Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-03 / 2. szám

2002. Január 3., csütörtök 11. OLDAL SPORT VÉLEMÉNY VAR OA. CSABA Alma áfájától... Nem keveset hallottunk az elmúlt években arról, hogy egykoron híres vagy kevésbé neves sporto­lók gyermekei szüleik nyomdokába lépnek. Mindenki tudja, hogy házastársak voltak Gyar­mati Dezső és Székely Éva, gyermekük Gyarma­ti Andrea, anno Hesz Mihállyal lépett frigyre, kö­zös gyermekük Hesz Máté. Említhetnénk még a Mészöly és a Szí­vós fiúkat, az utóbbiak közül a legfiatalabb Márton most bonto­gatja szárnyait, a honi vízilabdában. A szolnoki Damjanich uszo­dában ma is emlegetik a Boros és a Pintér dinasztiát. Nem csak az uszodák világában száll apáról vagy anyáról gyer­mekekre a sportág. Elég volt megtekinteni a minap a kosárlabda ifjúsági kupa Mol Sí—Baja mérkőzés jegyzőkönyvét. A Duna-par- tiaknál újra összeállt a Likár-Szabó-Ágfalvi-Hosszú kvartett, természetesen fiaik Nem csak az uszodák világában száll apáról vagy anyáról gyermekre a sportág képviseletében. Az utóbbi kosaras apukája Hosszú „Puska” István ugyebár nem olyan ré­gen még az Olajbá­nyász csapatkapitányi tisztét látta el. A szolnoki „kiskosarasok” közül Tóth Viktor édesapja Tóth Zoltán az Olaj bajnokcsapatának vezéregyéniségeként lett ismert, ma a klub egyik vezetője. A szol­noki ifik pontkirálya Nagy Róbert lett a tornán, édesanyja Németh Margó az MTE színeiben kosarazott, édesapja dr. Nagy Imre a ví­vópáston szerzett érdemeket. Öllé Milán szintén reményteljes fi­atal a piros-feketék között, édesapja György futballkapusként sze­repelt szolnoki csapatokban, anyukája Fekete Rozália több mint két évtizedeken át röplabdázott a megyeszékhelyen. A röplabdá­nál maradva, az egykori válogatott Szeghalmi József csemetéje, Ádám szintén a Mol Sí játékosaként szerepelt a tornán. Természetesen lehetne tovább folytatni a sort, hiszen szinte mindegyik gyermek szülője kapcsolatban volt egykoron sporttal, nyilván nem véletlenül szerették meg gyermekeik a sportot, a rendszeres mozgás örömét. A felsorolt lurkókon múlik legin­kább, hogy a sport világában és civil életben mennyire követik majd szüleik jó példáját. Az exkapitány magyar segítője Gálhidi egy hazai nagy pofon után vállalta el a kínai munkát HANNAWALD ÖRÖME. A német Sven Hannawald végzett az élen a négysáncverseny garmish-parkenkircheni állomásán. A kiváló sí­ugró 122,5 m és 125 méteres ugrásával nyerte a viadalt, és az össze- tettben is az élen tanyázik._________________________ fotó: era Egyre nagyobb távolságokat ostromolnak meg a magyar labdarúgók és az edzők. Ko­rábban leginkább a közel-keleti régiók csá­bították a vállalkozó kedvűeket, ám az első kínai játékos-hódító, az ősfradista Telek András után ma már két magyar edzője is akad a világ legnépesebb országának. Labdarúgás Bicskei Bertalan, a néhány hónapja menesztett hazai szövetségi kapitány Ázsiában töltötte az ünnepek egy részét, az esztendő utolsó napjaira azonban hazarepült, hogy 2002 első óráiban is­mét útra keljen, de immár társával és segítőjével, Gálhidi Györggyel, akinek nem sok ideje maradt azon gondolkodni, hogy elfogadja-e Bicskei felké­rését. Csepeli lakásnak nappalijában prospektu­sok, kazetták között tervezik Sen- jang labdarúgócsapatának felvirá­goztatását, méghozzá nagy sebes­séggel, hiszen szerdától immár gyakorlatban is övék lett az ázsiai első osztályú profi klub szakmai felügyelete. A tizenötös mezőny­ben csupán az átszervezésnek kö­szönhetően maradhatott az együt­tes, amelynek vezetői az év végére (tavaszi-őszi rendszerben) leg­alább az első tízbe várják „átfésült” csapatukat.- Berci elmondása szerint, vala­mint az általa hozott anyagokból egyértelműen kiderül, hogy csak­nem Bnndes-liga szintű létesítmé­nyek várnak bennünket - lelkendezik a Senjang pályaedzője, aki azt sem titkolja, hogy megtisz­telő számára az új ajánlat. - Legutóbb két évet töltöttem Kuvaitban, majd hat hónapig képtelen voltam eladni magamat itthon, amit egy jókora pofonnak is felfoghatok - vélekedik a Tiszakécs- ke és a Kispest Honvéd egykori NB I-es szakve­zetője. - Miután szembesültem a hazai viszo­nyokkal, hatalmas bizonyítási vágy vett rajtam erőt. Igazából nem ismerem a kínai focit, de a közelmúltban láttam a válogatottat, egy-két él­csapatot, s bizony elmondhatom, dinamikus fej­lődésük szembetűnő. Miért ne hinnénk, hiszen az ázsiaiak „alanyi „...ha kell, napi velük..” jogon” résztvevői az idei világbajnokságnak, rá­adásul 2008-ban olimpiát rendezhetnek. Azt még egyikük sem tudja, hogy a klubok baj­noki pontvadászatába milyen módon szól majd bele a vb-felkészülés, de Bicskei szerint nem is olyan fontos, mert: - Ötvenhat profi játékosunk közül senki nem tagja a felnőtt válogatottnak, el­lenben a korosztályosok képviseletében nyolc if­jú erőssége az utánpótláscsapatnak, tehát ők kü­lön figyelmet és törődést igényelnek.- Időnk lesz bőven rá, ha kell napi tíz órát is dolgozom velük, mert szeretem a feltörekvő fia­talokat — lelkendezik Gálhidi, miközben a léte­sítményekről készült színes kiadványt lapozza. - Nem számít az, hogy másodhegedűs leszek, mert tanulni is akarok, ám ahhoz az kell, hogy alázattal végezzem a reám bízott napi teendőket. Az egyik legfontosabb kérdés, a játékosokkal történő kommunikáció is szóba kerül, no meg néhány hagyomá­nyosan kínai szokás tisztelete, például a pálcika használata. Mikor Koreában dolgoztam, megtanítottak a pálcika haszná­latára, legfeljebb még veszek né­hány különórát - mondja ne­vetve Gyuri barátunk, akit nem lehetne eladni egy arab piacon, amellett, hogy az angolt is bírja. - Mivel a labdarúgók közül né­hányon beszélnek angolul, ve­lük nem lehet gondunk, de a tíz órát is dolgozom többségnek tolmács beiktatásá­val kínaira kell majd fordítani a mondandónkat. Ám én azon le­szek, mire letelik a szerződésünk, szeretnék mi­nél többet elsajátítani a senjangi nyelvjárásból. Hogy mindezt mennyiért teszi egy magyar edző, az csakis reá és alkalmazójára tartozik. - Nem panaszkodhatok, korrekt megállapodást ír­hattam alá, amelynek valamennyi kitétele az eredményesség elvére épül — hangzik a tömör vá­lasz a felvetésre. Elsején a reptéren Böbe asszony és a két gye­rek segített a csomagokat feladni. Hogy a papa mikor jön haza, még egyikük sem tudta. De hát olyan nagy baj nem lehet, hiszen fél évig egy­folytában velük volt. ____ NÉDER ISTVÁN Hír ek röviden MIKROFON MÖGÖTT. Ötö­dik olimpiájára készül Gunda Niemann-Stimemann, de Salt Lake Cityben - mivel anyai örömök elé néz - csak kom­mentátorként lesz jelen a gyors­korcsolyázás német „nagyasz- szonya”. — Teljesen más a ri­porterállásból követni az ese­ményeket. Egyelőre nem kívá­nok szakmát váltani, de a pá­lyafutásom befejezése után el­képzelhető, hogy elszegődöm majd valamelyik tévéhez - mondta a háromszoros olimpi­ai és 19-szeres világbajnok, aki a DSF munkatársaként utazik az ötkarikás játékokra. ELMARADT A BRAVÚR. A magyar junior jégkorong-váloga­tott nem jutott fel a Divízió I-es osztályba, miután Zágrábban döntetlent játszott a házigazdák együttesével. Horvátország- Magyaror-szág 2-2 (1-2,1-0,0-0), a magyar gólütők: Vas, Fekete. A magyar fiatalok a hajrában min­dent megtettek a győzelemért, de erejükből csak egy időn túli gólra futotta. Fekete Albert szö­vetségi edző csapata csütörtö­kön az 5. helyért mérkőzik. GYEREKFOCI. Hat csapat részvételével teremlabdarúgó- tornát rendeztek Nagykörűben, 12-13 éves srácok számára. A hazaiak, Csörghe Tamás tanít­ványai udvariatlan házigazdá­nak bizonyultak, ugyanis ötle­tes gólra törő játékkal, minden ellenfelüket legyőzve végeztek az első helyen, mögöttük Tó­szeg (edző: Varga László) és Törökszentmiklós (Nagy Attila) csapata volt a sorrend. A torna gólkirálya: Burai Gábor (Nagy­körű), legjobb kapusa: Járvás Levente (Tószeg), legjobb me­zőnyjátékosa Szecsei Péter (Tö­rökszentmiklós) lett. _______■ Pr ogramdús esztendő Az idei esztendő legnagyobb érdeklődésre számot tartó sporteseményei: a május 31- től június 30-ig tartó japán- koreai közös rendezésű lab­darúgó-világbajnokság és a Salt Lake Cityben sorra ke­rülő téli olimpia február 8. és 24. között. Az év két slágere bőségesen kár­pótolja majd a sportrajongókat azért, mert - szemben 2001-gyel - az olimpiász félidejében sem atlétikában, sem az uszodai sportágakban nem lesz világbaj­nokság „csak” Eb. Hazai rendez­vényekről annyit, hogy Magyar- ország ad otthont a tornászok szerenkénti világbajnokságának Kolozsvárra került a kupa Karcag A kunsági városban immár évek óta nagyszabású terem­labdarúgó-tornával búcsúz­tatják az esztendőt a kispá­lyás foci szerelmesei. A Du­nától keletre szinte minden nagyobb település képvisel­teti magát a megméretésen, s mivel igazolt játékosok is parkettre léphetnek, remek mérkőzéseknek lehetnek ta­núi a nézők. Nem volt ez másként ezúttal sem, sőt a Kolozsvár gárdájának be­szállásával nemzetközivé vált a mezőny. Hat négyes csoportban selejteztek a csapatok, s vala­mennyiben akadt olyan együttes, melyre külön is érdemes volt oda­figyelni. A Geo-Boros névre ke­resztelt kisúji alakulatban régi­ónkban olyan ismert játékosok kaptak helyet, mint Lajkovics, He­gedűs Zsolt, Kádár Gusztáv. A Fa­ragó testvérekre épülő fegyverne- ki Krupatechnika rendre az élme­zőnyben végez a hasonló torná­kon. Debrecenből érkezett a Füre­di Söröző az egykori válogatott Duró Józseffel soraiban, a hazaiak NB Il-es legénységét a Laboncfa képviselte. Az El-Torót a barcikai nagypályás futballisták alkották, Tüzes Sasok néven futottak a Gep- hard Sándor vezérelte herényiek, az egykori MÁV-játékos, Bemáth Lajos a Szabolcs Gabona-csoport­ban viaskodó Tiszaújvárost gardí­rozta, az NB I-es futballbajnok- ságban szereplő, korábban a KUTE-nál is megfordult Gazdag Attila pedig a kecskeméti Partner Rádiót vezényelte. Az utolsó cso­port aztán igazi „sztárrandevút” hozott, az NB I/B-ben (is) vetély- társnak számító Nyíregyháza és Szolnok, valamint a Kolozsvár (a karcagiak védője, Tamás K. Mik­lós hozta el barátait a tornára) ve­télkedett egymással. A legjobb 16 között már egye­nes kieséses rendszerben zajlot­tak a küzdelmek, méghozzá jó­kora meglepetésekkel. Kiesett a címvédő Laboncfa, a szajoli Esélytelenek elbúcsúztatták a nyírségieket, s a második számú debreceni gárda jobbnak bizo­nyult a Szolnoknál. Mindeköz­ben egészen a legjobb négyig gyalogoltak a kisújiak, kecskemé­tiek, kolozsváriak és a fegyverne- kiek. A fináléban aztán ismét kör­mérkőzés következett. Eredmé­nyek: Geo-Boros-El-Toro 0-2, Kolozsvár-Krupatechnika 6-1, Geo-Boros-Krupatechnika 1-1, El-Toro-Kolozsvár 1-2, Geo-Bo­ros—Kolozsvár 1-1, El-Toro—Kru­patechnika 4-2. A torna végered­ménye: 1. Kolozsvár 7,2. El-Toro 6,3. Geo-Boros 2,4. Krupatechni- ka 1 pont. A legjobb mezőnyjáté­kosnak Szamosi Tibort (El-Toro), kapusnak Kui Csabát (Geo-Bo- ros) választották, míg a gólkirály Ballok Miklós (Kolozsvár) lett. __________________________________tOELIII (De brecen, november 20-24.), a kajak-kenu (Szeged, július 18— 21.), a rövid távú triatlon (Győr, július 10—14.), a vitorlázórepülő (Békéscsaba, július 6-28.), s a női testépítő és fitnesz Európa- bajnokságnak (Budapest, május 4-5.), a jégkorongozók divízió I-es vb-jének (Dunaújváros és Székesfehérvár, április 14-20.), az öttusázók Világkupa-döntő­jének (Budapest, augusztus 10-11.) és ifjúsági világbajnoksá­gának (Székesfehérvár, augusz­tus 29-szeptember 1.). A rendre óriási érdeklődéssel kí­sért Forma—1-es világbajnoki fu­tamot augusztus 18-án bonyolít­ják le a Hungaroringen. Zanardi visszatér Alex Zanardi, akinek a Lausitz­ringen történt ütközés következ­tében mindkét lábát amputálni kellett, bejelentette: vissza kí­ván térni az autóversenyzéshez. — Legszívesebben újra a csúcskategóriában indulnék, de nem tudom, hogy ez megoldha­tó-e. Mindenesetre nem ha­gyom, hogy a fogyatékosságom bármiben is megakadályozzon - mondta a 35 éves olasz pilóta. Zanardi a CART-sorozat szep­tember 15-i, németországi via­dalán a bokszutcából kihajtva ütközött a közel 320 km/órás sebességgel száguldó kanadai Alex Taglianival, aki csak ki­sebb sérüléseket szenvedett. A korábban a Forma—1-ben is szerepelt olasz versenyzőn — aki néhány hete ismét volán mögé ült -14 műtétet hajtottak végre, s októberben hagyhatta el a kórházat. Jelenleg Bologná­ban zajlik a rehabilitációs keze­lése, melynek során protézissel helyettesítették a hiányzó vég­tagokat^ ___________________■ It thon járt a légiós Irigylésre méltó keret lehetne... Röplabda Az, hogy a jászberényi röp- labdás utánpótlás-nevelés a legjobbak között van az or­szágban, már eddig is köztu­dott volt, hiszen példának okáért az elmúlt két eszten­dőben öt bajnoki címet sze­reztek korosztályos csapata­ik. De akkor sincs okuk a szégyenkezésre a jászsági­aknak, ha a (kicsit) korábbi múltat vizsgáljuk. Első „fiókájuk” a még mindig csak húszas éveinek közepén járó cen­ter, a mai kor követelményeinek megfelelő igazi röplabdás alkatú Nagy Mariann volt, aki alig tizen­hét esztendősen már az extraligá­ban szerepelt. Rövid egri kirucca­nást követően — abban az időben a hevesi megyeszékhely volt a női szakág hazai fővárosa - előbb Ausztriában, majd Olaszország­ban, Törökországban, jelenleg pe­dig Spanyolországban keresi ke­nyerét. Mindeközben természete­sen kirobbanthatatlan tagja a ma­gyar válogatottnak. Nem sokkal később követte őt kortársa, Szóród Lívia, aki előbb a főváros felé vette az irányt, majd Franciaországban légiósko­dott. Napjainkban a bajnokesé­lyes BSE-FCSM meghatározó já­tékosa. A klub harmadik „nagy hírű” játékosa Pesti Anikó. Már az utánpótlás-válogatott tagja­ként felhívta magára a figyelmet, megjárta az argentínai korosztá­lyos világbajnokságot is. Felnőtt korba cseperedve éveken keresz­tül meghatározó tagja, mi több legjobb játékosa volt a Jászbe­rénynek. Egy súlyos vállsérülés miatt úgy tűnt, kettétörik szépen indult pályafutása - ekkor esett kútba a városmajoriakkal köten­dő szerződése -, ám szerencsére felépült, így azonnal szemet ve­tett rá az Eger. A nyári, hevesi „földindulás” után a franciaor­szági Albiba szerződött, ahon­nan néhány napos eltávozást kapva hazaruccant karácsonyra.- Hiába voltam válogatott játé­kos, igencsak megcsappant az önbizalmam Egerben, hiszen nem sikerült biztos helyet kihar­colnom a csapatban - emléke­zett vissza a 2000-es esztendőre a herényiek korábbi kapitánya. - A nyáron aztán válogatott tár­sam, Dambendzet Natalie össze­hozott korábbi klubja, az Albi ve­zetőivel, akik rövid ismerkedést követően szerződést tettek elém. A jelek szerint mindkét fél megtalálta számítását: az Albi je­lenleg a 4-5. helyen tanyázik a francia pontvadászatban, a nem­zetközi kupában sem szerepel­tek rosszul, és Pesti Anikó önbi­zalma is helyrebillent. Hol cen­terként, hol szélsőütőként szá­mít rá edzője, s teljesítményét a helyiek is elismerik, ősszel két­szer is a mérkőzés legjobbjának választották. Bár szerződése mindössze egy esztendőre szól, jó esélye van a hosszabbításra. Ha a fent nevezett három hölgy mellett figyelembe vesszük, hogy a 2000-es év legjobb utánpótlás­korú játékosa, Szabó Dominika a nyáron Jászberényből került az Egyesült Államokba, a V-fon libe­róját, Fényes Zsanettet pedig 2001-ben választották „number one"-nak a juniorok között, iga­zán szép névsor. Sajnos ők azon­ban egy kivételtől eltekintve nem állnak már Deme Gábor edző ren­delkezésére, pedig a jelenlegi leg- jobbakkal, Bóta Enikővel, Fésűs Erzsébettel, Vargáné Rácz Mártá­val, Adorján Anikóval vagy Ma­ria Vasiccsal kiegészülve irigylés­re méltó keretet alkotnának, mely toronymagas esélyese lenne a magyar bajnokságnak. _______________________________IQBJBI

Next

/
Oldalképek
Tartalom