Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-03 / 102. szám
6. OLDAL HATVAN O N TÚL 2002. Május 3., péntek | Allomásfőnök — fokmérővel Bizony, jó néhány év eltelt addig, míg a Tiszaföldvár-Homokon lakó Lekvinszki Tivadar kézbe vette a szeszfokmérőt. Munkahelye is, foglalkozása is távol esett a homoki szeszfőzdétől. 1949-ben, az érettségi vizsga után pályamunkás lett Szentesen. A MÁV állományán belül változtak munkahelyei és beosztásai. Végzett segédtiszti, majd tiszti tanfolyamot. Volt forgalmi szolgálattevő, üzemeltetési csoportvezető, majd a szentesi vasútállomás főnöke lett. Onnan ment nyugdíjba. Ezek után jogos a kérdés: hogyan lett szeszfőzdevezető?- A feleségem szüleinek szeszfőzdéjük volt. 1952-ben elvették tőlük. 1962-ben levették őket a kuláklistáról. Akkor már bemehettek dolgozni az udvarukon álló régi szeszfőzdéjükbe. Az apósom néhány évig, a haláláig dolgozott ott, a feleségem meg harminc évig. Segítettem neki, éjszakánként főztem a pálinkát. Volt, aki megtanított arra, hogyan kell felvenni a készletet, miként kell végezni az adminisztrációs munkát. 1989-ben aztán született egy olyan rendelkezés, hogy szeszfőzdében csak az dolgozhat, aki elvégezte a felelős szeszfőzdevezetői tanfolyamot. A feleségem nem akart elmenni a tanfolyamra, én viszont elvégeztem azt. így lettem szeszfőzde vezető egy magáncégnél. Négyórás munkaidőben, nyugdíjasként tíz évig dolgoztam ott. Most itthon vagyok, a ház körül teszek-veszek. Volt ugyan három hold szőlőnk, de kitúrattuk, lucerna van a helyén. Mindenki tudja, hogy manapság szőlőt fenntartani igen körülményes. Az értékesítés jószerével a permetezőszerek árát sem futja ki. Nem is beszélve a napszámos munkáról. Napszámost is nehézen kap az ember, s annak munkájában sincs sok köszönet. A szőlő munkaigényes, nem mindegy, hogyan metszik meg. A hagyományos művelésnél csákányozni is kell, azt nem végezték el. Szóval nem érdemes foglalkozni a szőlővel. De a gyümölcsöt sem lehet jól értékesíteni. Azért van olyan sok bérfőzés és pálinka, mert az emberek nem tudnak mit kezdeni a gyümölccsel. Becefrézik, de a szeszadót is állandóan emelik. Ezért csökken évről évre a bérfőzések száma. Ma már egy liter pálinka főzési díja 580 forint. Értékesítése is csak úgy lehet, ha olyan embernek adják el, aki jövedéki engedéllyel rendelkezik. Otthon nem mérhető ki — legfeljebb a termelő családja elfogyasztja. Amennyiért előállítják a pálinkát, annyiért a boltból is tudnak venni. Ezért mennek tönkre a szőlőterületek. A tavalyi bérfőzést összehasonlítottam a 2000. évivel, ahhoz viszonyítva tizenkétezer hektoliter-fokkal főztünk kevesebbet. A hektoliter-fok évről-évre csökken. Tíz évvel ezelőtt megnéztem Bátorszőlőt. Olyan szép volt, hogy csodájára jártak az emberek. Teltek az évek, kihalt az idősebb generáció. A fiatalok meg más pályát választottak, mert látták, hogy a szőlőből évről-évre rosszabb a megélhetés. A feleségemtől tudom, hogy ők régebben megéltek három hold szőlőből. A szeszfőzde csak ráadás volt. A bérfőzés szezonális munka, ha valaki csak azzal foglalkozik, nem él meg belőle. A napokban a feleségemmel ismét végigjártuk Bátorszőlőt. Siralmas kép fogadott. A terület hetven százaléka műveletlen. Nyakig ér a gaz, a házak megtámogatva állnak. Látszik, hogy az A nyugdíjas állomásfőnök odakerültek jó részének megkérdőjelezhető a munkája. Arra a kérdésre, hogy kedvelte-e saját főztjét, így válaszol: — Sosem szerettem a szeszt. A gyomron egyébként sem valami jó, vigyázni kell rá. Amikor lefőztem a pálinkát, megszagoltam, belenyújtottam a kisujjamat, úgy ízleltem meg. Ha meg kellene innom féldeci pálinkát, azt mondanám, inkább verjenek a fenekemre. Búcsúzáskor egy kis nosztalgiával mondja: — Szerettem a vasutat. Több helyre hívtak, de nem hagytam ott, pedig nem szökött az égbe a fizetésem. Tízezer forinttal mentem nyugdíjba. Azóta hatvanezerre emelkedett. Hetvenkét évesként azt várom a kormánytól, gondoljanak azokra, akiknek kevés a nyugdíja, segítsék őket, hogy biztosított legyen a megélhetésük. Sorokban EGYESÜLETEK EGYESÜLÉSE. A megyei nyugdíjasok érdekvédelmi és kulturális egyesülete a közelmúltban küldöttgyűlést tartott. Több napirend között szerepelt a Nyugdíjasok Országos Képviselete megyei szervezetével való egyesülés előterjesztése. A küldöttgyűlés megszavazta azt - azzal a kitétellel, hogy a NYOK megyei szervezete külön alapszabállyal (azért, hogy pályázatokon részt tudjon venni) beolvad a megyei nyugdíjasok érdekvédelmi és kulturális egyesületébe. Az elnöki tisztet továbbra is Demény Istvánná tölti be. KIÁLLÍTÁS ÉS SZAVALÓVERSENY. Szeptember elején ismét megrendezik Szolnokon a nyugdíjasok hagyományos kézimunka kiállítását és a nyugdíjasok Kárpát-medencei szavalóversenyét. A szavalóversenyen felmerülő költségek ötven százalékát a nyugdíjasok megyei érdekvédelmi és kulturális egyesülete viseli. A nevezési díj ezer forint. Saját verssel nem lehet jelentkezni. ÚJ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG. A Szolnoki Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete áprilisi közgyűlésén értékelte az egyesület 2001. évi pénzügyi beszámolóját és idei költségvetését, Kiegyensúlyozott gazdálkodásként, pontos elszámolásként értékelte azt. Nyári Kálmánná a fogyasztóvédelemről tartott előadást, majd dr. Szabó Árpádné lemondását elfogadva megválasztották Tóth Sándort az ellenőrző bizottság elnökének. VETERÁNOK VENDÉGEI. A Magyar Veterán Repülők Szolnoki Egyesülete a Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezred hatékony támogatásával vendégül látta a nemzetközi rendőr szervezet, az IPA Heves városi csoportját. A népes vendégsereg a katonai repülőtéren érdeklődéssel hallgatta Anka József alezredes tájékoztatóját a repülőezred életéről, illetve a Kiss László ny. alezredes által a veteránrepülő egyesületről szóló beszámolót, majd az irányító toronnyal ismerkedett. Egy szállító repülőgéppel és egy helikopterrel „testközelből” is megismerkedhettek a vendégek, akik azután a repülőmúzeumot, majd a sportrepülőteret keresték fel. DÍSZFA A TEMPLOMKERTBE. Közismert, hogy a szolnoki görög katolikus templom építését mennyien támogatták. A Szolnok városi nyugdíjasklub tagjai is meggyőződhettek az összefogás, a kezdeményezőkészség eredményéről a minap, amikor csoportosan felkeresték az impozáns, a lakótelep városképét szépítő templomot. Úgy döntöttek, a templom köré kialakítandó parkba - a paróchus véleményét kikérve - vásárolnak egy szép díszfát. Kezdeményezésük remélhetőleg követőkre talál, s a majdani szép park kedves színfolt- ként oldja majd a Széchenyi-lakótelep meglehetős sivárságát. ■ SZERETIK AZ OTTHONT. Nyáron lesz egy éve, hogy megnyílt a tiszatenyői idősek napközi otthona. Azóta sokan megszerették, naponta átlag húszán keresik fel a klubot, ahol a beszélgetés, olvasás mellett programokat is szerveznek a nyugdíjasoknak. Felvételünk az egyik ebéd előtti beszélgetést örökítette meg. ______________________________________________________________________i. __________________________________fotó: mészáros János Ki Mit Tud? A megyei nyugdíjasok X. Jubileumi Ki mit tud?-ját októberben rendezik Törökszentmiklóson. Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére a kiemelt kategóriában nevezni lehet Kossuth nótákkal (egyéni és csoportos ének és zene); Kossuth írásaiból prózamondással; Kossuth .Lajosról szóló versekkel és olyan levelekkel, melyek Kossuth megyénkben keltezett leveleinek folytatásaként az itt élő emberek hangulatát írják le. A beküldési határidő: szeptember 1. Hagyományos kategóriában jelentkezni lehet egyéni és csoportos énekzenével; vers- és prózamondással; hagyományőrző bemutatókkal; jelenetekkel és tánc produkciókkal. A jelentkezési határidő: a Városi Művelődési Központ Tö- rökszentmiklós, Kossuth Lajos út 135. címen május 30-ig. ■ Élénk klubélet Szájólban A szajoli vasutas nyugdíjas klubban élénk az élet. Minden hónap első keddjén Van összejövetelük. Megünneplik — többnyire zeneszóval — a névnapokat. Egyszóval, jól meg vannak ők egymás között is, de úgy tartják: teljesebb az élet, nyíltabb a világ ha más klubokkal is rendszeres kapcsolatot tartanak. Segíti ebbéli törekvésüket a szolnoki Csomóponti Művelődési Ház, amely összefogja a vasutas nyugdíjas klubokat. A vasutas nyugdíjas klubok országos szövetsége is sok támogatást nyújt. Legutóbbi példa erre az, hogy Balatonkenesén egyhetes tanfolyamot szervezett tagklubjai vezetői számára. Nagyobb ünnepeken (nőnap, idősek világnapja) öt-tíz embert hív meg a klubokból. A társklubokkal való kapcsolattartás révén a szajoliak ablakot nyitnak a világra. Szívesen látják őket, s ők is jó házigazdák. Tavaly például több klub részvételével Tiszaparti találkozót rendeztek. Többször szerveztek már kirándulást. A nyáron (stílszerűen) a vasutas múzeum meglátogatását tervezik. Nyaranta egyébként „lazítanak”. Szinte hetenként járnak a kisújszállási fürdőbe. Azért oda, mert az nem olyan zsúfolt, mint a szolnoki strand. Az oldalt írta és szerkesztette: Simon Béla Fotók: Mészáros János Hétmérföldes csizmában Torma Mihály életútját — mint megannyi más emberét — a szükség szabta meg, mégis örömét lelte benne, így summázza azt:- Már általános iskolás koromban láttam, hogy nincs semmi kitörési lehetőségem. Földeákon laktunk, heten voltunk testvérek. Apám szerette az italt, minden a kocsmába ment. A tanító néni megtanított furulyázni. Az igazgatónő meg felkarolt. Elintézte, hogy felvegyenek növendéknek a hódmezővásárhelyi katonazenekar mellé. Nem ment valami simán. Én voltam a testvérek között a legidősebb, apám azt leste, mikor tud teljes munkára fogni. Addig is dolgoztatott, de koromnál fogva csak félbérért. Nehéz volt meggyőzni arról, hogy nekem olyan hely kell, ahol enni adnak, ruhát adnak, a fejem fölé meg fedelet. Tizenöt évesen mégis növendék lettem. Megkülönböztető parolival díszített ruhát kaptam, s akkora vászonszárú csizmát, hogy szinte kétszer kellett lépni benne, mire megmozdult. Attól kezdve sima volt az út.- Szóval „hétmérföldes” csizmát húzott...- Az a lépés meghatározta életemet. Akkoriban az volt a szokás, hogy a katonazenekarok mellett voltak a növendékek, onnan jártak zeneiskolába. Mire sorkatona lettem, Budapesten megalapították a központi növendék- iskolát, de mi már nem kerültünk oda. Továbbszolgálóként Nyíregyházára helyeztek. Ott szolgáltam tizenöt évig. 1976-ban kerültem a szolnoki főiskolára. Onnan mentem nyugdíjba.- Ügy tudom, a Tisza Szálló tornyában is fújta a tárogatót. .- Csépe Mihály, akkori szállodaigazgató patronálásának köszönhetően tizenöt évig. A tárogatószólót a turisztikai programba is bevették. Sok külföldi volt kíváncsi rá. Tárogatóztam városi ünnepségeken a városháza erkélyén, a Damjanich szobornál s máshol. A főiskola zenekarának műsora sokszor szerepelt rádiófelvételen. Adtunk hangversenyt többször a Halászbástyán is. A tárogatószóló olyankor szinte rendszeres volt.- Hová repítette még a „hétmérföldes” csizmái — Európa több országában adott hangversenyt a szolnoki katonai főiskola zenekara. Esetenként nyolcvan tagú zenekar kíséretében szállt a tárogató hangja. Kedves színfolt volt számomra a költői Petőfi-napo- kon való fellépés is. Torma Mihály így vall életútjá- ról: Tárogatószóló Szlovéniában- A zenész pálya nem hasonlítható semmihez. Nagy élmény volt. Nagy meglepetésemre azonban hozzáfűzi:- Mint már említettem, életkezdésemkor a lehetőségeim egyenlők voltak a nullával. Ha lett volna kiút a számomra, nem biztos, hogy zenész lettem volna, mert imádom a technikát. Nem tudok úgy üldögélni, hogy ne találjak ki valamit, ne módosítsak, ne újítsak. Az órajavítástól kezdve a magnón, tévén át a számítógépig javítok sok mindent. A gyerekeimnek kötöttem kis ruhát, varrtam gépen. Sajnos, a varrógépemet elkönyörögték tőlem. Azóta is szeretnék egy másikat venni. Lehet, hogy nagyobb sikerem lett volna, ha annak idején a technika felé veszem az irányt, de azt kell mondanom: így jó, ahogy van.- Egy régi vicc szerint az első hegedűs azt mondja a karmesternek: Ha a hangverseny után fizet egy hordó sört a zenekarnak, akkor úgy játszunk, ahogy kell. Ha nem fizet, akkor meg úgy, ahogy vezényel.. .- Nekünk is volt olyan karmesterünk, aki nem tudta leintem a zenekart. Úgy voltunk vele: kalimpálj, ahogy akarsz, mi tudjuk, mit kell csinálni. ■