Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-31 / 26. szám

4. OLDAL A S Z E Döntésre várva „Mi lesz velünk?” - kérdezhet­nék nap nap után a szolnoki gaz­dasági főiskola hallatói és taná­rai; fenyegeti-e létüket, jövőjüket veszély, jogos-e félelmük, aggo­dalmuk, indokolt-e bizonytalan közérzetük? Vajon miért nincs még ma sem kinevezett igazgató­ja e rendkívül dinamikusan fejlő­dő felsőoktatási intézménynek? S egyáltalán: kell-e a megyének, a városnak a főiskola, több ezer, igen értékes hallgatójával, száz­ötven tanárával, vagy nem? Kell-e Félárvák és A vidéken élő nagymama ar­ra az elhatározásra jutott, hogy magához veszi unoká­it. Ma azt mondja, bár ne tette volna, mert „miatta” több ezer forinttal lett keve­sebb a gyerekek megélheté­sére fordítható összeg. A három kislány félárva lett, édesanyjuk pár éve hunyt el. A gyerekek az apjukra maradtak. A apa kapta az árvaellátást, mun­kanélküli lévén a jövedelempótló támogatást, és folyósítottak neki minden olyan támogatást a gye­rekek után, ami csak adható. Ezek együttesen olyan összeget tettek tó, amely rendezett körül­mények között a gyerekek meg­élhetését biztosította volna. Az apa egészségi állapota roha­mosan romlott, már nem tudta a gyermekeket ellátni, ezért az anyai nagymama vette a kislányo­kat gondozásba. A dolog hivata­los formát öltött, ekkor azonban kiderült, az áldozatkész mamá­az oktatásügynek Szolnok? Hogy mindennapi életünkben számos, megoldásra érett probléma van, arra utal az intézmény jelenlegi helyzete is. De utal arra is, hogy a fontos kérdésekben — érthetetlen módon - híján vagyunk az infor­mációknak — szemben a kevésbé fajsúlyos ügyekkel, amelyekről viszont - feleslegesen terhelve a közvéleményt — szinte mindent tudni lehet, elterelve a figyelmet a megoldásra váró kérdésekről... pb. Bálint Sándor, »zom ok szegények nak már nem jár a gyermekek vi­szonylagos anyagi biztonságát je­lentő juttatások mindegyike, mert az ő nyugdíjával együtt az egy fő­re eső jövedelem elérte a támoga­tásoknál figyelembe vehető ha­tárt. A nagymama „érkezésével” a gyerekeket jelentős anyagi vesz­teség érte. Amíg az alkoholista apa volt hivatalosan a gondviselő, a család jövedelme csaknem a duplája volt a mostaninak. Csalódás ez a nagymamának, hiszen döntését úgy hozta meg, hogy számított arra a pénzre, amit az apa kapott a gyermekek után. Nehéz felfogni — s ezzel gyötri magát -, hogy unokáit ne­hezebb helyzetbe hozta azzal, hogy vállalta nevelésüket, mint ha hagyta volna őket apjuknál... A nagymama azt a tanácsot kapta a kiesett jövedelmüket pó­tolandó, hogy kérjen gyermektar­tásdíjat az apától. A jövedelempótló támogatás­ból?! vel illetni, a nyomozók, akik em­berfeletti munkát végeztek. Más­nap megtörtént a csoda, jöttek ér­tem, hogy menjek a hivatalba, mert sok minden előkerült. A kö­vetkező napon a nyomozó úr jött, most a rendőrségi épületbe kellett mennem. De nem is men­tem, kocsival vittek oda is, vissza is. Ismét hoztak egy adag ruha­neműt és egyebet. Amikor mind­ezt, sírással küszködve, megkö­szöntem, a válasz annyi volt: a kötelességünket teljesítettük, örülünk, hogy segíthettünk. Sok ilyen rendőrre lenne szük­ségünk, akkor talán kevesebb el­keseredett ember lenne a falu­ban, és rájönnének a tolvajok, nem érdemes betörni, lopni, mert kiderül. t. i„ tiszabura A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjá­val. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. AZ OLDALT SZERKESZTI: KÁCSOR KATALIN RKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓ 2002. Január 31., csütörtök cfflIHH Áthelyezés és legalizálás Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a cikk íróját félretájékoztatták az önkormányzat vezetői — olvasható abban a levélben, amelyet a lap január 22-ei számában Százéves piac — volt? címmel megjelent írásunkhoz küldött a Nagyrévi Református Egyházközségtől Fiilöp János gondnok és Palsák Edit Éva lelkipász­tor. — Nem egy személy ellenzi az illegális, törvénytelen árusítást a templom előtti téren — írják —, hanem egyházközségünk kérte az elárusítás legalizálását egy másik helyre. Kijelölt piactér a megnevezett helyen nincs, nem is volt. Mindent engedély nélkül árusítottak ott a piacosok. A hely a templom előtti kis terület, amit egyházközségünk tart rendben, építtetett oda járdát, takarítja hótól stb. Az autós közleke­dők mellett az egyházközség érezte leginkább egyes árusok engedély nélküli tótelepedésének áldatlan hatását. Az önkormányzat - noha ren­delkezik saját, üres, közművesített telekkel a kö­zelben — hagyta a helyzet elmérgesedését, sőt hallgatólagosan engedélyezte az egyébként rég­óta tiltott helyen a „piac” működését. Az árusok számára itt nincs sem illemhely, sem árusítóasz­tal, sem fedett hely, ahol meghúzhatnák magukat az esőben, hóban. Ennélfogva már hosszú ideje a templombejárót, a templom falát és a kertet hasz­nálják WC-nek, a templomkerítést elárusítóhely­nek, szó szerint zsibvásárnak. Az első ilyen esetről azonnal tájékoztattuk az önkormányzat illetékeseit, és javaslatot is tettünk piactérre, ahol kulturált körülmények között vá­sárolhatnak a helyi lakosok és működhetnek az árusok. Mi tehát nem a piaci lehetőség megszün­tetését kértük, hanem az áthelyezést. Ha az újságcikk szerint az önkormányzat az áthelyezés és legalizálás helyett most javaslatain­kat figyelmen kívül hagyva megszünteti a nagy­révi kispénzű emberek vásárlási lehetőségét, óri­ásit hibázik. A baj csak az, hogy ezt a hibát az egyházközségre próbálja fogni, a nyilvánosság felhasználásával. Verselő diákok A magyar kultúra napja tisztele­tére versszerető felső tagozatos általános iskolásoknak hirde­tett előadói versenyt a szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár. A Kölcsey Ferenc nevét viselő kul­turális rendezvényen az 5-6. osztályosok körében első helye­zett lett Máté István (Herman Ottó Általános Iskola), második Kézér Eszter (Széchenyi körúti), harmadik Czinder Edina (Her­man). A 7-8. évfolyamon Seszták Gergő lett az első (Eöt­vös József Általános Iskola), második Bíró Dalma, harmadik Ágoston Lilla (mindketten a Mátyás Király Általános Iskola tanulói). _________________ ■ Ha rmincöt évig nem látták egymást NÉGY GENERÁCIÓ EGY MUNKAHELYEN. A felvételt Török Ferenc küldte, s mint írja, az még 1920- ból való. A Szolnoki Cukorgyár munkásai között az egyik - mellényén óralánccal - a dédnagyapja, aki a gyár alapításától a nyugdíjig mint főgépész dolgozott. Őt követte a nagyapa, aki negyedszázadot töltött el az üzemben, majd levélírónk édesapja vette át a helyét, aki 41 évig kereste ott a kenyerét. Két testvér is innen ment nyugdíjba. A tradíció, 31 év után, olvasónk távozásával szűnt meg, amikor kényszerűség- ből meg kellett válnia a nagy múltú gyártól.____________________________ ■ Ha megfogta, hadd vigye! Panaszával, kérdésével szerkesz­tőségünkhöz forduló szolnoki há­ziasszony mondja: - Állandó vá­sárlója vagyok az egyik nagy for­galmú szolnoki élelmiszerüzlet­nek, így tudom, hogy rendszere­sen vannak különféle akcióik, oly­kor igen jelentős árkülönbözettel az eredetihez képest. Legutóbb a sajtot adták olcsóbban, több száz forint kedvezménnyel. Az akciós­tábla értelemszerűen utalt mind a gyárilag csomagolt, mind pedig a kisebb darabokra szeletelt ter­mékre, hiszen mindkét fajta oda volt készítve. Egy egész sajtot megvettem. A pénztárnál azon­ban meglepetés ért, mert eredeti árat számoltak. Már más alkalom­mal is előfordult, hogy észrevet­tem, együtt tárolnak a polcon ak­ciós és nem akciós termékeket. A turpisság sajnos csak a pénztárnál derül tó, ahol nem szívesen vitat­kozik az ember a többi vásárló előtt. Az viszont nagyon érdekel­ne, hogy a vásárlónak ilyen eset­ben - amikor még bizonyítható is, hogy „összekeverednek” az áruk —, melyik árat kell(ene) megfizetnie. * * * A háziasszony, minden valószí­nűség szerint, nincs egyedül a problémával, legfeljebb mások könnyebben túlteszik magukat a furcsaságon. De jó, ha tudják, az akciós, illetve árengedményes termékeket elkülönítve kell be­mutatni és elhelyezni az üzlet­ben, s kívánatos az árengedmény okát tudatni a vevővel. A pénztá­ros csak olyan összeget üthet be, ami a polcon vagy a terméken szerepel. Szabálytalan ugyan, de előfordulhat a gyakorlatban, hogy a pénztárgépben még nem vagy már nem az akciós ár szere­pel. A vonalkódos leolvasás azt az eredményt hozza, amit a gép­ben tárolnak. Az árengedményes termék vá­sárlása esetén ne mulasszák el el­lenőrizni a blokkon feltüntetett árat, s ha az nem akciós, azonnal reklamálni kell! Manapság nem jellemző a sok gyerek. Egyébként is a gyermek- nevelés a világ legnehezebb dol­ga, még akkor is, ha az anyagi háttér megvan hozzá. Minél is­kolázottabb valaki, minél átgon­doltabban tervezhető az életút­ja, karrierje, annál kevesebb gyermek nevelésére vállalkozik. Egyre fogy azon családok szá­ma, akik több gyermeket nevel­nek, sőt, akik nagycsaládban nőttek fel, azokból sem lesznek feltétlenül nagycsaládosok. Ismerek egy olyan családot, ahol tizenkét gyermek született, de a szülők sem az anyagi, sem az egészségi állapotuk miatt nem tudták felnevelni őket, ezért egy kivételével — ő otthon maradt — egymástól távol, kü­lönféle nevelésben, nevelőszü­lőknél nőttek fel. Ez a tény élet­minőségükben nem okozott kü­lönbséget, mert mindannyian is­kolázott emberek lettek, jó szak­mával, tekintélyes beosztással köztiszteletben állnak. Minden tisztelet azoké, akik őket becsü­lettel felnevelték. A kényszerűségből egymástól távol élő testvérek harmincöt évig nem találkoztak egymással. A mai állami gondoskodás talán annyiból jobb, hogy nem szakít­ja szét a testvéreket, és megadja az alapot a családi élethez. Most, egy örökösödési ügy miatt, ösz- szetalálkoztak. A meghatottság­tól keresték a szavakat, ölelték egymást és próbálták megtervez­ni közös jövőjüket, hogy köze­lebb kerülhessenek egymáshoz. A édes szülőkkel felnőtt legki­sebb olyan családfát állított össze a szétesett családról, amit én hir­telenjében nem is tudnék a sajá­toméról csinálni. Ezért külön tisztelem. Ma már csak tízen vannak, de eldöntötték, hama­rosan fehér asztal mellett újra együtt lesznek, hogy megismer­jék egymás életét, s pótolandó az elvesztett évtizedeket a test­véri kapcsolatban, minél több örömet szerezzenek egymás­nak. ____ M. F.-NÍ, SZOLNOK A látvány önmagáért beszél Az elmúlt hetekben több telefonáló is Szolnok tisztaságáról beszélt, egy indulatos női hang kérte, nézzük meg az Ady Endre út—Ságvári körút térségében lévő irodaházak, üzletek környékét, mert taszító a látvány a dugig tömött konténerek­től, a szétszóródott hulladéktól. A kérésnek eleget tettünk. Ez a felvétel nem ott készült, mert mindegy volt, hol fényképezünk, ugyanis akármerre mentünk, ha­sonló látvány fogadott bennün­ket. A legtöbb konténer környéke - különösen ahol intézmények, vendéglátóegységek, üzletek is vannak — olyan állapotban volt, mintha a városban nem is lenne szervezett szemétszállítás. Pedig a köztisztasági cég heten­te háromszor üríti a konténereket. Hol lehet a hiba, hogy mégis úszunk a szemétben? Mindenek­előtt ott, hogy a cégek, intézmé­nyek, üzletek, vendéglátóhelyek nem gondoskodnak elegendő tá­rolóedényről, kevesebbet rendel­nek, vásárolnak, mint amennyire szükség volna. A másik probléma, hogy a gyűjtőedények nem zárt helyen vannak, azok „illetéktele­nek” számára is hozzáférhetőek. A guberálók szinte egész nap tur­kálnak, s nehezen képzelhető, hogy törődnének környékének tisztán tartásával. A szétszóródott szemét össze- takarítása megoldhatatlan fel­adatnak tűnik. Habár a köztiszta­sági cég alkalmazottjának nem dolga, hogy felszedje a földről szemetet, mégis megteszi - az in­gatlantulajdonos helyett, aki nem akar tudomást venni arról, hogy van egy kötelessége. Miért kell megvárni, hogy a probléma köz- írásoknak, szabályoknak érvényt egészségügyi kérdéssé váljék? A kell szerezni - akár büntetés árán város tisztasága közügy. Áz elő- is! _____ ■ Ar rogánsán, Van egy üzletlánc, amely azt hir­deti, náluk minden olcsó, és való­ban, azt is adja, amit ígér. E kis üzletek személyzete is olyan, hogy jó velük találkozni. Figyel­mesek, készségesek. Tudok olyan boltról, ahová tepsi süte­ménnyel érkezett a vevő, hogy megköszönje a sok kedvességet. Az ilyen üzlet biztosan talpon marad akkor is, ha a konkurencia a szomszédba költözne. Nemrég egy új üzlet nyílt a vá­rosközpontban. Rengeteg ember­nek esett útba, és vélhetően ren­getegen szét is néztek benne. Né­hányszor én is megfordultam ott. Első alkalommal az tűnt fel, hogy a személyzet igencsak tájékozat­lan a készletet illetően. Á követ­kezőben azt vettem észre, hogy szemtelenül az árak ordítóan magasak. Más­kor épp a zárás percében érkez­tem, de kitessékeltek. így jártam az utolsó próbálkozásom során is: a nyitvatartási idő után 3 perc­cel érkeztem, nagyon kerestem valamit. Benn sokan voltak, gye­rek is, mindenki kabátban állt (mintha vevők lettek vol­na). Amint nyitottam az aj­tót, rám förmedt egy férfi, hogy „zárva vagyunk”. A küszöbön hintázva rántottam vissza az ajtót. Néhány lépést tet­tem meg az úton, amikor a gye­rekhang utolért: „Akkor is zárva vagyunk!” Á kereskedő sikerének záloga a vevőkörben van. Hogy egy üz­let meddig marad talpon, az kizá­rólag rajtuk múlik. Ez az üzlet nem sokáig bírta. Két hónap elég volt, hogy végleg lehúzza a ro­lót... KOROKRA! KATALIN A vevőt meg kell becsülni Amikor a városból Tiszabu- rára költöztem, azt mond­ták, napirenden lesznek a lopások. Igazuk volt. Sajnos, már a házakba is betörnek. De azért itt is annak becsü­letes emberek a romák kö­zött is, nekik köszönhetem én is a nagy szerencsétlen­ség mellett a szerencsémet. Elképzelheük, mit éreztem, am kor a házam feldúlva, tófosztv találtam. Rohantam a hivatalb, ahol hívták az abádszalóki renc őrséget. Megkezdődött a nyomc zás, de én egy percig sem gondo tam, hogy bármi is előkerül. An; nyi segítőkész ember soha nei vett körül, mint akkor. A szón szédaim, akiket nem lehet jelzi Kirabolták a házamat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom