Új Néplap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

- AZ ALATT A NYOLC PERC ALATT, amíg átmentünk a Mastodon Centerből a Westshopping Plazába, voltunk napon és levegőn a gyerekekkel. Röhög az osztály Jön a bizi! Lajcsi: — Mit szóltak otthon a szüleid, Marci? Marci: - Első fokon elmarasz­taltak. Karcsi: - Mi volt a vád? Marci: — Előre megfontolt két­rendbeli hasalás. Matek, fizika. Lajcsi: — Nekem sem volt sze­rencsém. A fater nem parafába a bizonyítványomat. Móricka: - Az én anyukám szó nélkül aláírta. Karcsi: - Mázlista! Nem is kérdezett semmit? Móricka: - De igen. Azt, hogy hová dugtam el a szemüvegét. Marci: - Oda figyuzzatok! A kedvenc tanerőnk közeledik ... Tanár: - Verőfényes jó reggelt, uracsok. Mi jóban sántikáltok itt az iskola környékén? Lajcsi: — Nosztalgiázunk, ta­nár úr, nosztalgiázunk. Tanár: — Mi tagadás, szép és izgalmas tanév áll mögöttünk. Móricka: — Na ja. Bomba nők, bombariadók ... és bombameg­lepetések. Karcsi: — Arra vágsz fel, hogy átcsúsztál kémiából? Tanár: - Marci fiam, neked re­ményteli nyarat kívánok. Marci: — Máris pótvizsgákkal tetszik froclizni? Lajcsi: - Nyugi, Marcikám, az osztályismétlés a tudás anyja. Marci: - Végigtanulhatom a vakációt, pedig melózni akartam, a zsozsóból meg kalandra fel! Móricka: — Csináld egyszerre mindkettőt. Menj el a mentősök­höz. Kis pénz, nagy kaland! Karcsi: - És mi lesz Marcival a pótvizsgákon? Móricka: — Nyugi, pupák! Majd csak akad egy mentőötle­te .. . ___________________________(WALTER BÉLÁI Ma i mesék Annak adom, aki legyőzi, ígérte a királylány. De mire legyőzték, már nem volt meg neki. * * * Mit parancsolsz, édes gazdám? Kárpótlási jegyet, névértékben. * * * A szegény ember legkisebbik fia elindult szerencsét próbálni. Hatot a negyvenötből. Próbálta egyszer, próbálta kétszer, há­romszor, négyszer . . . Talán még ma is lottózik, ha meg nem halt. •k ie ic Ha az autóm fel nem robbant volna, az én mesém is tovább tartott volna ... _________________________<wj NOSZTALGIA. - Azt csak úgy mondják, hogy vasfüggöny. Iga­zából kolbászból volt...- SZERINTEM KORCS LE­HET, ha repülni tudott. Matild és Amálka Presszóban, két cukorral Matild: - Nahát, Amálka! Kivirult, már-már meg­szépült. Letagadhatna a korából mondjuk ... Amálka: - Tíz évet? Matild: - Három hónapot. Mi történt magácskával, cicamica? Amálka: — Tudja, édesbogár, szalmaözvegy va- \ gyök. : Matild: - Jesszusom! Az ura átmenetileg elköltö­' zött? Amálka: - Átmenetileg beköltözött. A nappaliba, és az ajtó elé tolta a nagyszekrényt. Matild: Te jó ég! Mikor tette mindezt? Amálka: — A francia—szenegáli nyitómérkőzés el­ső perceiben. Adott egy búcsúpuszit, és azóta nem láttam. Matild: - Én bezzeg minden meccset végigszurko­lok a Lajosom mellett. Amálka: - Mér’ drukkol, böbebaba? Matild: - Azért, hogy minél több gólt lőjenek a já­tékosok. Ugyanis az uram megígérte, hogy minden gól után, hm., megölel engem. Amálka: - Jujj! És tartja az ígéretét? Matild: — Sajna már nem. Pedig az első napokban még a gólok ismétlésekor is megölelt. Amálka: - És mi történt például a legutóbbi mécs­esén? Matild: — Lajosom szerint valamennyi gól leshely­zetből született. Amálka: - Tehát nem ölelte ... Matild: — Nem. Amálka: — És ezt magácska annyiban hagyta? Matild: — Egy fityiszt! Ma reggel sürgönyöztem a FIFA-nak. Amálka: — Mit írt nekik? Matild: — ... Amálka: - És mit csinál akkor, ha újrajátsszák? Matild: - Fölveszem a fekete csipkés kombinémat. ________________________________________(ALT) Ró za néni pletyisládájából Kedveseim, azt hallottam, hogy „alakítsunk” mindegy, hogy mit és milyent, csak minél elállóbb és ellenáUóbb legyen, mert „bármi­kor szükség lehet rá, hogy többen legyünk... Mi a fene - gondol­tam, és a szomszéddal legott meg­alakítottuk a tudja a jó ég micso­dánkat! De rögtön be is ütött a krakk, mert kiderült, két fő az még nem csoport, csak vegyespáros. A többi szomszéd meg húzódozik, hogy ők bizony többé össze nem kenik a lábukat! így aztán már megint ott vagyunk a semmi köze­pén, és csak abban bízhatunk, hogy az a rengeteg csodálatos ígé­ret egyszer csak hipp-hopp, való­sággá válik a semmiből, hisz az Úr is vizet töltetett a kánai menyeg­zőn a korsókba, mégis bor lett be­lőlük! De nézzük, miből élünk, melyek az elmúlt időszak legbe­csesebb álhírecskéi!- Hírlik, Torgyán Józsi hallga­tási és szüzességi fogadalmat tett. Amíg el nem oszlik az ő szemen- szedett rossz híre, és amíg ki nem virágzik a kisgazdák összes hét szilvafája, addig meg nem szólal. Talán így jobban átvészelhető lesz a vizsgálóbizottságokkal teli­nek ígérkező hosszú, forró nyár? — Úgy tűnik, Szájer Józsika a kecskeszakáll mellé kecskefület is növesztett, hogy jobban hallja a T. Ház pulpitusán az ellenzék ne- szezését. De eme nemes szerv jól jöhet a gaz ellen egyéb módon va­ló kikémlelések alkalmával is. — Kósáné K. Magda felcsapott országházi idegenvezetőnek. A tévékamerák előtt kalauzolta új­donsült kolléganőjét az egy szem női illemhely felé, amikor is rájuk jött a nagydolog. A szóba forgó megkönnyebbülési cella kulcsa azonban a sok kézen elveszett, így szükségükben bőszen topog­va mondtak egymásnak bölcse­ket, örökre megszívlelendő igaz­ságokat.- A szolnoki piac áraiban máris érződik a kormányváltás és az azzal együtt járó minden üd­vös következmény hatása. Kelen­dőbb lett a szegfű, a lókolbász, a szerencsekívánat és a szép re­mény. Jelentősen csökkent vi­szont a kereslet a mindennapi kokárdák, a becsmérlő jelszavak, a ködös eszmegyökerek, és a gon­dosan kicentírozott „négy kere­kek” iránt. A polgármestersiratók és -éltetők azonban még csak pult alól kaphatók, mint jobb időkre váró primőrök. Ősszel minden bi­zonnyal felszökik majd az áruk!- Azt rebesgetik, hogy Csurka Stefi alkotói szabadságra megy. A nyáron össze akar dobni néhány drámát, mert élni is kell valami­ből, majd néhány újabb jelszót akar gyártani, melyekkel az eddig még járatlan, a MIÉP-től szűz pia­cokra is be lehet majd törni. Na­gyon bölcs gondolat, hisz a har­cos jelszavaknak amúgy is a szű­kében vagyunk! ________ ' L. OY. HA ZASSAG — MAGA TANÚJA VOLT, amikor Kovácsék között a veszekedés elkezdődött? — Igen, én voltam az esküvői tanújuk. EMLÉKEZETES PILLANATOK. - Egy kis meglepetés, drágám. Az előző nászéjszakáim története kazettán...- A GYÁRBAN AZT MONDJÁK A NŐK, hogy kis városunkban egyetlen hűséges nő van. - Ne mondd! És ki az?- ESKÜVŐ ELŐTT NEM AKARTALAK IDEGESÍTENI a hírrel... apám vállalkozása tönkrement.

Next

/
Oldalképek
Tartalom