Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-21 / 67. szám

7. OLDAL ^ 2002. Március 21., csütörtök ALMA MAT E R DAMJANICH JÁNOS SZAKKÉPZŐ ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM - MARTFŰ Kezdetektől napjainkig Martfű Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik legfiatalabb te­lepülése. Önállóságának alig több, mint fél évszázada alatt a megye talán legdinamikusabban fejlődő városává vált. Határában szarmata kori, a cipő­gyár területén avar kori, a vasút­állomás környékén honfoglalás kori régészeti leletek kerültek elő. A Martfű szóösszetétel való­színűleg arra utal, hogy itt fonto­sabb tiszai átkelőhely lehetett. A XV. századig oklevelek nem em­lítik, de 1467-ben már Marthfew névalakban faluként tűnik fel. 1556-ig a település a Csanádi káp­talan tulajdona. Amikor a Csaná­di káptalan megszűnt, Martfű és Földvár végleg a Földváry család kezére került, s később teljesen elnéptelenedett. A Szobotka Pál tulajdonát képező 593 kh-as in­gatlant 1940-ben a csehországi Bata cég megvásárolta, hogy lét­rehozza itt a Martfűi Cikta Cipő­gyárat. Az építkezés 1941-ben kezdődött meg és 1942-ben már meg is indult a termelés. Martfű­puszta ekkor közigazgatásilag Ti- szaföldvár községhez és a Tiszai alsójáráshoz tartozott. A gyár ter­melése csak 1944. október 6-án állt le, amikor a szovjet csapatok már Martfűt megközelítették. Ek­kor hajtották végre az üzem ki­ürítését és elrendelték a gyár fel- robbantását. Haering Károly mér­nök vezetésével azonban egy öt­fős csoport megakadályozta, hogy a visszavonuló magyar és német csapatok az üzemet fel­robbantsák. A cipőgyár mégis sú­lyos károkat szenvedett, mivel október 7-én a Tisza-parti raktá­rát bombatalálat érte. A gyárat gyorsan helyreállították, melyet 1949-ben Cipőipari Nemzeti Vál­lalat néven államosítottak. Ezzel egyidejűleg megkezdődött Mart­fű községgé szervezése is. Martfűn találkoznak a legjobbak Először adhat otthont a Szakma Kiváló Tanulója országos versenynek a martfűi Damjanich János Szakképző Iskola és Gimnázium. Huszonnyolc település öt­venkét versenyzője Szolnokon és a cipő­városban ad számot tudásáról. A nemrégiben átadott, modern tanműhely ad otthont a döntő egy részének A négy könnyűipari szakma (nőiruha-készí­tő, férfiruha-készítő, bőrdíszműves, cipőfelső­rész-készítő) legjobbjai találkoznak Martfűn, hogy eldöntsék, közülük kik az elsők. A tét nem kicsi, hiszen az első három számára be­fejeződnek a szakmai tanulmányok, ugyanis kitűnő szakmunkás-bizonyítványt kapnak. A verseny szakmai részét óraműpontossággal készítették elő a szervezők, s igyekeztek arra is odafigyelni, hogy a fiatalok szabadidejüket minél hasznosabban tölthessék el. Moziba, diszkóba mehetnek a kikapcsolódni vágyók, de a kísérő tanároknak is lesz bőven mit csi­nálniuk, a városnézésen túl Európa egyik leg­modernebb cipőgyárába, a Salamander helyi üzemébe is ellátogathatnak. A házigazda intézmény 1944-ben alakult Cikta Munkaiskolaként. A cseh érdekeltségű nagyvállalat dolgozóit, szakmunkásait ké­pezték itt elsősorban. Az iskola repertoárja 1964-ben bővült, ekkor indult az érettségit is lehetővé tevő szakközép-iskolai oktatás, 1985-ben pedig az 5 évfolyamos technikus- képzés. A megváltozott feltételeknek megfe­lelően 1992 óta gimnázium is működik az in­tézményben. Kiváló szakemberek garmadá­ja végzett már e falak között, mindig is hazai cipőipari képzés egyik fellegváraként tartot­ták számon országszerte az iskolát. Jász-Nagykun-Szolnok me­gye egyik legjobban működő és leglátogatottabb közműve­lődési intézménye a martfűi. Az óriási épület méreteihez igazodik a művelődési ház ál­tal fölkarolt csoportok, szak­körök száma és színvonala is. Amikor 1957-ben felépült a Tisza Cipőgyár művelődési háza, gyö­keres fordulat történt a település kulturális életében. Az 550 sze­mélyes színházteremben és 300 személyes pódiumteremben az elmúlt négy évtized alatt nagyon sok ismert ember megfordult már, a kor vezető színészei és ze­nészei egymás kezébe adták a ki­lincset. A művelődési házban ka­pott helyet a jelenleg már 60 ezer kötetes városi könyvtár, melynek gyermekkönyvtár és zenei részle­ge, hanglemeztára és korszerű ol­vasóterme van. Az 1991-ben váro­si tulajdonba került művelődési A kultúra fellegvára házban esetenként kiállításokat is rendeznek. Az intézményben többek között kerámiakor, népi díszítőművészeti kör, angol klub is működik, és itt összpontosul az országosan elismert zenei élet is. A helytörténeti múzeum anyaga helybeliek gyűjtése Rendszeresek a hangversenyek, kórustalálkozók és évek óta Mart­fűn rendezik meg a zenei világ­nap megyei megnyitó kórushang­versenyét, melynek házigazdája a nemzetközileg elismert Női Kar. Szintén az intézmény falai kö­zött működik a kiválóan fölsze­relt városi televízió és a hetente megjelenő helyi lap, a MÁS. A soluétű kínálat műértő és igényes közönséget teremtett, nincs olyan komolyzenei, illetve táncművé­szeti rendezvény, ami ne telt ház előtt zajlana a színházteremben. A helyi önkormányzat kultúrba- rát hozzáállása is nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a martfűi fiata­loknak helyben minden szórako­zási és kikapcsolódási lehetősé­get biztosítani tudnak. Fél évszázadnyi történelem Martfű építészeti ékessége a gyár- és ezzel településalapí­tó Bata-konszern által felépí­tett lakótelep. Az amerikai mintára készült házak igazi kertvárosi hangulatot árasz­tanak. Martfű az 1940-es évekig csak egy puszta volt Tiszaföldvár határá­ban. Fejlődése egyértelműen ösz- szekapcsolódott a cipőgyár telepí­tésével. A telephelybizottság a helyszínen választotta ki a Tisza mentén a partvidék egy darabját, ott, ahol az út, vasút és a folyó ta­lálkozik. Az út és a folyó közötti keskenyebb részt a gyárépületek helyéül jelölték ki, míg a többi részt folytatólagosan lakónegye­dek részére tartották fenn. Bata nagyvonalú tervet dolgozott ki a leendő martfűi gyárteleppel kap­csolatban: tiszaföldvári villamos- közlekedést tervezett, a gyárte­lep, melyet várossá kívánt növel­ni, hosszan elnyúlt a Tisza men­tén, egészen a Vezsennyel szem­beni területekig, sőt repülőállo­más és hajókikötő segítette volna a közlekedést. Az építkezési prog­ram nemcsak szorosan a gyár cél­jait szolgáló üzemi épületeket foglalta magában, hanem a kor­szerű munkáslakóházak építését is, és egy mindennemű szociális, kulturális és egészségügyi intéz­ményekkel felszerelt lakótelepet, modern gyárvárost. A Bata-házak egyformák, für­dőszoba, angol vécé és vízveze­ték szolgálta a kényelmet, ami akkoriban egyenlő volt Magyar- országon a csodával, hiszen még a nagyvárosokban is hiánycikk volt ez a közmű, nemhogy egy nevesincs kis pusztán. Emellett újabb gyárépületeket akart emel­ni a nagyvonalú tulajdonos, ám mint az életnek oly sok területét, ezt is keresztülvágta a világhábo­rú. Amikor 1943-ban hadiüzem­mé nyilvánították a cipőgyárat, megállt a dinamikus fejlődés, so­kan elköltöztek. A szocialista ál­lam számára is fontos volt a cipő­gyártás, ezért folyamatosan fej­lesztették az üzemet. Mindezek­nek köszönhetően egyre többen költöztek a biztos munkalehető­séget nyújtó településre, és végül 1950-ben önállóvá vált az egykori puszta. A tervek szerint tizen­négy-, tizenhatezer lakosú város lett volna a Tisza partján, s bár mára modern, mindennel fölsze­relt, igazi békés kisváros lett Martfűből, azért sokan bánkód­nak azon, hogy Bata álmai nem valósulhattak meg teljes egészé­ben. Martfű első házai voltak a Bata-lakótelep épületei Érdekességek GYÁRAK. Martfűn több nagy gyár működik. A Brau Union Hungá­ria Rt. sörgyárában készül több igen kedvelt keserű nedű. Szintén az egyik legnépszerűbb hazai étolaj is Martfűn készül. Az egykoron szebb napokat látott Tisza Cipőgyár romjaira települt az ország és Európa egyik legmodernebb cipőgyára. Ezen nagy cégeknek, s a számos életképes kisvállalkozásnak köszönhetően Jász-Nagykun- Szolnok megyében az egy főre jutó helyi iparűzési adóbevétel Martfűn a legnagyobb. MÚZEUM. Egy mindössze fél évszázados településnek is lehet múltja, példa erre a város helytörténeti múzeuma. A március 15-én megnyílt új tárlat, a helybéliek gyűjtéseinek is köszönhetően, közel évezrednyi történelmi emléket mutat be. ÉPÍTÉSZET. Martű azon kevés települések közé tartozik, ahol minden út aszfaltozott, minden közművet kiépítettek. A festői szép­ségű új városközpont, melyet hat éve adtak át, folyamatosan szé­pül. A csodálatos parkot a városban letelepedő Munkácsy-díjas szobrászművész, Gyurcsek Ferenc alkotásai díszítik. A gyönyörű központi orvosi rendelő, a nagy játszótér, valamint a kiváló közbiz- tonság teszi még jobbá az életet. _________________ ■ ÚJ FŐTÉR. Nem is olyan régen még gabonaföld volt itt, a városhá­za helyén. Mára minden igényt kielégítő városközpontot építtetett az önkormányzat, melynek sokfelől csodájára járnak.________ __■ Az oldal az iskola és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az oktatási intézmény viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom