Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-09 / 107. szám
MH 2002. MAjus 9., csütörtök HOBBI TÜKÖR 3. OLDAL Kedvenc halunk és horgászata A ponty a lassú folyású folyót, illetve lassú áramlású állóvizeket kedveli. Magyarországon szinte minden vízben előfordul, „nemzeti hal”. A horgászzsákmány jelentős részét ez a hal teszi ki. A folyóvizekben a kőgátak mögötti langós részeken, kisebb öblökben, partbiztosító kőrézsűk mentén, torkolatoknál találjuk meg. Az állóvizeken vándorol, ősszel a lehűlő vízben a mélyebb részeket keresi fel a téli nyugalmi időszak eltöltésére, ilyenkor is táplálkozik. Amint melegszik a víz, elkezd mozogni, mivel élelem után kell néznie, gyakran előfordul, hogy tavasszal a part menti zónában csipegeti az apró állati és növényi szervezeteket. ről felszálló gázokkal, fő jellemzője a „pontytúrásnak”, hogy a buboréksor egy bizonyos irányban halad. A nádszálak finom, ütemes rezgése is lehet biztató jel, ekkor a ponty éppen az egyik legkedveltebb táplálékát, a vándorkagylót csipegeti a nádszálak tövéről. Nagyobb pontyok képesek a nádasokban utakat, járatokat vágni, ahol szívesen tartózkodnak, ezekbe a folyosókba lógatva az úszós készségünket, gyakran kellemes meglepetés érhet bennünket. A ponty egész évben fogható, még jég alól is, persze ehhez meg kell találni a bandázóhelyet. A napszak tekintetében sincs semmi különleges, éppúgy fogható éjjel A siker titka: hozzáértés és türelem Vannak árulkodó jelek, amikről fel lehet ismerni, hogy pontyok tartózkodnak a horgászhelyünkön. Egyik ilyen jellegzetes a ponty vízből való kiugrása, ez főleg nyári melegben tapasztalható. A vízfenékről felszálló buboréksor is lehet jele a halnak, ám könnyen össze lehet keverni a fenékétvágya csökken, miután betört a front és megérkezett a hűvösebb levegő, a szélirány északi, északkeleti irányú lesz, a ponty elkezd enni, gyakran annyira, hogy egymást érik a kapások. A klasszikus pontyozó szerelék az úszós. Fenekező módszerrel is eredményesen horgászhatunk pontyra, főleg ott, ahol a parttól messzebb tanyáznak, és úszós készséggel már nem lehet elérni őket. Amikor etetőanyagot is akarunk juttatni a csali mellé, akkor etetőkosaras szereléket alkalmazzunk. Újabban etetőanyag-pezs- gőtöltetet is árulnak a szaküzletek, amelyből pezsegve oldódik ki az etetőanyag. A bojlizó módszer az utóbbi időben terjedt el, és foris, mint nappal, gyakran az esti, éjjeli, illetve a hajnali órák kedvezőbbek, főleg állóvizeken. Érzékeny az időjárásra, főleg a frontokra, illetve a frontokat kísérő légáramlatokra. Hidegfront-betörés előtt, mikor a déli szél megélénkül (meleg szél fúj), az idő fülledt meleg, főleg nyári napokon, a ponty FOTÓI GÁL GÁBOR radalmasította a pontyhorgászatot. A bojli csak fantázianév, ami tésztát jelent. Ezt a csalit lehet kapni a szaküzletekben, de házilag is elkészíthető. A ponty óvatos hal, ezért csak indokolt esetben alkalmazzunk erős felszerelést, főleg ott, ahol nagyobb példányokra is lehet számítani. A bot legyen 3-3,5 m hosszú parabolaakciójú, úszós horgászatnál lehet egy kicsit hosszabb is. Dobósúlya úszózásnál 40-80 g, fenekezésnél 60-150 g. Az orsó elsősorban peremorsó 40-70-es zsinórkapacitású, vagy nádi pontyozók esetében a multi- plikátoros orsó használata a legkedvezőbb, ha fonott zsinórt használnak. Horog tekintetében meg kell jegyeznünk egy örök érvényű szabályt: inkább válasz- szunk minőséget magasabb áron, mint az orrunk előtt törjön el a horog egy kapitális példány fárasztá- sánál. Növényi eredetű csaliknál a nagy öblű, élő csaliknál a kis öblű, hosszú szárú horgot használjuk. A ponty étlapja: tavasszal, őszszel inkább állati eredetű csalit alkalmazzunk, szóba jöhet a giliszta, a lóbogár, a csontkukac (csonti csokor). Télen a hideg vízben nagyon eredményes a kockára vágott löncshús. Növényi eredetű csalikat főleg tavasz végén és nyáron használjunk, itt meg kell említem a legelterjedtebb csalit, a kukoricát, amelyet ma már többféle ízben, keménységben állítanak elő. Közkedvelt csali a kifli csücske, amit pár napra egy nejlonzacskóba téve megpuhítunk, és beleszúrjuk a horgot. Csalizhatunk puffasztott rizzsel, főtt sárgarépával, csillagfürttel. Az etetés nagyon fontos lehet a pontyhorgászatban, a halak általában megjegyzik, hogy hol kaptak táplálékot, és visszajárnak ide. A pontyok kitartó harcosok, még az utolsó, pillanatban is tartogathatnak meglepetéseket a horgász számára. Nagyobb pontyokra jellemző a hosszú, egyenletes kirohanás, ha nincs elég zsinórunk, gyakran elveszítjük a halat. Általában megakasztás után szokták elveszíteni a legtöbb halat, mert a horog nem jól akad, ezért semmi esetre se erőltessük. Kedvelt horgászhely A Magyar Országos Horgász Szövetség 1974. augusztus 23. óta hasznosítója a Tisza-tó halászaü jogának. A tározó építési időszakában komoly, üzemszerűen folytatandó halászati elképzelések, tervek születtek, de a tározó nem végleges tervei szerinti kiépítéséhez nem történtek meg a halászat számára fontos meder- rendezések, fakivágások, tuskóirtások. Mindebből következően a gazdaságos üzemszerű halászat nem volt megvalósítható, illetve a tározó tényleges funkcióját keresve döntöttek arról, hogy az üdülési hasznosítás is elsődleges legyen, ezért került az Alföld „Balatonja" az országos szövetség halászati hasznosításába. A Tisza-tó horgászatában a közvetlen régióban 5 megyei és területi szövetség összesen 24 horgászegyesülete érdekelt. A Közép-Tisza- vidéki Horgászegyesületek Szövetsége (közvetlen tározói érdekeltségű 6 horgászegyesülete, 4000 fő horgásszal), a Horgászegyesületek Heves Megyei Szövetsége (közvetlen tározói érdekeltségű 7 horgászegyesülete, mintegy 3000 fő horgásszal), a Horgászegyesületek Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Szövetsége (közvetlen tározói érdekeltségű mintegy 19 horgászegyesülete, közel 3000 fő horgásszal), a Haja Tisza-tó dú-Bihar Megyei Horgász Szervezetek Szövetsége (közvetlen tározói érdekeltséggel, mintegy 1700 fő horgásszal) és a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetsége (mintegy 2000 fő) horgászaiból kerül ki a tározón állandóan horgászók egy jelentős hányada. A másik ugyancsak meghatározó réteg a főváros és régiójának horgásztársadalma, akik közül nagy számban rendelkeznek a tározó térségében ingatlannal, ezáltal általában éves területi engedéllyel, így állandó horgásznak számítanak. Á felsorolt térségekből és az ország más területeiről is igen sok vendég- horgász érkezik. ____________■ A horgászok etikai hét pontja Az élet minden területén, így a vizek partján is vannak kötelezően betartandó szabályok, és vannak olyanok, amelyeket „illik" követni. Horgászat előtt és közben célszerű tartózkodni a szeszes italok fogyasztásától, ami súlyos baleset okozója is lehet a vízparton vagy a csónakban. Ha rádiót vagy magnetofont visz magával a horgász, azt csak fülhallgatóval vagy minimális hangerővel használja, nehogy mások pihenését zavarja. Kerülje a kiabálást, hangoskodást, és tartózkodjon a megbotránkoztató, trágár beszédtől. Erősen látogatott horgászhelyen a később érkezők úgy helyezkedjenek el, hogy az ott lévőket ne zavarják, és készségeik bevetése ne jelentsen balesetveszélyt. Ha valamely horgászhelyen sorozatosan méreten aluli hal akad horogra, a halállomány kímélése érdekében változtassunk helyet vagy módszert. (Ez akkor is indokolt, ha szabályosan horgászva is sorozatosan kívülről akad a halba a horog.) A horgász óvja és védje a halállományt, de ne irigyelje másoktól a halfogást, sőt tapasztalataival, tanácsaival segítse horgásztársait, mindenekelőtt a fiatalokat, a kezdőket és az ország más tájairól érkezett horgászturistákat, valamint azokat, akik arra idős koruk vagy testi fogyatékosságuk miatt fokozottabb mértékben rászorulnak. A horgász a halállomány védelme érdekében végzett ellenőrzéseket ne tekintse indokolatlan zaklatásnak, segítse a halőrök felelősségteljes munkáját, amit a becsületes horgászokért végeznek. A horgász tekintse kötelességének a környezetvédelmi munkában való részvételt. Hogyan lehet valakiből horgász? Vannak, akik gyermekkorukban, mások felnőttkorukban ismerkednek meg a horgászattal. Az első pe- cázás élménye maradandó, de az élet egyéb feladatai, kötelezettségei és más hobbik nemegyszer eltávolítják az ifjakat vagy a felnőtteket a horgászattól. Később általában újra felfedezik a horgászat örömét, szépségét, és ekkor teszik fel a kérdést: hogyan lehetek horgász? Magyarországon a horgászatot a halászati-horgászati törvény és kapcsolódó rendeletéi szabályozzák. Magyar állampolgár (14. életévét betöltött) akkor horgászhat, ha az állam által előírt horgászvizsgát leteszi, horgászatra jogosító okmányokkal - állami horgászjegy, területi engedély - rendelkezik. Horgászvizsga: az állam által meghatározott vizsgaanyagot a „Horgászaü alapismeretek” című kiadványban találjuk meg, melyet általában a vizsgáztatással foglalkozó egyesületeknél és szövetségeknél, halászati hatóságoknál is meg lehet vásárolni. A kiadvány áttanulmányozása, az ismeretek elsajátítása után érdemes a vizsgára jelentkezni. Vizsgázni térségenként különböző helyeken lehet. Jó néhány horgászegyesület is kapott vizsgáztatási lehetőséget, de egyes térségekben csak egy-két állandó helyen lehet a vizsgát letenni. A horgászvizsga általában teszt jellegű. Az állami horgászvizsga sikeres letételét követően lehet megvásárolni az állami horgászjegyet. Az állami horgászjegy váltásának egyik feltétele a horgászszervezeti (egyesületi) tagság. Az állami jegy birtokában azután bármelyik vízterületre megváltható a különböző típusú - éves, heti, napi, esetleg több napra szóló - területi engedély. A kezdő, a gyakorló horgásznak is minden vízterületen célszerű tájékozódni az ott érvényes horgásza- ü rendről, mivel a törvényi és rendeleti előírásoknál szigorúbb helyi szabályozások is lehetnek érvényben, melyeket be kell tartani. A vízhasznosítók az általuk kiadott területi engedélyeken általában feltüntetik az adott vízre érvényes horgászrendi előírásokat. A gyermekeknek 14 éves életkoruk betöltéséig nem kell horgászvizsgát tenniük. Persze célszerű tájékozódniuk, ismereteket szerezniük az egyes halfajokról, a törvény és a rendelek által előírt tilalmi és méretkorlátozásokról, mivel a szabályok betartásának elvárása rájuk is vonatkozik. A gyermek akkor horgászhat, ha rendelkezik állami gyermek horgászjeggyel és az adott vízre érvényes területi engedéllyel. A gyermek területi engedélyek általában kedvezményes árúak. A gyermek területi engedélyt kiadó fogási naplóval is ellátja a gyermekhorgászt. A fogási naplót vezetni kell, és a kiadó szervezetnek év végével leadni. Ügyelni kell annak a törvényi előírásnak a betartására, amely kimondja, hogy 14. életévét be nem töltött gyermek kizárólag nagykorú személy felügyelete mellett, egy horgászbottal horgászhat. Étkezősarok A csukafilétől a sült gardáig CSUKAFILÉ FASZÉNPARÁZSON, CSIRKEMÁJJAL, GOMBÁVAL Hozzávalók: megtisztított csuka, só, bazsalikom, őrölt fekete bors, majoránna, füstölt szalonna, csirkemáj és szív, gomba, tojás, zöldpaprika, paradicsom, salátaolaj, friss kenyér. A megtisztított csukát kifilézzük, bőréig sűrűn beirdaljuk, hogy teljesen szálkamentes húst kapjunk, majd sóval és a fűszerekkel bedörzsöljük. A kockára vágott szalonnát megpirítjuk, darabolt csirkeszívet, hagymát és apróra vágott gombát adunk hozzá. Majd a májat is, és fűszerezzük. Több rétegben összehajtogatott alufóliára helyezett szalonnacsíkokra fektetjük a kifilézett csukaszeleteket. Tetejükre tesszük a forró tölteléket és gondosan becsomagoljuk, nehogy az aromák megszökhessenek. EGY RÉGI RECEPT: A SZÖGEDI HALPAPRIKÁS Izzó parázson mindkét oldalára fordítva 40 percig sütjük. Közben elkészítjük a köretet. Karikára vágott friss zöldpaprika- és paradicsom- szeletekre citromot csepegtetünk, sózzuk, majd salátaolajjal meglocsoljuk. A körettel és friss kenyérrel forrón tálaljuk, tetejét a megsült szalonnaszeletekkel díszítjük. Tiszai halászlé Hozzávalók: 500 g apróhal, 1-1,2 kg ponty vagy egyéb nagy hal, egy nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál enyhén csípős paprika, 1/2 cseresznyepaprika, 1 hegyes csípős zöldpaprika, só. A halféléket megtisztítjuk, megmossuk, az ikrát és a haltejet hidegre félretesszük. A ponty fejét, farkát levágjuk, a törzsét kb. 3 centiméteres darabokra vágjuk, gyengéden megsózzuk és a fel- használásig letakarva hidegen tartjuk. Az apróhalakat a ponty fejével és farkával együtt egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a megtisztított, finomra vágott hagymát, majd felöntjük annyi vízzel, hogy a halakat éppen csak ellepje. Ezt megközelítően egy órán keresztül lassú forralással főzzük, ezután sűrű szövésű szitán átszűrjük, passzírozzuk. A halászlé elkészítésének második szakasza: az elkészített, majd körülbelül 1 liter hideg vízzel felöntött, felforralt alaplébe belefőzzük a besózott halszeleteket, hozzáadjuk a pirospaprikát, ízlés szerint cseresznyepaprikát, a félretett ikrát, ill. haltejet, majd lassú tűzön 10-15 percig, puhulásig főzzük. (Érdemes tisztázni, hogy mitől tiszai a tiszai halászlé, s miben különbözik a dunaitól? A tiszai halászlét két szakaszra bontva készítik: alaplevet főznek, pas- szíroznak, majd ebbe utólag főzik bele a halszeleteket. A színe ettől a sok apróra paszszírozott haldarabkától lesz egy kissé sárgásabb, mint a dunai halászlének, amelyet egy fázisban készítenek. A másik különbség a főzőedény, a bogrács formájában van. A dunai halászlét befelé ívelő, míg a tiszait kifelé hajló formájú bográcsban készítik el. Ez sokak szerint befolyásolja a felszálló gőzök távozását, s ezáltal meghatározza a halászlé ízét. A dunai halászlevet tésztával fogyasztják, míg a tiszait szentség- törés volna ezzel „elrontani”.) Nyárson sült garda TIHANYI MÓDRA Hozzávalók: garda, paprika, só. Kiszáradt venyigéből nagy tüzet kell rakni. A megtisztított gardát sűrűn beirdaljuk, a gerince mentén feltűzzük a nyársra. Sütés előtt paprikás sóval meghintjük. A már csak parázsló tüzet 40 fokos szögben körbetűzdeljük a nyársakkal. A parazsat mindig a nyársbotok szára irányában kell elegyengetni. Ha az egyik oldal megsült, megforgatjuk a nyársakat. „Az igazi halpaprikást csak eleven halból ajánlom készíteni, mert csak úgy nyeri mög hirös különlegös izét. Azért tehát ne is reményköd- jék tökéletös halpaprikás előállításában az, a kinek teljesen friss hal nem áll röndölkö- zésére. Vögyünk egy kisebb darab kecsegét, egy kis harcsát és egy potykát. Ezeket tisztítsuk mög kívül jól késsel, a melyik halnak pánczélos a bőre, arról azt szödjük le. A mely hal pedig sima bőrű, az olyanról a nyálkás részt költ késsel levakarni. Minden halat a hasánál vágjunk föl. A belét vessük ki és az egész halat vagdaljuk föl két ujnyi darabokba. Egy lábasba tőgyünk, három kisebb halhoz, 3 fő vékony laskára vágott vöröshagymát. Ehhöz a halhoz zsír nem köll. E halat mögsózva, tőgyük a hagymára, hintsük be egy bádogkanál igen szép, piros szögedi paprikával és öntsünk reá annyi vizet, a mennyi a halat ellepi,azután tőgyük gyors-dángj- tüzre, födjük be és mög se kavarjuk addig, amíg ki nem tálaljuk, mert kavarás közben szerte-szét omolna az igen gyorsan fövő, gyönge husu hal. Húsz perczig köll neki főni és akkor készen van. ’’
