Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-15 / 39. szám
6. OLDAL T Ű K Ö R 2002. Február 15., péntek- H R PÉTÉ S Marad a régi szerint Kisújszállás A városban őszre elkészül az új általános iskola. Kérdés azonban, hogyan alakul a többi épület sorsa. Az önkormányzat által elfogadott közoktatási intézkedési terv szerint a Kossuth Lajos Általános Iskola ősztől az új iskolaépületben és a Szabadság téri épületben fog működni, a Kossuth út 2. szám alatti épület pedig az Arany János iskolához fog tartozni. Ősztől a Munkácsy úti épület átkerül a református egyház használatába. A kossuthos pedagógusok szerették volna megtartani a Kossuth épületet, mert azt az elmúlt évek alatt pályázati forrásokból a maguk arcára formálták. A Szabadság téri iskolát pedig nem tartják a jelenlegi állapotában oktatásra megfelelőnek a 4- es főútról beszűrődő nagy zaj miatt. A vizesblokk is kicsi, korszerűtlen, a tetőzetet is fel kell újítani. Az ellenérvek között szerepelt az is, hogy a Munkácsy iskola egyházi használatba adása után az Arany iskola tanuló csoportjainak elhelyezésére hely kell és nem mindegy, hogy a forgalmas főúton járnak-e át rendszeresen a gyerekek tanítási időben. E szempontból biztonságosabb lenne, ha az egyik iskola a főút egyik, a másik a másik oldalán lenne — vélték. A kérdéssel a képviselő-testület is foglalkozott, de a korábbi döntést nem változtatták meg, tehát a Kossuth út 2. a jövő tanévtől az Arany iskolához tartozik majd, valamint arról is határozat született, hogy idén tervezni fogják a Szabadság téri iskola vizesblokkjának bővítését, és a tetőzet felújítását. ________________de Cé l: a fejlesztés Kunszentmárton Elfogadta az önkormányzat képviselő-testülete a város ez évi költségvetését. A százmillió forintot meghaladó forráshiány ellenére több fejlesztés mellett is elkötelezték magukat a képviselők. Bár szűkösen gazdálkodnak, Kunszentmárton vezetése nem hajlandó engedni a fejlesztésekből. Czuczi Mihály polgármester elmondása szerint csak a túlélésre figyelni egy elmaradott térségben egyenlő a semmivel. Az előretekintő szemléletnek köszönhetően sikerült munkahelyeket teremteni, új üzemeket a városba csábítani. A tervek szerint idén többek között jut pénz ivóvízkorszerűsítésre, szennyvízhálózat bővítésére, sportpálya-rekonstrukcióra. A legnagyobb volumenű építkezés a piactér kialakítása lesz, melyre húszmillió forintot szán a település. Szintén komolyabb összeg jut, igaz, pályázati pénzekkel kiegészítve hulladékgyűjtési eszközök beszerzésére. Ugyancsak fontos feladat lenne a szennyvíztisztító kapacitásának bővítése, ehhez pályázatot nyújt be az önkormányzat, de már az előkészületi munkálatok is belekerülnek hárommillió forintba. Emellett minél hamarabb szeretnék rekultiválni a régi hulladéklerakót, ehhez már be is nyújtották Kunszentmárton pályázati anyagát az illetékes minisztériumba. Semmi pánik! Semmi pánik?... Mindig azt hisszük, hogy a fiatalokat elkerüli a betegség, pedig nem így van. A pánikbetegség pont a fiatalok betegsége. A húszas életév elején jelentkezik először, s a legtöbb esetben nem utoljára - tudtuk meg dr. Blazsek Péter szolnoki pszichiátertől. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy ez a „nyavalya” egy élettartam alatt négyszáznegyvenezer embert érint. Ennyi ember volna a rászoruló, de csak a jéghegy csúcsa jut el a szakemberekhez, s nem megnyugtató az a tény sem, hogy nemzetközileg is ugyanez az arány. Ez a hirtelen kialakuló és jelentkező szorongásos roham nem szűkíthető le sem helyre, sem időre, s a lefolyása is pár perctől akár negyed óráig is tarthat. Több szempontból is nehezen felismerhető betegség ez. A tünetek egyénenként változnak, bár mégis megfigyelhető legtöbbjüknél a hirtelen fellépő, szapora szívverés, a szédülés, a fulladás érzése, az önkontroll elvesztése, a halálfélelem. Ám ezek a tünetek nemcsak önmagukban jelentkeznek, hanem gyakran kombinálva még az izzadással, légszomjjal, hányingerrel, zsibbadással, hidegrázással, majd kipirulással. Az első roham után már jelentkezik egy nagyfokú szorongás a következőtől, hisz annyira kínzónak éli meg azt a beteg. Gyakran társul a pánikrohamhoz egy tömeg- és tériszony, mert a beteg igyekszik elkerülni azt a helyet, ahol először volt rohama. Ennek a kórnak a súlyosabb formája az, amikor az illető csak kísérővel mer utcára lépni, vagy már ki sem mer menni az emberek közé. Szerencsére ezek a szélsőséges példák csak a kezeletlen vagy nem szakszerűen kezeiteknél fordulnak elő, hangsúlyozza a szakember. A betegekre a fokozott önmegfigyelés jellemző, alapfelvetésük minden esetben az, hogy ők halálos betegek, s ezt igyekeznek alátámasztani fizikai tünetekkel. Á legfontosabb, hogy a páciens minél hamarabb szakemberhez forduljon, hisz így jól és gyorsan javítható a beteg állapota. Mivel azonban nyolcvanöt százalékos a visszaesés, fontos, hogy a hosszú, megelőző kezelésen részt vegyen a páciens, a teljes panaszmentesség esetén is. És bár néha szerencséje lehet egyeseknek, ritkán elmúlhatnak vagy ritkulhatnak a rohamok, ha nem kezelik ezt a kórt időben, szövődményekkel újra, súlyosabb formában jelentkezik. Ez pedig alkohol vagy drogfüggőséget jelenthet; vagy más pszichiátriai betegségekkel társulhat a pánikbetegség, de legszélsőségesebb formája az, amikor öngyilkosságba menekül a szenvedő alany. A gyógyulni akaráson túl fontos még valami: a környezetnek, a munkahelynek is el kell fogadnia, hogy létezik ez a betegség. Amennyiben ez sikerül, a munkatársak, kollégák is tudják segíteni a gyógyulást legfőképp azzal, hogy lelkileg támogatják javulni akarásában a rászorulót. Horváth Zoltán: - A pánikbetegségem alapja egy igen kényes szituáció volt. Szakítás után két évvel találkoztam régi szerelmemmel, s a találkozás vége egy szerelmes éjszaka lett. Nem sokra rá megtudtam, hogy nem védekezett a lány, s a hasában lévő kis jövevényt nem hajlandó elvetetni. Abszolút kényszerhelyzetbe kerültem, gőzöm nem volt, hogy mit tegyek. Ekkor jelentkezett először, a máig meglévő magas vérnyomásom. Senki nem hitt nekem, nem fogták a testem segélykiáltását. Azzal intézték el dolgot, hogy csak nya- valygok. Mivel nem találtak semmi szervi bajt, elküldték a pszichiátriára. Azóta próbálom megoldani a problémámat, de nem nagy sikerrel, mert még mindig úgy érzem, mintha senki nem venne komolyan — pedig én is itt vagyok! Több szempontból is igen nehéz a dolgom. Hisz egy férfitól még nehezebben fogadják el a tényt, hogy lelkibeteg, s ezzel nap, mint nap szembesítenek. Szóval borzasztó nehéz ez így, de talán most már jó úton vagyok. Ebben a legutóbbi csoportterápia rengeteget segített. Azt hiszem, elindultam kifelé... Ulviczki Györgyné: - Nekem egy buszon jelentkezett először a betegségem, mellyel már régóta küszködöm: olyan rosz- szul lettem, hogy le kellett szállnom. Aztán egyre gyakoribbá váltak a rohamaim, a végén már boltba sem tudtam bemenni, még vásárolni sem (pedig eladó voltam!), a liftben klausztrofóbiás lettem, az előadásokat nem tudtam végig ülni, mert tömegiszonyom volt. Egyre csak súlyosbodott az állapotom, még tüneteket is produkáltam a különböző betegségekhez, de a kivizsgálások szervi bajt mégsem mutattak ki. A házasságom is majdnem ráment erre a nyavalyára, hisz feleségként sem tudtam megállni a helyem. Csak magamra tudtam figyelni, csak a saját bajom foglalkoztatott. Elfordultak tőlem a barátok, de a családom is hisztinek élte meg ezeket az éveket. Egyedül anyukám és a férjem érezte, hogy baj van, de segíteni nem tudtak. Hathónapos terhes voltam, amikor meghalt az édesapám, s ez a csapás magamhoz térített: rájöttem, nem tehetem meg, hogy ne menjek orvoshoz. Azt gondolom, erre volt a legnehezebb rászánni magam. Mint az alkoholistának: fölvállalni, hogy beteg vagyok; elhatározni, hogy meggyógyulok; s csak ezt követi az, hogy legyen megértő a család és végül a munkahely (de sajnos ez utóbbi szinte minden esetben hiányzik). Pedig, ha nem fordul az ember előbb-utóbb szakemberhez segítségért, mert inkább eltitkolja, hogy lelki baja van, egy útja marad: az ön- gyilkosság (ugyanis a rohamok egyre kín- zóbbak, egyre súlyosabbak, s egyre kilátás- talanabbnak éled meg a helyzeted). Most már vannak sikerélményeim is: rendbejött a házasságom, tudok másokra is figyelni; tudok segíteni másoknak a tapasztalataim alapján; új barátokat szereztem; újra tudok kapcsolatokat teremteni vadidegen emberekkel is — szóval csupa aprónak tűnő csoda... TFI NCH CORPORATION CHEM-AQUA NCH Hungary/Chem-Aqua TERÜLETI KÉPVISELŐ Ha szereti a személyes értékesítést, szeret emberekkel találkozni, kommunikálni, építse karrierjét dinamikusan fejlődő fiatal csapatunkban! Cégünk, az NCH Chem-Aqua divíziója egy multinacionális amerikai nagyvállalat 80 éves stabil hátterét, képzési lehetőségeit nyújtja önálló munkavégzési módszerek mellett. Leendő munkatársunk feladata lesz: cégünk energiamegtakarítást célzó szolgáltatási programjainak értékesítése ipari fűtő- és hűtőrendszerek piacán. Feladatai közé tartozik: az ügyfélkör bővítése mellett a folyamatos kapcsolattartás partnereinkkel. A feladat ellátására: jó kommunikációs készségű, cégvezetőkkel is tárgyalóképes, sikerorientált, a műszaki területek iránt affinitást érző munkatársat keresünk közép-magyarországi területre. Ha a fenti lehetőség felkeltette érdeklődését, kérjük, küldje el fényképes önéletrajzát a megjelenéstől számított egy héten belül Szőnyi Józsefné nevére, a következő címre vagy e-mail címre: NCH-Hungary Kft., 1476 Budapest, Pf. 296. A borítékra írja rá: „Chem-Aqua Közép-Magyarország”. E-mail: mszonyi@nch.com Nyugdíjasként is aktívan Sokszor úgy kezeljük azokat, akik nyugdíjba mennek, mintha lezáródott volna ezzel életük termékeny korszaka. Pedig sok esetben koránt sincs így. Többen pont ekkor szabadulnak föl a kötelesség alól, s kapnak szárnyakat, kezdik el megvalósítani önmagukat. Kitűnő példa erre a szolnoki Veress Józsefné, Erzsiké is. Mikor beléptem hozzá, nagyon meglepődtem. Mivel annyiszor halljuk, hogy a tanítás mennyire igénybe veszi az embert, és hogy sok tanító alig várja a nyugdíjas éveket, mert belefárad az állandó zsivajba, gyereknyüzsgésbe, hát én is egy munkában megfáradt embert vártam. Nagyot tévedtem, mert a gyerekek gyűrűjében egy csupa mosoly, életvidám tanár nénit találtam! Mindenki Erzsiké nénije elmesélte, hogy soha nem kereste a könnyű megoldásokat. Bár magyar-orosz szakos tanárként kezdte a pályáját 1963-ban, ő mégsem az oktatást, hanem a nevelést szerette jobban. Ezért 1973 óta napköziben tanítgatta a gyerekeket a jobbra, szebbre. Aztán az élet úgy hozta, hogy szívesen felvállalta a technika tanítását is, amelynek keretében csupa gyakorlati dologra oktatta az eleven gyermekeket. Mindezt azonban nem kiemelten támogatott iskolában és gyerekek közt tette, hanem rengeteg hátrányos fiatal közt. Mégsem fáradt el, mégsem fáradt bele a munkába. Sőt! Mikor eljött a nyugdíjkorhatár, és megkezdte a pihenő éveket, nyugha- tatlanul új utakat kezdett keresni. Két dologba fogott bele: az egyik a társkeresés, a személyiség, a sors és a társkapcsolat elemzésével. De ez sem elégítette ki: ezért iratkozott be az Asztrológiai Intézet asztrológusképző szakára, ahol most végzős diák. Hisz azt vallja, hogy eddig is annyi mindenbe belevágott, miért pont ezt hagyná ki. Nem is bánta meg merészségét! És bár eddig is jó megfigyelőnek és emberismerőnek számított, most azonban a tanfolyamnak köszönhetően még bátrabban ki meri mondani a gondolatait. De a tanítással sem számolt le, óraadóként újra dolgozik. Az asztrológiát egyébként remekül tudja hasznosítani az oktatásban is, mert az segít másként látni, láttatni a gyerekeket. Bár eddig is sokszor ránézésre meg tudta mondani, milyen tu- lajdonságúak a gyerekek, most még biztosabban tud segíteni abban, hogy miben teljesedjenek ki a nebulók. A leglátványosabb eredményeket pont a problémás gyerkőcöknél éri el, mivel ők nagyon meglepődnek azon, hogy egy kívülálló mennyire látja azt, hogy mi a bánatuk, rögtön lelki orvoslást is nyújtva. Amennyire én megismertem Erzsiké nénit, nem hiszem, hogy sokáig megülne a ba- béijain. Bizonyára hamarosan még el- képesztőbb, érdekesebb feladatra vállalkozik. Erzsiké, egy olyan tanítvánnyal, aki a segítségével fedezte fel önmagában, hogy mi is akar lenni tóthné fodor ildikó
