Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2002. Június 29., szombat EGYE! Pokoli horgászparadicsom Horgászparadicsom lesz a falu határában húzódó Holt-Tisza-ágból — ígérték néhány évvel ezelőtt a falu vezetői. A horgászok szerint azonban több mint százmillió forintos beruházás után nem paradicsom, hanem pokol várja a pecá- sokat. Fegyvernek Éget a Nap. Az ezüst színű autót szürkére festi a földút pora. A kocsiból kilépve a felkavart homok egy pillanat alatt rárakódik a ruhára, a cipőre. Mindezt feledteti a látvány. Szemkápráztatóan vadregényes a táj. Susogó sás, hajladozó nád, fehéren tündöklő tavirózsák. — Itt még nem jártak a kotrók. Ha belegázolna, körülbelül térdig érne a víz - magyarázza a fegyverneki horgászegyesület egyik tagja. T. István (kérte, nevét ne írjuk ki) szerint azonban ott sem jobb a helyzet, ahol már dolgozott a holtág kitisztítását felvállaló cég. Néhány percnyi autózás után minderről saját szemünkkel is meggyőződhetünk. A táj itt már kevésbé vadregényes, de még mindig lenyűgöző. Nád és sás a víz két szélén és közepén. Csak a tavirózsák hiányoznak. Pár percnyi szemlélődés után aztán észrevenni mindennek okát, az emberi kéz munkáját.- Itt valamikor jó tíz méterrel szélesebb volt a Holt-Tisza. Kotrás címén azonban fel- töltötték. Az iszapot ráadásul csak a két part közelében emelték ki, a közepén, ahol a nádas húzódik, továbbra is sekély a víz - magyarázza a kísérőnk, aki tősgyökeres fegy- vernekiként még emlékszik arra az időkre, mikor a fát a vízen úsztatták el a malomig. A falut már a rendszerváltás óta foglalkoztatja a holtág sorsa. Égető kérdéssé mégis az 1990-es évek közepére vált, ekkora ugyanis felgyorsult a Holt-Tisza feltöltődése. Számtalan tanulmányterv elkészülte után, 1997-re megfogalmazódott egy rehabilitációs program is. Ez a közel hat kilométer hosszú holtágat több „zónára” osztotta. A holtág felső része, egy 9,6 hektáros terület gyakorlatilag érintetlenül maradna. E szakasz egy kisebb, a településhez közelebb eső részét úgy alakítanák ki, hogy az alkalmas legyen a természeti értékek bemutatására. Az elképzelés szerint a parti kerékpárúiról letérve egy 100-150 méter hosszú stégfolyosón sétálhatnának végig a látogatók. A következő zónában teremtenék meg a fürdés és a csónakázás lehetőségét, a part mentén pihenőparkot és galériaerdőt kialakítva. A holtág következő szakasza szolgálta volna a horgászokat, míg a legvége szintén érintetlenül maradt volna a felesleges víz elvezetésére. Mindennek ma még nyomát sem látni. A holtágban nem csak fürödni tilos, de a kotort részeken egyelőre még horgászni is. A polgármester mindezt az ötszáz tagot számláló horgászegyesülethez írt levelében „partvédelmi” okokkal indokolta. Csakhogy a horgászok a tilalmat vérlázítónak érzik. T. István úgy látja: a holtágra költött forintoknak nem csak a látszata kevés, hanem a haszna is. Pedig a számítások szerint eddig több mint százmillió ment el a tervezésre, az engedélyeztetésekre, a kotrásra. Azt azonban nehéz megmondani, hogy pontosan mennyi. Huber Ferenc polgármester szerint elsősorban azért, mert a munkákat a belvízrendszer kiépítéséhez kapcsolódóan végezték, így például el kellene dönteni, hogy egy szivattyú a belvízelvezetést vagy a holtág felújítás szolgálja-e. Az tény, hogy különböző pályázatokon több mint nyolcvanmillió forint állami támogatást nyert el a település. — Legjobb lett volna, ha hozzá sem nyúlunk a holtághoz és hagyjuk feltöltődni. Most ugyanis azok beszélnek, akik egy fil— Cigánymunka. Egy uszályra állított markolóval rakták ki az iszapot a partra. Mindezt télen, a jeges vízben végezték. Amikor felengedett az idő, az iszap visszacsúszott. Ami meg nem, azt földdel keverve dózerokkal tolták vissza. Az így megnövelt partra lement egy kotrógép, és ameddig beért a gémje, addig kiszedte az iszapot - magyarázza T. István. Huber Ferenc szerint viszont minden a legnagyobb rendben történt. A környezetvédők csak a téli időszakra engedélyezték a kotrást. Ráadásul az eredeti tervek szerint 20-25 méter szélességre beszűkítették volna Télen, a kotrás idején, amikor még úgy látszott, minden jó lesz archív fotó lért sem adtak a munkához - mondja nem kis keserűséggel a hangjában a faluvezető. Huber Ferenc állítja, negyedszázad után a fegyverneki önkormányzat volt az első, mely áldozott a holtágra. A település 1992 óta üzemeltetője a Holt-Tiszának. A előző gazda - a polgármester szerint - csak kivette a hasznot, de nem költött semmit a vízre. Mostanra mindez a visszájára fordult. Az önkormányzat végzi a vízkormányzást, vásárolja a vizet a holtágba. A halászati jog, ami némi hasznot hozhatna, mást illet meg. így némi bevételt csupán az öntözésre eladott víz hoz. Ellentét feszül a horgászok és a vízügyesek érdekei között is. A holtág ugyanis a térség belvízelvezető-rendszerének része. így a szakhatóság által meghatározott vízszintet kell tartani. Ez azt is jelenti, hogy télen, egy esetleges belvízre felkészülve, alaposan le kell engedni vizet. Mindez az elmúlt télen tömeges halpusztulást okozott. Helyenként ugyanis 40-50 centiméteres víz volt a holtágban, ami így a nagy hidegben szinte fenékig befagyott. A történtek a polgármester szerint is az iszap számlájára írhatók. Az önkormányzat, mint üzemeltető a vízmércénél mértekhez tud igazodni, ám az azon jelzettnél a feltöltődött szakaszokon akár egy méterrel is kisebb lehetett a vízszint. Mindez a horgászokat látszik igazolni, akik a holtág teljes, alapos kotrását sürgetik. a holtágat, és így a partról emelték volna ki az iszapot. Menetközben kiderült, ez mégsem járható út, a meglehetősen bonyolult tulajdonviszonyok miatt. A holtágon jelenleg a törökszentmiklósi, a nagykörűi, a fegyverneki önkormányzat, a Nagykörűi Mező- gazdasági Rt. és nyolcvan magánszemély osztozkodik. Az utóbbiak mintegy kilenc hektár nádassal rendelkeznek. E területet a fegyverneki önkormányzat már többször meg szerette volna vásárolni, de hiába. Minthogy reménytelennek tűnt az összes tulajdonos hozzájárulásának megszerzése a munkálatokhoz. így kénytelen kelletlen módosítottak a terveken.- Úgy döntöttünk, megtartjuk a holtág eredeti szélességét. Mindez azonban azt jelenti, hogy a tervezett negyvenezer köbméter iszap többszörösét kell kiemelni — magyarázza a polgármester. Huber Ferenc úgy tudja, eddig hetvenezer köbmétert emelt ki a kivitelező, de még legalább harmincezer köbmétert termelnek ki. Nemrégen ugyanis pótlólagos munkára, a horgászok által is kifogásolt holtág közepének kitisztításra szólították fel a vállalkozót. A faluvezető tudni véli, hogy ezt a nyár végére el is végzik. Azt viszont Huber Ferenc sem sejti, mikorra válnak valóra az 1997-ben megfogalmazott tervek, de reméli, lesz horgászparadicsom Fegyvemeken. Ezzel a horgászok is így vannak: még remélnek.. . TELEKI JÓZSEF Jászladányi iskolavita (Folytatás az 1. oldalról) A testület szerint egyértelműen kijelenthető, hogy nincs és soha nem is volt kisebbségi oktatás az általános iskolában, így a helyi kisebbségi önkormányzat nem is gyakorolhatja egyetértési jogát. Ezzel kapcsolatban Dankó István hozzátette, hogy tavaly szeptemberben az általános iskola igazgatójának kinevezésekor felmerült kisebbségi aggályokról a Közigazgatási Hivatal már kiadott egy állásfoglalást, amelyben a vonatkozó törvényi rendelkezésekre hivatkozva a települési önkormányzatnak adott igazat. Az épületátadással kapcsolatban a hivatal firtatta: ha adott esetben nincs kisebbségi oktatás a településen, milyen alapon vehették igénybe ezen a jogcímen az állami normatívát? A viaszban megfogalmazottak szerint kisebbségi oktatás nem, de cigány felzárkóztató oktatás volt a településen 2000-ig. Ez minőségében teljesen különböző dolog volt egy '99-es miniszteri rendelet hatályba lépéséig. Addig markánsan elváló két képzést mosott össze, amikor a felzárkózató oktatást kisebbségi oktatásként nevezte meg. A felzárkóztató oktatás a kisebbségi önkormányzat és az iskola akkori igazgatója közötti együttműködési megállapodás alapján indult meg, de ebben a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásáról, s nem a kisebbségi oktatás alapcéljairól, a nemzeti és etnikai identitástudat ápolásáról volt szó. A megállapodás volt a normatíva igénylésének alapja, amelyet - mint azt a polgármestertől megtudtuk - az ASZ egyik átfogó vizsgálata megfelelőnek talált. A képviselő-testület levelében rámutat arra, hogy a kisebbségi önkormányzat tavaly januárban egyoldalúan felmondta az együttműködési megállapodást, így megszűnt a jogalap a normatíva igénylésére. Ennek szellemében a már utalt összegeket az önkormányzat visszafizette az államkasszába.- Maga a kisebbségi önkormányzat is elismerte, hogy korábban nem volt kisebbségi oktatás a településen - fejtette ki véleményét Dankó István -, ugyanis 2001 októberében a cigány kisebbségi önkormányzat ülésén elhangzott, hogy fel kell mérni a kisebbségi oktatásról szóló lakossági igényeket, mert 8 szülő kérelmére kötelező az általános iskolának biztosítani a kisebbségi oktatás feltételeit. A polgármester hozzátette, hogy az önkormányzathoz azóta sem érkezett meg a szülők képzési igényét demonstráló kérelem. Mindezek értelmében a testület nem vonja vissza határozatait, de módosítanak azokon, hogy tiszta jogi helyzetet teremtsenek. A településen tovább folytatják az alapítványi iskola szeptemberi indításának előkészítését. A válaszlevélben hangsúlyozza az önkormányzat, hogy az új iskola indításának igényét a lakosság 1050 támogató aláírással nyomatékosította, illetve már most 210 gyermek iratkozott be az alapítványi iskolába. Dankó István megjegyezte, hogy az ügyben másfél éve sorozatosan zajló demonstrációk, káros sajtókampányok kárvallottjai - Jászladány települését leszámítva - épp a ladányi roma származású iskolás gyermekek, akiknek szüksége lenne a felzárkóztatásra, a plusz foglalkozásokra, amelyhez pénz és még több pénz kellene.- A helyi kisebbségi önkormányzat elnöke túlzott politikai és hatalomgyakorlási ambícióinak oltárán, önmaga áldozza fel a ladányi cigányságot és a gyermekeket. Rendkívül káros tevékenységéhez már Jászladányon egyáltalán nem talál támogatókra — fogalmazott Dankó István. BANKA CSABA Nézőpont HORVÁTH GYŐZŐ Halúlutak Az elmúlt napokban, hetekben közlekedési tragédiák egész sora miatt gyászolhattunk országszerte. A szomorú események sajnos szűkebb hazánkat sem kerülték el. A frontális ütközések vétlen áldozatai, a halálra gázolt kerékpárosok nagy száma jelzi: valami nagyon nincs rendben útjainkon. Az elmúlt hét végi, több emberéletet követelő szörnyűségek miatt halálútnak keresztelték el az M7-es autópályát. Az elnevezés természetesen ugyanúgy érvényes lehet a megyénket átszelő 4-es és a Jászságba vivő 32-es főutakra is. A halálos balesetekhez vezető okokat az elveszített hozzátartozók miatt könnyező laikusok és a hozzáértők is kutatják. Míg az utóbbiak szakmai ismereteikre alapoznak, addig az előbbieket sokkal inkább az érzelMegyénkben is léteznek halálutak mek és az indulatok vezérlik. Ők azok, akiket érthető módon nem vigasztalhatnak az egyébként pozitív tendenciát tükröző baleseti statisztikák sem. Talán természetes is, hogy részükről, valamint a velük együtt érző közvélemény részéről egyfajta védekező, a felelősséget elhárító mechanizmusként olyan tényezőket okolnak a történtekért, amelyek nem kötődnek a járművezetők személyes felelősségéhez. Nyilvánvalóan kihatással vannak a közlekedés biztonságára a rendkívüli kánikula által teremtett időjárási körülmények, az utak állapota és sok más egyéb, de természetesen lehet kritizálni a rendőrök munkáját is. Mindez talán segít „megemészteni” a fájdalmat, azonban ezzel még koránt sem lehet meg nem történtté tenni és ugyanúgy megelőzni sem a bajt. Azt sajnos tudomásul kell venni, hogy a legtöbb baleset azért következik be, mert a járművel vagy gyalogosan közlekedők esetenként nem tarják be az alapvető szabályokat sem. Sőt magatartásukkal éppenséggel kihívják a sorsot maguk — és ahogyan ez a sors kegyetlensége folytán lenni szokott — leginkább a többi semmiben sem vétkes közlekedési partnerrel szemben. A másokkal nem törődő eszelős száguldás halálos következményeiért, az ittasan okozott tragédiákért csakis az tehető felelőssé, aki ezeket elköveti. Bármilyen kényelmesnek - és népszerűnek - tűnik is, a rendőrök kárhoztatása is felesleges ebből a szempontból. Mint azt rendszeresen tapasztalhatjuk, egyesek akkor is fittyet hánynak a közlekedés kötelező érvényű „játékszabályaira”, amikor épp a legszigorúbb razzia zajlik. Amíg az erőszak, a másokat eltipró gátlástalanság az úr, addig sajnos még a legkorszerűbb autópályákon, optimális időjárási körülmények között és a legszigorúbb rendőri ellenőrzések mellett sem számíthatunk arra, hogy biztonságban lehetünk az utakon. Bakancsosok találkoztak Határon innen és túlról, a Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek Jász- fényszaruba a drámapedagógia szakavatott ismerői, hogy a pedagógiai formáról szerzett eddigi ismereteiket bővítsék. A Bakancsosok IX. Drámapedagógus Továbbképző Táborának mester- kurzusát az angol Mrs. Eileen Pennington, a szakma egyik legismertebb szigetországi képviselője vezette. A kárpát-medencei drámapedagógusok immár kilencedik alkalommal gyűltek össze Jászfény- szarun. A táborba érkezők egytől egyig jól ismerik a szakterületet. Közülük számosán lakóhelyükön drámapedagógiai csoportotől első kézből szerezhettek új ismereteket a résztvevők. A mesterkurzus vezetője immár több mint negyven éve foglalkozik drámapedagógiával, s a világ minden részén oktatott már egyetemeken, továbbképzéseken, mesterkurzusokon. Mrs. Eileen Pennington ötödik alkalommal tart előadássorozatot Magyarországon. Mint megtudhattuk, az angliai és a magyar drámapedagógiai gyakorlat alapvetően nem különbözik egymástól, a nemzetek kulturális, illetve történelmi különbözőségeit leszámítva, de ez utóbbiak csak külső, a drámapedagógia lényegét nem befolyásoló elemek. Az egy hét alatt nap mint nap újabb megvilágításban került a résztvevők elé, hogy pedagógusA gyakorlati ismereteket a drámajátékok bemutatásán keresztül szerezhették meg a résztvevők FOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS kát vezetnek, szakmai műhelyt irányítanak. Mint azt Bordásáé Kovács Katalin, az egyhetes tábor egyik szervezője, a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolái Társaság Jászfényszarui Drámapedagógiai Műhelyének egyik vezetőjeként elmondta, az idei kurzus alkalmával a drámapedagógia egyik legismertebb angol képviselőiéként milyen területeken, s mire használhatják fel a drámát. A mesterkurzus szorosan vett „tanórái” mellett jutott idő a baráti beszélgetésekre, tapasztalatcserére is. A tábor ma este zárul a kiscsoportok különböző bemutatóival, illetve közös énekléssel.
