Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-31 / 303. szám

2. OLDAL VILÁG TÜKÖR 2001. December 31., hétfő Megbecsülnek bennünket a világban Martonyi János az integrációról, a kedvezménytörvényről, hazánk stabilizációs szerepéről Évzáró-évnyitó beszélgetést folytatott szerkesztőségünk munkatársa Martonyi János külügyminiszterrel. A magyar dip­lomácia vezetője külön hangsúlyozta: a parlament által elfogadott kedvezmény­törvény a határon túl élő magyarok érde­keit az Európai Unió normáinak meg­felelően szabályozza. Annak az Európai Unióénak, amelynek belátható időn belül tagjai lehetünk.- Miniszter úr, ha megengedi, szeretném sze­mélyes kérdéssel kezdeni beszélgetésünket. Hogyan bírja ezt a hajtást?- Köszönöm, jól. Korábban sem volt soha túl sok szabad időm, bár az kétségtelen, hogy most sokkal több hatás ér, mint minisz­teri kinevezésem előtt. Rengeteg megbeszé­lést, tárgyalást folytatok itthon és külföldön egyaránt...- ...összeszámolta valaha is a megtett kilo­métereket?- Nem. Sokszor fölteszik nekem azt a kér­dést is, hogy hány napot töltöttem külföldön; nem tudom. A hivatalommal együtt jár a sok utazás, ezt tudomásul kell vennem. De hoz­záteszem; külföldi kollégáimmal, különösen a nagy országok külügyminisztereivel össze­hasonlítva csöppet sem kell engem sajnálni. Igaz ugyan, hogy az ő feltételeik adott eset­ben jobbak, mint az enyéim. Nekik például gyakran rendelkezésre áll egy külön- repülőgép, nekem viszont alkalmazkodnom kell a menetrendszerű járatokhoz. Nem volt éppen egyszerű az elmúlt negyedévben eljut­nom Luxemburgba vagy Velencébe. Az is előfordul, hogy valamelyik kollégámmal együtt utazunk a különgépén. Nemrégiben például Fischer német külügyminiszterrel repültünk együtt. Joschkával ezt az időt is hasznosan töltöttük, hiszen az ilyen alkal­mak lehetőséget adnak a mélyebb, személye­sebb beszélgetésekre.- El is jutottunk egy fontos kérdéshez: kis ország vagyunk ugyan, ahogy mondani szo­kás, de vajon a szerepünk, a súlyunk a világ­ban is ehhez hasonlítható?- Megbecsült szereplői vagyunk a nemzet­közi életnek. Nyugodtan mondhatom, Ma­gyarország bizalmat élvez, ismerik, elismerik kultúránkat, történelmünket, gazdasági fej­lődésünket, lehetőségeinket. Látják, tudják, hogy Magyarország komoly eredményeket ért el az elmúlt tizenegy évben, és a követke­ző tíz-tizenöt évben is előre fog lépni. Erősö­dik politikai szerepünk, és gazdasági teljesít­ményünk is a jelenleginél előbbre kerül a ranglistán. Tagjai vagyunk a NATO-nak, a vi­lág legerősebb katonai és politikai szerveze­tének, és néhány esztendőn belül csatlako­zunk az Európai Unióhoz is. Amikor tárgyal­ni jönnek hozzánk akár Európából, akár a vi­lág más tájairól, ezzel a ténnyel tisztában vannak; Latin-Amerikától az ázsiai országo­kon át az arab világig fontosabbak leszünk a számukra, oda kell figyelniük ránk, mert az Európai Unió döntéseiben is részt fogunk venni. Jószomszédi kapcsolatok- Mennyire határozza meg a magyar külpoli­tikát az uniós csatlakozás, az ebből fakadó együttműködés?- A fő cél most kétségkívül az európai in­tegrálódás, de emellett, ezzel összhangban keressük és erősítjük az együttműködés más formáit is. Kiemelt célunk, hogy motorjává váljunk a közép-európai identitás további konkrét politikai és gazdasági tartalommal való megtöltésének. Nagy hangsúlyt fekte­tünk arra, hogy ápoljuk és fejlesszük a jó­szomszédi kapcsolatokat az összes szomszé­dos országgal, és bővítsük az együttműkö­dést a térségbeli államokkal is. Magyarország a stabilitás és a fejlődés országa már most is, és még inkább az lesz. Ennek pozitívumait pedig ki kell sugároznunk a térségbe, a szomszédainkra, hiszen a térség egészének a felemelkedése jelenti számunkra is a tartós stabilitás és a jólét zálogát. Történelmileg úgy alakult, hogy jelentős számú magyar ke­rült határainkon kívülre, s ez a tény, ez a sa­játos körülmény ma már jóval ismertebb, mint korábban. Azt is hozzá kell tennem, hogy a határainkon túl élő magyar közössé­gek mindig is az alkotmányosság keretem be­lül, békés politikai eszközökkel igyekeztek saját céljaikat megvalósítani, és egyúttal elő­segíteni országuk demokratikus fejlődését és európai felzárkózását. A legjobb példa erre a közelmúltból Jugoszlávia: az ott élő magya­rok bebizonyították, hogy készek és képesek az együttműködésre, hiszen komoly szere­pet vállaltak a szerbiai demokratikus ellen­zék tavaly októberi győzelmében.-El is jutottunk egy fontos kérdéshez, és ez a státustörvény.- Jobban szeretem kedvezménytörvény­nek nevezni, és ennek megvan a jó oka. A státus szó téves értelmezésekre adhat alkal­mat, s akik akarták, meg is tették. Nehéz is lefordítani idegen nyelvre, s épp ez az egyik forrása a félreértésnek. Márpedig a jogsza­bály nem közjogi státust ad a határainkon túl élő magyaroknak. A törvény kedvezmények­ről, támogatásokról intézkedik, ráadásul nem is új keletű dologról van szó, hiszen hasonló törvényt alkotott már Olaszország, Ausztria, Görögország, Szlovákia, Bulgária, Oroszország, Szlovénia, Románia is. A mi­enk a kilencedik Európában, az első nyolc esetében pedig semmi sem történt, senki nem emelte föl a szavát ellenük, miként pél­dául Magyarország sem tette Szlovákia eseté­ben. Semmi aggályunk, semmi kifogásunk az ellen, hogy magyar állampolgárságú szlo­vák nemzetiségűeknek szlovák igazolványuk van, és támogatást kapnak anyanemzetük­től, noha a Pozsonyban meghozott jogsza­bály számos tekintetben messzebbre megy a magyarnál. Sokat kellett tenni azért, hogy el­oszlassuk a félreértéseket. Különösen Romá­niával és Szlovákiával érzékelhető nagyfokú érzékenység, ami számunkra nehezen érthe­tő. Hiszen teljesen egyértelmű, és minden fó­rumon kinyilvánítottuk, minden gesztusunk­ban meg is nyüvánul, hogy a törvény nem területi, hanem személyi elvű megközelítést alkalmaz. Ez a törvény személyekről szól, és szándéka szerint adni akar, nem pedig el­venni bárkitől bármit is. A Romániával aláírt egyetértési nyilatkozat eloszlatta az ottani aggályokat, de nem változtat a törvény alap­vető céljain. Nemzeti azonosságtudat- Az Orbán Viktor magyar és Adrian Nastase román kormányfő által minap aláírt egyetér­tési nyilatkozat minden román állampolgár­ra kiterjeszti a munkavállalás lehetőségét. Nem lesznek ennek káros hatásai a hazai munkaerő lehetőségeire?- Szeretném egyértelműen hangsúlyozni, hogy a három hónapos idénymunka lehető­sége senkinek sem fenyegeti a munkáját, el­lentétben az ellenzék állításaival. A külföldi­eknek a magyarországi munkavállaláshoz to­vábbra is munkavállalási vízumot kell igé­nyelniük. Ehhez viszont a megyei munka­ügyi hivatalok által kiadott munkavállalási engedély szükséges. Bár ezeknek az engedé­lyeknek a kiadásánál a munkaerő-piaci hely­zetet nem vizsgálják, ez azonban nem jelen­ti azt, hogy az engedélyezést más okok miatt nem lehet visszautasítani.- A hasonló törvénnyel rendelkező orszá­gok sorában ott van Ausztria is, amely ki­került a magyar kedvezménytörvény hatálya alól. Miért? Hogyan fogadta a többi szomszé­dos állam a törvényt?- Négy szomszédunk - Horvátország, Szlovénia, Jugoszlávia és Ukrajna - nem emelt érdemi kifogást a törvénnyel szem­ben. Romániával is sikerült ésszerű, minisz­terelnöki szinten aláírt megállapodásban rögzített megoldásokat kialakítani, amelyek a román felvetéseket kielégítették, ugyanak­kor a törvény céljait nem módosították. Meggyőződésem, hogy Szlovákiával is ren­dezni tudjuk a vitát. Ehhez azonban részük­ről is politikai akaratra van szükség. Auszt­ria sajátos eset volt. Ott mindössze ötezer­hatezer őshonos magyar él. Ugyanakkor en­nek többszöröse azoknak a száma, akik a múlt rendszerben vándoroltak oda Magyar- országról vagy más, magyar lakta területek­ről. Nem akartunk különbséget tenni, és ez­zel esetleg feszültséget okozni közöttük. A törvény célja a nemzeti azonosságtudat megőrzésének és a szülőföldön való boldo­gulásnak a támogatása. Éppen azoknak akar segíteni, akik sohasem hagyták el szülőföld­jüket, és nem tehetnek arról, hogy megszü­lettek valahol, aztán a határ változott a fejük felett. A törvény nem a világon sokfelé diasz­pórában élőkre vonatkozik, bár a cél irá­nyukban is azonos: mindenki őrizze meg a magyar identitástudatot, s ahol lehet, ne­kik is nyújtunk segítséget a kultúra, az okta­tás terén.- Gyakorlatilag már az Európai Unió elő­szobájában érezhetjük magunkat. Orbán Viktor miniszterelnök jó másfél éve még az egykori lengyel kormányfő, Hanna Suchocka szavait idézte, amelyek szerint „az EU-tól mindig öt évre vagyunk”. De mintha fölgyor­sultak volna az események.- Erre azt válaszolhatom: ma már keve­sebb mint öt év választ el minket az EU- tagságtól. Hazánk csatlakozási folyamatának előrehaladása könnyen érzékeltethető há­rom szóval. Egy évvel ezelőtt Nizzában az Unió reményét fejezte ki, fél évvel később, Göteborgban pedig célkitűzésként fogalmaz­ta meg, hogy 2002 végéig a felkészült tagje­löltek zárják le a tárgyalásokat, és teljes jogú MARTONYI JÁNOS Született: Kolozsvár, 1944. április 5. Nős, két gyermeke van. Tanulmányok: József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Kara, 1967 Életút: 1967-79 vállalati jogtanácsos; 1979-85 a brüsszeli kereskedelmi kirendeltségen dolgozik; 1985-89 a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezető­je; 1989-90 privatizálási kormánybiztos; 1990-91 a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, 1991-94 a Külügyminisztériumban közigazgatási államtitkár; 1993 óta nagykövet; 1994-98 a Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda tulajdonostársa; 1998-tól külügyminiszter. tagként vegyenek részt a 2004-es európai parlamenti választásokon. Most, két héttel ezelőtt, Laekenben viszont már az elhatáro­zás a jellemző kifejezés. Ez persze még nem jelent bizonyosságot, de azt igen, hogy jóval közelebb kerültünk az^ Európai Unióhoz, mint eddig bármikor. Én mindig derűlátó voltam, és úgy látom: minden lehetőségünk megvan arra, hogy 2004-ben valóban teljes jogú tagjai legyünk az Uniónak. Egyforma elbírálást várunk- Mi várható a jövő első félévben esedékes soros spanyol elnökségtől?- A tárgyalások és a felkészülés legvégső, döntő szakaszába léptünk: 24 fejezetet lezár­tunk a 29-ből, és a többit is rendezni fogjuk 2002-ben. Most a legnehezebb kérdések ke­rülnek napirendre, azok, amelyek közvetle­nül a csatlakozás pénzügyi feltételeiről szól­nak. Tehát például az, hogy a közös mező- gazdasági és a közös regionális politika kere­tében milyen támogatásokhoz, müyen forrá­sokhoz jutunk. A mezőgazdaság és a vidék- fejlesztés kifejezetten előnyökhöz fog jutni a csatlakozásból. A lényeg az, hogy a magyar gazdák ugyanazokat az előnyöket élvezzék, ugyanabban az elbánásban részesüljenek, mint az EU többi országának gazdálkodói, minden megkülönböztetéstől mentesen, azonos feltételek mellett.- Jól érzékelem, hogy elsősorban gazdasá­gi, nem pedig politikai kérdésekről beszél?- Alapvetőnek és irányadónak tartjuk a ré­gi és az új tagok közötti egyenlő elbánás ér­vényesítését, ami egyébiránt az Európai Unió működésének alapelve. Ettől eltérni nem le­het. Az igazi kérdés az, hogyan kell ezt az el­vet a legmegfelelőbben, a legigazságosabban és gazdaságilag a leghatékonyabban alkal­mazni. A tárgyalásokon azt kell elérnünk, hogy például a magyar-osztrák határ két ol­dalán a támogatások ugyanolyan mértékűek legyenek a csatlakozásunk után, mert a ma­gyar és az osztrák gazdák csak így tudnak azonos versenyfeltételek mellett dolgozni.- Miniszter úr, személyes kérdéssel kezd­tük, kérem, engedje meg, hogy ugyanígy fe­jezzük is be a beszélgetést: hogyan telnek az ünnepek?- Mint évtizedek óta mindig, most is ott­hon, Szadán. A szentestét, mint mindig, ná­lunk töltötték a közvetlen családtagok. A vi­lág eseményei azonban az ünnepek alatt sem szünetelnek, s ezért - talán érthetően - nem vonhattam ki magam ezek figyelése alól sem. GYULAY ZOLTÁN ÁLLÁSPONT KERCZA IMRE Naptárfordító fogadalmak Ma éjszaka magától is fordul a naptár. Belevágunk a harmadik évezred második esztendejébe. A naptárfordító pillanatokat mindig jó megélni. Az idén én azzal a jóérzéssel élem meg, hogy valamiért fontosak lettünk mi (állam) polgárok. Sok apró jelét tapasztalom ennek. A közélet szereplői elhalmoznak fi­gyelmességükkel. Egyikük karácsonyi és újévi üdvözletét kül­dött, másikuk felhívott telefonon; volt, aki SMS-ben jelentke­zett, pedig évek óta hírét sem hallottam. Nagyobb a figyelem és az érdeklődés. Mintha feledtetni akar­nák mindazt, ami az elmúlt évben rossz volt vagy félresikerült. Mintha feledtetni akarnák a parlamenti csúnya vitákat, a kép­viselőkhöz nem illő káromkodásokat, a „botlásokat”, amelyek következménye rendőrségi, bírósági eljárás lett. Mintha feled­tetni akarnák, hogy egyes politikusok tevékenységükkel, kije­lentéseikkel, magatartásukkal lejáratták a parlamentet, a kép­viselői hivatást, s megingatták a demokráciába vetett hitet. Mintha egyes politikusok nem igazán lettek volna érettek arra a feladatra, amelyet a nép bizalmából vállaltak. Mintha elfelej­tették volna, hogy mandátumot a választáson kaptak tőlünk (állam)polgároktól, s ezzel egyszer el is kell számolni. Az idei év az elszámolások időszaka lesz. Már tudjuk, hogy áp- ■ rilis 7-én tartják az országgyűlési képviselő-választások első fordulóját. De hogy ki kap bizalmat, ma még megjósolni sem lehet. A konkurenciaharc a szavazatokért igazán most kezdő­dik. Jó lenne hinni, még inkább tudni, hogy ezen a naptárfor­dító éjszakán mindenki összegyűjti a tapasztalatokat is, s 2002-re magával viszi mindazt, ami jó volt, s itt hagyja 2001- ben azt, ami rossz. A tapasztalat közös kincsünk. Mindenki annyit merít belőle, amennyit csak akar: néha kicsit érthetet­len, hogy a politikát elviselni kényszerülő polgár többet, mint a politikacsinálók. Tény, hogy az évforduló a számvetések, az ígérgetések és a fo­gadalmak időszaka. Az ígéretekből most minden bizonnyal az átlagosnál is több lesz. S a fogadalmakból? Akkor lenne igazán szép az új esztendő, ha mi, a sarzsi nélkü­li állampolgárok nemcsak így év eleji fogadalmakban és vá­lasztási ígéretekben volnánk fontosak, hanem azok marad­nánk a politikacsinálók hétköznapjaiban is. EGYETÉRTEK: 06-90-330-303 MÁS A VÉLEMÉNYEM: 06-90-330-304 HODNIK ILDIKÓ GY. Identitás Euroszkeptikus vagyok. Lehet, hogy ez nem divatos, de nem érdekel. Nem sodor magával az Európai Unió iránti ájult áhí­tat. Egyáltalán nem tetszik az euró sem, és nem elsősorban a kinézete miatt. Habár van annyira kidolgozott, mint a játék­pénz a Monopolyban. Nekem, a kisembernek viszont, aki leg­feljebb egy papírtáblán tologathatja a részvényeit és ott vehet magának gyárat meg vasutat két tőzsdekrach között, még ed­dig senki nem magyarázta el, miért lesz jó az új pénz. Azt el­mesélték, hogy a nagy és a közepes méretű vállalatok jól jár­nak vele, különösen ha vegyesek vagy leányok. A tőkeexport is egyszerűsödik, ez biztos jó annak a néhány dúsgazdag mil­liárdosnak, banknak és tőkecsoportnak, aki itt akar majd be­fektetni - vagy inkább az indonéz szigetvilágban, mivel nem lesz érdeke, hogy ugyanannyi eurót fizessen a magyar mun­kásnak, amennyi egy németnek jár. Bár ez is úgy lesz majd inkább, hogy egy ideig csak az árak nő­nek, a bérek nem, így az, aki a középosztály határán van, leg­alább végleg tönkremegy. Aztán majd nőnek a bérek is, ami jó lesz - azoknak, akiket nem rúgnak ki költségmegtakarítás vé­gett. Lehet aggódni egészen nyugodtan amiatt is, hogy a ko­rábban forintban befizetett banki megtakarítások vajon meny­nyit érnek majd euróbán, lesz-e olyan vásárlóértékük, vagy inkább be kell fektetni őket a mai viszonyok mellett nagyon is bizonytalan banki vagy részvényügyietekbe. Nekem, a kisembernek azt sem magyarázta még el senki, mi­ért jó, ha egy néptől elveszik a pénzét, így csak a saját eszem­mel tudom kitalálni, hogy ez azoknak tetszik, akik nem akar­nak erős, öntudatos nemzeteket, akikben van nemzeti identi­tás, hanem szívesebben látnak népek helyett egy hagyomá­nyaiban szétzilált, önazonosságában megingatott, sokszor nyelvileg is elsilányított globalizált tömeget, amely egyenrek- lámok alapján veszi a szabványterméket. Mert erről van S£Ó, mielőtt bárkit örömkönnyekre fakasztana, hogy beléphet a népek európai olvasztótégelyébe. EGYETÉRTEK: 0MW3M22 MÁS A VÉLEMÉNYEM: 0WHW30423 TELEFONÁLJON! Ha egyetért az Itt közölt jegyzetek mondanivalójával és akkor is, ha nem. A véleményét meg is indokolhatja. Másokét pedig a 06-90-330-430as telefonszámon meghallgathatja. A hívás dija: 180 Ft+áfa/perc+kapcsolási díj A telefonszám nem hívható rádiótelefonról, külföldről, nyilvános készülékről. ______________________Hírek______________________ Ki teljesedhet a terror elleni harc A terrorizmus elleni harc folytatását ígérte rádióbeszédében George Bush amerikai elnök. Ismételten kilátásba helyezte, hogy a háborút szükség esetén Afganisztánon túlra is kiterjesztik. Hebronba nehéz bejutni Az izraeli hadsereg vasárnap megakadályozott mintegy kétszáz nyuat-európai pacifistát abban, hogy Hebronba utazzon. Az olasz, francia és brit békeaktivisták azért akartak a dél-ciszjordániai város­ba eljutni, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a palesztinokkal. Argentína válságos napjai Többen megsérültek, amikor szombaton fiatalok behatoltak és törtek-zúztak az argentin parlament épületében. A tüntetések vasár­nap folytatódtak Buenos Airesben, miközben az ideiglenes államfő, Adolfo Rodriguez Saá még nem döntött: elfogadja-e a kormány lemondását. A fővárosban több ezren tüntettek a súlyos gazdasági és pénzügyi válság miatt, követelve a korrupt miniszterek, valamint Rodriguez Saá lemondását. _____________________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom