Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-30 / 124. szám
4. OLDAL Felnőtté válás... Mindig azt vallottam, hogy egy gyermek akkor válik igazán felnőtté, amikor elveszíti szüleit. Az én szüleim évtizedekkel ezelőtt meghaltak. A közelmúltban azonban arra jöttem rá, hogy a felnőtté váláshoz más is hozzájárulhat. 1945-ben költözött a családunk Szolnokra. Összesen három házban étünk. Az első a Jászkürt utca 15.-ben vöt, ahol nyolc évet töltöttünk el. A házat már régen lebontották. A Jókai út 8. számú épülettől édesanyánk 1978-ban bekövetkezett halála után váltunk meg. Ma üres telek van a helyén. A Pozsonyi u. 32. alatti házat pár hete tüntették el. Gyermekkori élmények villannak fel, amelyek helyszínei a fent említett utcák és házak... Sorsszerű, hogy a családi fészkek mindegyike azonos sorsa jutott? Lehet, hogy csupán szentimentálissá váltam, hogy felerősödött a nosztalgia bennem? Nem lehet, hogy a gyermekkor igen erős köteléke szakadt el, és e kötelék hiányát énem most? Mindenesetre a hetedik iksz közeledtével mondhatom: most már tagadhatatlanul felnőtté váltam... K. IMRE, SZOLNOK A nemzetiség nyelvén is Az Utolsó Padban Egyesület „Együtt - Egymásért” címmel Budapesten rendezte meg vers- és prózamondó versenyét, amelyen a Tiszabői Általános Iskolából hét diáknak nyílt lehetősége a szereplésre. A verseny résztvevői egy cigány és egy magyar költő művét adták elő. A népes mezőnyben voltak olyanok is, akik a irodalmi művet beás vagy lován nyelven szavalták el. A tiszabői diákok közül a 4. osztályos Miklósi Gergő és a 2. osztályos Csík Arnold a 6-10 éves korcsoportban „besöpörték” a kü- löndíjt. A többiek is nagyon szép eredménnyel, a mezőny közepén végeztek, ami azért is dicséretes, mert ennek a kis falunak a diákjai mindezt a közel hetven versenyző mezőnyében érték el. Eredményükhöz gratulálunk! _____________ÖLLÉ ROLAND, FEGYVERNEK Mú ltidéző A helyi újság 1950-es évjáratának egyik száma beszámol arról, hogy „...az illetékes hatóság betiltotta a szambát, ennek dacára a Tisza Szálló zenekara ilyen zenét szolgáltat és váltig állítják a zenészek, hogy erre lehet táncolni. Bár ennek a zenekarnak alkalma lenne a szovjet tánczene példáján haladva játszani, ők mégis a jampecek óhaját elégítik ki és még vitába is keverednek a szálló párttitkárával..." sz.pál,szolnok SZERKESZ 7 0S E G POSTÁJÁBÓL 2002. Május 30., csütörtök MÁR ÓVODÁSKORBAN EL KELL KEZDENI. A szolnoki Jósika úti Pitypang óvodában az idén is megrendezték a már hagyományosnak számító közlekedési napot a megyei baleset-megelőzési bizottság és a Rethmann Rt. támogatásával. A kicsik játékos formában a gyakorlatban is megismerkedtek a közlekedési szabályokkal, és nemcsak a „szárazföldön”, hanem a vízen is. Az óvoda pancsolója igen hasznosnak bizonyult ebből a szempontból, hiszen a vízi jártasságban megszerezhető tapasztalatokhoz a segéd- eszközként használt papírcsónakokkal szemléltetni is tudták az írott szabályokat._________________■ Ki csivel mindig kevesebben A Szolnoki Polgári Fiúiskola 1943-ban végzett három osztálya 118 volt tanulójából az élők 1963-ban a 20 éves, 1993-ban az 50 éves és öt év múlva már az 55 éves találkozón örülhettek a viszontlátásnak. A polgáriból igen sokan mentek tovább a Kereskedelmi Középiskolába. Az 1947-ben itt végzett A és B osztály 73 diákjából az élők szintén megtartották 1967-ben a 20 éves találkozójukat. Azóta is rendszeressé vált ötévenként ez a baráti összejövetel. Ahogy szaporodnak az évek, bizony, úgy fogyatkozik a létszám. Közös elhatározás volt — és kihasználva a kerek évszámot — 2000-ben már közösen rendeztük meg a találkozót, és most már kétévenként jövünk össze. A 171 egykori diákból hatvankilencen már soha többé nem jöhetnek, 26 volt osztálytárs címét pedig eddig még nem sikerült megtalálni. Vannak néhányan, akik egészségi vagy családi okok miatt maradnak távol. Csépe Mihály, Séra Béla és Demes István szervezők által a Kőolajkutató hétvégi pihenőjébe május 24-ére összehívott találkozón huszonhárom öregdiák és öt családtag örülhetett a viszontlátásnak. Az emlékek felelevenítése után jólesett a finom közös ebéd. Sajnos, a régi alma materünk nincs meg, a volt polgári iskola nem oktatási célokat szolgál, az új közgazdasági iskolának pedig már csak az utánunk következő nemzedékek örülhettek. _______________________________S. B., SZOLNOK ME SEBELI GAZDAGSÁG A MESÉS BUSZBAN. Nem mindennapi élményben volt részük a törökszentmiklósi Hunyadi úti óvodásoknak a gyermeknap köré szervezett gyermekhéten. A kicsik legnagyobb ámulatára „leparkolt” a játéktáráról híres Vackor-busz, hogy önfeledt szórakozást hozzon. A szó szerint mesés járműből elkerültek a kispályás focikapuk, a kosárpalánkok, a különféle labdák, a társasjátékok, a rengeteg lego és még sok egyéb. A játékok közül ki-ki kiválaszthatta, hogy az aktív mozgásnak hódol-e, avagy inkább az elmélyült, szellemi alkotó munkát, a legoépítést választja szívesebben. (AMATŐR FOTÓ] Zárásaként Szép színházunk, a Szigligeti, újabb sikeres évet zár júniusban. A színházkedvelő idős emberek ebben az évadban is részesültek a kedvezményes bérletvásárlási lehetőségben. A megyéből és a megyeszékhelyről kétszáznyolcvan nyugdíjas látogatta az előadásokat a Dajka Margit-bérlettel. Ünnepet ül a lélek, amikor színházba készülődik, a csoda befogadására készen, az érzelmekkel, mint hangszerrel játszaaz évadnak nak a színi mesterség jeles értői. Ezért válhat értő partnerré, kaca- gó-könnyező társsá a nézőtéren helyet foglaló; a siker a színész és közönség együttlélegzéséből születik. Szép és élményteli volt a befejezéséhez közeledő színházi évad. Az idős, nyugdíjas színházlátogatók nevében őszinte köszönet érte. DEMÉNY ISTVÁNNÉ A NYUGDÍJASOK EGYESÜLETÉNEK MEGYEI ELNÖKE A népi kultúra követeiként Az olaszországi Asti tartomány és a megye között két éve alakult ki az egységes Európa szellemében működő gazdasági, kulturális, oktatási kapcsolat. Ennek — és baráti kapcsolatainak — köszönhetően kapta az újabb meghívást a jászkiséri Pen- dzsom Néptánc Egyesület a Moncalvói Nemzetközi Művészeti Fesztiválra. Rajtunk kívül meghívták még az osztrák, francia, spanyol gyerekeket is - írja Lukácsi György egyesületi elnök. Az osztrákok táncoltak és énekeltek, a franciák diszkótáncot, színjátékot, a spanyolok balett-táncot mutattak be. A közös nagy műsorokat rendre mi zártuk, ez egyben elismerése volt műsorunk színvonalának is. Táncoltunk színházteremben, sétálóutcán, pezsgőgyár udvarán és annak pincéjében, templomhoz vezető lépcsősor pihenőjén, egyszóval változatos helyszíneken és környezetben. A szokatlan körülmények ellenére a csoport táncosai és a Bíró zenekar közösen nagy közönségsikert aratott. A négy nap alatt jártunk Milánóban, Moncalvóban, Creában, As- tiban, Montemagnóban és Ales- sandriában. A sok érdekes látnivaló mellett érdekes ételeket, italokat is felfedeztünk. Ilyen volt az egyik vacsoránk alkalmával felszolgált szamárhússal töltött tészta, vagy a pezsgőgyárban felszolgált pezsgők választéka és ízvilága. Szemmel látható a bor, a pezsgő eredete, mivel a környék dombjain csak szőlő terem. Talán ez a látvány is segítette Mezőtúrt abban, hogy Asti városával testvérvárosi szerződést kössön. Ezen az ünnepségen, melyen részt vett Búsi Lajos, a megyei közgyűlés elnöke, mi képviseltük a magyar kultúrát, népzenénket, táncunkat. Jó volt ott is magyarnak lenni, de legjobb itthon! Megbecsülik a munkatársakat Szövetkezetünknél, a Tiszaföld- vár és Vidéke ÁFÉSZ-nál már hagyománya van az évente több alkalommal is szervezett szakmai utaknak, amelyek mind külföldön, mind belföldön a munkatársak ismeretszerzését kívánja bővíteni, megismertetni a kereskedelmi egységeket, a tájegységeket, azok hagyományait. Legutóbb a Dél-Dunántúlon jártunk, elsőként Mohácson, ahol a hősök emlékének is tisztelettel adóztunk. Megismertük Kalocsa népművészetét, a Gemenci-erdő szépségét és nem utolsósorban megkóstoltuk a világhírű bajai halászlét. Megtudtuk a Sugovica titkát, láttuk Jelky András szobrát, sétáltunk a Hajósi Pincefaluban és természetesen az ottani tájjellegű bort is megkóstoltuk. Találkoztunk áfész-coop-szak- emberekkel, megtekintettünk több üzletet. Ez a kirándulás - és az elmúlt években szervezettek is - a gazdaságvezetés és a szakszervezet támogatásával jött létre. Köszönet a szervezésben fáradhatatlan „Marikák"-nak, Árvái Mihályné- nak és Tóth Lajosnénak, akik mindent megtesznek azért, hogy a csoportok jól érezzék magukat. Kívánjuk, hogy még sok, élményekben gazdag kirándulást szervezhessenek. MOLNÁR MIHÁLY ÁLT. MENEDZSER A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Ez egy szép nap volt 1950 óta ünnepük világszerte a gyermekeket május utolsó vasárnapján. Ez egy olyan nap, amelyre nemcsak a gyerekek készülnek, hanem a szülők is, sőt, a civil szervezetek, sok helyen a települések közösségei is. A játékos vetélkedőktől, a szórakoztató programokig, egy jóízű ebédig sok minden belefér a napba. A tiszabői gyerekeknek is emlékezetes ma2rad az idei gyermeknap, hiszen a szórakozató programokon túl a finomságokból is jutott mindenkinek. Mindehhez sok segítséget kaptak a szervezők többek között a Gyermekétkeztetési Közalapítványtól, a Tiszabői Polgármesteri Hivatal vezetésétől és dolgozóitól, Herbály Imre országgyűlési képviselőtől, a Fegyvernek és Vidéke ÁFÉSZ vezetőjétől, a tiszabői és fegyvernek vállalkozóktól. De nagyon sokat tettek azok a cigány származású asszonyok is, akik a fánksütésnél szorgoskodtak, vagy azok a cigány származású emberek, akik az ebédfőzésnél serénykedtek. Köszönjük nekik, nemkülönben az MSZP helyi szervezetének és a klubkönyvtár dolgozóinak a programhoz nyújtott segítséget. Elmondhatjuk, hogy az idén sokan és sokféleképpen adták munkájukat és támogatásukat a gyermekek önfeledt szórakozásához, a programok tartalommal való megtöltéséhez. Legvégül pedig gyermekeinket is megilleti a köszönet, hiszen a játék, a szórakozás hevében is tudtak fegyelmezetten viselkedni. Tiszabőn egy olyan gyereknappal ajándékozhattuk meg gyermekeinket, amelyre sokáig szívesen emlékszünk valamennyien. ___________________ MAGA DEZSŐ, TISZABÖ Re neszánsz ruhát öltöttek A Szolnok Városi Kollégium Arany János Tehetséggondozó Program 9/E osztályosai egy kollégiumi hétvégéjükön szokásos országjáró kőrútjuk előtt — ezúttal a Nagykunság felé tartva — úgy mentek a vissza az időben pár évszázadot, hogy ki sem mozdultak a kollégiumból. Korabeli jelmezeket öltve saját szerzésű szonetteket adtak elő korabeli zenei kísérettel, így ismerkedve a reneszánsz kor művészetével. Másnap aztán valóban útra keltek, hogy felkeressék a Lakiteleki Népfőiskolát, ahol megnézték a könyvtárat és az ökumenikus kápolnát, Kecskeméten a Bozsó-gyűjte- ményt és a Katona József Színházat, tettek egy sétát a belvárosban, majd Nagykőrösre mentek, ahol az Arany János Múzeumba látogattak. A hosz- szú napot a ceglédi Kossuth Lajos Múzeum és egy modem tervezésű katolikus templom megtekintésével zárták. _________________(AMATŐR FOTO | I
