Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-21 / 44. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Február 21., csütörtök HHI Útjukban drótháló Egy lakótársam sérelmezte, hogy a lépcsőházba befészkelt fecskék zajosak, szagosak, za­varják a nyugalmat. A panaszt orvosolták, aminek az lett az eredménye, hogy minden négy- emeletes ház lépcsőházának bu­kóablakára drótháló került. Jól­lehet a fészkeket nem verték le, de a hálóval megakadályozták, hogy a fecskék megtalálják he­lyüket és költhessenek. A fecske védett madár, ha mindenhonnan kizárják, nem tud szaporodni. Sokat foglalko­zunk az állatvédelemmel, de úgy tűnik, csak szavakban, mert mint a példa is mutatja, a sze­mélyes érdekek előbbre valóak. Ha így halad az élővilág tudatos pusztítása, az unokáinknak nem lesz gondjuk holmi levél­írásra, mert addigra kihal a ter­mészet... ___________PBLLB CSABA, BZOUIOK Sz ámvetés időszaka A választások múltával rendre elcsitulnak a kedélyek, az élet megy tovább. Ez idő tájt azon­ban pörögnek a dolgok, min­denkinek véleménye van, az emberek újra politizálnak, és a napi eseményekből következte­téseket vonnak le: kik győznek, ki kivel köt koalíciót, ki milyen politikus volt, ki mennyit tartott be ígéretéből és így tovább. Fel­színre kerülnek a jogos vagy jo­gosnak vélt sérelmek is, amik­ből az ajánlószelvény-gyűjtők­nek is kijut, sokan ugyanis a po­litikus személyével azonosítják, a nem teljesült ígéreteket rajtuk kérik számon. Vitathatatlan, hogy sok eset­ben igazuk van a választópol­gároknak, jogosak a felvetések, csak kissé elkésettek vagy rosz- szul címzettek. A honatyáknak ugyanis van egy olyan kötele­zettségük, hogy fogadóórákat, lakossági fórumokat tartsanak, s ennek ők eleget is tettek. Bi­zony, ezekre igen kevesen jártak el. Egy választópolgár a közel­múltban azon méltatlankodott, hogy az utcájukban még mindig nincs az útalap lezárva, a gya­logjárda is rossz, holott hat olyan vállalkozó is van közöt­tük, akik komoly összegű adó­val járulnak hozzá az állam be­vételeihez. Kiderült, hogy a pa­naszkodó a fogadóórákra, fóru­mokra nem jár, sőt az utcából senki sem, pedig problémájukra ott választ, illetve magyarázatot kaphattak volna. Az emberek többsége azok­nak ad bizalmat az ajánlószel­vénnyel, akik már bizonyítottak, tettek valamit választóikért. Hogy végül is jó avagy rossz döntést hozunk, azt a következő évek fogják igazolni. Minden­esetre most mindenki bizako­dik, hogy jobban fog menni a sora. DIKÓ KÁROLY, SZOLNOK In médiás rés Édesapámnak, végakarata szerint, urnás te­metést rendeltünk. A szertartás részleteit otthon intéztük, kolumbáriumért viszont a szomszéd településre kellett utaznunk egy üzletemberhez, mert legközelebb csak ott volt kapható. Telefonos egyeztetés után felkerestük őt. A teme­tőben kiválasztottuk a nekünk megfelelőt, majd indultunk vissza az irodájába, fizetni. Mi két perc alatt visszaértünk, az úr viszont csak fél óra eltel­tével, hóna alatt kenyérrel, kezében bevásárló­szatyorral. Ezt követően betessékelt bennünket, leült, majd minden átmenet nélkül nekünk esett, hogy mit képzelünk mi, hogy ide jöttünk, ha nem temetheti el ő a halottat, akkor semmi keres­nivalónk nála. Az otthoni temetkezési vállalkozó is mit képzel magáról, hogy hozzá küldözgeti az embereket, majd szidalmazni kezdte, és az árai felől érdeklődött. Földbe gyökerezett a lábunk. Nem gondoltuk, hogy egy egyszerű vétel ilyen indulatokat gerjeszt. Legszívesebben otthagytuk volna, de nem tehettük, mert a temetési szertar­tás időpontja nagyon közel volt. Én nem hiszem, hogy a temetkezési vállalko­zók belharcához a gyászolóknak bármi közük is volna. Egy tragédiával sújtott családba nem bele­rúgni kell, nem rajtuk levezetni a vélt sérelmeket, hanem emberien, a helyzethez illően bánni ve­lük. Hogy valakinek hatalma és pénze van, saj­nos ma még nem jelenti azt, hogy emberséget és kulturáltságot is kapott hozzá. _______(név és cím) Né zőcsúcs a Lurkóknál Minden alkotóközös­ség egyik legnagyobb eseménye a közönség előtti első bemutatko­zás, a premier. így van ez a gyermekszínját­szó-társulatok eseté­ben is. A szolnoki Lurkó Színpad január 24-én mutatta be a Hüvelyk Matyi című zenés me­sejátékot a Vasutas Csomóponti Művelő­dési Központban. Az alkotók nagy iz­galommal várták a já­ték fogadtatását, s mint kiderült, a darab meg­tekintése iránt eddig soha nem látott érdek­lődés mutatkozott. A „ a délutáni előadást összesen négyszázötven gyermek nézte meg. Ez a szám az ötödik évében járó társulatnál nézőcsúcsnak számít. A premieren jelen volt Rigó Jó­zsef, a darab rendezője, Verebé- lyi József zeneszerző, Fekete „vevőkre talált” az óvodások, kisiskolások körében. A délelőt­ti műsor után Molnár Lajosné igazgató ajándékot nyújtott át Farkas Renátának, aki a Bajtárs úti óvodából érkezett. Ő volt a Lurkó Színpad tizenötezredik nézője! KLEIN IMRE TÁRSULATVEZETÖ Tizenegyből kilenc és fél Örömmel olvastam a megyei nyugdíjas-egyesület bemu­tatkozásáról szóló híradást a február 7-ei lapszámban, s azt is, hogy munkájukat, si­kereiket a megyei közgyűlés elismeréssel illette. Az emlí­tett tizenegy évből én „csak” kilenc és fél évig voltam az egyesület elnöke. Úgy vélem, az eltöltött évek feljogosíta­nak arra, hogy megemlítsek néhány fontos momentumot. 1991-ben százötven-százhatvan körül volt az egyesületi tagok szá­ma, de rohamosan nőtt. 1992-ben rendeztük meg először a „Szép- korúak szavalóversenyét”, melyet kedves munkatársaim segítségé­vel nyolc éven keresztül vezé­nyeltem le. Éveken át színesítet­ték életünket a barangolások, a nemzetközi találkozók, a kulturá­lis és érdekvédelmi programok - neves vendégek részvételével. A sokféle programból kiemelkedett az 1998-as jászsági barangolás, amikor meglátogattuk a nagy tiszteletben álló Gecse Árpád fes­tőművészt alattyáni otthonában. A művész - Árpi bácsi, ahogy ő mondta - szeretettel fogadta né­pes csapatunkat. Élvezet volt hallgatni tiszta, szép gondolatait. Akik ott voltunk, nem felejtjük el! A csúcs a munkánkban a Pető­fi Alapítvány létrehozása volt, amit kezdeményezésemre az egyesület alapított. Eredménye­ként 1998. szeptember 6-án fel­avattuk Kohón — a Petőfi házas­pár igaz szerelmét hirdető - so­kak véleménye szerint a világ egyik legszebb szerelmespár- szobrát, Pogány Gábor Benő szol­noki művész alkotását. A tehetsé­ges szobrász, a költő legszebb szerelmes verséről, a „Szep­tember végén” nevet adta az alko­tásnak. A szobor szép környezet­ben áll a kastélykertben. A több- j milliós értékű műalkotás költsé­geit az utolsó fillérig az alapít- | vány fizette ki. Úgy gondolom, az a tizenegy év, amelyet az egyesület megélt, csak ezekkel a tényekkel lehet tel­jes. Annak a kilenc és fél évnek a sikere az akkor munkálkodók ér- ; deme, és ez hozzátartozik az ér­tékeléshez. _________FERENCZ TI BORN É, SZOLNOK El járási rend még nincs Nemcsak a megyei földművelés- ügyi hivatalhoz, falugazdászok­hoz érkeznek naponta az érdek­lődő telefonok, szerkesztőségün­ket is gyakran hívják azzal a kér­déssel, mit tudunk a csőd-, fel- számolási, végelszámolási eljárás hatálya alatt álló szövetkezetek­nél nyilvántartott mezőgazdasági üzletrészek felvásárlásának állá­sáról. Ugyanis annak ellenére, hogy a rendelet január 30-án ha­tályba lépett, az ügyintézéshez szükséges nyomtatványok nem állnak rendelkezésre. Kasza Antal, a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisztéri­um Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hivatala vezetője megerősítette, hogy az ez év január 30-án hatály­ba lépett 5/2002. (1.25.) kormány- rendelet valóban lehetővé teszi a csőd-, felszámolási, végelszámolá­si eljárás hatálya alatt álló szövet­kezeteknél nyilvántartott mező- gazdasági üzletrészek (piaci esz­közökkel történő) megvásárlását. A rendelet kimondja, hogy az üz­letrészek megvásárlása érdekében az állam gondoskodik az 1992. évi névértéken való vételi ajánlat meg­tételéről, és az annak alapján létre­jött ügyletek teljesítéséről. Az eljá­rási rend azonban, amelynek alap­ján az üzletrészek megvásárolha­tók, még nincs a hivatal birtoká­ban. Amint ez rendelkezésre áll, a hivatal a falugazdászokon keresz­tül, illetve a média útján az érdek- lődőket tájékoztatja. __________■ Ta rtalmas, szép napok Általában igaz, hogy szívesen teszünk eleget meghívások­nak, különösen így van, ha nyugdíjas-találkozóra szól a kedves invitálás. Ez történt január végén is, amikor Kont­ra József, Kunhegyes polgár- mestere az értelmes és hasz­nos együttlét reményében ta­lálkozóra hívta a városközeli települések nyugdíjasait, az Országos Nyugdíjasszövetség elnökét, a térség országgyűlé­si képviselőjét, valamint a megyei nyugdíjas-egyesület elnökségét. A találkozón izgalmas és őszinte beszélgetés alakult ki, okos gon­dolatok, tartalmas hozzászólá­sok hangzottak el. Ismét meg­győződhettünk arról, hogy az idős emberek naprakészek a gaz­dasági és politikai kérdésekben, harcosak önmaguk és társaik ér­dekeikért, unokáik jövőjéért. Nem hangzott el panasz, nem esett szó kampányról, pártcsatá­rozásokról, alantas sárdobálás­ról, de szó esett környezetünk megóvásáról, az időnként vaddá váló Tisza okozta félelmekről, a permanens rettegésről, a nyugdí­jas vásárlói kosár és az infláció kérdéséről. A közös ebéd után már a ba- rátkozásé, a jóízű beszélgetésé, az itt-ott felhangzó csendes ének­lésé volt a fő szerep. Címek, tele­fonszámok cseréltek gazdát, s el­hangzott a búcsúzkodás előtti utolsó kérdés: hol és mikor talál­kozunk legközelebb? Azóta az idő ezt is túlhaladta, elmúlt a „legközelebb” is. Mart­fűn találkoztunk, több mint négyszázan, egy fergeteges pót­szilveszteri mulatságon. DEMÉNY ISTVÁNNÉ, SZOLNOK * MEGYEI NYUGDÍJAS-EGYESÜLET ELNÖKE Nemes lelkek ajándéka Kopunk, öregszünk, velünk együtt tárgyaink, berendezéseink is. A szegény embernek meg még inkább kopik mindene. Nagy gond a javíttatás. Hát még ha újat kell venni! A szegény embert az ág is húz­za, tartja a mondás, s ha egyszer a lavina elindul, háromig meg sem áll. Elromlik a gáztűzhely, el a mosógép, befagy a téli csap, és még sorolhatnánk a listát a ketté­repedt ablakig. Minket sem került el a baj. Ám olyan mesterekre, rendkívüli em­berekre bukkantunk, akik két­ségbeesésünket megtapasztalván többnyire áthidaló megoldással, de munkadíj elfogadása nélkül segítettek rajtunk. Méltányosság­ból. Ebben az elvadult világban is van emberség, vannak névtelen hősök, nemes lelkek, csak ritkán találkozunk velük. Ezért feltétle­nül kijár nekik a köszönet. ________________B. ZSUZSA, ABONV A l evelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Idill: halászcsárda kerthelyiséggel, házmesterrel okos ló/.a porta elé kirakott üres szódásüveg láttán már magától is megállt. A két évszázados hagyomá­nyokra visszatekintő hazai szikvízkészítés könnyen az uniós csatlakozás áldozatá­vá válhat, ugyanis az Euró­pai Unió élelmiszerkönyve nem tartalmazza a szódavi­zet. A közelmúltban erről is szó volt azon a szolnoki kon­ferencián, amelyen a szóda­vízgyártás volt a téma. Sokan csak e szakmai tanácsko­zásról szóló tudósításokból tud­hatták meg, hogy kedvenc italunk magyar találmány, s nem kisebb feltalálóhoz fűződik, mint Jedlik Ányos. A XIX. században élt ben­cés tanár, miután elkészítette a máig is használt szódáspalackot, sietett szabadalmaztatni találmá­nyát. A sietség oka az volt, hogy korábbi felfedezését, a dinamót és az elektromágneses motort nem publikálta azonnal, így felfedezé­sét mások sajátították ki. Jedlik Ányosnak sikerült kidol­goznia a szódavízgyártás módsze­rét, s megszerkeszteni azt a palac­kot, amelyben a szénsavvesztesé­get függőleges cső mérsékli. A fel­találó az első szódáspalackot Fóton, a polihisztor Fáy András borhajlékában - írók, költők és művészek társaságában — mutat­ta be. Az eljárás leírását 1829-ben közreadta egy tekintélyes bécsi szakfolyóiratban, így e téren vitat­hatatlan az elsősége. Az igazi borivók csodálkoznak, hogyan lehet kedvelni a szódavíz­zel hígított bort - holott a fröccs kitűnő szomjoltó, alkoholtartal­ma alacsony, jól illik a fűszeres fo­gásokhoz, a halételekhez. A fröccsnek való borok többsége egyébként az Alföldről szárma­zik, mint például az ezerjó, az olaszrizling, a kövidinka. A szó­davízzel hígított bor kedvelői a keverék több fajtáját ismerik. A fröccs - másként nagyfröccs vagy spiccer - két deci borból és egy deci szódából áll; a kisfröccs egy deci bort és egy deci szódát, a hosszúlépés egy deci bort és két deci szódát jelent. A házmestert három deci bor­ból és két deci szódából készítik, a viceházmestert ennek fordított arányú keverékéből. Csak a na­gyon idősek emlékeznek a házi­úrra - négy deci bor és egy deci szódavíz -, vagy a lakófröccsre, amely egy deci bort és négy deci szódát tartalmaz. Valaha ismert volt a Krúdy-fröccs: kilenc deci bor és egy deci szódavíz, amely­ben a névadó író szerint az utóbbi „megvicceli” a bort. Napjainkban a régi szódásüve­geket már csak nosztalgikus la­egészséges ásványvízben lévő ás­ványi anyagok nemkívánatos frigyre léphetnek a bor alkotóré­szeivel. Ezen túl a bor savas, az ásványvizek viszont lúgos kém- hatásúak, s összekeverve mind­kettő veszít kedvező hatásaiból. A tiszta víz semleges vegyhatású, ezért nem változtatja meg a bor minőségét. Veszteség lenne, ha a szódavíz nem kerülne be a hungarikumok közé. Ilyen hungarikum a üszai halászlé is, amelynek üszteletére- és sok rajongója örömére — fel­épülhetne már a szolnoki Tisza- parton egy halászcsárda, ahol a kerthelyiségben (mely egykoron festőket ihletett), hangulatos ci­gánymuzsika mellett, a frissen el­készített halételeket egy jó hosz- szúlépéssel lehetne leöblítem. Ugyanis - bármilyen meglepő- a üszai halak kedvelői ezt Szol­nokon hiába keresik, a városnak egyszerűen nincs halászcsárdája. És ez is siratható... DR. NEMES ANDRÁS Bokros László Kerthelyiségben című alkotása nekünk őrzi a múltat Manapság az emberek patront is alig vásárolnak már, inkább az ásványvizet részesítik előnyben. Kár, mert az amúgy nagyon kásdíszként őrzik. Már nem jön a szódáskocsi, így csak szólásmon­dásból ismerős, hogy'hogyan ver­te a szódás a lovát. Pedig ez az A Hüvelyk Matyi egy jelenete Lászlóné díszletfestő. A jelmeze­ket készítő ruhaipari szakiskola diákjai is elküldték képviselői­ket. A bemutatót megtekintette Hamar István református lelki- pásztor is. A gyakran felcsattanó taps, az önfeledt kacagás, a csillogó te­kintetek igazolták: az előadás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom