Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-17 / 14. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐ S E G P 0 S T A J A B 0 L 2002. Január 17., csütörtök Hatvanöt gyermek öröme A dűlőutakéval vetekszik állapota Nem csak a családok, az intézmé­nyek is készülődtek a szeretet ün­nepére, ki-ki legjobb szándéka szerint. A tiszakürti Családsegítő és Gyermekjóléti Központ azzal, hogy pályázott egy olyan alapítvá­nyi támogatásra, amellyel a nehéz sorsú, szegény gyermekek kará­csonyát tehette szebbé. Örültünk a lehetőségnek, mert hiszen olyan térségben élünk, ahol nagy a munkanélküliség, sok gyermek él szegényes körülmények között, ahol bizony jól jön a segítség bár­milyen formában. A családsegítő központ sikeres pályázatának eredményeként hatvanöt tisza­kürti és tiszainokai gyermek kará­csonya lehetett gazdagabb, boldo­gabb. A csomagok szétosztása, odaítélése a helyi gyermekintéz­mények vezetőivel közösen tör­tént, hogy biztosak lehessünk ab­ban, oda kerülnek az adományok, ahol valóban a legnagyobb szük­ség van rá. Az iskolai téli szünet előtt tartottuk meg azt az ünnep­séget, amelyen a feldíszített fa kö­ré gyűlve kiosztottuk az értékes csomagokat, tolmácsolva az ala­pítvány jókívánságait is, és köszö- netünket fejezve ki a nemes fel­ajánlásért. Egy kis levélke formá­jában megtették ezt a családok is. Jóleső érzéssel töltött el ben­nünket a szülők hálás tekintete, a gyermekek boldog mosolya. SZENDREINÉ KISS ERZSÉBET, TISZAKÜRT A számon tartott ajándék Az egyik szilveszteri műsornak az „Oda és vissza” címet adták. Az évszámról volt szó, mert 2002 oda és vissza is azonos. Jó, hogy elmúlt az előző. Keserűséggel. Az ajándék karácsonyi csomag a klu­bomból tizenkét idős embernek nem járt azzal az indokkal, hogy ők az egykori munkahelyükről kaptak. A „döntőbizottság” így foglalt állást. Diszkrimináció nél­kül 116 idős embernek járt volna a klubtól a szeretetnek ez a meg­nyilvánulása, de levontak belőle tizenkettőt, így maradt 104 idős ember. Most már megkülönböz­tetnek minket, ezen a téren meg­szűnt az egyenjogúságunk, mi már azonos elbírálás alá sem esünk. Eddig (vagy hét évig) járt a csomag innen is, onnan is. Mi tör­tént, hogy most meg már nem jár? Egy egyedül maradt ember­nek ez a Ids kapocs a klubjához igen fontos lenne, de úgy látom, ez most már csak a volt munka­helyemmel köthet össze, mert mint ott mondták, egy bizottság fogja figyelemmel kísérni nyugdí­jasaik életkörülményeit. Ezt na­gyon köszönjük. De mit köszön­jük mi üzenketten a saját nyugdí­jasklubunknak? Azért a tálalókonyha dolgozói­tól kaptam egy pár szem szalon­cukrot és az ételhordóba is jutott egy mini csomagocska. A kará­csonyfám alá tettem. Hogy milyen volt a szeretet ün­nepe nekünk, tizenkettőnknek, ezek után? (név és cím) Megorroltam az orrkenőcsre Ilyen náthás időben rászorul az ember egy kis gyógyszerre. Betér­tem egy patikába, hogy orrkenő­csöt vegyek. A blokkot átvettem, kifizettem a 413 forintot, majd megkaptam a kis tubust. Túlzott­nak tartottam az árát, ezért ott­hon elővettem a blokkot és szem­üvegemet, hogy a tételeket átvizs­gáljam. A gyógyszeranyag 152 fo­rintba került, a tégely U-be, a magidíj 250 forintba, ügy gondo­lom, az a rejtélyes magidíj lehet a gyógyszer kiszereléséért, illetve kikutyulásáértjáró összeg. De úti­ért oly magas az 50 gr-os kenőcs árához viszonyítva? Miért kell azt nekem, betegnek tudnom, hogy a számlán a patikus munkadíja mennyi? Meg egyáltalán: miért nem tartozik a patikus alaptevé­kenységébe a művelet? De ha arra gondolok, hogy ezt még az egész­ségbiztosítási pénztár is támogat­hatja valamilyen mértékben, egé­szen elképesztő szám jöhet ki. Képzeljük el, ha ezt a gyakorla­tot átvennék más kereskedelmi ágazatok is. Bemegyek egy hen­tesboltba és kérek tíz deka kol­bászt. A blokkon szerepelni fog: 10 dkg kolbász alapanyaga 130 forint, a csomagolópapír 11 fo­rint, a kolbász „magidíja” 250 Ft. No, persze ez egyelőre ez csak a képzelet játéka, de ha így hala­dunk, még ezt is megérjük. ÉGY IDŐS NYUGDÍJAS A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelen­nek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Van egy komp a Hármas-Körösön, ami összeköti Jász-Nagy- kun-Szolnok és Békés megyét. Közlekedési szempontból fontos, mert csak az öcsödi hídon lehet legközelebb sze­mélyautóval átkelni, a halászlaki vasúti hídon pedig csak gyalog vagy kerékpárral. Ha most azt írom, hogy tulajdon­képpen ezen a kompon is csak gya­logosan lehet átkelni, nem járok messze az igazságtól. Mégpedig a következők miatt: Mezőtúrt el­hagyva a jámbor autóvezető Pusz­tabánréve után már nem lesz jám­bor. A kompig vezető útra ugyanis nem az a jellemző, hogy kétszer egy sáv, hanem egyszer fél sáv. A minőségéről csak anynyit, hogy a második világháború óta eltelt idő kissé megviselte. Közlekedési szempontból ez az útszakasz csak katonai terepjárók és harckocsik részére alkalmas. A helyzetnek, a járhatatlan útnak a mezőtúri és a szarvasi autójavítók kimondottan nyertesei lehetnek. Ausztriában, Németországban vagy Franciaor­szágban a mezőgazdasági dűlő­utak minősége összehasonlíthatat­lanul jobb, mint ez. Felvetődik a kérdés: a háború óta eltelt több mint ötven év alatt még nem jutott pénz a rendbetételére? Járt egyálta­lán errefelé „illetékes”? Hallottak arról, hogy ez az út járhatatlan? Vagy nem is hallhattak, mert aki el­mondta volna, a komp felé autózva elharapta a nyelvét... VERES GYULA, SZEGED A kirakat a legjobb vevőcsalogató A decemberi ünnepi készülődésben nemcsak az otthonok, az üzletek is dísz­be öltöztek Szolnokon, és versenyre kel­tek „A város legszebb kirakata” cím éli nyeréséért. Az erről szóló híradás idé­zett fel bennem a múlt század eleji Tol­nai Világlapja c. folyóiratban egy fotog­ráfiát, amely hasonló eseményt örökített meg 1909-ben — a fővárosban. Ezen egy hentesmester kirakatában zsírból készült - s a kezében pálmaágat tartó - bé­keangyalt láthatunk (képünkön), előtte egy kismalac és kard, melyre, tekintve a Szerbi­ával megkötött békét, már szükség nincs. A kirakatot, ami művésziesen sikerült, állan­dóan a nézők sokasága bámulta. Erről a képről meg eszembe jutott egy másik kirakati dekoráció, mégpedig Rákosi Mátyás zsírból formált mellszobra, amely 60. születésnapja alkalmából díszítette egy húsbolt kirakatát. A népszerű szolnoki „Hatvanas” csemegebolt például ebből az alkalomból kapta a nevét. De Szolnokon is láthattunk ötletes kira­katot. Talán emlékeznek még a Páva női di­vatárubolt egy régi november 7-ei dekoráci­ójára, ahol az ünnepet éltető felirat alatt vö­röslő női fehérneműk (bugyik és melltar­tók) pompáztak. Visszatérve napjainkra: jót tenne, ha időnként élelmiszerüzleteink szá­mára is rendeznének kirakatversenyt, mert akkor talán előtűnne a hatalmas üvegekre ragasztott tapéták és poros műanyag gyü­mölcsök, művirágok helyett a gazdag áru- választék, amely bizonyára jobban becsalo­gatná a vevőket. Sokunkat vonzott a közel­Ugyanígy veszteségnek éreztük, amikor a belvárosból eltűnt az Aba Novák-kiállítóte- rem az ízlésformáló kirakatával, s a napok­ban szomorúan láttam a Kossuth téri nép- művészeti bolt szemet gyönyörködtető tár­múltban átalakított és nevet is változtatott „Hatvanas” kedvelt kávézója is, amely a vá­ros egyik népszerű találkozóhelyévé vált az évtizedek alatt. Nem tudni, milyen marke­tingstratégia miatt szűnt meg. Hiányzik. gyai és hímzései között a „végkiárusítás” táblát. Mire véljük ezt? A Szolnok Plazán már csak lőrésnyi ablakok éktelenkednek portálok helyett. Ez lenne a jövő? DR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK Ment-é előbbre a világ? Nem kevés gyakorlati jelentősége van annak, hogy egy tele­pülés lakossága elégedett, avagy elégedetlen városa, illetve önmaga helyzetével. Egy szociológiai felmérés szerint Szol­nokon a megkérdezettek 48 százaléka elégedett, míg 52 szá­zaléka elégedetlen. Ez utóbbiak többsége értelmiségi. A vá­ros gazdasági helyzete az elmúlt években drámai módon romlott. Akik viszont elkerültek innen és csak látogatóba érkeznek, azt mondják, hogy sok szempontból a csúcson va­gyunk. Ment é előbbre a világ? Merre tart városunk? A bőség kosara és/vagy a szellem napvilága felé? Társadalmi, gazdasági, művelő­désbeli helyzetét tekintve azt lát­juk, hogy a város értékháztartása tíz év alatt igencsak megváltozott. Politikai, gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális, oktatási, vallási viszonylatai és folyamatai különböző mértékben átrende­ződtek, szerepük, súlyuk módo­sult. A rendszerváltás kivételes fo­lyamat, melyet - összekapcsolva az EU-ba történő igyekezetünkkel és a fejlettebb országokhoz való felzárkózás reményével — érde­mes elemezni abból a szempont­ból is, hogy mily mértékben segí­tette elő a város fejlődését, moz­gásba hozta-e az anyagi, szellemi erőket, mekkora esélyt kaptunk a felemelkedéshez s milyen gondo­kat okozott? A viszonylatok (töb- bé-kevé^bé integrált alrendsze­rek) összességének mozgását ter­mészetesen érdemben csak a ma­guk történeti összefüggéseiben, tartamilag pedig értékekben, ér­tékrendszerekben gondolkodva lehet igazán megítélni — szembe­nézve azzal is, hogy ekkora város­ban többféle értékrend van jelen. Itt most csak arra van lehető­ség, hogy rávilágítsunk a problé­mákra, amelyek megoldása előse­gíthetnék az itt élők és a város ér­tékháztartásának rendeződését, az egyensúly megteremtésének lehetőségét. Gyenge pont, hogy gazdasági téren egyáltalán nem tekinthető Szolnok konjunktúra­városnak: korábbi ipara válságba jutott, leépült, a jelenleg még mű­ködő szűk mozgásterű, kevésbé versenyképes. A külhoni tőke, a saját erő, a helyi magántőke hiá­nya, a kényszer szülte magas adók, az energiafaló, drágán mű­ködő városi környezetvédelem deficitje (stb) relatíve gátolják a bőség kosarának gyarapodását. Jelenleg a város intézményfenn­tartó szerepe a fő funkció, erre költi a legtöbb pénzt, vagyis kénytelen az intézmény-közpon­túságra koncentrálni értékköz­pontúság helyett. Örvendetes, hogy a város nem­csak ápolja, gyarapítja is kulturá­lis értékeit, szellemi értékvilágát, alakítva a város imázsát, ez azon­ban az értékháztartásnak csak egyik eleme. Mert sem a kultúra, sem a fogyasztói társadalom sok­színű kiszolgálása nem fékezi a drámai gazdasági változásokat, erőteljes leszakadásunkat. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Mérlegen az esztendő A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete kiemelten közhasznú szervezet, 1309 nyugdíjas képvi­seletében 18 klubvezető és öt egyéni tag alapította 2000-ben. Az elmúlt évben az egyesülethez tar­tozó nyugdíjasklubok tagjai közül 266-an a Városi Művelődési és Zenei Központban rendezett 27 kiállításon felelősséggel, örömmel látták el a ki­állított alkotások felügyeletét. A mű­velődési központ vezetője oklevéllel, ajándékcsomaggal, könyvjutalom­mal ismerte el és köszönte meg a „Szeretet és békesség órái” karácso­nyi műsoron a segítségüket. A 2002- re szóló kulturális megállapodást a VMZK igazgatójával a január 22-ei közgyűlésen írjuk alá. Az egyesület az „Időskorúak élet­kilátásainak javítása” c. pályázattal 20 ezer forint támogatást nyert. Az összeget az „Egészség-megőrzési, be­tegségmegelőző felvilágosítás, élet­módváltás az egészségért” című elő­adássorozat terembérleti díjára fordí­tottuk. A sorozatnak, amelyet dr. Nagy László főorvos és dr. Dajka Miidós, a Magyar Szívegyesület elnö­ke vezetett, hétszáz hallgatója volt. Előadások után a MÁV-kórház szak­emberei tanácsadást és egészségügyi (vérnyomás) méréseket végeztek. A Közművelődési Alap pályáza­tán 20 ezer forintot nyertünk a hatá­ron túli magyarokkal való kapcsolat- tartás erősítésére. Elutaztunk a Nagybányán rendezett „Szépkorúak nemzetközi szavalóversenyére”, csoportunkból hárman szép sikerrel szerepeltek. Ez alkalommal részt vettünk a hagyományos Petőfi-ün- nepségen is, Kohón. A „Millenniumi Kézfogás” jegyében Békéscsabáról és Szegedről érkezett közel 600 ven­dégnek városnézést, repülőmúze­um-látogatást szervezetünk, öregbí­tettük az árvízkárokat szenvedett Szolnok jó hírnevét. Szegedre, Bé­késcsabára különvonattal utaztunk a millenniumi rendezvényre. Több klub között testvéri kapcsolat ala­kult. Az árvízkárosultak megsegíté­sére a Béke, a Déryné, az MSZOSZ, a Széchenyi-lakótelepi, a Pedagó­gus, a Te Meg Én Nyugdíjasklub 58 ezer 180 forintot és több zsák ruha­neműt, valamint két nyugdíjas ma­gánszemély 8 ezer forintot továbbí­tott a Vöröskereszt és a városi ön- kormányzat számlájára. Ezen kívül hozzájárultak nyugdíjasaink a kari­tatív szervezetek, egyházak adomá­nyaihoz. Étellel, frissítővel kínálták a gáton dolgozókat a kertvárosaik. Az egy adakozó által juttatott árvíz­támogatás átlaga meghaladja az öt­száz forintot. Kéthavonta láthatták az érdeklődők a „Derűs órák” zenés rendezvényeit a VMZK-ban. Megün­nepeltük egyesületi szinten az anyák napját, szabadidős programot szerveztünk szalonnasütéssel 'a Ti- szaligetben, idősek napja alkalmá­ból köszöntöttük az ünnepségen je­len lévő legidősebb egyesületi tago­kat. Szép sikerrel szerepeltek orszá­gos és nemzetközi meghívásos ének-, vers- és prózamondó verse­nyen egyesületünk tagjai Nagybá­nyán, Győrben, Sopronban, a Buda­pesti Láng Gépgyár Művelődési Há­zában. Az egyesületi programok mellett a nyugdíjasklubok önállóan működ­nek, nőnapot, névnapokat, házassági évfordulót, költészet napját, Mikulás­estet tartanak. Közvetlen az együtt­működés a Civil házzal, a fogyasztó- védelmi egyesülettel, a Nyugdíjasok Országos Szövetségével, a VMZK-val. Az egyesület - önkormányzati képviselői alapból, tagdíjból, rendez­vényekből származó — 120 ezer fo­rint éves bevételének több mint felét működési, kulturális költségekre, te­rembérletre, irodaszerre, koszorúzá­sokra költötte. Az elnökség, a tiszt­ségviselők társadalmi munkában lát­ják el a nyugdíjasklubok összefogá­sát, magukra vállalva a szervezések­kel járó telefonköltségeket. 2002-re hasonló gazdag progra­mot tervezünk, dunakanyar—eszter­gomi kirándulással bővítve. ______________ DEÁK JÁNOSNÉ ELNÖK HÍV ATLAN, DE KEDVES vendégek látogatták mosta­nában a szolnoki Gutenberg tér 4. számú ház udvarát. A fagyos idő beálltával lerepültek a vadkacsák, olykor har­minc-negyven is, ennivalót remélve. A vastag jégpáncél ugyanis elzárta őket a folyótól, a természetes élelemszer­zés lehetőségétől. A házban lakók áztatott kenyérrel, ételmaradékkal gondoskodtak a kis jövevényekről. Per­sze a madárkák sem maradtak törődés nélkül: a kihelye­zett etetőbe még dió is került, kenyérmorzsa, napraforgó és egyéb apró magvak pedig bőven. ________(amatőr fotöi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom