Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-10 / 8. szám

4. OLDAL A S Z ERKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Január 10., csütörtök ; 11HI December végéhez közeledve a Kisújszállási Idősek Klubjában kedves kis ünnepségre várták a klubtagokat, hozzátartozókat és a meghívott vendégeket. A fel­csendülő ismerős dallamok sej­tetni engedték, karácsonyi han­gulat vár itt minket, aki ide betér. Vendégeinkkel — Tapasztó Sza­bolcs igazgató úrral, Palágyi Gá­bor polgármester úrral és Szabó Lajos képviselő úrral, akik öröm­mel fogadták meghívásunkat és ellátogattak hozzánk - közvetlen és barátságos beszélgetés alakult ki. A klubtagok versekkel, novel­lák felolvasásával szórakozatták a jelenlévőket. A citerás, Pethe Mihály kívánság szerint zenélt, kinek mi volt a nótája és óhaja. A klubkarácsony fénypontját jelen­tette, hogy Tapasztó igazgató úr saját kezűleg készítette el a gon­dozási központban azt a birka­pörköltet, amit készre főzve hoz­tak át nekünk a klubba. Köszönet a fáradságos készü­lődésért, a kellemes órákért, a kedves ajándékokért. A KLUBTAGOK Barátságos beszélgetés SZÁZKÉT ESZTENDŐ. Január barmadikán töltötte be 102. életév­ét Schiller Gizi néni, a nagyiváni Szent József Otthon lakója. A ne­vezetes születésnap alkalmából az intézmény dolgozói és lakói ben­sőséges ünnepség keretében köszöntötték a ma is kiváló szellemi és testi egészségnek örvendő nyugdíjas tanárnőt. (amatőr fotó) Ok nem ismerik a frissen sült bejgli illatát A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekotthon Befogadó Ottho­nának lakói meghatóan szép és örömteli találkozás részesei vol­tak a szeretet ünnepe előtt né­hány nappal. Vendégeink voltak a Szolnok Városi Nyugdíjasklub tagjainak képviselői, akik elhatá­rozták, akciót kezdeményeznek, hogy az adományozóktól össze­gyűjtött ruhafélékkel és játékok­kal gazdagabb és boldogabb ka­rácsonyuk legyen az intézet kis lakóinak. Gyermekeink háláját is közvetítve köszönjük a klub tag­jainak, hogy a szeretet ünnepét úgy érezték teljesnek, ha nekünk örömet szereznek. DR. MARSI JÁNOSNÉ AZ OTTHON VEZETŐJE A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Megvolt az utolsó előadás a Nemzetiben. Azon az estén sokan szaporázták léptei­ket az öreg mozi felé, ki nosztalgiából, ki a soha többé meg nem ismétlődő utolsó, ünnepélyes-szomorú alkalomból. A kö­zönség inkább a negyven felettiekből ve­rődött össze, de akadtak huszonévesek is. Én sem tudtam megállni, hogy utoljá­ra ne üljek be gyermekkorom és fiatalsá­gom színhelyére, s bizony, megkönnyez­tem Valkó tanár úr „mozisirató” szavait. Engem is hasonló gondolatok foglalkoztattak azóta, hogy felröppent a hír, bezárják a város legöregebb filmszínházát. Végigpörgettem kedves filmemlékeimet. Az első, még óvo­dáskoromból, az Aranykulcsocska (Pinoc­chio) című szovjet mesefilm volt. Aztán 6-7 évesen elvitt édesanyám (aki ma a 86 évével a város első mozilátogatói közé tartozik) a Ri- goletto operafilmre. Zenéje már akkor is na­gyon tetszett, de rémálmaimban gyakran lát­tam, amint meggyilkolják a zsákba bújtatott Gildát. Mozisirató Itt láttam először a Körhintát. Törőcsik Mari bájos, őszinte naiváját nem lehet elfe­lejteni, mint ahogy Soós Imrét sem, aki na­gyon szuggesztív volt minden filmjében. Aztán jöttek a felejthetetlen Latabár-filmek, mint az utolsó vetítésen is (Fel a fejjel!). Is­kolásán nagy élményt jelentett az első Ho­moki Nagy István-film, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, majd a többi természetfilmje is, de főleg a Cimborák. A csúcsot azonban a gimnáziumi évek filmélményei jelentet­ték. Valkó Mihály tanár úr szárnyai alatt filmesztétikát is tanultunk a Filmmúzeum sorozat előadásain és az azt követő beszél­getéseken, amely alkalmakra híres magyar filmrendezőket is meghívott szervező taná­runk. Külföldi filmek közül örökre megma­rad bennem a Patyomkin páncélos, a Ködös utak Jean Gabin főszereplésével, az Arany­polgár Orson Wellesszel, a 12 dühös ember Henry Fondával, a Vittorio de Sica rendezte Biciklitolvajok, a Federico Fellini fémjelezte Országúton s Visconti filmje, a Rocco és fivé­rei; a meghatóan szép szovjet filmek: a Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, az Emberi sors. De ne felejtsem ki a Sorompók lezárulnak című filmet és az Andrzej Wajda rendezte Hamu és gyémántot sem. Ez utób­biból érettségi dolgozok is születtek (jóma­gámnak is). Maradandóan szép film volt a Tavaszi zápor, az Emberek a havason, a Va­lahol Európában, a Talpalatnyi föld, a Simon Menyhért születése, a Budapesti tavasz, a Bakaruhában és a Hannibál tanár úr. Felnőttként is elmentem minden színvo­nalas vagy nagy hírt vert film premierjére, legutóbb a Sacra Coronára. Akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó önkéntes mozilátogatásom. Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet egyszer. így szíven döfni egy „öreg cselédet” a 80 éves jubileumán! JUHÁSZNÉ SÁROS MÁRTA, SZOLNOK Egy napba sűrítve háromféle program Nyílt nappal egybekötött diák- és egészségnapot rendezett a közelmúltban a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik Tagintézménye, amelynek programjába jól illesz­kedett a megyei rendőr-főkapitányság beavatkozó alosztálya, a közlekedésiek, illetve a tűzoltóság bemutatkozása, valamint a Mól Szolnok KK csa­patának látogatása is. A nyílt napon az általános felvételi tájékoztató után tanórákon vehettek részt az iskolában folyó oktatás iránt érdeklődő nyolcadik osztályosok, míg ezzel párhuzamosan a középiskolás diákok a diáknaphoz kötődően különféle sportversenyeken mérték össze ügyes­ségüket. Az egészségnap rendezvénysorozatán ételkóstolóval egybekötött előadást hallgathatott az, aki ezt választotta, de kívánság szerint volt vérnyomásmérés és légzésfunkció-vizsgálat is, szórólapon pedig a dohányzás ártalmairól kaptak tájékoztatást. Kozák Edina és Kollár Anita 11. osz­tályos drogellenes kortárssegítők „Amiről komo­lyan kell beszélni” címmel szituációs játékkal egybekötött beszélgetést szerveztek az érdeklő­dőknek. Elmondhatjuk, hogy egy jól sikerült napot tud­hat maga mögött az intézmény, s reméljük, hogy az iskola iránt érdeklődő nyolcadikosok is jól érezték magukat nálunk. HALÁSZNÉ GERENYI MÁRIA Képünk a légzésvizsgálaton készült (AMATŐR FOTÓ) Áremelkedésről szó sem eshet A gázfogyasztás új számítási metódusáról nekem is van vé­leményem, mint ahogyan a lap december 27-ei számának ol­vasói rovatában megszólaló levélírónak is — amivel egyéb­ként maximálisan egyetértek. A módszert felháborítónak tartom. Pontosabban fogalmazva: utálom, ha valaki vagy valakik semmibe veszik az embert. Ezt tették azok, akik a szorzószámot kitalálták. Az utóbbi évek furfangos számítási ötletei - ha adnának ilyenre - minden bizonnyal kiérdemelnék a matematikai Nobel-díjat. Jóllehet ez a díj már akkor járt volna, ami­kor feltalálták a fűtőértéken alapu­ló számlázást, ezt ugyanis még a Tudományos Akadémia segítségé­vel sem lehet ellenőrizni. A talál­mányok sorába tartozik továbbá a téli-nyári számítás is, no meg a rendelkezésre állási díj. Vajon lehet-e még valami újab­bat kitalálni mindezek után úgy, hogy az áremelés mint olyan egy­általán szóba kerülne? Merthogy erről van szó, csak igen burkolt formában, kikerülve azt a tortúrát, vitatkozást, egyezkedést, ami az elmúlt években kísérte a hivatalo­san bejelentett százalékos áremel­kedéseket. Megjegyzem, a tisztesség elve alapján a fűtőértéket éppen fordít­va illenék alkalmazni, mivel nyá­ron kevesebb hőmennyiség kell ahhoz, hogy egy liter víz felforr­jon. Csak hát, ha ez így lenne, sé­rülnének az „érdekek”, kevesebb lenne a profit, a szétosztható. A dolog ezért fordítva működik: té­len, amikor a lakosság gázigénye szükségszerűen nagyobb, a jó mi-J nőségű gázba belekeverik az ér - téktelenebbet is. Mi ezért a rossz/ minőségért ugyanannyit fizetünk, mint a jóért, ráadásul azonos hő­mérséklet eléréséhez több gázra van szükségünk. A fogyasztó kiszolgáltatott hely­zetben van, amit a fifikás rendele­tek szentesítenek. Választási lehe­tőségünk nincs, legfeljebb ha nem fogadjuk el az amúgy is irreálisan magas árat, nem kapunk szolgál­tatást. Úgy gondolom, érdekeink védelmében csak magunkra szá­míthatunk, valamit tehát tenni kell. Tudom, hogy a kutyaugatás nem hallik az égig, de ha sok kutya ugat, talán meghallják ott, odafönt iS... PAPP GÁBOR, TÖRÖKSZENTMIKLÓS A sziklafal sem állhatta utunkat Az Arany János Tehetséggondozó ként tartja számon azt a hétvégét, Ház igazgatóját, aki az intézmény Program előkészítős csoportja a amikor megismerték Horváth Er- tevékenységének bemutatása legérdekesebb programok egyike- nőt, a szolnoki Erdei Művelődési után lebilincselő stílusban érdek­feszítő, diaképes előadást tartott nekünk az élővilágról. Másnap már a hajnal ébren ta­lált bennünket, hogy induljunk a Visegrádi-hegység környékének meghódítására. Dömösre érkezve megnéztük az egyik magyaror­szági Mária-jelenés helyszínét, majd pedig a Rám-szakadékon próbáltuk keresztülverekedni magunkat az akadályoktól izgal­mas terepen. A természet felett győzedelmeskedve végül sikerült átgázolnunk a szeszélyesen ka­nyargó Malom-patakon, átmász­ni a meredek sziklafalon, s min­den nehézséget leküzdve meghó­dítanunk a szakadékot. Innen — mintegy pihentetésképpen — Vi- segrádra utaztunk, hogy meg­nézzük a királyi palotát és megis­merkedjünk múltjával, jelentősé­gével. Hazaérkezvén még betér­tünk a kézművesházba, ahol De­ák Péter népművész-tanár segít­ségével kipróbáltuk a nemeze­lést, a gyertyaöntést, a gyöngyfű­zést. TÓTH KATALIN A VÁROSI KOLLÉGIUM DIÁKJA KARÁCSONY ELSŐ NAPJÁN. A feldíszített fenyőfa árnyékában pompázó virágcsokor szelíden azt jelezte, a Horváth család számára ez a karácsony más, mint az eddigiek: a családi összejövetel nem csupán a szeretet ünnepének szólt, hanem annak az együtt töltött fél évszázadnak is, amit karácsony első napján ünnepelt a szolnoki Hor- váth Ferenc és felesége, Garics Katalin. _ (amatőr fotói * i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom