Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-31 / 303. szám

2001. December 31., hétfő TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Sportgála a fitneszkirálynővel Az egészséges életmód ünnepi propagandája Már hatesztendős hagyomány, hogy a városi sportcsarnok szilveszteri sportgálával búcsúztatja az eszten­dőt. Az egészséges életmódra neve­lés, a családi ünnep része volt szom­baton a terematlétikai verseny, vala­mint a legjobb gyermek, serdülő és ifjúsági sportolókat jutalmazó díjki­osztás Béres Alexandra fitneszkirály- nő tevékeny részvételével. Tiszafüred Kora reggeltől közel kétszáz gyerek va­rázsolta igazi forgószínpaddá a sport­csarnokot, hogy közben a szervezők ál­tal meghirdetett erőpróbákat teljesítve hét korosztályban dőljön el, ki a leg­jobb. A kérdés több versenycsúcs meg­döntésével választ is kapott a kiváló hangulatú nap végén. A legjobb „vá­laszadók” természetesen a győztesek lettek, akik a következők: 1. korcso­port: Varga Kitti, Fazekas Máté. 2. kor­csoport: Kovács Adél, Lex Gábor. 3. kor­csoport: Prázmári Erika és Sípos Mik­lós. 4. korcsoport: Négyesi Hajnal­ka, Kelemen József. 5. korcsoport: Gacsal Judit, Balasi Tamás. Felnőt­tek: Szövetes Veronika, Balogh Atti­la. Szeniorok: Frischné Nagy Kata­lin és Somogyi Péter. Az eredményhirdetés ezek után szintén szép hagyománnyal folyta­tódott, hiszen a legtehetségesebb füredi sportolók is igen értékes dí­jakat vehettek át. A különböző sportágak legjobbjai 2001-ben az alábbiak. Torna: Barta Attila, Csik Katalin. Atlétika: Szűcs Orsolya, Borbély Tamás, Prázmári Erika. Kosárlabda: Barát Hella. Kajak-ke­nu: Kábái Gergő, Nagy László, Sze- Fehér Richárd a miniszteri kíilöndíjjal Nagy Vanda és Katona Gergely a Benedek Gábor-díjat átadó testvérbáty, több öttusázó olimpiai bajnok edzője, Benedek Ferenc társaságában rencsés Anett. Labda­rúgás: Forgács László, Csőke János, Bánfai István, Tóth Tibor. Ka­rate: Szövetes József. Tánc: Veres Ramóna, Farkas István. A szakági győzte­sek mellett külön ki kell emelni a kajakos Nagy Vandát (16 éves) és Katona Ger­gelyt (15 éves), akik korosztályos magyar válogatottként átve­hették a város eleddig egyetlen olimpiai baj­nokának (1952, Helsinki öttusa-csapat) szü­lötte által alapított Benedek Gábor-díjat. Szólni kell továbbá a háromszoros korosztá­lyos magyar bajnok Fehér Richárdról is, aki 14 évesen vehette át a térség országgyűlési képviselője, Varga Mihály pénzügyminisz­ter különdíját. Hogy az eredményhirdetés igazán szép legyen, s méltó propagandájává váljon az egészséges életmódnak, abban meghatáro­zó szerepet kapott Béres Alexandra fitnesz- királynő, aki díszvendégként úgy is emléke­zetessé tette a sportgálát, hogy annak befeje­zéseként jól átmozgatta a füredi sport egyik legsikeresebb esztendejét megünneplő résztvevőket. Növekszik a szürkegazdaság? Röviden EGYHÁZI ÁLLÁSFOGLA­LÁS. A megyében működő ke­resztény nagy- és kisegyházak képviselői a Harry Potter néven .ismertté vált mű veszélyeire hívják fel a figyelmet. Az álta­luk kiadott dokumentum sze­rint a mű olyan okkult, sátáni eredetű gyakorlatot állít minta­ként a gyermekek elé, amelyek komoly rombolást tudnak vé­gezni azok személyiségében. DAJKAKÉPZÉS. A megyei pe­dagógiai intézet PHARE-támo- gatással speciális dajkaképzést indít 2002 januárjában, elsősor­ban roma származású és hátrá­nyos helyzetben élő hallgatók­nak. A képzések helyszínei a kunhegyesi Nagy László Gim­názium és Híradástechnikai Szakközépiskola, valamint a szolnoki Dr. Hegedűs T. András Középiskola és Kollégium lesz­nek. A gyakorlóhelyet a tisza- burai óvodában alakítják ki. A képzés 2002 októberében zárul. (Folytatás az 1. oldalról) Az agrártermelésben meghatáro­zó jogi személyiségű vállalkozá­sok — a nemzetközi gyakorlattól eltérően — tevékenységük folyta­tásához nemhogy támogatásban részesülnének, hanem elvonása­ik és támogatásaik különbsége je­lentősen negatív. Az őstermelők esetében ugyanez a megközelítés jelentős támogatástöbbletet mu­tat. Ennek egyértelmű következ­ménye az ágazatban egyre növek­vő mértékű, a nyilvánosságot, a közteherviselést elkerülő terme­lés, a gyors ütemben növekvő szürke- és feketegazdaság. Az elvonási és a támogatási rendszer kifejezetten diszkrimi­natív. A legális, a nyilvános, az át­látható, árutermelő, adófizető, foglalkoztató agrártermelőket ne­gatív módon megkülönbözteti, s ennek következtében a ma még foglalkoztató, adót fizető, teljes mértékben áttekinthető agrárvál­lalkozások arra kényszerülnek, hogy az őket érő egyre nagyobb mérvű hátrányos megkülönböz­tetés kivédése érdekében gazda­sági formációt változtassanak. Az adatok egyértelműen iga­zolják, hogy a magyarországi ag­rár elvonási és támogatási rend­szer nem közelít az Európai Gaz­dasági Közösséget megalapító Római Szerződésben megfogal­mazott, a tisztességes paraszti jö­vedelmek megteremtését célzó alapelvhez. Ehelyett a hiányzó vi­déki szociális hálót próbálják - sikertelenül — az agrárgazdaság­ban alkalmazott adó- és támoga­tási szabályokkal pótolni. E „kí­sérlet” tarthatatlanságát a vidék gyorsuló leszakadása bizonyítja. Az érdekképviselet állásfogla­lása szerint a jelenlegi agrár elvo­nási, támogatási rendszer tartha­tatlan, mert ellehetetleníti az áru­termelő, adózó, foglalkoztató ag­rártermelőket, s ezzel gyorsítja a vidéki munkahelyek elvesztését. Eközben a vállalkozások megszű­nése, illetve „a szabályozó rend­szer által közvetített elvárások­hoz történő kényszerű alkalmaz­kodása” következtében csökken az agrárgazdálkodók közterhek­hez történő hozzájárulása, to­vább romlik az agrárgazdálkodás átláthatóságának feltételrendsze­re, nő a szürke- és feketegazdaság aránya. Egyre lehetetlenebb hely­zetbe hozza a szabályozó rend­szer az egyébként látszólag prefe­rálni kívánt szociális agrárterme­lői rétegeket is. A MOSZ elnöksége úgy véli, hogy jól belátható társadalmi, gazdasági következményei van­nak azoknak a látszólagos ked­vezményeknek, melyeket a mai őstermelői rendszer tartalmaz. Ebből is kiemelten fontos az a tény, hogy miközben az ősterme­lők a társadalombiztosítás rend­szeréhez nem járulnak hozzá (ez rövid távon előnynek tűnik), nin­csenek tisztában azzal, hogy e vélt kedvezmény miatt nem lesz nyugdíjuk. LZ VÉLEMÉNY BISTEY ANDRÁS Számvetés és új étit Mostanában valahogy gyorsabban telik az idő. Emlékszem, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a januárt mindig nagyon hosszúnak éreztem, egy-egy nyári iskolai szünidőnek pedig szinte nem is láttam a végét. Később, ahogy teltek az évek, rövidültek a januárok, a nyári szünidő helyébe pedig a nyári szabadság néhány elrohanó hete lépett. Az év végén, szilveszterkor és újév napján azonban egy röpke időszakra mintha még mindig megállna az idő. Legalább annyi­ra, hogy végiggondoljuk, mit végeztünk el, mit nem, és mi vár még ránk a következő esztendőben. Talán még terveket is készítünk, a naivabbak szilveszterkor megfogadják, hogy holnaptól ezt nem... azt igen..., de már nem emlékeznek arra, hogy Felejtsük el néhány órám. ami nyomaszt és nem tudják, hogy jö­vőre ismét megfogad­ják... Az életben vannak sorsdöntő, nagy elhatározások, de azok nem kerek évfordulók­hoz kötődnek. Szilveszterkor mulatunk. Iszunk arra, hogy eltelt egy év, el­múltak a gondok és arra, hogy a következő majd jobb lesz. Per­sze sejtjük, hogy általában nem lesz jobb, de jó remélni, szabad­jára engedni a fantáziánkat. Mulassunk hát, felejtsük el legalább néhány órára, ami nyo­maszt, ne gondoljunk január másodikára, amikor újrakezdőd­nek a szürke hétköznapok. És próbáljunk meg átmentem vala­mit ezekre a hétköznapokra az ünnep derűjéből. Ha sikerül, ak­kor elmondhatjuk, hogy, ez jó mulatság volt. Ám ne felejtsük el, hogy a derű megőrzése rajtunk is múlik: akkor sikerül, ha kellő távolságból tudjuk nézni a dolgokat. Emlékezzünk csak- , hány olyan pillanat volt az életünkben, amikor öt-tíz-húsz év­vel ezelőtt valamit életbevágóan fontosnak éreztünk, és ma már csak nevetünk rajta és magunkon, mert kiderült, hogy egyáltalán nem volt fontos. Próbáljuk meg mai dolgainkat is öt-tíz-húsz év képzelt távlatából nézni. Van persze egy másik lehetőség is a de­rű megőrzésére: nem kell kijózanodni, de ezt nem tudom tiszta szívvel ajánlani. Agyzúzódás a diszkóban (Folytatás az 1. oldalról) A nála jóval kisebb termetű, ittas állapotban lévő fiút lökdösni kezdte a zsúfolásig telt szórako­zóhelyen. A dulakodás az utcán ért véget. A kisebbik egy nem is túl nagy, a mellkasát ért lökéstől hanyatt esett. A fiatalember esz­méletét vesztette, úgy megütötte a járdában a fejét. A nézeteltérés másik részese ellen büntetőeljárást indított a vá­rosi rendőrség súlyos testi sértés miatt. Ám az újabb orvos szakér­tői vélemény alapján, ami az ál­dozat életveszélyes sérülését ál­lapította meg, más, az eredetinél jóval súlyosabb megítélés alá eső bűncselekmény elkövetését felté­telezhették. A fiatalember agyzú- zódást szenvedett, szerencsére azóta rendbe jött. Az ügy a me­gyei rendőrséghez került. Ké­sőbb a vádemelés is életveszélyt okozó testi sértés miatt történt meg. A bíróság előtt nem alakult ki éles ellentmondás a vád és a vé­delem között az elkövetett cse­lekmény minősítése miatt. A két fél álláspontja inkább a kiszaban­dó büntetésben volt eltérő. A vé­dő azt szerette volna elérni, hogy védence ne végrehajtandó bör­tönbüntetést kapjon. A megyei bíróság végül első fokon úgy döntött, hogy a vádlott csupán súlyos testi sértést köve­tett el akkor, amikor ellökte hara­gosát. Jogi magyarázatot adott ar­ra, miért nem tehető felelőssé azért, hogy az áldozat szeren­csétlenül esett, és életveszélyes sérülést szenvedett. Ennek bekö­vetkezésére abban a szituációban nem gondolhatott. A büntetés is ehhez párosult: egy év felfüg­gesztett börtön. A vádlottak pad­ján szerényen üldögélő fiatalem­ber mégsem érezhetett megköny- nyebbülést. Tettének következ­ményeit a Legfelsőbb Bíróságon ismét megtárgyalják. Az ügyész ugyanis fellebbezett. Véleménye szerint többről van szó, mint sú­lyos testi sértésről, így a kisza­bottnál jóval súlyosabb büntetés indokolt. Az ügy tehát továbbra is magá­ban hordozza a letöltendő bör­tönévek lehetőségét. HOY Óévbúcsúztató a tűzoltóságon A kitüntetett Sipos József (jobbra) parancsnokától vehette át a rangos dijat fotó: pm Tett-e újévi fogadalmat? A szilveszter alapvetően az önfeledt szórakozás és jókedv ünnepe. Ám az óévbúcsúztató mindemellett a „szent” — bár később nem mindig teljesülő — elhatározások és nagy foga­dalomtételek ideje is. Lapunk ennek kapcsán arra volt kí­váncsi: vajon a járókelők tettek-e valamiféle fogadalmat az új esztendő küszöbén. Körkérdés Ünnepi állománygyűléssel búcsúztatták szombaton az óesztendőt a hivatásos ön- kormányzati tűzoltóság dol­gozói. A 2001-ben 126 tűzesethez és 49 műszaki mentéshez kivonuló ál: lomány munkáját Kelemen Sán­dor tűzoltó-alezredes parancs­nokként sikeresnek értékelte. Le­zárult a pótlékügy, sikerült besze­reznie sok olyan technikai esz­közt is, amelyek hozzájárultak a működőképesség megőrzéséhez. A helyi tűzoltók szakavatott be­avatkozásainak köszönhetően a tűzesetekkel kapcsolatosan nem történt sem haláleset, sem pedig nagyobb kár. Ehhez hozzájárulhatott Sipos József tűzoltó törzszászlós is, aki a kollégák titkos szavazása vég­eredményeként átvehette az év ti­szafüredi tűzoltója kitüntetést. A parancsnoki értékelés szerint ku­darcként könyvelhető el, hogy egyelőre el kellett napolni a lakta­nya tetőcseréjét. PM Káló Róben, 22 esztendős forgal­mi szolgálattevő:- Ahogy az elmúlt években ál­talában, úgy a mostani újév alkal­mából sem fogadkozom. Minden úgy van jól, ahogy éppen törté­nik. Persze azt azért nem állí­tom, hogy ed­dig még soha életemben nem próbáltam vala­min változtat­ni. Régebben egyszer-egy- szer előfordult ilyesmi. Ám utólag rá kellett jön­nöm: a szent elhatározás még tá­vol áll a megvalósítástól. Tóth Márta, 18 éves tanuló: — Egyelőre még nem tet­tem egyetlen jövő esztendő­re vonatkozó fogadalmat sem. Általában nem is jellemző rám az ilyesmi. Viszont így az érettségi vizsga kö­zeledtével egyre gyakrabban gon­dolok arra, hogy talán nem ártana mégis valami efféle megoldáshoz folyamodnom. Amennyiben megteszem, azt hiszem, az én el­határozásom így hangzik majd: ígérem, ezután szorgalmasabb le­szek. Sípos Gyula, 61 esztendős nyugdíjas:- Egy jó ide­je már nem fog­lalkozom ilyes­mivel. Annak idején persze magam is szen­tül elhatároztam, hogy márpedig jövőre isten bizony leszokom a dohányzásról. Aztán a következő szilveszterkor újra megfogadtam, és ez így ment éveken keresztül. Egészen az első szívinfarktuso­mig. Akkor aztán ijedtemben azonnal letettem a cigarettát, és azóta sem gyújtottam rá többet. BUGÁNY Á »

Next

/
Oldalképek
Tartalom