Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-10 / 133. szám

IH 2002. Június 10., hétfő HATVAN 0 N TÚL 7. OLDAL Városvédő főorvos A városkép szépítése, az utcák, terek fásí­tása is az egyesület céljai között szerepel. Is­meretes, hogy a Kunság fában szegény vi­dék. Kulturális tekintetben igazodunk az ön- kormányzat terveihez. Véleményt kérnek az egyesülettől több vonatkozásban, így példá­ul a főtér arculatának újragondolásában. Er­re a városrendezési terv szerint lesz lehető­ség. Figyelmet érdemel ez a munka, hiszen a karcagi a vidék egyik legnagyobb és leg­szebb tere. A városvédő egyesület szervezőként csat­lakozik minden nagyobb városi rendez­vényhez, esetenként pedig programadó- ; ként. Az erdélyi és délvidéki testvérvárosa­inkkal való kapcsolattartásban is jelentős szerepet játszanak a városvédők. Bár a városi önkormányzat lehetőségei­hez mérten minden évben rendelkezésünk­re bocsát egy bizonyos összeget, anyagi le­hetőségeink meglehetősen szűkre szabot­tak. Főleg a tagdíjakból jön össze az a ki­csiny bázis, amiből gazdálkodhatunk. Lehe­tőségeinkhez alkalmazkodva az utóbbi években két alkalommal rendeztünk orszá­gos tűzikovács találkozót. Nagy sikerük volt. A környékbeli, de főleg karcagi népmű­vészek kiállításán is elsősorban a városvédő egyesület volt a szervező. Van Karcagon egy - már országos hírű - szimfonikus zene­kar, melynek alakításához és működéséhez is sok segítséget adott egyesületünk. A városvédők legutóbbi felajánlása az volt, hogy a város központjában lévő, na­gyon szépen rendbe hozott múzeumot dísz­kerítéssel vonják körül. Ennek a munkának az első szakasza meg is valósult. Elkészült egy nagyon szép díszkapu {Tóth István tűzikovács népművész alkotása) és nagyon sok támogatással minden esztendőben száz-száztíz méter hosszú kerítés készül el a múzeumot övező három utcaszakaszon — mondta végezetül dr. Sántha József. ■ A díszkapuavatás 2000. augusztus 20-án. Balról jobbra dr. Fazekas Sándor polgármester, Varga Mihály országgyűlési kép­viselő és dr. Sántha József Szomszédolás Párkányban A Szolnok Városi Nyugdíjas Klub tagjai Dénes Pál kalau­zolásával a közelmúltban felkeresték a szlovákiai Pár­kányban élő nyugdíjasokat. Nagy élmény volt számukra az új Duna-hídon tett séta és a párkányiak szívbéli ven­dégfogadása. Tamás János, párkányi nyugdí- jasklub-vezető (akit az Isten is er­re a posztra teremtett) pillanatok alatt olyan meghitt légkört csi­nált, mintha a vendégek réges-ré- gi ismerősök lennének. A vidám nótázással tarkított beszélgetéssel gyorsan repült az idő. Az pedig, hogy az új híd mit jelent a szlovákiai magyaroknak, kitűnik Tamás János szavaiból: „Mondtam a feleségemnek, hogy ne menjünk át az első napon, mert nagy a tömeg. Én-pedig ala­posan meg akarom nézni a híd minden alkatrészét, megsimogat­ni szinte mindegyik szegecsét.” Az eszmecsere során szó esett a nemzet egységéről, aminek erő­sítésében a hétköznapi életben bizony vannak még kisebb zök­kenők. A párkányiak elmondták Sorokban BARANGOLÁS. A megyei nyugdíjas egyesület folytatta a jól bevált megyei barangolások sorozatát, melynek célja, hogy a tagklubok vezetői megismerked­jenek a megye egy-egy régiójá­nak építészed, természeti, nép­rajzi nevezetességeivel, a telepü­lések történelmével, az ott élő la­kosok szokásaival és hagyomá­nyaival. A május 31-ei barango­láson a résztvevők Kenderest, Kisújszállást, Karcagot és Tisza­füredet keresték fel. PIKNIK. A szolnoki Városi Mű­velődési és Zenei Központban június 21-én 15 órai kezdettel rendezik meg a már hagyomá­nyos nyugdíjas pikniket. KLUBVEZETŐK. A megyei nyugdíjas egyesület június 14-én, pénteken a kunszentmártoni Vá­rosi Művelődési házban kihelye­zett klubvezetői értekezletet tart. A program szerint Gácsi Istvánná köszöntője után dr. Czuczi Mi­hály polgármester mutatja be a várost, majd Földes Imre, a me­gyei egyesület alelnöke tart tájé­koztatót. Kultúrműsor és város­nézés után lesz a hazaindulás. KÉZMŰVES KIÁLLÍTÁS. A me­gyei nyugdíjas egyesület augusz­tus 16-a és 30-a között meghívá­sos alapon megyei kézműves kiál­lítást szervez Szolnokon, a Városi Művelődési és Zenei Központban. A kiállítási szándékot június 15-ig kell jelezni a megyei egyesületnél. Az ilyen rendezvénynek tavaly is nagy sikere volt. A kiállításra a következő kategóriákban lehet je­lentkezni: kézimunka (kötés, hor­golás, hímzést, vert csipke, var­rás); festészet (akvarell, olaj, víz, ceruzarajzok, selyemfestés); fafa­ragás (bármilyen fából készült, kisméretű alkotás); tűzzománc (egyszínű és festett); korongozás (mázas és mázaüan); szalma- és csuhéfonás. VERS- ÉS PRÓZAÍRÁS. A me­gyei nyugdíjas egyesület az idén is megrendezi a vers- és prózaíró pályázatot, melynek az a célja, hogy a pályázók Írásműveken felidézzék, saját gondolataikkal gazdagítsák azt a páratlanul gaz­dag életutat, amely Kossuth La­josnak megadatott. Pályázni ma­ximum két gépelt oldalnyi vers­sel, illetve maximum négy gé­pelt oldalt kitevő prózával lehet. A pályázati anyag benyújtásának ideje július 31. A pályázat szán­dékát ötszáz forint nevezési díj befizetése esetén fogadja el a megyei nyugdíjas egyesület. KI MIT TUD? A megyei művelő­dési, továbbképzési és sport inté­zet, a megyei nyugdíjas egyesü­let és a Törökszentmiklós Városi Művelődési Központ októberben tizedik alkalommal rendezi meg a megyei nyugdíjasok Ki mit tud? vetélkedőjét. A kiemelt kate­góriában Kossuth-nóták (egyéni és csoportos ének, zene); Kos­suth írásaiból prózamondás, Kossuthról szóló versek szerepel­nek, továbbá Kossuth megyénk­ben írt leveleinek folytatásával is lehet pályázni. A kategóriákban ének-zenével, vers- és prózamon­dással, hagyományőrző bemuta­tókkal, jelenetekkel és táncpro­dukciókkal lehet fellépni. KÖSZÖNET. A szolnoki peda­gógus nyugdíjasklub törődik be­teg tagjaival - ha úgy tetszik, karitatív feladatokat is ellát. Bi­zonyság erre a klub egyik tagjá­nak, Pintér Irénnek a levele, melyből néhány sort idézünk: „Betegségem akadályozott, hogy az anyagi segítségeteket megkö­szönjem. Most pótolom. Hálás szívvel gondolok arra, hogy idős korunkban is van olyan közös­ség, amely nem feledkezik el ró­lunk, s ahová tartozunk ebben a rohanó világban. Törődik ve­lünk, s ahol tud, segít is." __ ■ Ká rpát-medencei szavalóverseny Június 30-án zárul a jelentkezés a már tizenegyedik alkalommal rendezendő szépkorúak kárpát­medencei szavalóversenyére, melynek mottója Kossuth Lajos kormányzói esküje: „Én, Kossuth Lajos, a nemzetgyűlés által vá­lasztott kormányelnök esküszöm az élő Istenre, hogy a reám ruhá­zott hivatallal járó kötelességeket saját személyes felelősség mellett úgy fogom teljesíteni, hogy Ma­gyarország függetlensége, sza­badsága és területi épsége fenn- tartassék és a nemzetgyűlés által hozott törvényeknek és határo­zatoknak érvény szereztessék. Is­ten engem úgy segéljen!” A sza­valóverseny résztvevőinek a Kos­suth év szellemében az 1848/49­es forradalmak, a szabadságharc eseményeinek, a jeles történelmi személyiségek tetteinek megörö­kítésére íródott költeményekből (nemcsak magyar) kell felkészül­niük. Saját verssel történő jelent­kezést a szervezők nem fogad­nak el. Nevezési díj: ezer forint. A szavalóversenyen résztvevők által igénybevett szolgáltatások költségének ötven százalékát a nyugdíjasok megyei egyesülete átvállalja. A szavalóversenyre jelentkez­ni - a választott vers három gé­pelt szövegének csatolásával - a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdek- védelmi Egyesületénél lehet. A repülők emlékművéért A Magyar Veterán Repülők Szol- pülő emlékmű javára gyertyáié- dégként közreműködött a szolno- noki Egyesülete a honvédelem nyes partit rendezett a Szieszta ki helyőrség fúvószenekara, a Ko- napja tiszteletére és a szolnoki re- klubban. A rendezvényen ven- dály Zoltán Ének-zene Általános Iskola mazsorettcsoportja, a szandaszőlősi általános iskola Vadvirág táncegyüttese és Sülyi Károly magyarnóta és operetténe­kes. A veterán egyesület 2000-ben kezdeményezte a repülők emlék­művének felállítását. Törekvése széleskörű társadalmi visszhang­ra talált. Ezt bizonyítja az is, hogy a mostani repülő partira a különbö­ző vállalkozások több mint negy­ven értékes tombolatárgyat - köztük ötvenezer forint értékűt - ajánlottak fel. E mellett négy támogató ös­szesen százhatvanezer forintot adományozott az emlékmű ja­vára. Képünk a rendezvényen fellépő mazsorettcsoportról készült ______ _______________________1 Fe lejthetetlen élmények Szűcs Pétemé, a homoki nyugdí­jasklub vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy klubjuk már hét éve tart kapcsolatot a helyi gyógy­pedagógiai intézettel. Minden év májusában és karácsony előtt vendégül látják az intézet nevelt­jeit. Most is szeretettel fogadták őket. A köszöntő után kétszer tíz­perces futballmérkőzés követke­zett. A döntetlennel végződött meccs után mindenkinek jól esett a finom sütemény és az üdítő. Kis pihenő után a nyugdíjasklub ze­nészei húzták a talpalávalót. A tánc után a nyugdíjasok átnyúj­tották ajándékaikat. A nap folyamán a nyugdíjasok szeretetükkel halmozták el a gye­rekeket, hiszen abból nekik kevés jutott. A találkozó felejthetetlen élményt nyújtott mind a vendé­gek, mind a nyugdíjasklub tagjai számára.__________________■ Képünk a találkozó egyik pillanatát örökítette meg t 1 t Én ötven évet a karcagi kórházban töltöt­tem el. Sokáig tevékenykedtem a város kul­turális életében, s mintegy tizenöt éve a vá­rosvédő egyesület elnöke vagyok. Nyilván­való, hogy a városvédő a település épített ér­— Igaz, hogy az orvosi hivatás és városvéde­lem látszólag messze esik egymástól - je­gyezte meg dr. Sántha József -, de aki sze­reti városát, annak óvni, gazdagítani kell azt. Ráadásul én régi karcagi családból szár­A karcagi városkép alakításában, a helyi hagyományok őrzésében, a kulturális élet sokszínűbbé tételében jelentős szerepet játszik a városvédő egyesület, mely­nek vezetője dr. Sántha József nyugdíjas főorvos. A két tisztség korántsem sorolha­tó a rokon szakmák sorába, ezért kértem választ a párosításra. tékeit, hagyományos szokásait, az azokban megnyilvánuló, meg fellelhető értékeket igyekszik óvni. Karcagon nagyon sok régi, szép parasztház van, s azokat sikerült levé­deni. Ugyanúgy a maradék kunhalmokat. mazom. Elődeim évszázadok óta itt éltek, gazdálkodtak. Voltak köztük olyanok, akik a várost segítették, s olyanok is, akik temp­lomépítők, harangot állítók voltak. például, hogy az egyik magyaror­szági fürdőhelyen nem vehették igénybe a nyugdíjasoknak járó kedvezményt, mert ők csak „tót­magyarok”, külföldiek. Sajnálato­sak az ilyen megkülönböztetések, mert a nemzet egységét nem a kormányok, hanem az emberek kapcsolatai teremtik meg. ■ Képünkön Esztergom és az új híd látható, Párkányból nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom