Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-22 / 144. szám
4. OLDAL Hogyan viseljük a kánikulát? MEGYEI TŰKOR 2002. Június 22., szombat Együtt elérnek minden elérhetőt A manapság érezhető, rekord körüli magas hőmérséklet még az egészséges szervezetet is alaposan megviseli, fáradékonyabbá teszi. A rekkenő hőségben kívül- ről-belülről próbáljuk hűteni magunkat, persze a lehetőségek függvénye, hogy mennyire hatékonyan sikerül mindez. Füzesi Gyula, egy kis szolnoki élelmiszerbolt tulajdonosa a megváltozott vásárlási szokásoktőben tároljuk azokat. A kániku- j la az emberek étkezési szokásait | is megváltoztatja. A legfrissebb grilltermékeink, kisütött kolbászok, hurkák, szalonnák alig fogynak, és szintén kevesebbet vásárolnak a nehezebben emészthető termékekből. A gyümölcsöket viszont viszik, mint a cukrot. Nagyné Vadas Ildikó vállalkozót a zuhanyzó alatt szólítottuk meg: - Ennyire tűző napon még napozni is rettentően kellemetlen. Pedig tudván, hogy a héten A kutya is nehezen viseli ezt a kutya meleget fotó! m. j. ról adott képet: - Az ásványvíz- és az üdítőforgalmunk alaposan megnőtt, és hasonlóképpen emelkedett a sörök kereslete is. Persze, a vásárlók elsősorban a hűtött, szinte jeges italokat keresik. Még a nyár előtt beszereztem az üzletbe még egy jégszekrényt, de még ez is kevésnek bizonyul a helyszűkében lévő kisboltban. A hűtők megállás nélkül robotolnak, állandóan nyito- gatni kell az ajtajukat, miközben az elvitt hideg italokat folyamatosan melegebbre cseréljük. A leterheltségük mellett a fogyasztásuk is megnő, de a pluszköltségeket nem tehetem már rá az árura. Azt talán nem is kellene mondanom, hogy a jégkrémek, fagyasztott nassok rendkívül keresettek... Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Sándor Ferencné, egy nagyáruház pultosa is: - Nem győzzük feltölteni a kiürült italos-hűtőszekrényeket. Ebben a forróságban még olyan üdítőitalok is elfogynak, artielyek máskor nem kelendőek, csak azért, mert a hűkánikula várható, szabadságot vettem ki. Persze csak a strandon hűsölgetek, inkább már az árnyékba húzódom, vagy a hideg vizes medencében úszom. A gyerekek a Balatonnál vannak táborozni, a férjem pedig egy légkondicionált irodában valószínűleg a focimeccseket nézi a kollégáival. Remélem, hogy ezt elmondtam, nem lesz baja a főnökével - mosolyogja el magát, majd hozzáteszi: - Hiszen ő vezeti a vállalkozást. Farkas Elemér segédmunkással útaszfaltozás közben váltottunk néhány szót: - Mi tegyünk, csináljuk azt, ami a dolgunk! Nem is bánom, hogy ilyenkor tetőtől talpig munkásruhába va- I gyök öltözve, mert így legfeljebb j csak az arcomat égeti fentről is | meg lentről is a hőség. Ezt is ki | lehet bírni! Én a túlzott meleget | egyébként is jobban viselem, mint télen a csonüg hatoló hideget. Persze, fagyban gyorsabban szoktunk dolgozni, hogy ne fázzunk. ________________________UL^i Un iós „könyvpark” Sikeres pályázatai révén jelentősen bővíthette könyvállományát a tiszafüredi könyvtár, már az uniós csatlakozásunk jegyében. A Budapest Bank 100 ezer forintos támogatásából elsősorban közgazdasági témájú, a helyi vállalkozások munkáját is segítő szakkönyveket vásároltak. A Külügyminisztérium pályázati 130 ezer forintjából, valamint a tárca ingyenes adományaiból pedig azokat a könyvfeltételeket, információs alapokat teremtették meg, melynek révén európai uniós információs ponttá vált a füredi téka. Egy szegedi, amerikai és magyar érdekeltségű informati- | kai oktatócég oktatócsomagjai j pedig azokat a könyveket, munkafüzeteket tartalmazzák, melyek jelentősen segítik az úgynevezett ECDL és CIT vizsgákra készülőket. P. M. KOKÓ VOLT A VENDÉG. A Régió Klub sportgálát szervezett Tö- rökszentmiklóson, melyen a város fiatal bajnokai mutatkoztak be a telt házas közönség előtt. A jól sikerült gála díszvendége Kovács Kokó István volt, aki szemmel láthatóan jól érezte magát. _____________________________________________________________FOTÓI MÉFéARO« JÁN08 A Molnár házaspárral, Marikával és Jánossal az abádszalóki Füzes kempingben futottunk össze. Tiszafüredről érkeztek, hogy igénybe vegyék a szalóki önkormányzat ajándékát, az egyhetes Tisza-ta- vi üdülést, amit Marika kapott Bordás Imre polgármestertől a kerekes székesek májusi alapítványi estjén. Ugyanis a feleség már ötvenkét esztendeje tolókocsihoz van kötve. A kempingben is ügyes mozdulatokkal keresi meg a legárnyasabb helyet, amikor leülünk beszélgetni vele és férjével, aki 31 éve veszi igazi társként komolyan a házasságukra kimondott holtomiglan-holtodiglant”. Marika a szóvivő, így tőle tudom meg, hogy ez az ajándék valóban szívbéli meglepetés volt:- Férjemmel úgy indultunk el Tomajmo- nostorára, a Zöld Utón Mozgássérült Alapítvány estjére, hogy megnézzük a műsort, s jól érezzük magunkat a sorstársaimmal. Amikor a polgármester úr meghívott férjestől ide üdülni, könny szökött a szemembe — emlékszik vissza május 18-ra látható meghatottsággal még mindig, ami nem is csoda, hiszen életükben először üdülnek. - Idegenektől kapja meg az ember azt a figyelmességet, jóságot, amiről közvetlen környezete gyakran elfelejtkezik — folytatja mondóká- ját. Annyira azért nem idegen itt, hisz’ 61 éve itt született, ám amikor kilencévesen járóképtelenné vált, már Füreden laktak. Nagyon szegény családban, ahol szüleinek tizenegy gyerek felnevelése tette dolgosán szorgalmassá és becsületessé a hétköznapokat.- Gyerekfejjel hogyan érte, élte meg ezt a sorscsapást? Ezt már csupán azért is illik megkérdeznem, mert tudom, annyira aktív, hogy megcsúfolja néha az egészségeseket is...- Hát... bizony elég nehezen. Amikor kezdtem felcseperedni, édesapám még akkor is azt mondta, hogy inkább bújjak a jó meleg kemencesutba, mint hogy dolgozni menjek. Én azonban teljes életet szerettem volna élni, s amikor az ártéri Berkes-tanyáról nővéremmel beköltöztünk Tiszafüredre, el is helyezkedtem. Tizenhat évet húztam le a Háziipari Szövetkezetnél. Van, aki beletörődik a sorsába, de én elhatároztam, hogy ha tehetem, értékes lesz minden napom. Hogy ez így is lehet, azt a férj — aki jelenleg a Tiszafüredi Városgondnokság dolgozója - erősíti meg.- Főz, mos, ellátja az egész háztartást, a portát, az aprójószágokat. Amikor elkezdtük közös életünket, akkor még egy idős ember gondozását is magára vállalta. Nem bántam meg, hogy vele kötöttem össze a sorsomat.- Apropó, megbánás! Biztos sokan fur- csállották, amikor bejelentették, hogy összeházasodnak. Ismét Marika veszi át a szót. Mosolyog, amikor belekezd.- Tudja, régen az anyukák még szigorú helyszíni jelenléttel felügyelték a bálozó lányaikat. Nos, efféle gardemama lettem én akkor, amikor nővéremet elkísértem azokba a bálokba, ahol Jani is ott volt. Nem mulatni, hanem önkéntes tűzoltóként. Egyre többször leült mellém, beszélgettünk... Hát, így kezdődött, és bizony amikor komolyra fordult a kapcsolat, kaptunk hideget, meleget. Az ő szüleitől, de az enyéimtől is. Akkor A Molnár házaspár, Marika és János a szalóki önkormányzat ajándékaként üdülhet a Füzes kempingben fotó: mészáros János még finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy hallani sem akartak erről a házasságról. Pedig mi egymás közt meghánytunk-ve- tettünk mindent. Én például elmondtam Janinak, hogy engem így kell elfogadnia, de hozzáteszem, megadtam neki azt a lehetőséget is, hogy ha teher számára ez a kapcsolat, elválhatunk harag nélkül.- Ám a férje maradt, s ennek már 31 esztendeje. És hajói tudom, időközben a szülők is megbékéltek. — Amikor látták, hogy mindent el tudok látni, s Janival ketten elérünk mindent, ami elérhető, valóban megbékéltek. Ebben közrejátszhatott az is, hogy tapasztalhatták: nincs köztünk probléma, sem ágynál, sem „Van, aki beletörődik a sorsába, de én elhatároztam, hogy ha tehetem, értékes lesz minden napom” asztalnál. Amikor még arra is futotta az energiámból, hogy férjem szüleit is ellássam, anyósom azt mondta, amikor együtt laktunk: „Ha ez a bolond Jankó elhagyna téged, akkor mehet Isten hírével, de ide a lábát többet be nem teheü, ám neked mindig helyed lesz itt”. — Ettől még nagyon sok próbát ki kellett állnia a kapcsolatuknak. Hogy is legyek udvarias, amikor a kapcsolatuk intim részleteire vagyok kíváncsi... — Kérdezze meg a férjemet, hogy nőként is jó feleség voltam-e neki! Kicsit meg is bánom kíváncsiságom, hiszen János bólintással erősíti meg a korábbi „nem bántam meg” kijelentését, ám a kutakodásom abból a szempontból hasznos lehet, hogy megtudom, annál is inkább hiányzik számukra a közös gyerek, mert Marika szülhetett volna. Többször teherbe is esett, de egyszer elvetélt, másszor pedig a család anyagi helyzete, az önálló lakás hiánya hiúsította meg a szülést. Gondoltak később az örökbefogadásra is, de azt megakadályozta a — Marika helyzetével gyakran nem toleráns — hivatali szigor. Azért ők jól megértik egymást, s boldogok is együtt. Felépítettek egy kis házat, majd egy nagyobbat. Amikor egymás erényeiről faggatom őket, szívme- lengetően sokatmondóak a rövid válaszok is.- Tip-top feleség. Mindent megtesz, amit egy nő megtehet - így a férj.- Áldott jószívű ember - így a feleség.- Azért akadnak olyan pillanatok, amikor elszakad a cérna?- Persze, de el is múlnak gyorsan. Legtöbbször én vagyok az oka, hiszen tudja, a tehetetlen ember gyakran kiabálós, házsár- tos. Amikor egyedül vagyok otthon, s meg szeretném lepni férjemet a kedvenc ételével, de a szekrény tetején van a paradicsom, amit nem érek el nélküle, bizony felmegy a pumpa. De aztán hazajön, s segít... — És akkor együtt elérnek mindent? Összenéznek és mosolyognak. Tudom, hogy ez az összhang nem csak a paradicsomot hozza le a szekrény tetejéről, hanem sok minden mást is. Olyasféle titkokat, melyek 31 éve tartanak össze egy házasságot, amely már számomra sem különös. Marika egy saját kezűleg varrt és hímezett térítőt tart a kezében. Az őket üdüléssel megajándékozó polgármesternek hozta.- Madárcsicsergésre ébredünk. A kemping dolgozói, az önkormányzat szociális irodájának munkatársai szinte lesik minden gondolatunkat. A kerekes székkel itt elérhető minden, az étkek finomak és bőségesek. Voltunk a vízparton, megnéztük a fürdőt, bejártuk a települést. Virágos, szép és rendezett minden. Izgatottan várjuk a hétvégi programokat. Nagyon jól érezzük magunkat. Megpróbálunk majd fürdeni is, elmegyünk a babamúzeumba, s várjuk a szezonnyitó tűzijátékot; meg se tudjuk köszönni ezt a figyelmességet - mondják, az életükben először üdülők, akik egy hétre elfelejthetik talán azt is, hogy jövő héttől János minimálbéréből és Marika rokkantnyugdíjából kell elérniük az elérhetőt. _________________________ ____ PERCZE MIKLÓS Tv-no tesz Nyár van És ez a televíziók életében az uborkaszezont jelenti. Ilyentájt szinte „kiüresedik” a képernyő, illetve elkezdődik a múlt, a köz- szolgálatiban jönnek a hajdan gyártott, régi tévéfilmek, sorozatok, egyéb programok ismétlés formájában. (Persze ha ezt veszszük, az ismétléseket, a királyi tévében már régóta tart a nyár.) Más csatornákon? Sorra tűnnek el népszerű, kedvelt műsorok, pihenőre, szabadságra mennek, s majd csak ősz táján köszönnek vissza újra. (Ha visszaköszönnek.) így például a napokban búcsúzott el többek között Vágó játéka, s ugyancsak búcsút mondott Liptai Claudia show-ja is. Hogy pedig a távozás, ha ideiglenes is, ne legyen unalmas, netán emlékezetessé váljék, ki kellett találni valamit, kiötölni valami újat. Nos, a milliomos játék meglepetése: csupa szőke hölgyek, ők játszhattak: valósággal kiszőkült tőlük a képernyő. Még a kérdések tartalmát is a hajuk színéhez igazították. Ennek ellenére új színt mégsem hoztak, ennyi erővel lehettek volna a játékosok barnák, vörösek, akár feketék. És még a máskor remek, professzornak titulált kvízmesteren is kiütköztek az évad végi fáradtság jelei, fásuknak tűnt, színtelennek. A „szőke” búcsúzás könnyen felejthető, felejtendő. Akárcsak Claudia búcsúshow-ja. Pedig lehetett volna érdekes is, hisz rendkívüli mód „kínpadra” ültette magát, hogy pályatársai, újságírók úgymond kérdéseikkel „kínozzák”. Ámde a kényes kérdések elmaradtak, s annál többet, lényegesebbet az élve boncolás során sem tudhattunk meg, mint hogy a színésznőből lett televíziós szórakoztató jelenleg igen élvezi a népszerűséget, viszont hasonlóra vágyik a színházban is. Tet- te-vette ugyan magát, a felszínt borzolgató kérdések azonban nem dolgoztatták meg. Forró pillanatok helyett langyos perceket hozott a „kínvallatás”. Ennyit a búcsúzásokról. Van azonban valaki, akiről már régebben szerettem volna elmondani, aki nyár ide, nyár oda, most sem köszön el, esténként viszont be-beköszön kedvesen, és jó látni is, hogy ott van az Ml valamelyik hírműsorában. Általában a jóságos Papp Endre oldalán. Megjelenése nem hivalkodó, szolid, rokonszenvesen vonzó, hűvösnek tűnik ugyan, tárgyilagosnak, ahogy a híreket mondja, ám ami fő, szépen beszél. Ha ő mondja, még az a hír is kedvesebb, elfogadhatóbb, amelyik nem szívünk szerint való. Hogy pedig derű és mosoly is lakozik benne, az akkor villan meg, amikor rendre elköszön tőlünk, amikor visszafogottságából kiszabadul egy pillanatra. Olyan ő a műsorvezetők nem éppen díszes kertjében, mint valami szelíden illatozó ibolya. A Szolnoki Városi Televíziót is megjárt Kiss Gabi nem sztár ugyan még, de lehetne: a bemondónők csillaga. VALKÓ MIHÁLY
