mellett a fog­lalkoztatottak ellenőrzése „kalan­dok” sorát idézte elő. Az ellenőr­zés elől kerítésen át menekülő vagy ajtó mögé bújó „fekete fog­lalkoztatottak” és a revizorok bú- jócskajátékában néha a revizor­nak sikerült bemondani előbb az „ipi-apacs” jelszót. Komoly gonddal küzdöttünk időnként a megfelelő szakmai végzettségű munkatársak „elván­dorlása” miatt, de megoldottuk ezt is. Lett átképzős tanárunk, tervezőnk, kereskedőnk, és sorol­hatnám, akik többségében ma is legjobbjaink törzsgárdájába tar­toznak. Újabbnál-újabb módsze­rekkel, eszközökkel végeztük munkánkat, és nem adtuk fel, amikor a fiktív számlázások, fel nem lelhető adózók „újdonságá­val” találtuk szembe magunkat. És észrevettük, hogy valami más, mint az elején: jó bejönni dolgoz­ni, megismertük egymást - nagy csapat lettünk! Újabb átszervezésről hallot­tunk 1998-ban: jön a tb. Hogy ez mit jelent, akkor még nem tud­tuk, amióta pedig itt van, meg­szoktuk, és úgy tűnik: mintha mindig együtt lettünk volna! Igaz, a feladat is megint tovább bővült, de sok jó kollégával is gazdagab­bak lettünk. Munkánk eredményét jelzi, hogy az adóellenőrzések nagy­ságrendje már meghaladja a tí­zezret évenként, az utólagos adó- ellenőrzések területén a feltárá­sok összege közelíti a kétmilliárd forintot, emellett mintegy 500 millió forintot tesz ki a jogosulat­lan igénylés megállapítása. GÁLL ESZTER ELLENŐRZÉSI IGAZGATÓHELYETTES ÉS MUNKATÁRSAI Tareasápt adó sí Általános forgalmi adó sí Személyi jövedelemadó CSALÁDI NAP. Mint minden évben, a megyei adóhatóság idén is megszervezte a hagyományos családi napot a tiszaligeti strandon. Május 25-én szórakoztató programok sora várta a dolgozókat és csa­ládtagjaikat. A felnőttek többek között evezősversenyben, petanque- ban, horgászatban, no és persze különféle labdajátékokban mérhet­ték össze erejüket és ügyességüket, míg a gyerekeket légvár és sor­verseny mozgatta meg. Nettó adóbevételek alakulása (Millió Ft) ■15 «XH----------------­19 89 Társ adó 1 ■ Ált. forg. adó 1 m Szem. jöv. adó 2 1992 548 538 4 464 1995 2 356 418 8 644 1998 4 218 -6 964 12 919 2001 4 273 -14 531 20 893 Az oldal a hivatal és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a hivatal viseli. Dr. Tóth Imre 1991-ben irányítói ta a szervezetet Söllei János 1991 végétől 1999 tavaszáig vezette a hivatalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom