Új Néplap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám

4. OLDAL E G Y E I TŰKOR 2002. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Kiszabadul börtönéből a kőszobor? Közel hatvan éve került betonszarkofágba az az első világ- háborús emlékmű, amely húsz évig állt a falu közterén. A község lakói már régen úgy gondolják, hogy a szobor — amely láthatatlanul ugyanazon a helyen van, mint egykoron — szabaduljon ki a bezártságból. Tószeg Krónikások szerint dr. Megy- gyesi Ferenc alkotása 55 mázsa búzájába és 15 millió koronájá­ba került a községnek anno. Az első világháborúban hősi halált tószegi katonák emlékére felállí­tott szobrot 1925. június 21-én leplezték le. Az avatás napján előbb a református, majd a kato­likus templomban volt istentisz­telet, a fiatalok énekeltek, mi­közben Kass István községi főbí­ró ünnepélyesen átvette a szob­rot. A koszorúzások közepette egy hadiárva, Ny. Kovács János­ka elszavalta az „Árvák imája” című verset. Az emlékmű húsz évig állt a főtéren, de később a II. világhá­borúban, az 1944-es harcok ál­dozata lett, a bombázások alatt megrongálódott. Az alkotás épen maradt háromnegyed ré­szét - megóva a további károso­dástól - saját talapzatának üre­gébe falazták be, s azóta is ab­ban a betonszarkofágban rabos­kodik a téren. ..A helyiek a közelmúltban ko­rabeli dokumentumokból, ké­pekből, különböző relikviákból gyűjtést tartottak, melyből kiállí­tást szeretnének rendezni. Ek­kor bukkant fel az a régi fotó, amelyen az eredeti szobor fellel­hető. A lakosság ötlete sem váratott sokáig magára: szabadítsuk ki a szobrot! Persze vannak, akik kételked­nek a kivitelezés sikerében, mondván, lehetetlen az alapo­san megrongálódott, betonba ágyazott, kőből készült emlék­művet eredeti szépségében vi­szontlátni. Az optimisták vi­szont hajthatatlanok, s már a karcagi Győrfi Sándor szobrász- művész véleményét is kikérték a restaurálásról, aki vállalná a kü­lönleges munkát. Az önkormányzat ráadásul partnere a kezdeményezésnek. A helyreállítás költséges fel­adat, de talán 55 mázsa búzánál és 15 millió koronánál olcsóbb lenne... MÉSZÁROS CÉZA Korabeli felvétel a tószegi hősök emlékművéről Segítséget jelent a bölcsőde Az intézmények igyekeznek rugalmasak lenni X Szolnok Az első igen nehéz pillanat egy anya-gyermek kapcso­latban, amikor át kell élni a rendszeres és tartós távollé­tet egymástól. S bár a szak­emberek véleménye az, hogy a legjobb helye a babá­nak az anyuka mellett van, sok családnak jelent segít­séget a bölcsőde — mondta el Mészáros Mihályné, a szolnoki Bölcsődei Igazga­tóság gondozási igazgatóhe­lyettese. A gyermekeket húszhetes kortól hároméves korig várják a szülő által kiválasztott intézménybe. Mivel a bölcsőde nem kötelező, a kicsi bármikor beadható és ki­vehető. Mivel körzet évek óta nincs, a szülőn múlik, melyik mára — tudtuk meg Mészáros Mihálynétól. Ebben az időszak­ban alakul ki az énkép, tanul meg járni, beszélni, tájékozódni a világban a kisgyermek, s ezek­nél a nagy lépéseknél fontos, hogy érzelmi biztonságban érez­ze magát a kicsi. Amennyiben pedig ezeket a „lépéseket” az otthont helyettesítő helyen kell megtenni, fontos, hogy a szülő választhassa ki a számára ehhez legmegfelelőbb bölcsődét Szol­nokon is. Ezért is működtetik évek óta a kéthetes anyás beszoktatást, mert ennek segítségével sérül legkevésbé a pici. Emellett a szakemberek azt is javasolják, hogy a szülő a munkahelyéhez vagy a lakáshoz közeli helyre adja be a kisgyereket, hogy az a sok utaztatást elkerülje, ám a végső döntés a szülők kezében A MEGYESZÉKHELYEN A BÖLCSŐDEI KIHASZNALTSAG ALAKULASA A FELVETT GYERMEKEKHEZ VISZONYÍTVA (SZÁZALÉKBAN) Január végi adatok: 500 férőhelyre 543 felvett jut Aranyi úti: 116 Baross úti: 77 Czakó úti: 131 Gorkij úti: 104 Jósika úti: 112 Kolozsvári úti: 96 Móra Ferenc úti: 118 Temető úti: 90 Városmajor úti: 87 (egészségesek) 69 (speciális) Február végi adatok: 500 férőhelyre 574 felvett jut (utolsó lezárt hónap, azóta is emelkedett a létszám) Aranyi úti: 129 Baross úti: 83 Czakó úti: 137 Gorkij úti: 103 Jósika úti: 118 Kolozsvári úti: 107 Móra Ferenc úti: 128 Temető úti: 95 Városmajor úti: 88 (egészségesek) hely a legszimpatikusabb szá­mára. Az intézmények igyekeznek teljes mértékben rugalmasak lenni, hiszen az első három év igen meghatározó a babák szá­70 (speciális) van. Éppen ezért előfordulhat, hogy bár a bölcsődei létszámot maximalizálja a gyermektör­vény (amely csoportonként tíz főt határoz meg), mégis befolyá­solja azt a csoportszobák nagy­sága és az igénylők száma is. így fordulhat elő az a helyzet, hogy egy-egy csoportban akár tizen­öt-tizenhat gyerek is van. A megyeszékhelyen az érintet­tek kilenc bölcsőde közül választ­hatnak, mely ötszáz férőhelyet je­lent. Mindenhol folyamatos a fel­vétel, míg az adott intézményben van hely. A bölcsődevezető által kiadott formanyomtatvány kitöl­tése és a gyermek egészségét iga­zoló orvosi igazolás bemutatása után gyakorlatilag felvételt nyer a bölcsődés korú. Am amennyiben fogyatékos gyermekről van szó, akkor számára a Városmajor úti bölcsőde tudja az ellátás mellett a megfelelő habilitációt is biztosíta­ni, míg be nem tölti hatodik élet­évét. Ezen a helyen létezik cso­port a halmozottan hátrányos, középsúlyos gyermekeknek, van csoport a kisebb mértékben fo­gyatékosoknak, akik a nap egy ré­szét az egészségesekkel tőlük, de van külön csoport az egészsége­seknek is. Amennyiben valamilyen étel- allergiája van a gyerkőcnek, ak­kor őt is vagy a Városmajor úti, vagy a Jósika úti bölcsőde tudja felvállalni, hisz ők tudják biztosí­tani az orvos által előírt megfele­lő táplálkozást. Az utóbbi években a Móra Fe­renc úti bölcsőde vállalta fel a val­lási okból másként táplálkozók ellátását. Fontos tudni, hogy a gyeden lévő anyukák nem vehetik igény­be a bölcsődei ellátást - figyel­meztet a gondozási igazgatóhe­lyettes. A gyesen lévők a gyer­mek másfél éves korától adhatják be gyermeküket, amennyiben négyórás munkakörben dolgoz­nak, vagy otthon végezhető munkájuk van. A statisztikai adatok azt bizo­nyítják, hogy a mostani férőhely­szám mellett elég a jelenleg Szol­nokon működő bölcsődeszám. A térítés minden bölcsődei intéz­ményben azonos, napi kétszáz forint fejenként, de elképzelhető, hogy ez emelkedni fog a közeljö­vőben. Aki azonban rászorul, az kér­het az önkormányzattól egyéni térítési díjkedvezményt, amely jövedelemfüggő. TÁNCOSSIKER. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb ma­gyar tánccsapata, a Martfűi Modern Táncműhely növendé­kei karakter- és modern tánc kategóriákban is bejutottak a hazai táncegyütteseknek ren­dezett verseny döntőjébe. Szent-Ivány Kinga koreográfus tanítványai tavasszal, a május 18-i döntőn Budapesten lép- nek színpadra, pe _________________■ Nézőpont BISTEY ANDRÁS Kultúra és idegenforgalom Megyénk távlati terveiben a gazdasági fejlődés egyik kulcsfontosságú területének számít az idegenforgalom. Ezek a tervek nem megalapo­zatlanok, elég, ha a termálkincsre, a Tisza-tóra és az egyre job­ban divatba jövő falusi turizmusra gondolunk. Mellettük mosta­nában idegenforgalmi vonzerőként mind gyakrabban fölbukkan a kultúra is. A szakemberek nálunk is rájöttek, amit e szempontból előt­tünk járó országokban már évtizedek óta tudnak, hogy a vendég­látáshoz szükséges ugyan, de nem elégséges a jó szállás, a jó étel és ital, sőt önmagában még a strandolás sem, a vendég szórakoz­ni is akar, és nem elégedett, ha csak egy-két fajta szórakozásra próbálják rábeszélni. A kínálat vüágszerte olyan nagy, hogy még a viszonylag kis­pénzű vendég is elvárja, hogy többféle ajánlatból választhasson saját ízlése, érdeklődése szerint. Itt lép be a kultú­ra mint idegenfor­galmi vonzerő. Nyil­vánvaló, hogy nem mindenféle kultúra alkalmas erre, sőt vannak határesetek, amelyeknél fölmerül, hogy egy adott rendezvény egyáltalán a kultúra körébe sorolható-e. Mostanában új kifejezés honoso­dik meg az idegenforgalmi szóhasználatban az ilyen esemé­nyekre, ez a sokadalom. Ebbe a körbe például népművészeti vásárok, nagy tömeget vonzó gasztronómiai rendezvények tar­toznak, amelyek csak némi megszorítással sorolhatók a kultú­ra körébe. Ha a kultúrának az idegenforgalomban játszott szerepéről be­szélünk, nálunk egyelőre elsősorban a népművészeti fesztiválok, kiállítások jönnek számításba, például a jászberényi csángó fesz­tivál, hogy csak egy jellemző példát említsünk. A népművészet azonban nem az egyetlen lehetőség. A kultú­ra természetesen nem lehet az idegenforgalom szolgálólánya, de megtalálhatja benne a maga helyét. A Szolnokon tavaly rende­zett nyári színházi bemutatók például sikert arattak, és közönsé­get vonzottak, színesítették az idegenforgalmi kínálatot is. Kár lenne kihasználatlanul hagyni a Múzeumudvart, és egyelőre nem tudhatjuk, hogy az újjászülető művésztelep milyen vonz­erőt jelent majd, mennyivel gazdagítja Szolnok kiállításkultúrá­ját. A konferenciaturizmusban is vannak még lehetőségek, ezt a múzeum egy-egy korábbi nagy rendezvénye jól bizonyította, és a sportról még nem is esett szó... Új kifejezés honosodik meg: a sokadalom A kéményseprő „szerencséje” írásunk esetében ez a szerencse valóban idézőjelben íran­dó, mert tény és való, kétszer is meglátogatta Fortuna, de eb­ből a találkozásból se gazdag nem lett, se pénze. házait járja, az épületek fűtés- rendszerét, kéményeit ellenőrzi. Az igazi kéményseprő bizony szerencsét hoz, de hát hogy ez Karcag Mielőtt rátérnénk a leírtak ma­gyarázatára, a képen látható úr­- Hoztam én már sok szerencsét, arról az olvasók tudnának mesélni - mondja Perlaki Jenő kéményseprő fotó, m. j. ról annyit, hogy Perlaki Jenőnek hívják, és ha megéri, pontosan ötven esztendő múlva lesz száz­éves. Eredetileg kitanulta a cse- répkályha-készítő mesterséget is, de már hosszú évek óta Karcag, Fegyvernek és Örményes utcáit, megvalósuljon, ahhoz tudni kell a regulát.- Az nem más — árulja el a Karcagon élő férfi -, hogy a gombot addig kell fogni és vala­mi jóra, kellemesre gondolni, amíg látják a kormos embert. A baj az, sokan gyorsan elenge­dik. Hát kérem, mit tehetnénk ehhez hozzá? Tessék kipróbálni! Egyébként Perlaki úrról annyit, hogy életében kétszer átkozott szerencséje lett, de minek! Ugyanis kétszer is 13+1-es telita­lálata volt a totón. Először majd’ bukfencet vetett örömében, és lel­ki szemei előtt már látta a bútor­cserét, új autót. Ám a bemondó azt is közölte, mivel azon a héten ezernégyszáz telitalálatos szelvény akadt, rá­adásul ők még kollektiven, töb­ben is játszottak, neki akkor öt­ezer forint jutott. A másik telitalá­latos szelvénye sem sokkal töb­bet ért, nem beszélve a hat 13-as- ról. Annyit fizettek, amennyit rá- költött a szelvényekre. így nem csak hogy milliomos, de gazdag se lett. Illetve mégis jól érzi magát, mert azt csinálhat, amit szeret, és örül, hogy akad munkája. Ami a dinasztiát illeti, két lányuk van, tizennyolc és tizenöt évesek, így az már bizonyos, hogy a szakmát családon belül nem viszik to­vább. Esetleg majd a vejek. Visszatérve a szerencsére, Per­laki úr elárulta, a totózáson kívül lottózott is. Azt is megsúgta, tud­ja az öt számot, csak az a baj, nem húzzák ki. Azután rövid gondolkodás után eszébe jutott, hogy éveken keresztül milyen számokat ikszelt be. íme: 1, 15, 38, 76, 90. Az még hozzátartozik a teljességhez, hogy a 76 nem biz­tos, lehet, hogy 75. Kérem, lehet próbálkozni ezen számokkal. Elvégre ezt nem én találtam ki, hanem Perlaki Jenő. Akit a legtöbb ember, amikor meglát, megfogja a gombját, és valami szépre gondol. Elvégre hátha beteljesedik a kívánsága, hiszen Jenő úr jó húsban lévő, mosolygós kéményseprő. D.SZ.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom