Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-20 / 142. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Június 20., csütörtök j§ UH Nem számoltak elcsúszott határidőkkel Hallgatom a híreket a sokmilliós végkielégítésekről, s azokra az emberekre gondolok, akik üzletrészük kifizetésére várnak. Hitték, hogy minden úgy lesz, ahogyan azt ígérték: „A vevő a vételárat legkésőbb a szerződés általa történt aláírásától számított 45 napon belül fizeti meg az eladónak.” Igen, sokan kézhez kapták már a számfejtési bizonylatot, az igazolást, de sokuknak májusban már lejárt a kifizetési határidő. Az emberek tervezgettek, mire szánják a kis pénzt. Egyik közeli ismerősöm előleget adott egy ingatlanra vételi szándékkal, egy másik az unokájának ígért pénzt a nyaralására, mondván, csak iratkozzon fel nyugodtan, hiszen májusban megjön a pénz. Most itt állnak be- fürödve, sem ők, sem az unoka nem tudja, hogy miből lesz a nyaralás. Az öregek minden követ megmozgatnak, hogy ne csapják be a gyereket, még tótéit is felvennének, persze ha kapnak! Sorolhatnám az eseteket, ki mit tervezett abból az egy-két- százezer forintjából, amit annyira vár. Biztosan lesz pénz, mondják. Igen, de mikor? Ez a legnagyobb és legnehezebb kérdés ezeknek az embereknek. Gyűlik a harag az emberekben, amikor a sokmilliós végkielégítésekről hallanak. Arra biztosan van pénz, mondják, bármekkora összeg is legyen az! Hol itt az igaZSág? ______________K. S.-NÉ, MEZŐTÚR Te terowi népi ünnep, fúvósokkal (AMATŐR FOTÓ) A „heckfest” a németországi teterowiak egyik legnagyobb ünnepe. A város apraja-nagyja résztvevője a rendezvényeknek. Erre a hagyományos ünnepre kapott meghívást testvérvárosába Kunszentmárton, illetve a város Alapfokú Művészeti Iskolájának Fúvószenekara, amelynek a meghívottak örömmel tettek eleget. A ragyogó hangulathoz a vendég zenészek nagyban hozzájárultak, hiszen élvezetes koncertet adtak közösen a teterowi Ifjúsági Zenekarral. A siker nem maradt el. De ugyanígy jutalmazta a közönség a kunszentieknek a város különböző pontjain játszott térzenéjét is. A koronát azonban a jelmezes felvonulás jelentette, ahol profikat megszégyenítő módon - több mint három kilométeren keresztül, megállás nélkül menetelve — fújták a hangszereket kis zenészeink. A vendéglátók tapssal kísérték őket végig a városon. Szőke Ferenc karnagy méltán lehet büszke tanítványaira. Nem beteg az, ki a tortúrát túléli... Feleségem szívbeteg, több mint tíz éve leszázalékolt, időközönként ellenőrzésre jár. Januárban nem jól érezte magát, ezért elment a háziorvosához, akitől beutalót kapott a kardiológiai ambulanciára. A háziorvos időpontot kért a szakrendelésre, de ott azt mondták, egyelőre nincs, mert a kezelőorvos bizonytalan ideig nem rendel. Február 22-én a háziorvos újabb beutalót adott, s ezúttal is időpontot kért. A május 17-ét kaptuk. Tekintve, hogy vidékiek vagyunk és utaznunk kell, két nappal a szakrendelés időpontja előtt telefonon megerősítést kértünk arról, hogy a megjelölt nap rendben lesz. Még szerencse, hogy közbeiktattuk az érdeklődést, mert a vonal végén egy hang azt közölte: a 17-ei rendelés elmarad, egyelőre új időpont nincs. Másnap újra telefonáltunk, hogy kísérletet tegyünk egy lehetséges következő vizsgálati időpontra. Sikerült a május 31-ét megszereznünk. A meghatározott napon megjelentünk azzal a 30-40 beteggel együtt, akik erre a napra voltak hivatalosak. Az asszisztens 7.30 órakor összeszedte a beutalókat, leleteket, 8-kor megérkezett az orvos. Öt-hat beteg vizsgálata után váratlan fordulat következett be: a betegeket arról tájékoztatták, hogy az orvosnak el kell mennie, visszaérkezéséig a rendelés szünetel. Hogy az mikorra várható, nem lehet tudni. Ezek után mondtam a feleségemnek, hogy így ezt nem lehet tovább csinálni, találnunk kell egy normális megoldást a vizsgálatok mielőbbi elvégzéséhez, végtére is csaknem öt hónap telt el. Az egyik szomszédos megye kórházával telefonon kapcsolatba léptem. Bármikor fogadnak bennünket és elvégzik a vizsgálatokat - mondták. így is történt. A szomszédos megye szakrendelésén korrekt, emberi módon minden vizsgálatot - előzetes egyeztetés nélkül, több hónapi tesze-to- sza mellőzésével - azonnal elvégeztek. Az, ami itthon január 8. és május 31. között nem sikerült, egy másik megyében simán ment. Szívbetegről lévén szó, ez talán így a helyes. A problémánk azonban korántsem szűnt meg. A gondunk az, hogy az „idegen” leletekkel miképpen mehetünk vissza a szakrendelésre. Ugyanis amikor a félbeszakadt rendelésen visszakértük papírjainkat, ráírták: „Saját felelősségére vizsgálat nélkül távozott”! A betegnek tehát felelőssége van. Az orvosnak nincs. Ismerve (és megértve) az egészségügy számos baját, az a véleményem, hogy az itt tapasztalt „tünetek” nem magyarázhatók az anyagiakkal, sokkal inkább szervezési és személyi hiányosságokkal, amelyek, úgy vélem, nagyban korlátozzák a betegeket abban a jogukban, hogy időben szakszerű ellátásban részesülhessenek. Bár az is lehet, úgy annak vele: nem is beteg az a paciens, aki ezt a tortúrát túléli... (NÉV ÉS CÍM) Napirenden a szemét Ürítés után, másnap reggel Nincsenek irigylésre méltó helyzetben Szolnok belvárosában a Kossuth tér 6-7-8. számú társasház lakástulajdonosai. Amikor annak ott volt az ideje, az előírásoknak megfelelően gondoskodtak elegendő szeméttároló konténerről, mégis azt kell tapasztalniuk az üzemeltetési költségeket is pontosan fizető lakóknak, hogy a sajátjuknak tekintett edényekben a háztartásokban keletkezett szemétnek egyre kevesebb hely jut. A frissen ürített konténerek általában már másnapra megtelnek (sőt, időnként mellé is jut), de legtöbbször nem háztartási hulladékkal, hanem - összetételükből ítélve - a lakóház környezetében működő egységekből származó dolgokkal. Többször esett szó arról, hogy a szemét kulturált elhelyezése, a szabványnak megfelelő konténerek, kukák beszerzése nem csak a lakóházak tulajdonosaira kötelezőek. A tisztasági rendelet vonatkozik az intézményekre, a szolgáltatóegységekre is. Régóta mondjuk, ma is érvényes: a város tisztasága közügy. A rendeletet mindenkinek be kell tartani, de ha mégsem — mindannyiunk jól felfogott érdekében -, azt be kell tartatni. ■ Mesebemutató csapatmunkával A kunhegyesi Városi Óvodai Intézményben működő drámapedagógiai munkaközösség Fehér Sándomé irányításával feldolgozott egy, a gyerekek körében is jól ismert és népszerű mesét, a Kacor királyt. Bemutatkozásuk a gyermeknapon hatalmas sikert hozott. Az óvónők, a dajkák, a darab zenéjét szerző és előadó Fehér Sándor gimnazista és a fénytechnikáért felelős kolléganők kiváló csapatmunkát végeztek. Több száz kisgyermeknek szereztek feledhetetlen élményt. A mesejáték nem egyszeri alkalomra készült, amit az is igazol, hogy legutóbb a kunhegyesi ikertalálkozón láthatta a közönség. NAGY IMRÉNÉ INTÉZMÉNYVEZETŐ Hiányoznak A nyolcvanas évek közepén kábeleket fektetett a szolnoki Kertész utcában a posta, toldásukat a 34. és 35. számú ingatlan előtt végezték. Az ebből eredő utólagos hibák miatt az úttestet hatszor bontották fel, illetve állították helyre. A bontásnál, illetve helyreállításnál útban lévő közlekedési táblákat kivették, de azóta sem kerültek vissza. Hiányukat az illetékesek valószínűleg nem vették észre, pedig az „egyirányú utca”, a „30 km/h sebességa jelzőtáblák korlátozás” és az „egyéb veszélyére figyelmeztető táblák fontosak lennének. Jelenleg négy családi ház építése van folyamatban a Kertész utcában, amellyel megnövekedett gépjárműforgalom jár együtt. A keskeny utcában nőtt a balesetveszély, ami felveti a közlekedési táblák pótlásának mielőbbi szükségességét. Szeretnénk, ha a jelzőtáblák visszakerülnének a helyükre. ___________bokor »Andor, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) A családi napon együtt játszottak szülők és gyerekek Elmélyült munkával a fonálból egyszer csak játékok kelnek életre A besenyszögi óvoda dolgozói a szülőkkel közösen a közelmúltban családi napot szerveztek. A program széles választékot kínált a gyerekeknek és szülőknek a közös játékhoz. Az ügyességi és versenyjátékok a sportprogramokhoz, a manuális tevékenységet választók a kézügyességet fejlesztő elfoglaltságokhoz kapcsolódtak. Akik ez utóbbit választották, filcből, fonálból, papírból vagy különféle termésekből készíthettek játékokat. A rendezvény fontos feladata volt, hogy erősítse az óvoda és család kapcsolatát, élményt nyújtson szülőnek, gyermeknek egyaránt. Köszönet azoknak, akik a családi nap feltételeinek megteremtését támogatták. A SZERVEZŐK Vajon ki lesz a legügyesebb szülő az etetőversenyben?
