Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-07 / 56. szám

4. OLDAL A SZERK ESZTŐS É G P 0 STÁJÁBÓL 2002. Március 7., csütörtök Diplomával vagy anélkül, az ötödéért Pár héttel a választások előtt sem normalizálódik a közhan­gulat... Az agárágazatban megélhetést keresők, a tűzoltók, a pedagógusok, az orvosok, a nővérek, a könyvtárosok (és a többi) után a védőnők is besokalltak. Van egyáltalán szak­ma, amelyik nem szorul rá, hogy hangot adjon megalázó jö­vedelmi viszonyainak? Az egészségügyiek véleménye, hogy ötszázalékos gazdasági nö­vekedés mellett nekik csak ala­mizsna jutott, míg egyes területe­ken folyik a pénz. Persze nincs semmi ok a pánikra — mondta a miniszter —, szerinte csupán pszichológiai hadviselés folyik, ha ugyanis sokat hallanak vala­mit az emberek, előbb-utóbb el is hiszik(?). Csak hát, az embe­rek aktív koruk végezetéig fizetik a járulékokat, orvoshoz is jár­nak, gyógyszertárba is, no meg kórházba, és saját bőrükön ta­pasztalnak. Nehéz lenne őket félrevezetni pszichológiai hadvi­seléssel. A tűzoltók is vállalták a meg- alázottságot arra kényszerülvén, hogy demonstráljanak, az agrár­ágazat sem kapta meg azt a segít­séget, amire szüksége van, a köz- alkalmazottak is megszégyenül­tek - és sorolhatnám. Most egy újabb színfolt a palettán: a védő­nők is úgy döntöttek, figyelmez­tető munkabeszüntetéssel kérik az azonnali 30 százalékos bér­emelést, amire már négy évvel ezelőtt is ígéretet kaptak. ígéret­ből most is jutott, bőven... Ma egy fiatalabb védőnő 38 ezret, egy nyugdíjhoz közelálló 49 ezer körül keres. Nagyjából ugyanez a helyzet az orvosokkal, a tanárok­kal, közalkalmazottakkal - és tegyük hozzá, a magánszférában foglalkoztatottak többsége sem kivétel, csak nekik módjuk sincs demonstrálni, mert akkor fel is út, le is út... A magánszféra hiénáit, az ál­lamapparátus csinovnyikjait és a banki ágazatot kivéve aligha találunk olyan embert, aki ké­pes normálisan megélni diplo­májával, tanult szakmájával. A napokban a televízió bemutatta a menedékjogot kapott zámolyi- ak franciaországi életét. Hallhat­tuk, ők mondták: a segélyből mindent meg tudnak venni, nem szenvednek semmiben hi­ányt. Azt mondta az utcaseprő­ként dolgozó férfi: 250 ezer fo­rintnak megfelelő fizetést kap. Közben körbepásztázta a opera­tőr a konyhaasztalt, roskadásig gyümölccsel, húsfélével, ke­nyérrel. Tapintatból jobb lett volna, ha kivágják a filmből ezt a csendéle­tet. Nekünk, akik itt élünk és dolgozunk, legfeljebb ünnepna­pon jut ennyi a terített asztalra. Diplomával vagy anélkül: a mun­kánk értéke (jó esetben) egyötö­dét éri... ________________röLDi ii. karoly, Szolnok Eg y igaz magyar Koszorúzással emlékeztünk Ko­vács Béla halálára, a Független Kisgazdapárt egykori főtitkár­ára, akit a rendszer ötvenöt éve hurcolt el a gulágra, majd pedig itthon raboskodott. Kovács Béla a magyarságáért igazán meg­szenvedett, a Rákosi-diktatúra kegyetlen volt hozzá. Az ünnep­ségen kortársai emlékeztek, be­szédet dr. Mizsei Béla, egykori országgyűlési képviselőtársa mondott. SZŰCS KÁLMÁN, JÁSZBERÉNY Nem korkérdés Fergeteges jókedv, nótázás, tánc tette emlékezetessé a szolnoki városi nyugdíjasklub farsangi mulatságát, ahol a hagyomá­nyoknak megfelelően jelmezbe öltözve búcsúztatták a telet. A farsang „átváltozás”-t jelent. A jelenlévők mindegyike - ha jel­mezt öltött, ha nem — pár órára átváltozott vidám gyermekké. Ebből is látszik, hogy semmi sem kor kérdése. _________________ L ISTVÁNNÁ, SZOLNOK JE LMEZBÁL. A szolnoki Jósika úti óvoda az idén is megrendezte farsangi bálját. Az ötletes, vidám jel­mezekbe bújt gyerekek a Cécó együttes zenéjére táncoltak, az édesanyák süteménykülönlegességekkel készültek. Az estébe hajló szórakozás játékos vetélkedővel ért véget.___________________________■ Ar ccal a vasút felé! Több napon át foglalkozott a média a megrendítő tragédiával, az ausztriai vo­natbalesettel, ahol négy magyar kamio- nos vesztette életét. Áz osztrák lapok nem restelltek azonnal nyilvánosságot adni annak a feltevésüknek, hogy az összesen hat halálos áldozatot követő balesethez a magyar vasutasok mulasz­tása vezetett. Természetes, hogy az osztrákok védenék a mundér becsületét, hiszen nem mindegy, ki lesz a vétkes a tragédia megtörténtében. Ezt majd a szakértők eldöntik. Az azonban, hogy volt bátorságuk mindezt leírni és áthá­rítani a felelősséget, igencsak elgondolkod­tató. Az utóbbi tíz-tizenkét évben ugyanis alig­ha dicsérhette bárki is a Magyar Államvas­utak műszaki állapotát, szolgáltatásának minőségét, és számos alkalommal az is ki­derült utólag egy-egy balesetnél, hogy a dol­gozó (k) felelőssége is megállapítható. Aki rendszeresen utazik személyvona­ton, rémes tapasztalatokat szerezhet mind szervezettségét, mind műszaki állapotát, mind a higiéniai oldalát tekintve. Sok útvo­Érvek szólnak amellett, hogy halaszthatatlan a magyar vasút rendbetétele nalon gyötrelem az utazás, elviselhetetlen a kosz a legtöbb szerelvényen és sok állomá­son. Uniós mércével nézve primitív állapo­tok uralkodnak. Pár évvel ezelőtt a szajoli tragédia számos tanulsággal szolgált, még­sem javult a helyzet észrevehetően. Ennek ellenére a napokban azt olvastam, hogy a MÁV nagyobb béremelést tervez, mint amit a megállapodásban rögzítettek annak idején, mert kedvezőek a gazdagági mutatók. Áz őrületes vasúti jegyárak mellett ezen nem is csodálkozom. Nos, ha ilyen jól állunk, akkor épp itt az ideje, hogy azt a MÁV egy európai színvonalú szolgáltatás ki­építésére fordítsa! Az ugyanis, hogy az oszt­rákok a magyar vasút felelősségére célozgat­hattak, nyilván azon alapult, hogy ismerik az itthoni viszonyokat... _____ ___________G. MÁRIA, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Sz abad út az útonállóknak? Olvasom a lapban, hogy önálló megállítási jogkört kaptak a közúti ellenőrök, új mobil állomások segítségével fogja el­lenőrizni a közlekedési felügyelet a közúti forgalomban résztvevő autók műszaki állapotát. A felügyelet közúti el­lenőrei önállóan, a rendőrség közreműködése nélkül az út szélére parancsolhatják a járműveket, s aki nem tesz eleget a jelzésnek, az szabálysértést követ el, felelősségre vonható. Én egy hetvenhat éves idős áss- akadtunk össze, hát, nem volt zony vagyok, ritkán utazom, ak- szerencsénk, alaposan ráfáz- kor is csak úgy, hogy az unokám tunk, ugyanis néhány másodperc elvisz a kocsijával a rokonság- elegendő ahhoz, hogy leüssék a hoz. De ezek után félek, mert kocsiban utazókat, elvegyék sze- úgy gondolom, ezzel az intézke- mélyes tárgyaikat vagy akár az déssel megteremtették az alkal- autót is. Elfogadom, ha a rendőr- mát az útonállók zavartalan mű- ség leállít egy autóst az út szélére ködéséhez. Eddig az egyenruha és igazoltatja, de hogy egy civil még csak-csak igazolta azt, hogy ruhás, vagy esetleg egy nem jel- ha leintenek egy autóst, nem legzetesen megkülönböztethető útonállókkal, hanem hatósági kö- (és mások számára hozzá nem zeggel lesz dolga (bár az egyen- férhető!) egyenruhás társaság te- ruhával is voltak visszaélések!), gye ezt, nem fogadom el. Hol ma- most már azonban elviekben az rad a gépkocsivezető és az uta- állít meg egy autót, aki csak akar. sok biztonsága? Ki védi meg az No, persze tanácsos megállni, autóst, ha egy rablóbanda kedvé- mert ha ne adj isten mégis a köz- ért állt meg? Ezért kérdezem: ki úti ellenőrrel akadt dolgunk s biztosítja az országúton a bizton- nem engedelmeskedtünk, visel- ságos közlekedést ezután? hetjük ódiumát. Ha útonállókkal _________________t. m„ jánobhida Fá radt értem Az elmúlt héten a szolnoki József volt tartaléka otthon, ezért máso- Attila úton elveszítettem tizenegy lássál nem is tudtam volna pótolni kulcsot tartalmazó kulcscsomó- azokat. Köszönöm az ismeretlen mat, amit megtalálója leadott a megtalálónak, hogy fáradozott ér­szerkesztőségben. Az elhagyott tem, a kulcsokat leadta a szer­kulcsok pótlása nagy fejtörést kesztőségben, s ezzel nem csak okozott, és előre be sem kalkulál- sok utánajárástól, de jelentős ható anyagi kiadást jelentett vol- többletkiadástól is megmentett, na, hiszen közülük többnek nem ________________b. imrk, bzolnok A példakép Ismerek egy tanárnőt, több mint harminc éve van a pályán. Szigo­rú a szakmájában, de legszigo­rúbb önmagához. Frizurája min­dig rendezett, mintha fodrásztól jönne, pedig ő maga csinálja. Nincs rajta festék, körme nem lakkozott, öltözködése egyszerű. Mégis olyan, mintha akkor került volna ki a dobozból.:. A tanárnő nem kritizálja tanít­ványai gondozatlanságát vagy di­vathóbortját, nem szól csapzott hajukért, kékre festett szemhéju­kért, mintázott, hosszú műkör­meikért. Mégis, a harmadik-ne­gyedik együtt töltött óra, találko­zás után feltűnő a lányok átválto­zása. Nincsenek vörös körmök, nincs arcfesték, van viszont gon­dozott haj, megjelenés. Egy üzlet­ben találkoztam vele, vizsgára valami új ruhát kerestem, tanács­talanul.- A fehér vagy világos blúz, sö­tét szoknya a legpraktikusabb - vélte - s elmesélte, hogy egyszer az érettségi szóbeli vizsgáján a vizsgabizottság elnöke megje­gyezte a fehér blúzos vizsgázók­ról, hogy „milyen szépek ezek a lányok’’ ebben az szolid öltözet­ben!- És milyen okosak - tette hozzá a tanárnő -, hogy ők az érettségi felkészüléssel és nem az egyre elviselhetetlenebb kiadá­sokkal párosuló flanccal voltak elfoglalva... ________________SZENTI MÁRKNÉ, BZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesz­tőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Városunknak számos olyan kima­gasló személyisége van, akik az el­múlt évtizedek során sokat tettek Szolnokért, akikre mi, szolnokiak büszkék lehetünk. A jelenlegi ren­delkezések szerint Szolnok Város Díszpolgára címet csak élő személy kaphat. Indokoltnak érzem és javas­lom ezen önkormányzati rendelke­zés egyszeri módosítását, mert köte­lességünk méltóképpen megemlé­kezni azokról is, akik már nincse­nek az élők sorában, és az elmúlt öt­ven évben elismerés helyett üldözte­tésben volt részük. Ok akkor a rend­szer ellenségeinek számítottak. Közéjük tartozott dr. Laki Kálmán profesz- szor, a világhírű biokémikus, akinek emlé­kére a város legutóbb tudományos díjat alapított. Díszpolgári címre javaslom Dan- csi Józsefet, aki 1956-ban, mint a Szolnok Megyei Munkástanács elnöke, példamuta­tó helytállásról tett tanúbizonyságot. Sok ember életét mentette meg. A tehetséges fi­atalember birkózóként került a Szolnoki MÁV Műhelybe (ma Járműjavító). A két világháború között, mint a szakszervezeti Egy elvhű szociáldemokrata mozgalom (VOGE) élharcosa, a munkások érdekeiért küzdött. Érdekvédelmi tevé­kenységét főnökei nem nézték jó szem­mel. Később a Szociáldemokrata Párt (SZDP) tagja lett. Az országosan is elis­mert Szolnoki MÁV sportéletében kima­gasló szerepet játszott. Nemcsak munka­társai tisztelték és becsülték. Hiteles, hívő emberként a szolnoki reformátusok bizal­mából — a megtisztelő rangot jelentő — presbiternek is megválasztották. AII. világ­háború után az Igazoló Bizottság előtt zsi­dó munkaszolgálatosok is kiálltak mellet­te, mert emberségével, embermentő csele­kedeteivel joggal vívta ki elismerésüket. 1948-ban kizárták az SZDP-ből, mert el­lenezte pártjának a kommunista párttal történő egyesülését. Jól tudta, hogy ez a fúzió a szociáldemokrácia végét jelenti Magyarországon. 1956. október 26-án a Járműjavító munkásai közfelkiáltással sza­vazták meg a műhely munkástanácsának elnökévé, később a Szolnok Megyei Mun­Dancsi József kástanács elnöke lett. Higgadtságának, megfontoltságának köszönhetően (sortü- zek, véres összecsapások, törvénytelen le­számolások nélkül) Szolnokon a forrada­lom békésen zajlott le. Dancsi József igazi baloldali és igazi szo­ciáldemokrata volt. Az SZDP-n belül Kéth- ly Anna eszmeisége állt közel hozzá, akit a nemzetközi munkásmozgalomban Euró- pa-szerte elismert, s aki 1956-ban tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. Amikor a Buda­pest felé özönlő — Szolnokon áthaladó — szovjet csapatok feltartóztatására a Jármű­javító munkásai és a szolnoki egyetem hall­gatói fegyvert követeltek - Dancsi József és a reptér akkori parancsnoka- bölcs érvek­kel szerelték le a forradalmi ifjúságot. Nem­csak több ezer ember életét, hanem Szol­nokot is megmentették egy pusztító táma­dástól. 1956. november 4-e után Kádár Já­nos Dancsi József népszerűségét szerette volna a maga hatalmának megerősítésére fordítani, ezért miniszteri bársonyszéket ajánlott neki. De Dancsi József hű maradt a munkásokhoz, a szociáldemokráciához, az országhoz, a bársonyszéket nem fogad­ta el. Ezért bűnhődnie kellett. 1957 február­jában súlyos vesegyulladással kezelték a szolnoki megyei kórházban. A karhatal- misták (pufajkások) a kórházi ágyából hur­colták el. Letartóztatták, többször megver­ték. A vallatók között olyanok is voltak, akik a forradalom napjaiban védelmet kér­tek és kaptak is tőle. Koholt vádak alapján súlyos börtönbüntetésre ítélték. A bántal­mazások, a raboskodás, az elszenvedett igazságtalanságok miatt egészségi állapota megromlott, 1975-ben, elfeledve halt meg. A rendszerváltozást követő tizenkét év­ben csak rokonai és néhány tisztelője vitt virágot hamvaihoz. Szolnok nem ismeri, pedig pártállásra tekintet nélkül Dancsi Jó­zsef élete példamutatásul szolgálhat a jövő nemzedékének, és méltó arra, hogy a vá­ros díszpolgára legyen. DR. NEMES ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom