Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám

4. OLDAL TÜKÖR MEGYEI 2002. Január 26., szombat # MUHI Nyereség és veszteség a tőzsdén Néhány éve még szárnyalt a budapesti tőzs­de, a BUX-index 10 000 pont körül állt. Azu­tán romlottak az eredmények, sokan jelentős veszteséget is szenvedtek a részvényárak esése miatt. Egyre több cég vonta ki részvé­nyeit, olykor már az a kérdés is fölmerült, szükséges e, hogy Budapesten önálló tőzsde működjön. A legutóbbi hetekben viszont mintha újra kezdene magához térni a börze, emelkednek az árfolyamok. Ezekről a jelen­ségekről beszélgettünk Koleszár Istvánnal, a Magyar Külkereskedelmi Bank szolnoki fi­ókigazgatójával.- A tőzsde az a hely, ahol a megtaka­rítók és a kölcsönfölvevők találkoz­nak. Aki a megtakarításait részvé­nyekbe fekteti, az reméli, hogy na­gyobb hasznot ér el, mintha bankba vinné a pénzét. Az a cég pedig, ame­lyik nem akar bankhitelt fölvenni, a tőzsdén juthat forrásokhoz. Ám Eu­rópának ezen a részén, így Magyar- országon is, a tőzsde szerepe kisebb, mint például Amerikában vagy akár Németországban. A befektetők álta­lában hármas követelményt támasztanak, haj­landóságukat a stabilitás, a hozam és a likvidi­tás határozza meg. Ahol sok negatív tapaszta­latot szerezhettek az emberek az elmúlt évti­zedekben, ott a stabilitás a legfőbb igény, ez pedig nem kedvez a tőzsdének. Aki ugyanis részvényt vásárol, az kockázatot vállal: sokat nyerhet, de veszíthet is.- Néhány éve a budapesti tőzsde a mainál sokkal jobb teljesítményt nyújtott. Mi lehetett az akkori fölívelés oka, és mi az azt követő ha­nyatlásé?- Elsősorban a külföldi befektetők megjele­nése okozta a javulást, a hazai megtakarítások erre nem lettek volna elegendőek. Vonzó volt a dolog újszerűsége, a privatizáció nyomán a tőzsdére került sok papír. A külföldiek azon­ban inkább térségben, mint országban gondol­kodnak. Az érdeklődés későbbi csökkenésének oka lehetett a térség megítélésének változása, például az oroszországi válság, de a világgaz­dasági recesszió és a forint erősödése is. A tőzsde mélyrepülése miatt azután egyre több részvényt kivontak onnan, szinte már csak négy-öt igazán „húzó” részvény, blue chip ma­radt. Ez egy öngerjesztő folyamatként tovább csökkentette az érdeklődést a tőzsde iránt.- Emlékszünk rá, hogy néhány éve szinte so­rozatban mentek tönkre a brókercégek. Ez is növelte a bizalmatlanságot, főleg a kisbefekte­tőkben, akik nem vagy csak nehezem jutottak a pénzükhöz.- A magán brókercégek egy része a tőzsde szárnyalása idején nem képezett tartalékot, a profitjukat más területeken fektették be. Ami­kor a lendület megtört, csődbe mentek, és ez is elbizonytalanította a kisbefektetőket, akik közül sokan mindenüket pénzzé tették, sőt kölcsönt vettek föl, amikor az ár­folyamok emelkedtek. Azok a brókercégek, amelyek mögött bankok álltak, nem kerültek ilyen helyzetbe. Az igazság ked­véért azonban megjegyzem, hogy vannak jó magán brókercé­gek. A felelőtlenül gazdálkodók, a korábbi remélt nagy haszon mi­att e területre merészkedő kétes elemek lassanként kiszorultak.- Januárban a BUX-index ismét jelentős emelkedést produkált. Vé­leménye szerint ez a tartós föllendülés kezdete, vagy csupán egy hullámhegy, amelyet újabb völgy követ?- A banki kamatok csökkennek, és a csökke­nés egy darabig még várhatóan folytatódik. Aki ezzel elégedetlen, az ismét a tőzsde felé fordul­hat, ez is közrejátszhatott a januári föllendü­lésben. Ahhoz azonban, hogy ez tartós legyen, a mainál több megvásárolható részvényre vol­na szükség. Ám ennek egyelőre nincs jele, sőt újabb papírokat vezetnek ki a tőzsdéről, amelynek ma nincs meghatározó szerepe a gazdaságban. Hogy legyen, azért a kormány is tehet, például az adórendszer alakításával, de az EU-csatlakozás és a további kamatcsökke­nés is ebbe az irányba hathat. Remélhetjük a térség általános felértékelő­dését is a viszonylag magas fejlődési ütem és a stabilitás miatt. A részvények vásárlói jellem­zően a középrétegek. A gazdagabbaknak saját cégeik vannak, a szegényeknek pedig nincs megtakarításuk. A középrétegek helyzetének javulása hosszabb távon szintén a tőzsde erő­södését segítheti. BISTEY ANDRÁS Magyar Szocialista Párt: párbeszéd az emberekkel — Második alkalommal talál­kozhatnak utcai standunkkal a szolnokiak, és megígérjük, a következő hónapokban is, minden hét végén megtalál­nak majd bennünket az ér­deklődők — kezdte a beszél­getést Csák László, az MSZP Szolnok Városi Szervezeté­nek alelnöke Szolnokon, a Tiszavidék Áruház mellett tartott sajtótájékoztatón.- Ahogy beharangoztuk, a választási kampány során a személyes találkozásokat, a közvetlen beszélgetést tart­juk a legfontosabbnak, mert a Szocialista Párt valóban kí­váncsi a választók vélemé­nyére. Természetesen, aki meg­keresi standunkat tájékozód­hat az MSZP programjáról, je­löltjeiről, rendez­vényeiről is. Lesznek olyan hét végéink, me­lyeken egy-egy témakörre ki­emelt figyelmet fordítunk. Egy héttel ez­előtt fiataljaink az MSZP „Esélyt a jövőnek!” című programfüzetét ismertették. Most a Tények és ha­zugságok soroza­ton belül a nyug­díjakkal foglalko­zunk. Sokan emlékeznek a Fi- desz-kampány jómódú, bol­dog nagymamájára, de az il­lúzió hamar eloszlott, s ma már számok bizonyítják, hogy Orbán Viktor kormá­nya 52 milliárd forintot vett el a nyugdíjasoktól. Két év alatt nem csupán a törvé­nyesnél, de a gazdaságilag lehetségesnél is mintegy 6%- kal kevesebb mértékben emelkedett a nyugdíjak reál­értéke. Az ügyeskedő mun­káltató 5 %-ot emel év ele­jén, s 5 %-ot félévkor. A 10 % így megvan év végén, de 6 hónapi fizetést kivettek a dolgozók zsebéből. A Fidesz vezette kormány is így rövi­dítette meg tízmilliárdokkal a nyugdíjasokat, amikor csak a ciklus végén vált bő­kezűvé. Sorolhatnánk az Orbán- kormány más, elképesztő öt­leteit és lépéseit, a nyugdíjre­form elleni támadásokat, de tudjuk, sokan saját zsebü­kön érzik a kormány-propa­ganda és a mindennapi élet ellentmondásait. A tapaszta­latok, az itt élő emberek jó­zansága, s főleg a tények mindig leleplezik a hazugsá­gokat. Akik érdeklődnek a szoci­alisták véleménye, program­ja iránt, van kérdésük, vagy csak egyszerűen beszélgetni szeretnének egy kicsit, ke­ressenek bennünket. A stan­dok helyéről a Tófenék úti irodán és a szervezet inter­netes honlapján adunk folya­matosan tájékoztatást, de szívesen vesszük a választók leveleit és telefonhívásait is. (Politikai hirdetés) MSZP Szolnok Városi Szervezete 5000 Szolnok, Tófenék út 1-3. Tel.: 56/424-660 szolnokvaros@mszp.hu www.mszp.hu/szolnok áfk ■MSZP Segítenek egymásnak Kisújszálláson is sok a sé­rült, beteg ember. Többen nem is tudnak kimozdulni lakásukból, így jólesik ne­kik, ha valaki meglátogatja őket, törődik velük. Ezt teszi a Belszervi Betegek, Rokkan­tak Margaréta Egyesülete. Az egyesület 1986-ban alakult, vezetőjük, Szombat Lajosné, akik maga is rokkantnyugdíjas. Margitka súlyos cukorbeteg, egyik szemére már nem is lát, úgyhogy neki is sokat jelent ez az egyesület, hiszen a művelődé­si házban tartott programjaik iga­zi kikapcsolódást jelentenek a sé­rülteknek. Jelenleg nyolcvan tag­juk van. A rendezvényekre gyer­mekek, szülők együtt jönnek és olyankor otthon hagy­ják bajaikat, és igyekeznek feltöltődni a gondokkal teli hétköznapok­ra. Tartanak előadásokat is, melyre orvost, természetgyógyászt és termék- forgalmazót hívnak meg. Pályá­zatokkal sikerült előteremteni a kirándulások, rendezvények költségét. Év közben jártak Ópusztaszeren, Kiskunmajsán. Idén is szeretnének eljutni egy szép fürdőhelyre és színházba. Margitka már megírta a pályáza­tokat, remélve, ismét nyernek. Sorstársaikkal is törődnek, ágy­ban fekvő társaikat rendszeresen felkeresik. Szombat Lajosné az egyesületi munkában mindig számíthat Szoboszlai Ilonára, Ke­rekes Sándoméra és Stefanidesz Józsefnéra, ők azok, akik figye­lemmel kísérik a sorstársak hét- köznapjait, _________ ■ Sz ombat Lajosné Nézőpont BARANYI GYÖRGY Biztos, ami biztos? Nem túl jó üzenete van annak ilyenkor, a tava­szi áradást megelőző időpontban, hogy az egyik biztosítótársaság — .amint erről lapunk elsőként beszámolt — felmondja a Tisza menti települések vályogházainak úgynevezett Csalá­di Otthon Biztosítását. Az immár az országos médiát is megjárt ügyben - mely leginkább megyénket érinti - a biztosítótársaság többek között azzal indokolta döntését, hogy az elmúlt években négy nagy, minden eddigi rekordot megdöntő árhullám vonult le a Tisza felső és középső szakaszán. Ezért az­tán az árvizet, mint kockázati tényezőt ki kell iktatni egy esetle­ges újabb biztosítási formából. Az persze érthető, hogy egy biztosítótársaság nem szociális in­tézmény, hanem profitorientált vállalkozás, ahol a bevételek és kiadások aránya szabja meg a cég jövőjét. így még talán az is ért­hető, ha úgy véli a biz­A biztosítók is vállalhatnak kockázatot tosító, túl nagy kocká­zatot vállal akkor, ha könnyen összedőlő, megrongálódó vályog­házakra köt meg biztosításokat árvizes időszakban, hiszen adott esetben túl sok pénzt kellene kipengetnie. Csakhogy azt is be kellene látnia egy biztosítónak, hogy nem lenne szabad mindent az államra terhelni, mondván, majd az úgyis rendezi adott eset­ben a felmerülő kárigényeket. Ahogy a vízügyi tárcánál megfo­galmazták: vízügyi szempontból indokolatlan a biztosítótársaság lépése, mivel az elmúlt évek nagyarányú töltésépítéseivel és - megerősítésével a kockázat jelentősen csökkent, éppen ezért ba­rátságtalannak tartják és kormányzati szempontból elítélik a biz­tosító lépését. És valóban: amikor az árvízkárokat az egész or­szág összefogásával sikerült rendezni, akkor a biztosítók is vállal­hatnak kockázatot, pláne ha az kevesebb, mint az eddigi. Vajon mit gondolhatnak azok az emberek, akik most önhibájukon kí­vül ilyen helyzetbe kerültek, akiket a házukkal együtt „leírtak”? Mivé lesz az otthonuk biztonsága? Annyi jó hírrel azért lehet szolgálni, hogy miután tegnap talál­kozott a pénzügyminiszter a biztosító első emberével, megegye­zés született arról, hogy egy másik biztosítótársaság változatlan feltételekkel átveszi a biztosításokat, így végül is egyetlen család sem marad biztosítás nélkül a Tisza mentén. Mindenesetre gyakran nehéz érzelmek nélkül szólni mindar­ról, ami talán nem más, mint hideg fejjel kiszámított üzleti poli­tika. Csak az a baj, hogy sokszor az ember, a kiszolgáltatott la­kos, ügyfél mint tényező elvész, eltűnik a gazdasági „racionali­tás” pénznyelő nagy gyomrában. A német hadifogoly lánya A történet eleje az első világ­háború utolsó évéhez, 1918- hoz kapcsolódik. Hogyan, hogyan nem, de hadifogoly minőségben ittragadt Ma­gyarországon egy hannoveri születésű, német anyanyel­vű tanár. Valószínű, tévedés­ből sorolhatták a hadifog­lyok közé, hiszen az első vi­lágháborúban az Osztrák- Magyar Monarchia és a csá­szári Németország szövetsé­gesek voltak. ben állt. Amikor 58 évesen nyug­díjas lett, még évekig visszajárt az iskolába dolgozni. Szeretett ott lenni, hiszen szép időben, ebből a határhoz közeli faluból jól lát­szottak Kassa emeletes házai. Úgy alakult az élete, hogy nem ment férjhez, nem lett családja. Viszont bejárta Európát, mert az olvasás, no, meg az utazás volt a hobbija. Erre gyűjtött, ez jelentet­te neki a kikapcsolódást. De nem csak az öreg földrész államait lá­togatta végig, járt Észak-Koreá­tékben az igazgatónő személye miatt is Nagyiván, az ottani Szent József Szeretetotthon mellett döntött. Kapott egy saját szobát, ott lakik 2001. december 28-a óta. Csak az ülőgarnitúrát, egy fali­szekrényt, néhány értékes fest­ményt hozott magával az első vi­lágháborús német hadifogoly lá­nya. Furcsa neki a környék. Ko­rábbi faluját körben hegyek ba­busgatták. Itt ha kinéz, a tenger­sík Hortobágy a szomszéd. Sűrűn hívják telefonon a messziből volt Mire kiderült az igazság, a német pedagógus hatá­rozott, ő bizony nem megy vissza abba a nagy városba, hanem marad. Magyarország lett az új hazája, Mezőcsát az ott­hona, és mivel kezdetben nem beszélte jól a ma­gyart, kitanult egy szak­mát. így lett már felnőtt fejjel a német pedagógus­ból magyar asztalos szak­ember. Megismerkedett egy szép kislánnyal, bizo­nyos Váradi Borbálával. Úgy tűnik, időközben magyarul udvarolni is megtanult, mert később összeházasodtak. A frigy­ből öt gyerek született, akik közül ketten még él­nek. Közöttük írásunk szereplője, Kulman Mar­git, aki a testvérek közül a legfiatalabb. Az apukájá­ról keveset tud, mert ő egyéves forma lehetett, amikor meghalt. Annyi bizonyos, hogy soha nem ment vissza a szülőhazájába, és Miskolcon temették el. Margitka világéletében reme­kül tanult. Elvégezte az Agrártu­dományi Egyetemet, majd ké­sőbb mérnök-tanár lett egy tün­dén, hegyek övezte faluban, Her- nádvécsen. Az ottani iskola volt élete első, majd legutolsó munka­helye, miután harminchat évig oktatta, nevelte a nebulókat. Szi­gorú, alapos, pontos nevelő híré­ban meg Vietnamban is. Tárgya­kat alig vett, ő emlékeket gyűjtött az eszében, szívében. Mivel pedagógus szolgálati la­kásban lakott egy szép kastély­ban, elérkezett az ideje, hogy olyan helyre költözzön, ahol a nap minden szakában ránéznek. Hiszen az évek mentek, szálltak, így dönteni kellett. Csodaszép bú­torai, festményei voltak, ezeket is pénzzé tette, hogy a „beugrót” fi­zetni tudja. Elvégre a pedagógus­járandóság korábban meg most sem csillagászati. Nem kis mér­kollégái, tanítványai. Sokszor el­mereng a sorsán, azon, hány ide­gen országban megfordult. Talán Spanyolország, a spanyol nép, kultúra tetszett neki legjobban. Ha nem Magyarországon szüle­tik, ott szívesen lakott volna. Úgy ítéli meg az évtizedeit, tartalmas, gazdag élete volt, mert mindig ta­lált szépet a munkájában, min­dennapjaiban. Nincsen ez más­képpen jelenlegi menedékvárá­ban, a nagyiváni Szent József Szeretetotthonban sem ... D. SZABÓ MIKLÓS Ugyan nem lett családom, érdekes életem volt, mert mindig találtam szépet a mindennapjaimban - mondja Kulman Margit, nyugdíjas tanárnő fotó: m. j.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom