Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-28 / 50. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Február 28., csütörtök Mint minden átlagos család, egy héten egyszer mi is kicsit jobban kiürítjük a pénztárcánkat. Na, nem felesleges dolgokra, hanem a mindennapi megélhetéshez szükséges élelmiszerekre, tisztítószerekre. És hogy ez még jobban kímélje az amúgy is szűkre szabott pénzügyi kondíciónkat, természetesen, ha tehetjük, ellátogatunk a diszkontokba. Azt már a mai világból megszokhattuk, hogy az eladó-vevő viszony igencsak átértékelődött. Mivel én is a kereskedelemnek ezen a területén dolgozom, persze, tudom, hogy vannak esetek, amikor az eladónak tényleg szükséges megőriznie az önuralmát a „magatehetetlen” vevővel szemben. Ezzel ellentétben, ha udvariasan és mindenféle nyafogás nélkül érkezünk a pénztár elé, sokMindent a kedves vevőért szór meglepő dolgokat tapasztalunk. Rettenetes élmény a találkozás például egy örökké morcos és mindenféle baját a vásárlóra kivetítő pénztárossal. S hiába találkozik a kedves vevővel minden héten, az intelligens modor rendre elmarad. A sors úgy hozta, hogy használatra. Amikor édesanyám megpróbálta — hangsúlyozom, csak megpróbálta - elmondani, hogy a csokit és egyéb törékeny dolgot ne számlázza az alkoholhoz, a szegény nagy bajú leány, mintha csak azt mondták volna neki, minden tételt külön számlázzon (ami tényleg nagy munka ... a pénztáros felkapta az árut és ágy áthajtotta az üvegek felett, hogy a következő vásárlónál landolt egy ilyenhez kerültünk, de mivel sietni kellett, gondoltuk, egy-két arcrándítást még kibírunk. Tévedtünk. Vállalkozók lévén - mint azt sokan tudják — mást vásárol az ember számlára és mást saját lett volna, bár ez a dolga), felkapta a már egyszer félredobott termékeket és úgy áthajította az üvegek felett, hogy abból a mögöttünk álló vásárló dolgai között is landolt egy-kettő. Már csak érdekességként mondom, hogy az idegtépő folyamat azzal fejeződött be, hogy mivel újra be kellett diktálni a nevet, láttam, eltévedt a billentyűk sűrűjében s gondoltam, segítek. Bár ne tettem volna! Igazi filmbéli, vérben forgó szemekkel szuggerálta, feszült arcizmaival adta tudtomra, hogy ki vagyok én! Minden következtetést levonva azt már csak félve jegyzem meg, hogy mi van akkor, ha igazán nagy trauma éri és ennek ellenére dolgoznia kell! Talán ebbe inkább jobb, ha nem merülünk bele. Mindenesetre javaslom, hogy ha embertársaim ilyen esettel találkoznak, ne lépjenek a nyomdokaimba, hanem igenis mondják oda a véleményüket! Végtére is az eladó van a vevőért.- ECZÓ Humánus értékrendre nevelt A fényképen Báthory András, Lovasné Ba- dár Julianna, F. Kiss Mihályné Boda Ilona, Badár Etelka, Csepregi Károlyné Antalicz Erzsébet és Fábián Andrásáé Lévay Margit. A hölgykoszorú tagjai hatvanöt évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgát a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban. Báthory András vendégként érkezett az osztálytalálkozóra, akit Fejér Margit tanárnő, egykori cserkészvezető és édesanya - tiszteletére hívtak meg -, s aki Quirsfeld Irénnek, a leánygimnázium legelső igazgatójának volt a leánya. A gimnázium egykori diákjai boldog megelégedéssel gondoltak vissza a hatvanöt éve történtekre. Annak ellenére, hogy a népes osztályból már csupán öten tudtak eljönni, mindenki jelen volt, mert az emlékezet megidézte őket. Az idő egykori tanáraik felett is győzedelmeskedett, mindannyian az örök mezőkre költöztek. A gimnázium nyolc éve alatt három igazgató, nagyszerű pedagógus - Gáspár Gyula, Pápai Irma és dr. Kovács Géza - irányította az intézményt. A tanítványok dicsérték iskolájukat. A szigorú és következetes nevelési elvek alakították ki helyes értékrendjüket, mutatták meg az utat a becsületes életvitelhez. Bizony, a romantikus „Orgonavirágzás” című film megtekintését még szülői kísérettel sem engedélyezte dr. Tóth Erzsébet osztályfőnök. No, páran mégis megnézték, s lett is belőle nagy felhajtás! A tanulást jól egészítették ki a kulturált szórakozási lehetőségek: szerveztek kirándulásokat, rendeztek diákbálokat, és tánciskolába is járhattak a felnőttek ellenőrzése A mi városunk megállója A „hivatalok” sajátja, hogy igyekeznek csak a sikerekről, eredményekről szólni, ha kérdezik őket. Abonyról is csak „jó hangzású nyilatkozatokat” olvas az ember, pedig vannak beszédtémát adó, megoldásra váró problémák. Bár nem a város az állandó lakhelyem, abonyi születésű lévén gyakran járok haza, ismerem a gondokat. Abony város (papíron) vasútállomásán (a továbbiakban csak vasúti megállója) nincs például állomásfőnök, s ez meg is látszik rajta. Gyermekkoromban Vámos Izidor úr vasutas egyenruhában, karján a piros MÁV-karszalaggal tisztelegve köszöntötte az utasokat és a vonatot. Ma semmi ilyesmi nem történik. Jegykiadás 17 órától másnap reggel 5 óráig nincsen, aki ez idő alatt utazik, a vonaton vesz jegyet. A vasútállomás vécéje (illetve budija) körülbelül húsz méterre van az épülettől. Nyitott és ronda. Folyó víz kézmosáshoz nincsen, de nem is lehetséges. Használatra nem alkalmas, főleg esőben, hóban, fagyban. Vajon tisztiorvosi szempontból mit mondanának rá? Van három váróterem. A pénztár előtü a forgalmas. Nemrégen még volt benne egy dohányzást tiltó tábla, már az is eltűnt. Itt tartózkodik a kisgyermekes anyák és a nemdohányzók többsége. Van egy másik, egy kisebb váróterem, de ezt csak kevesen veszik igénybe. Van egy harmadik, ami le van zárva, üres. Miért nem lehet ezt a dohányzók részére kinyitni? A főbejárati ajtó lengőajtó, résein az a kis meleg is eltávozik, ami keletkezik. De a várótermek ajtajai sem zárnak rendesen. Berendezése primitív, mindössze pár pad. A megállónkkal szemben ré- ges-régen omladozik egy romos épület. A látvány szörnyű! Van egy másik ház is, ami valamikor raktár volt, ma már az sem egy szép látvány. A megálló környéke sok kívánnivalót hagy maga után. Nem tudni, kinek az ötlete volt, hogy a vonatok az épülettől ötven-száz méterre álljanak meg, mert rossz időben bizony nagyon is bosszankodnak az utasok. Végül pedig: a város központja két kilométerre van a megállótól. Sajnos, autóbusz-közlekedés az érkező és induló vonatok feléhez sincs. A szóvá tett jelenségek, véleményem szerint, közügynek számítanak. Már több fórumon szót emeltünk, de változás nem történt. Nemrég hallottam, hogy a MÁV illetékes szerve a Pest megyei állomások korszerűsítésére 400 millió forintot szándékozik fordítani. Ha ez igaz, akkor az abonyi vasútállomás okvetlen megérdemelne valamennyit. ____________BARANYI IMRE, BUDAPEST Sz ázhúsz új pecás Négyszázhetven tagú egyesületünk a közelmúltban küldöttközgyűlést tartott, hogy megvitassa az elmúlt esztendőről készült beszámolót, tájékozódjon a haltelepítések részleteiről, megvitassa a zárszámadást, a vagyonmérleget, valamint az idei költségvetést. Ezúttal új vezetőségi tagok megválasztása is napirenden volt. Egyesületünk tagsága örvendetesen emelkedik, egy év alatt százhúsz új tag lépett be hozzánk. Ez egyfelől köszönhető a haltelepítések sikerének, másfelől a rendszeres ellenőrzéseknek, nem utolsósorban pedig annak, hogy a horgászok látják, mindent megteszünk az érdekükben. Biztató statisztikai adat, hogy csökkent a szabálytalanságok száma, egyre többen fogadják el, hogy csak az előírások betartásával érdemes horgászni. Tavaly két versenyt rendeztünk. Ezeken kilencvennégy felnőtt és ötvennyolc ifi és gyermek versenyző indult. A legsikeresebb első hat helyezettet díjaztuk, de a legidősebbet, illetve legfiatalabbat is. Papp Róbert horgásztársunk rekordlistás pontyfogását még a horgász szaklap is közölte. Szép eredményéhez gratulálunk! Szellemjárás Ha az ember valamilyen oknál fogva lakásába kényszerül, az újságolvasás után időtöltésként tévéműsort néz — olyat is, amit egyébként kihagyna. A minap a szőrös testű férfiak voltak porondon, akikről nők mondták el véleményüket, hogy miért nem szeretik, avagy szeretik a szőrös fiúkat. Egy másik adás a földöntúli lényeiddel foglalkozott, ahol beszámoltak a szereplők találkozásaikról e lényekkel, kihangsúlyozva, hogy ők kiválasztottak. Egy harmadik műsor a lélekvándorlással foglalkozott, ők az Isten kiválasztottjai, sokat imádkoznak, fohászkodnak, beszélnek hozzá, ő pedig válaszol. Valósággal Istennek érezték magukat Egyesületünk szeretne egy olyan önálló helyiséget, ahol hetente többször is hosszabb fogadóórát tarthatna az ügyes-bajos dolgok intézésére s ami reményeink szerint később egy közösségi hellyé formálódna, alkalmassá téve azt akár ismeretterjesztő filmek vetítésére, gyermekek oktatására, illetve vizsgák helyszínére. A templommal szemben kiválasztott helyet az egyesület az ön- kormányzattól nem kapta meg, de reméljük, a közeljövőben sikerül megoldani ezt a kérdést is. Közös érdekünk, hogy a vízpartot megtakarítsuk a szeméttől, ezért márciusban tervezünk egy környezetvédelmi napot. Előreláthatólag áprilisban rendezzük meg a tavaszi horgászversenyt az egyesület tagjai számára. TUKARCS ISTVÁNNÉ ELNÖK, FEGYVERNEKI HORGÁSZ EGYESÜLET meg a többi mondókájuk alatt. Az ellenvélemény itt sem maradt el. Majd egy másik termében a stúdiónak a szellemidézés fénypontja következett, az asztalkopogtatás (vagy táncoltatás), de a mester elmondása szerint ez most nem úgy sikerült, mint elképzelte. A vitára épülő műsor szereplői azt magyarázzák: „miért”, a másik azt: „miért nem” — nyílt prédává téve önmagukat. Ráadásul olyan időpontban, amikor a legtöbb gyerek megengedheti magának a tévénézést. S a gyerekek leleményesek: miért ne éljék bele magukat mondjuk a túlvilági élet, a szellemjárás játékába - főleg akkor, ha még a szülő is hiszékeny... ___________________F. K.-NÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Megmártóztunk a gyógyvízben Az Arany János Tehetséggondozó Program előkészítőseiként a közelmúltban egy újabb többnapos kirándulást tettünk. Elsőként a tiszaföldvár-homoki gyógypedagógiai iskolában jártunk, ahol rövid összeállítással kedveskedtünk az ottani gyerekeknek, viszonzásA vendéglátóink táncos produkciója képpen ők is előadtak a mi szórakoztatásunkra egy műsort. Pár órás ott-tartózkodásunk ismerkedéssel és beszélgetéssel zárult. Másnap Fegyvernekre, az Újtelepi-temetőbe látogattunk el, ahol megnéztük az 1480-as építésű gótikus csonkatornyot, megyénk egyik legrégebbi építményét. Utunk ezután Berekfürdőre vezetett. A település méltán híres a Pávai-Vajna Ferenc nevéhez fűződő kutatási munka során 1928- ban felszínre hozott 56 Celsius-fo- kos gyógyvízről. Üveggyári látogatásunk után — ahol az üvegkészítés títkaival kerültünk közelebbi kapcsolatba s megtudtuk, hogyan is készül a világhírű fátyolüveg - szabadidőnket a község termálfürdőjében pihenéssel töltöttük. A hét végi program zárásaként egy mozifilmet is megnéztünk. TÓTH KATALIN SZOLNOK VÁROSI KOLLÉGIUM Jásztelek a fővárosban Községünk lehetőséget kapott arra, hogy a fővárosban, a Magyarok Házában bemutatkozó kiállítást rendezzen. Február 17-én színvonalas műsorral léptünk fel és nyitottuk meg a „Egy község a XXI. század elején” című kiállításunkat. Kisbakonyi Zoltánná polgármester asszony nyitó beszéde után Ivanics Gábor, a Jásztelkiek Baráti Körének elnöke köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket és kiállítókat. Ezután Sánta József nótaszerző dalaiból hallottunk egy csokorra valót a jászságiak előadásában. A jásztelki származású amatőr festőművészek alkotásai mellett a látogatók megismerkedhettek a híres jászsági pörkölt tortával és a község vállalkozóinak termékeivel. A záró napon, február 24-én a Kánai menyegzőt adta elő a Jász- rült a fővárosiak érdeklődését feltelki Nyugdíjasklub. keltenünk szűkebb pátriánk, a Reméljük, hogy bemutatkozá- Jászság és Jásztelek iránt, sunkkal és kiállításunkkal sike- _______________kuli zsolt, jásztelek me llett. Nyáron a tenisz-, télen az iskola korcsolyapályáján mozoghattak kedvük szerint, és minden tavasszal gyönyörű tornaünnepélyt tartottak. ____________________TÓTH BOLDIZSÁRNÉ, MEZŐTÚR A hölgykoszorú Báthory Andrással, egykori tanárnőjük fiával