Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-21 / 67. szám
4. OLDAL A S ZERKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Március 21., csütörtök Miért is fizetünk? Már szóvá tettem, hogy milyen drága város lett Szolnok a parkolási díjak miatt, és akkor arról is szóltam, mennyi mindennel „tartozik” lakóinak a város, ha azt akarja, színvonalas, „drága” nagyvárosban érezzék magukat. A közelmúltban volt szerencsém megtapasztalni. Színvonal visszafelé: a Pelikán parkoló jegykiadója tövében a beszáradt sárkupacból kikandikál egy kötött kesztyű, több méter „gatyamadzag”, egy nagy darab olajos rongy, elszáradt fenyőgallyak, átlátszó nejlondarabok. Az automatamából úgy kell kipiszkálni a bilétát, mert csak fél centire mászik elő a hézagból. Sem hó előtt, sem hó után nem takarították a parkolót. Miért is fizetünk? Mi változott? P. GY„ SZOLNOK Büntetésben A hölgy, akit nagy szakmai tudásáért és szerénységéért ismerősei tisztelete és elismerése övez, kétszer is nagy döntésre szánta el magát. Mint oly sokan, a nyugdíjas éveknek tartalmat szánva, úgy gondolta, kellemes és értelmes kikapcsolódást jelenthet, ha eljár egy klubba.- Elismerem, kihagytam egykét foglalkozást - mondja -, azt is bevallom, olykor elkéstem a kezdésről, de a „számonkérésnél" volt elfogadható indokom, hiszen nyugdíj-kiegészítésként alkalmanként dolgoztam. Azt azonban állítom, hogy a programok többségén részt vettem. Mégis kaptam a „főnöktől” a szemrehányásokat: „Én mindent megteremtek nektek, de ti meg sem érdemlitek! Aki meghatározott számban hiányzik, nem vehet részt vacsorán! Nem jár a mulasztónak ajándékcsomag (még karácsonykor sem!) - dörögte. A büntetést tudomásul vettem, de ezzel nem ért véget vesszőfutásom. Mindig akadt valamilyen indok a kirekesztésre, ha más baj nem volt velem, a hitemért, habitusomért ért támadás. A guru megfélemlített másokat is. Figyeltette, ki társalog velem, miről beszélgetünk. „Megjárod még, ha szóba állsz vele!” - intette. A klubban valakit mindig gyűlölni kellett. Mindezek ellenére mégis eljártam, s igyekeztem úgy viselkedni, hogy semmi gond ne legyen velem. Hallgattam, nem beszélgettem senkivel, kerestem a vezető kegyeit. Egyszer meg is dicsért munkámért, legközelebb azonban azt kiabálta, hogy elárultam a közösséget. Sok álmatlan éjszaka és nyugtatok után egy oroszlán bátorságával döntöttem: elég volt, soha többé feléje sem nézek annak a helynek! Három esztendővel ezelőtt utoljára haladt át az íves kapualj alatt egy sötét ruhás, szálfatermetű ember, Lőrincz Gáspár nagytiszteletű úr. A nagy forgalmú úton átkelve, pár lépés után befordult a bagolytanya nyomairól árulkodó, huzat susogtatta fenyőfák alá, a „szekundaközbe”, majd irodájába... Vajon miért maradt el a megszokott jelenet? Hiszen személyisége a nyugalmat árasztotta... Vagy a feszültséget, gondokat palástolták volna a mozdulatok? Belefáradt volna a mindenkire átsugárzott szelídségbe, a mindenki megértésébe? Ebbe biztosan nem. Egyszerűen ennyi idő adatott ahhoz, hogy a minden szavával összecsengő cselekedetek példát mutathassanak azoknak, akik rá figyelnek. Nem mondhatjuk — ellentétben az igével hogy elfogyott a szeretet. Aki Másképp is lehet Díjazott karikatúra Alighanem sokan észrevették már, hogy környezetünk hiányosságain a közvélemény gyakran felháborodik, és rögtön felelősökért kiált. Az emberek szomorúak, olykor elkeseredettek, de ugyanakkor vajmi keveset tesznek azért, hogy valóban tiszta környezetben, a természetet saját felelőtlenségeinktől megóva próbálják élvezni a civilizáció előnyeit és vívmányait. Nem szeretnék hosszan értekezni a környezetvédelem fontosságáról, már csak azért sem, mert nem célom, hogy akik ezeket a sorokat olvassák, rajtakapják magukat valami enyhe unalomfélén. Vannak, akik fittyet hánynak mindenféle emberi normára Tudom, hogy fontos lenne véget vetni az üres nejlonzacskók, a zsíros papírok, az eldobott szórólapok, kenyérdarabok korszakának, és szakítani kellene a szemeteléssel, a hét végi hulladékégetésekkel, s ilyenkor, választások táján pedig, a plakáttépdesésekkel. Talán nem így kellene kifejezni nemtetszésüket azoknak, akiknek szúrja a szemét, ha egyik vagy másik párt képviselőjelöltje falragaszokon invitálja a választókat a különféle rendezvényekre. Van más, elfogadhatóbb módja is a véleménynyilvánításnak, csak ha eljön az ideje, el kell menni szavazni. Úgy gondolom, hogy minden, rendet kedvelő ember igyekszik kisöpörni portája elől a legkülönfélébb hulladékokat, s ugyanakkor vannak, akik fittyet hánynak mindenféle emberi normára. Már az is sok, hogy szavakban szemetelünk, hiszen mostanság egymást szapulják a pártok, nem kellene ezt még holmi plakáttépdesésekkel is tetézni. Én mindenesetre bizakodó vagyok s reménykedem benne, hogy előbb-utóbb majd csak kirügyezik valamiféle életképes csíra környezetünk védelmében. Nem kell nekünk a természetet és környezetünket legyőzni, hiszen mi is annak részei vagyunk. HERBÁLY IMRE ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ KISZEÉGETÉS, MÓKA, KACAGÁS. A szolnoki Kacsa úti óvoda nevelői és a szülői munkaközösség az intézménybe járó gyermekek nagy örömére farsangi mulatságot rendezett. A játékos nap kiszeégetés- sel kezdődött, majd a szülők társaságában sok játékkal, mókával, tánccal folytatódott.____________■ A „füstadó” követi az inflációt ■y) Szinte minden olyan szolgáltatás, amit kényszerűségből igénybe kell vennünk, arra épül, hogy a lehető legtöbb pénzt kivegye a zsebünkből. Nézzünk néhány példát: kezdetben volt csak a gáz, később kitalálták hozzá az alapdíjat, majd a 2x2 néha 5-öt, így lesz a 220 köbméterből 225; bank: kezdetben volt a folyószámla-könyvelési költség, majd lett számlavezetési díj is, ma már a pénzkivételért is fizetni kell, cserébe infláció alatti kamatot fizetnek; körzeti fogorvos: akkor is pénzért tömött, amikor az ingyenes volt a 60 éven felettieknek, még azt is megkérdezte, van-e annyi pénzem! Kifüggesztve, hogy mi, mennyibe kerül, mi az, ami ingyenes, nincs, a magánrendelés helye, ideje viszont jól láthatóan olvasható! De nézzük most közelebbről a kéményseprést, szaknyelven fűtéstechnikai szolgáltatást. Minden évben felháborít az éppen aktuális díjak meghatározása. Néhány példán megpróbálom illusztrálni, hogyan megy ez — és mennyiért. 1998-ban a két kéményről és egy tartalékról kiállított számlát — 1024 forintért - a kapuban kaptam kézhez, amiért senki nem végzett munkát. 1999-ben műszaki vizsgálat volt a következő tartalommal: tükörrel belenéztek a kéményekbe. Kérdeztem a mestert, mit néz. A válasz az volt: ki lehet-e látni, nincs-e benne madár. A szakvélemény elnevezésű űrlap kitöltése után összesen fizettem 3870 forintot. Időben számolva sem volt több 15 percnél a A tatai József Attila Középfokú Kollégium nevelőtestülete és diákönkormányzata harmadszor hirdette meg a „Legügyesebb kollégista” elnevezésű országos vetélkedőt a téli ünnepkör jegyében. A rendezvényre huszonhárom kollégium nevezte be diákjait. A Szolnok Városi Kollégium Diákszövetsége az öt tagkollégiumából összeállított hattagú csapattal képviseltette magát. A résztvevők játékos sportfeladatokban, karikatúra- és ajándékkészítő versenyen mérték össze ügyességüket. A szolnokiak az összesített versenyben ötödik helyen végeztek. Külön említést érdemel a Baross úti intézmény diákjának, Bíró Bálintnak a teljesítménye, aki karikatúrakészítés Bíró Bálint nyertes rajza kategóriában országos első helyezett lett. KISS JÓZSEF ELNÖK Drága a szemetünk Közzétették a szilárd hulladék elszállításának módosított költség- tételeit. E szerint Szolnokon az alapdíj háztartásonként nettó 320 forint egy hónapra, a 240 literes edény heti kötelező ürítése alkalmanként nettó 80 forint. Ebből kiszámítható, hogy éves szinten az alapdíj 3840, az ürítés 4160, a fizetendő összeg a 12 százalékos áfával 8960 forint. A korábbi díjtételek alapján a tavaly számlázott költség 6316 forint volt. A várható tarifadíj emelkedése 41,86 százalék egy kétszobás lakás esetén. Az egyszobás lakásoknál ennél is kedvezőtlenebb a változás, ami jóval meghaladja a közölt 10 százalékos növekményt. Észrevételeim: Ilyen nagymérvű költségemelkedés és tarifaváltozás esetén célszerű lenne a szolgáltatónak a szállítási szerződést írásban módosítani. A meglévőben nincs szó a változó díj (ürítési díj) esedékességének méréséről. Nem fogadható el az ürítés kötelező, mérés nélküli elszámolása, mert van, aki két-három hetenként tart rá igényt. A fő problémát abban látom, hogy a szolgáltató vélt járandóságát az egy- és kétszobás lakásokban élőkhöz - többségében szerényebb jövedelmű családok — csoportosította át. Emellett persze lehetséges még a burkolt, infláció feletti áremelés is. __________________BOKOR SÁNDOR, SZOLNOK Cs ak rolnizva tevékenység, ami megfelel 15 ezer 480 forintos órabérnek. Nekem ez fél havi nyugdíjam. Ekkor éppen dolgozott nálunk egy szobafestő 700 forintos órabérért, de keményen megdolgozott, nem látszattevékenységet folytatott, nem a szirti sast kereste a kéményben... 2000-ben a kéménytükrözésért fizettem 1287 forintot, 2001- ben ugyanezért a munkáért 2005- öt, az idén — amikor már a kémények huzatminőségét is mérték — 2480-at, valamint újra felvették az adatokat az 1999-es évi lapról átmásolva. Évről évre igen odaadóan emelik a szolgáltatás árát, amely nem más, mint füstadó. Négy év alatt 150 százalékkal. Nem túlzás ez? ____________________NAGY SÁNDOR, SZOLNOK Po stán szerettem befizetni 8 753 forintot hat ezressel, két kétszázassal, 23 százforintossal és 1-1 db 50-essel, 2, illetve 1 forintossal. Eszembe se jutott, hogy a huszonhárom százforintossal meggyűlik a bajom. A hölgy ugyanis, akinek átadtam a befizetendő összeget, közölte, hogy a százasokat így nem veszi el tőlem, csak ha berolnizom. Adott is hozzá mindjárt egy darab papírt. Mondtam, hogy 40-et szoktak rolnizni, itt meg csak húsz van, de ő ragaszkodott kéréséhez. Erre megkérdeztem, hogy jó helyen, a postahivatalban vagyok-e, ahol jóformán csak kisemberek fordulnak meg, vagy egy hatalmas pénzintézet bankjában... Végül a hölgy elvégezte helyettem a feladatot, de figyelmeztetett, hogy legközelebb nem fogja elvenni a pénzt, ha így hozom. Kérdezem: miért nem jó a magyar forint, ha százforintosokban van? Ez azért mégsem olyan aprópénz, mint az egy- vagy ötforintos! Mi lesz, ha valamelyik ABC-ben is bevezetik, hogy csak rolnizva veszik át a fémpénzt? Rolnizunk rendületlenül? ________________________________(NÉV ÉS CÍM) A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Háza, hivatala mindig nyitva állt minden helyzetben tud adni, megörvendeztetni, lelkeket fölmelegíteni, türelmet, részvétet árasztani, arra azt szokták mondani egy szóval, hogy jószívű. Nos, talán a „szíve fogyott el”. Magatartását ruházata is hitelesítette, ő volt a szolgáló ember. Önmagáról alig-alig beszélt, annál inkább érdekelték a körülötte élők örömei, keservei. Néhá- nyan tudtak róla, hogy fiatal korában eredményes kalapácsvető volt, hogy Mátyuson és Tiszake- recsenyben szolgált s Erdélyből származott. Azt még kevesebben tudhatták, hogy az elmúlt rendszerben zaklatták és mindent tudni akartak róla. Biztos azért, mert hitét becsülettel szolgálta, a képmutatást nem neki „találták ki”. Talán egyetlen passziója volt, a könyvek gyűjtése, szeretete. Kisújszállási évei alatt is volt mit csinálni. A hitből és hittől elvadított kunok lelki meggyőzése, az ősök által épített hatalmas templom megtöltése ott, ahol nemcsak az anyagiakban való szűkölködés, de a hívek és a politika gyanakvása is áztatta a „fundamentumot”, ahol a „szétcsúszó falak lehorgonyzása, megerősítése” merészséget és energiát emésztő „mutatványnak” tűnt. A le{ki és létszámbeli gyarapodás egybeforrasztotta a gyülekezetei. Minden korosztály úgy érezhette, hogy számítanak rá, legyen az cserkészet, nőszövetségi munka, templomkerítés festése, temetőcserjézés vagy orgonahangverseny. Ez volt a személyes példamutatás indukálta erő. A keze által végzettek felértékelődtek a szószékből. A lelkészüket kétkezi munkán kapó emberek megnyíltak. Amit hallottak a szószékből, azt tapasztalták is. Lőrincz Gáspár nem az önmagáért való evangéliumot hirdette. Az eltelt idő alatt így olvadt ő be a nehezen befogadó kunok közé. Felmutatta hívőnek és nem hívőnek mindazt, amit emberi méltóságnak neveznek. Akinek háza, hivatala mindig nyitva állt mindazok előtt, akik rászorultak vigasztaló szavára vagy vendégszeretetére. Ha magával is ennyit törődött volna...! Amikor az általa beindított református iskolában helyszűke támadt, téglát adogatott a kőművesnek, hogy szeptemberre elkészüljön a tanterem. A növekvő gyermeklétszám az áldozatokat, kényelmetlenségeket vállaló tanítók segítségével kezdett iskolá- nyivá gyarapodni. Nem a pénz segítette mindezeket legjobban- mert abból alig-alig volt -, hanem az áldásos, közös munka. Voltak károgók, kárörvendők- egy kormányváltásra hátat fordítók, cserbenhagyok -, akikkel szemben nem használta a szószéket, maradt a fegyvertelen Ghandi. Az 1989-es romániai változások idején nemzetiségek fölötti, együtt érző magatartásáról tett tanúbizonyságot, melyről csak az tud beszámolni, aki megtapasztalhatta ő és családja adakozó nagyvonalúságát a segélyszállításhoz. Ugyanez ismétlődött a kárpátaljai árvizek során. Ezen alkalmakkor mindig a saját pénztárcáját nyitotta meg. A szernyeiek, négyfalusiak, pacsériak megsegítésére többször gyűjtést szervezett. A gyülekezet „külkapcsolatai” a határon kívül maradottakkal példaértékű volt. Kirándulásokkal, csereszolgálatokkal, személyes látogatásokkal tette tartalmasabbá a gyülekezeti életet, melyre mindenki nagy várakozással készült. Nem tudjuk, hogy munkája során hogyan és hányszor szembesült az emberek hálájával vagy hálátlanságával, utóbbival bizonyára sokszor. Három éve, a természet újraindulásának küszöbén hagyta magára gyülekezetét, családját az igazmondó és igazat cselekvő lelkész. Egykori irodájában asztalánál napokig fehér virágcsokor volt, szimbóluma tisztaságának. NAGY ISTVÁN, KISÚJSZÁLLÁS
