Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-03 / 2. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL Az abonyiak adventje Csaknem megtelt az abonyi római katolikus Szent István- templom, a kétévestől nyolcvan- évesekig szinte minden korosztály jelen volt Steve Taylor alias Szabó István szenzációsan szép pánsíphangversenyén. „Pán, a kecskelábú, kecskeszarvú pásztoristen, amikor a maga készítette nádsípján játszott, még a nimfák is elnézően mosolyogtak rút külsejére. A muzsika nyelvén ugyanis a szeretetre, boldogságra vágyó lélek szólalt meg.” A kabátba, bundába burkoló- dzott emberek nagy figyelemmel és fegyelemmel, reményteli várakozással ültek a padokban. A hangverseny az adventi hetek nyitása volt Abonyban. A külföldön élő magyar származású művész elsősorban svéd és német művekkel, karácsonyi dalokkal lépett hallgatósága elé. A szívet melengető dallamok mellett az Ave Maria Steve Taylor előadásában megborzong- tatta a lelkeket. A kiválóan játszó művész a templom hatalmas terét betöltötte különleges hangzású hangszerével. Ritka szép ünnep volt ez a nagyszerű esemény. Köszönet a Petőfi Művelődési Háznak, hogy rábukkantak e kincsre. Köszönet Nagy András plébános úrnak, hogy immár hagyományt teremtve - nem először - fogadta vendégművészként a pánsíp nagymesterét. Reméljük, hamarosan újra találkozhatnak az abonyiak Steve Taylorral, s annyian leszünk, hogy a templom padsorait megtölti a hallgatóság - úgy, miként történt az Mosonmagyaróvárod, ahonnan hozzánk érkezett. A hangversenyt követő napon meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Másnap a polgármesteri hivatal dísztermében hallhattak adventi hangversenyt az abonyiak, jelesül a Bihari János Zeneiskola növendékeinek előadásában. Az elűző évihez méltóan hagytak a közönségben maradandó élményt a kis zenészek és tanáraik. __________________B.ZS., ABONY Mú ltidéző A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok között tallózva bukkantam az 1935-ös évjárat januári számában egy ma már szokatlannak tűnő híradásra, bejelentésre, amiben ország-világ tudtára adja Muraszombati Szécsiszi- geti-Szapáry gróf Szapáry Gyórgyné Csemeki Markovics Mária Clementina csillagkeresztes és palotahölgy, hogy az ő és Istenben boldogult férje, Mura- szombati-Szécsiszigeti-Szapáry gróf Szapáry György császári és királyi kamarás fia Gyula, futa- ki gróf, Hadik Etelkával, néhai Futaki Hadik Béla és neje őrgróf Pallavicini Stefánia leányával, január 21-én házasságra lép. SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK A szolnoki Újvárosi Általános és Szakképző Iskola igazgatója, Hajdú Ágnes azzal fogadta a negyvenöt évvel ezelőtt végzett két, nyolcadik osztály találkozójára érkező öregdiákokat, hogy a 171 éves iskola történetében nincs még egy olyan osztály (évfolyam), amelyik visszajárna az intézménybe találkozni az egykori diáktársaikkal, tanáraikkal. Példaértékű a tantestület és a tanulók előtt ez a kötődés, ragaszkodás. 1961 és ’99 között tartott találkozójukat is számítva, immár hatodik alkalommal jöttek össze - ezúttal a negyvenötödik évet köszöntendő — az egykori évfolyamtársak. Hajdú Agnes igazgatónőnek Magyar Lajos köszönte meg a fogadtatást, akinek gyermekei is ennek az iskolának a padjait koptatták. Madarász Ti- bomé Gecse Ágnes aranydiploA 2002. Január 3., csütörtök ||| Lélegzetelállító szépségek Különleges élményben lehetett része annak az érdeklődőnek, aki elfogadta a meghívást a szolnoki Rózsa úti óvoda decemberi programjára. Elsőként Bazsonyiné Benedek Beáta megnyitotta a nyolc és fél éves ikerpár: Honti Donna és Szilárd - a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola 2.c osztályos tanulóinak — „Vegyes technikák” címet viselő hobbikiállítását. A főként óvodásokból ál- | ló „közönség”, a sok-sok kíváncsi { szempár lelkesedéssel szemlélte, | tapogatta végig a több száz darabot felvonultató kerámiakollekciót és kézzel festett gipszfigurákat. A nézősereg ezután átvonult az egyik gyönyörűen feldíszített csoportszobába, ahol először az ének-zenei általános iskola 2.a osztályos tanulói egy csokorra való karácsonyi dalt adtak elő Romhányi Anita tanítónő hangszeres kíséretében. Ezt követte az óvó nénik kórusa, akik, gyertyafényben, szintén csodálatos karácsonyi dalokat énekeltek, amit az óvoda népes gyermekserege szájtátva, lélegzetvisszafojtva hallgatott. A rendezvény közös énekléssel zárult. Köszönjük az óvoda vezetőjének és a program szervezőjének, hogy ilyen remek hangulatú, meghitt délelőtti élményben lehetett részünk. H. TIBORNÉ SZÜLŐ Ne csak beszéljünk róla! „Legyen az ételed a gyógyszered, a gyógyszered az ételed” — mondta Hippokratész több mint kétezer évvel ezelőtt. Napjainkban egyre többször hallunk az egészséges életmódról, ezen belül az egészséges táplálkozásról, arról, hogy a megfelelő minőségű elfogyasztott táplálék mennyire kedvezően befolyásolhatja szervezetünk optimális működését azzal, hogy a szükséges vitamin- és ásványianyag-felvétel természetes módon történik. így az egészséges táplálkozás fontos szerepet kap a betegségmegelőzésben és természetesen a gyógyításban is. Már a legkisebbek, így az óvodáskorú gyermekek körében sem idegen az üyen témájú ismeret. Ez rendjén is lenne, bár ettől ugyan még nem lesznek egészségesebbek. A szomorú tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekek többsége nem táplálkozik egészségesen, nem fogyaszt megfelelő mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget és tejterméket. Kunhegyes „Óvodás Gyermekekért” Alapítványa mindezt nem nézhette tétlenül, és kidolgozta elképzelését, amellyel jelentkezett a minisztérium „Az egészséges táplálkozás érdekében történő egészségfejlesztési programok támogatására” című pályázatára. Munkájával egymillió forintot nyert. Ez az összeg öt óvoda részére, ha nem is olyan hosszú időre, de biztosította legalább azt a lehetőséget, hogy a gyermekek megismertek, megízleltek több, főként a szegényebb családokban ritkán fogyasztott élelmiszert. A gyümölcsök közül ananászt, kivit, banánt, narancsot, földiepret, sárga- és görögdinnyét, cseresznyét, körtét, fügét, datolyát és kókuszdiót kóstolhattak. A zöldségfélékből nyersen és párolóedényben párolva is fogyaszthattak. A tejtermékek közül többféle ízesítésű sajttal és joghurttal ismerkedhettek. Mert bizony ismeretszerzés és tapasztalás is volt mindez, mégpedig érzékelés útján történő. Például a gyümölcsöket a gyermekek először megtapogatták, megszagolták, összehasonlították színük, formájuk, nagyságuk, ízük és termőhelyük szerint. A tanulnivalót a végén, szó szerint értve, jóízűen megették. Igyekeztünk számukra a fogyasztás körülményeit élményszerűvé tenni amolyan Terülj, terülj asztalkám! módon. A tálalásra való előkészítés mindig a szemük előtt történt. Jó lenne folytatni a megkezdett programot. Az alapítvány már megtette az első lépést, nagyon hálásak is vagyunk érte. Most azonban rajtunk a sor, nevelőkön és velünk együttműködő szülőkön. Az egészség nem lehet csupán csak pénzkérdés. Talán több odafigyelésre, szemléletváltásra van szükség a közös cél érdekében az egészségesebb, boldogabb életért. FEHÉR SÁNDORNÉ ÓVÓNŐ A részletekben a lényeg Vegyes érzelmekkel vártam a szolnoki Plaza átadását, és sajnos, a látottak alapján gyanúm beigazolódott. A meghökkentő hajrá, amit a láthatóan tarthatatlan határidő diktált, majd az ezt követő ünnepélyes átadás a vásárlóközönség lebecsülését jelentette. Kinek és miért volt olyan fontos a december tizedikéi átadás? Hogy milyen minőségi hibákkal kell szembenézni a rendkívüli hidegben a munkásokat is kegyetlenül igénybe vevő rohammunka miatt, majd a jövő eldönti. Lássunk néhány kirívó jelenséget! A sokszor éjszakába nyúló építkezés ideje alatt (és később is) az Ady Endre út felőli oldalon alig működött a közvilágítás. Az épületbe lépve első, ami szembetűnő, mennyire rossz, hogy csak felfelé vezet mozgólépcső (az is hol ment, hol nem az első napokban). Ha nem terveznek ilyen nagy szökőkutat, a másik oldalon elfért volna a lefelé mozgó lépcső is. Még utólag sem késő megépíteni. Ha baleset történik a műmárvány, csúszós, korlát nélküli lejáraton, ki lesz a felelős? Aki építette? Aki tervezte? Aki átvette? Az ugyanis nem lehet érv, hogy a korlát még nem készült el - akkor nem szabad átvenni! De számos más jel is utalt arra, hogy elsietett volt az ünnepélyes avató. A multiplex mozi az átadásra — és még napokkal később — sem készült el. Berendezetlen helyiségek vannak a földszinten és az emeleten. A nyitás napján akadozott a fűtés és a melegvíz- ellátás — de tanúsíthatom, hogy hat nappal később is. De nézzük tovább a furcsaságokat! Étkezőudvar helyett egy büfépavilon áll az asztalok között. Hogy van ez? Ideiglenes vagy végleges a változás? Netán a bérleti díjat a szolnoki vendéglátósok nem tudták vállalni? Noha szívből pártolom a helyi vállalkozásokat, mégis azt javaslom, ez esetben hívják ide a prosperáló étkezőláncok valamelyikét, mert másutt e szolgáltatás hozzátartozik a Plazához. Az átadás napján (és később sem) a mélygarázs még nem üzemelt; azt sem lehetett tudni, hogy az Ady Endre úti bejárathoz ve- zet-e majd rámpa a mozgáskorlátozottaknak. A gyalogjárda szemlátomást keskeny lesz, ha nem vasráccsal fedik le az ültetett fák földterületét. (A kőszegély nem ezt sejteti.) A további teendők közé tartozik az Ady, Jászkürt, Batthyány utcák rendezése és a félbemaradt Hild tér. Reméljük, hogy az időjárás és a pénzügyi feltételek függvényében előbb- utóbb ezekre is sor kerül. PINTÉR LÁSZLÓ, SZOLNOK „HAZAVATÓ” DISZKÓ. A szolnoki Varga Katalin Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjának diákjai boldogan vették birtokba felújított új otthonukat, az 5. számú tagintézményt. A korszerű, európai színvonalú diákotthon lakói ebből az alkalomból zenés-táncos estét rendeztek. (amatőr fotói A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin ’56-ban voltak tizennégy évesek más egykori magyar szakos tanárnőt dr. Baranyó György, Hargitai Tibor aranydiplomás tornatanárt Raskó Éva, a „Gyermekekért Érdemérem”-mel kitüntetett Rontó Gyula tanár urat Fancsali Oldalmúmé Sóskúti Rózsika köszöntötte virággal. A két osztály hatvanöt fős létszámából három leány és nyolc fiú, a tizenkét tanár közül hatan soha többé nem jöhetnek már el, négy osztálytársat elsodort a sors, címük ismeretlen. Tizen- ketten betegség miatt igazoltan voltak távol, néhányukat pedig nem a magyar dolgozat, illetve feleltetés, hanem a távolság tartott vissza, de küldtek üzenetet, üdvözletét - jelentette a „ hetes”. Negyvenöt év hosszú idő, különösen akkor, ha hozzáveszszük, néhányan már az óvodába Hasonlóan a fiatal évekhez, az iskola lépcsőjén álltak a fényképezőgép elé is együtt jártak. Az egykori évfolyamtársak között van ápolónő, laboráns, könyvelő, köztisztviselő, lakatos, gépészmérnök, gépszerelő, igazságügyi szakértő, iskolaigazgató, erdész, újságíró, fogorvos, eladó, kézművesmester és tanár. A rendhagyó osztályfőnöki órát megtartó tanárnő úgy mondta: öröm és megtiszteltetés számára ebben a közösségben osztályfőnöknek lenni, még ha csak egy délelőttre is. Az iskolából a diákok útja egykori osztályfőnökük, Török Rózsa gyémántdiplomás tanárnő sírjához vezetett, ahol koszorút helyeztek el. A találkozóról az öregdiákok és a tanárok levelet küldtek a távolmaradóknak, Baranyó György pedig — az érintettek legnagyobb meglepetésére - az „ifjabb jogán” köszöntötte a hatvanadik születésnapjukhoz közelítő társakat. ___________DEÁK JÁNOSNÉ, SZOLNOK A kiállítás egy részlete, háttérben az „alkotók”: Oorina és Szilárd
