Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-16 / 63. szám
4. OLDAL 2002. Március 16., szombat Furcsa ragaszkodás Tapasztalat, hogy városunkban, Szolnokon már az első tavaszi fuvallat elképesztő állapotokat teremt, zacskók, papírok, falevelek járnak keringőt a levegőben. Az is igaz, hogy megvárjuk, míg az önkormányzat elvégezteti a takarítást, kevesen fogják meg önszántukból a seprű nyelét. De hogy városunk határa is egy szemétdomb, azt csak pár napja tudom. A napokban Gyulára utaztam a reggeli sebesvonattal. A város felőli ablak mellé ültem, néztem az egyre gyorsabban elmaradó kertes házakat, amelyek szinte a vasúti töltéshez tapadnak. Távolból az impozáns látványt nyújtó emeletes házak sorakoztak. A szolnoki vasútállomást alig hagytuk el, megdöbbentő kép tárult elénk: szemétkupacok tömege — ócska bútor, ágybetét, flakonok, edények, zacskók — „díszítették” a töltés oldalát. Ahogy a vonat a 2-es vashídhoz közeledett, a szemét mennyisége csökkent, majd eltűnt. Valószínű, hogy a szemetelők nem óhajtottak messzire menni a várostól. Megható dolog így ragaszkodni a városhoz! Azt nem tudom, hogy kinek a feladata megtisztítani a terepet, arról viszont meg vagyok győ-' ződve, hogy nem csupán esztétikailag tűrhetetlen ez az állapot, hanem a környezetszeny- nyezés miatt is. Lehet, hogy arra számítanak az illetékesek, hogy a rohamosan közeledő tavasz megoldja a problémát, hiszen a fű előbb- utóbb mindent eltüntet... Nem ez lenne a megoldás! _____________________KLEIN IMRE, SZOLNOK Nagy izgalom előzte meg a kisújszállási Szociális Gondozási Központ lakóinak farsangját, már napokkal előtte készültek a jelmezek, maszkok, folytak a ruhapróbák. Voltak, akik énekkel, tánccal, verssel próbálkoztak, s fogytak jócskán a tombolajegyek is. A kí- váncsiskodásnak is megvolt minden alapja, hiszen mint később kiderült, a nagy csinnadrattával „megnyitott” jelmezbemutatón a tükörtojáson, a rendőrön, a rabon, a rőzsehordó asz- szonyon, a tudóson, a természetvédőn kívül még Cicciolina is „megjelent”. Természetesen az élményből azok sem maradtak ki, akik egészségi állapotuk miatt nem lehettek jelen a közös mulatozáson, a jelmezesek ugyanis az intézet falai között is végigvonultak. De ezzel még korántsem ért véget a télűző. Jött a hangulatkeltő lakodalmas, utána az intézet nővérei következtek műsorukkal, majd pedig a csárdás, ami sodrásba hozta a táncos lábúakat, s innentől kezdve vacsoráig állt a bál. KABAINÉ SZABÓ RÓZA, KISÚJSZÁLLÁS HATVAN ÉVE JÓBAN, ROSSZBAN. Március 2-án ünnepelte hatvanadik házassági évfordulóját a Törökszentmiklóson élő Kovács Sándor és felesége, Erzsiké. A megértésben, szeretetben élő idős házaspár az elmúlt évtizedeket meghazudtoló fiatalossággal, aktivitással végzi még ma is a ház körüli teendőket. A jeles évfordulón a barátok és a családtagok, két leányuk, a férjek és unokáik köszöntötték a házaspárt, s kívántak hosszú életet, jó egészséget.___________ ■ Derűs órák A Városi Művelődési és Zenei Központ programajánlata, a Derűs órák elnevezésű zenés, táncos összejövetel nyugdíjasoknak a korábbiakhoz hasonlóan legutóbb is sok érdeklődőt vonzott; a városi klubok és nyugdíjasok érdekvédelmi kulturális egyesületéhez tartozó klubtagok és vendégeik megtöltötték az aulát. A színjátszók és dalkörösök meglepetésként divatbemutatót tartottak — ékesebb korú — társaiknak. Az alkalmi, báli, estélyi ruhákat Bo- zsó Józsefné tervezte-varrta, többségét szerepléseihez használja. A munkák bemutatásában szerepet vállalt a VMZK ügyvezető-helyettese, Fiigedi Andrásné is, a játékban való részvételét nagy tapssal jutalmazta az értő közönség. A divatbemutató közepén újabb meglepetés következett. Váratlanul - bejelentés nélkül érkezett a rendezvényre Szalay Ferenc polgármester úr, Bállá György alpolgármester és Botka Lajosné iskolaigazgató, az önkormányzat oktatási és kulturáüs bizottságának társelnöke - aki ismerősként érkezett és apró tavaszi ajándékokkal kedveskedett. A vendégeket a nyugdíjasok percek alatt táncba vitték és korukat feledve jól megforgatták a polgár- mester, alpolgármester urakat és a Varga Katalin Gimnázium igazgatónőjét. A ropogós csárdást játszó Ábel Tibor szusszanásnyi időt sem hagyott. A város vezetőitől azzal búcsúztak a nyugdíjasok, hogy ez a hangulatos, jól sikerült délután feledtette a láb- és derékfájdalmakat, feltöltődést adott jó időre, gyógyszereket helyettesít, betegséget gyógyít. DEÁK JÁNOSNÉ EGYESÜLETI ELNÖK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Védőnők - kék szalaggal A gyalázatos állapotban lévő egészségügy mélybe vezető ranglétráján egészen alul helyezkednek el a védőnők. Róluk kevés szó esik, nem kapnak filmfőszerepet, nem vadásznak rájuk lihegő tévériporterek. A polgárok túlnyomó többsége azt sem tudja, hogy mit csinálnak. Ez még nem lenne olyan nagy baj, de a kenyéradó gazdáik, az önkormányzatok sem ismerik, így aztán nem is becsülik a munkájukat. Évtizedek óta nélkülözik az anyagi és erkölcsi megbecsülést Kevesen tudják, hogy a 70-es években a védőnők munka mellett egytől-egyig főiskolai diplomát szereztek — és nem az Ecseri piacon vásárolható diplomát. Számtalan magas színvonalú diplomamunka igazolta tudásukat. Kevesen tudják, hogy ebben az időben a megszállott lelkesedéssel dolgozó védőnők a 33 ezrelékes magyar csecsemőhalálozást 10 ezrelék alá segítették leszorítani. Kevesen tudják, hogy a védőoltási statisztikai adatok, a védőoltási fegyelem Európában a legjobbak közé tartozik. Kevesen tudják, hogy ahol nincs védőnő, ott nincs anyatejgyűjtés, nincs megbízható, tisztességes terhesgondozás, koraszülött-gondozás, iskolaorvoslás. Ez pedig nem valami borongós jövőkép, hanem a brutális jelen. Lassan ugyanis védőnő sem lesz. Most az anyagi és erkölcsi megbecsülést évtizedek óta nélkülöző kis sereg sztrájkot hirdetett. Nyuszifélénkséggel, bátortalanul, kék szalaggal, inkább csak jelképesen, hiszen őértük hangosan még nem kiabált senki. Úgy látszik, hogy most sem fog. A tárca vezetője értelmetlennek minősítette az akciót, hiszen éppen most akar egy négymilliárdos béremelési programot a kormány elé terjeszteni. Igaz, hogy a négymilliárdra még nincs fedezet, de mindent nem lehet egyszerre... Türelem, védőnők, türelem! __________________________________KIRÁLY FERENC, TIS2AFÓLDVÁR A félárú már csak fél kedvezmény Közismert, hogy takarékossági vagy egyéb okok miatt az elmúlt évtizedekben sok olyan vasúti megálló megszűnt, amely annak előtte évtizedeken át szolgálta az utazóközönséget. Az is közismert, hogy az aktív köztisztviselők és közalkalmazottak vasúti félárú igazolványt kapnak, ami vonaton és hajón történő utazásnál jogosít kedvezményre. Ez eddig rendben is volna. A megye térképét böngészve azonban kiderül, hogy mintegy harminc településnek nincs is vasútállomása, ezért azok csak autóbusszal (vagy személyautóval) érhetők el. E települések közé tartozik például Túrkeve, Tiszasüly, Be- senyszög, Nagykörű környéke, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Cserkeszőlő, a Tisza mentén lévő falvak Tiszaderzstől Tiszabőig és sorolhatnám. Túl ezen van jó néhány olyan település is, amelyeknek vasútállomása 3-4 kilométervők erre, hiszen relatíve több bevételük származna, mivel így növekedne az utazók száma, hiszen az olcsóbb utazási lehetőséget gyakrabban vennék igénybe az e A kedvezményt a jelenlegi formában túlhaladta az idő, érdemes átgondolni, mit lehet érte kapni re van a központtól — mint például Abádszalók, Karcag, Jászfény- szaru, Tiszaföldvár -, s emiatt autóbuszt is kénytelen igénybe venni az utazó. Felmerül a kérdés: miért nem érvényes a köztisztviselők és köz- alkalmazottak félárú kedvezménye autóbuszra is? Nem értem, hogy a szolgáltatók miért nem vekörbe tartozó kedvezményezettek - mint például az önkormányzati alkalmazottak, a pedagógusok vagy a BM-dolgozók. Az oly sokat kritizált MÁV, bizony, bölcsen élen jár a kedvezmények terén, még akkor is, ha egyes vonalai időnként veszteségesek. DR. VÉGSŐ ZOLTÁN, SZOLNOK Vacsoráig állt a bál Egyelőre vitatkozunk a vitáról Hosszú hónapok óta folyik a választások előtti adok-kapok, amelynek során sokszor tudatos övön aluli ütések is becsúsznak. Olyanok, amilyeneket ha netán Kokó kapott, felszisz- szent az ország — s ha esetleg ő adta, azt „a másik oldalon dobolták” — mint mondta az első világháború elején a falusi kisbírú, akihez az ellenségnek okozott veszteségek felolvasása után feltett kérdés a mi veszteségeinkre irányult. A kampány szabálytalan ütéseit az emberek tisztességes többsége bár elítéli, de kénytelen tudomásul venni. Sajnos, mást nem tehet. Vagy amit tehet, az gyakorlatilag majdnem a nullával egyenértékű. Például egy olvasói levél soha nem lesz egyenértékű az olvasók „meggyőzésére” (manipulálására) hivatott vezér- és egyéb cikkekkel, melyek szerzői profi újságírók, politológusok, kommentátorok, hírmagyarázók, őket erre „idomították”. Sajnos, feltételezhető, hogy többnyire „érdekmotiváltan”, hiszen arra lehet következtetni, hogy az utóbbi évszázadban - bár csak annak második feléről lehet némi tapasztalatom — egyre szorosabban fonódott össze a pénz és a média nemzetközi irányítása, mely a rendszerváltozást követően fokozottan „begyűrűzött” hozzánk is. A választásokat megelőző hónapokban a politikai szereplők minden rezdülését módja volt — és még lesz — az említetteknek kommentálni, a megnyilvánulásokat „megmagyarázni”, hogy ki mit is akart tulajdonképpen mondani, mi volt a szándék, mi van a sorok között. És azt elmondani, hogy én, mint egyszerű - remény szerinti - választó, mit is hallottam valójában... Mert nehogy azt gondolja, hogy e nélkül eligazodom! A vitáról folyik a vita a „regnáló és a „jelölt”, illetve csapataik, bel- és külföldi tanácsadóik, súgóik között. Nem tudom, hogy vajon személyesen a miniszterelnök vagy valaki más találta-e ki, hogy a vitára a kampánycsend előtti esté (ke) n a nyilvánosság előtt kerüljön sor, de nagy ötletnek tartom azt. Akkorra nekem és sok millió magyarnak már kellően „mosott” lesz az agyunk. Tudni fogjuk, hova tegyük az x-et. Szerintem a legtöbb választót már nem fogja befolyásolni a szópárbaj. Igaz, hogy a maradék kevés választópolgárra is gondolni kell, nem csak azért, mert megérdemlik, hanem mert meglehet, hogy az ő voksaiktól fog túlcsordulni valamelyik választási pohár, így valójában ez alkalommal nem a többség, hanem ez a kisebbség a fontos. Miután én szívesen hallgatnék-néznék egy korrekt, értelmes(!) vitát, alakítanám ki arról a saját véleményem, ezért - figyelembe véve a „jelölt” (számomra nem teljesen érthető) ragaszkodását a médiamagyarázatokhoz, értelmezéshez, másrészt az újságírók szokásjogát, hogy nekik írniuk kell mindenről — javaslom a következőket: a miniszterelnök által megajánlott napon a média szereplői tegyék közzé véleményüket annak várható kimeneteléről. Mindezt könnyen megtehetik, hiszen ismerik a kampány eddigi történéseit, a pártok törekvéseit, nagyotmondásait, erényeit, hibáit, továbbá a vitázók szereplését is. (Egyébként ami a cikkek lényegét illeti: döntően úgyis mindenki ugyanazt írná a vita előtt és után is...) A vita napján megjelenő előrejelzések lehet, hogy befolyásolnák a két szereplőt, de az az ő dolguk. Az erősebb a kritikától tovább erősödik, a gyengébb (ha volna ilyen?!) tovább gyengülne, ezért ne olvassa el... A vitát követően az újságírók írják meg a véleményüket, magyarázataikat, hogy az a választás másnapján megjelenhessen, összevethetik az általuk leírtakat az előző napi választási eredményekkel. Igaz, hogy a második fordulót illetően elvileg így is befolyásolhatók a választók, de a többség a közel két hét alatt elfelejti azt, amit olvasott, hallott. A második forduló alkalmával hasonló eljárást javasolnék, feltéve, hogy az illetékeseknek lesz még kedvük a kamerák elé ülni. Úgy gondolom, hogy javaslatommal érvényesülne a kecske-káposzta elv és a józan belátás. És ez nem kevés. DR. SZALÓKI ISTVÁN, SZOLNOK I
