Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-24 / 299. szám
4. OLDAL KARÁCSONY 2001. December 24., hétfő Mégiscsak öröm és szeretet sugárzik a világra Paskai bíboros: a közösség érdekében sokszor kell nyilatkozni az erkölcsi értékeket hirdetve Azzal is kezdhetném karácsonyi beszélgetésünket Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsekkel, hogy hála Istennek, jó egészségben találom. Figyelmes, szívélyes és mozgékony, mintha nem is viselte volna meg egy szívinfarktus alig néhány esztendeje. Már 75. életévének betöltése felé közeledik. Ez olyan határvonal, amelyhez érve le kell mondani a magas egyházi tisztségekről. Témánk van bőven. Egyik rendezvény a másikat hozta a millenniumi évben. Sűrűsödtek a hivatali utazások és tárgyalások. Közben hallgatunk arról, hogy milyen méltatlan, nyilvános támadások érték a főpapot, mivel ellenállt a papság állami átvilágításának. A fontos mégiscsak az, hogy idehaza és külföldön egyaránt sikerült felmutatni a magyar kereszténység ezeréves értékeit. A folyamatot friss, decemberi hír tetézi: egységes szertartásrendet vezetett be a római katolikus, az evangélikus és a református egyház a vegyes házasságok esetében. Névjegy Született: Szeged, 1927. május 8. Szülei: Paskai Ádám, Ördög Mária Testvére: Antal Végzettsége: teológiai doktorátus Doktori értekezésének témája: A „maradék” szerepe Jeremiás próféta könyvében Szolgálati helyei: Szegeden püspöki szertartó (1952-55), filozófiatanár a Szegedi Hittudományi Főiskolán, közben prefektus (1955-62), majd spirituális (1962-65). Budapesten spirituális (1965-69), filozófiaprofesszor a Hittudományi Akadémián (1967-78), egyidejűleg a Központi Papnevelő Intézet rektora (1973-78), Veszprémben püspök (1978-82), Kalocsán koadjutor érsek (1982-87), Esztergomban érsek (1987-), bíboros (1988-). Legmagasabb egyházi méltósága: bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.- Az első kérdés mégis az adventhez kapcsolódik. A karácsony közös öröm- ünnep szerte a világon. Tényleg, vajon miért?- A részletes elemzés helyett csak egy örvendetes szempontra hivatkozom - kezdi válaszát Paskai László. - A karácsony örömüzenete és a karácsony szeretetüzenete átjárta a keresztény országok egész társadalmát. A hívők és nem hívők nagyon eltérően értékelhetik az ünnepet, mégis igaz, hogy a keresztény gyökerekből legalább ebben az ünnepkörben az öröm és a szeretet ajándéka sugárzik a világra.- Maga az időszámítás is Jézus Krisztus születésével kezdődik. Tudjuk-e már, hogy valójában mikor látta meg a napvilágot a szegények és elesettek gyá- molítója?- A rendelkezésünkre álló adatok szerint Jézus a mai időszámításunk előtt mintegy öt-hat évvel korábban született. A jelenlegi időszámítás viszont elterjedt az egész világon, ezért nem lehet és nem is kell megváltoztatni.- A Megváltó melyik arcát mutatja felénk az új évezred küszöbén?- Sokan kiemelik, hogy a harmadik évezred sajátos körülmények közt kezdődött, nemcsak a különböző technikai eszközök forradalma, hanem a terrorizmus elhatalmasodása miatt is. Jézus tanításának vallási jellegétől eltekintve, a társadalmi életben hangsúlyozottan előtérbe jut a másik ember javának önzetlen szolgálata, a szerénység a gazdagodás és a hatalom keresése helyett; az erkölcsi értékek teljesítése a szabadosság helyett; a házasságon alapuló családi közösség megszilárdítása a családok szétesése helyett.- Hogyan találnak vissza egymáshoz a kereszténységben fogant, de a történelem során egymástól elhatárolódott egyházak?- A jövő titka, hogy miként érik el céljukat a keresztény egységtörekvések. Ezt előre senki sem tudja megmondani. A különbözőségek ellenére ma a közös gyökereket, elemeket hangsúlyozzuk. Vagyis kölcsönösen keressük azt, ami összeköt bennünket. II. János Pál pápa többszörösen kijelentette, hogy a katolikus egyház visszavonhatatlanul elkötelezte magát az ökumenizmus, vagyis az egységtörekvések mellett. A keresztény egyházakban kölcsönösen megvan ugyanez a jó szándék.- Nem zavarják ezt a folyamatot a pártok különböző érdekei?- A keresztények egységének a szolgálata vallási tartalmú, teológiai kérdésekkel foglalkozik, ezért független a pártok magatartásától.- A magyar kereszténység ezer évét kiállítás mutatja be Rómában, s ezt februártól a Magyar Nemzeti Múzeumban is láthatjuk. Milyen volt a fogadtatás? — Nagyon sok munka előzte meg a magyar kiállítás rendezését a Vatikáni Múzeumban, amely október 9-én nyílt meg, zsúfolásig telt teremben. Tudomásom szerint azóta is szép számmal érkeznek a kíváncsi látogatók, értékelik az ott található tárgyakat. Ez elősegíti hazánk, a magyar történelem és kultúra jobb megismerését is.- Az idén Ön hosszabb ideig volt távol. Milyen okból és milyen eredménynyel tanácskoztak Vatikánban?- Októberben ülésezett a 10. rendes Püspöki Szinódus. Ez az intézmény a II. Vatikáni Zsinat egyik eredménye. Célja, hogy az egész világot képviselő püspökök összejövetele egy-egy kijelölt tárgykörben segítse a pápát az egyetemes egyház vezetésében. Az előző tanácskozások az egyházi szolgálat nagy témáit (evangelizáció, hitoktatás, kien- gesztelődés), valamint az egyház tagjainak nagy csoportjait (hívek általában, család, papság, szerzetesek) vizsgálták. A mostani szinódus témája volt: „A püspök Jézus Krisztus evangéliumának a szolgája a világ reménységéért”. Minden szinódus eredménye a pápától ösz- szeállított apostoli levél, amely összefoglalást és eligazítást ad a megbeszélésekről, javaslatokról.- A püspökök közéleti emberek is. Miként ítéli meg egyes egyházi vezetők szerepvállalását?- Csak a katolikus egyház szempontjából tudok válaszolni. Az Egyházi Törvénykönyv előírása szerint papok nem lehetnek képviselők, párttagok, ezért nincs közvetlen szerepük a politikai életben. Közvetett módon azonban bekapcsolódnak a közélet formálásába. Gondolok itt egyebek közt a tömegtájékoztatási eszközökre: a közösség érdekében sokszor kell nyilatkozni az erkölcsi értékeket hirdetve, a házasság védelmében, a társadalomellenes tevékenységekről. Ennek az a célja, hogy előmozdítsuk a közélet tisztaságát.- Választások közeledtén megindult a verseny a hívők szavazataiért is. Mentes maradhat-e a szószék a politika kísértéseitől?- Mindenekelőtt egy megkülönböztetést kell tennem. Egyrészt a hívő ember az egész társadalom tagja, következésképpen a demokráciában szavazata révén a hívő ember is részt vesz a társadalom irányításában. Állampolgári kötelességéhez tartozik, hogy szolgálja az erkölcsi értékek érvényesülését a társadalom életében. Ehhez eligazítást kapnak az egyházi vezetőiktől. Másrészt az egyházi vezetők nem propagálnak konkrét pártokat, s a politikai pártok sem kívánhatják, hogy a szószék meghatározott párt támogatásának a helye legyen.- így legyen mindenütt! De utána hogyan tovább a személyes életúton?- Az Egyházi Törvénykönyv szerint minden püspök hetvenöt éves korában benyújtja lemondását a pápának. Ezt a jövő esztendőben én is megteszem, természetesen. Az élet törvénye, hogy a fiataloknak kell átadni a stafétabotot, és ettől a lépéstől nem szabad félni. A paphiány miatt sok olyan lelkipásztori teendő kínálkozik, amelyeket a hívek javára végezhetek a lemondásom elfogadása után. A Bíborosi jelmondat: „In virtute Spiritus” - A Lélek erejében (Lk 4,14)- Hogyan telnek az idei karácsonyi és újévi ünnepnapjai, mire fordítja a szabadidejét, ha marad?- A karácsonyi ünnepek sok elfoglaltságot adnak. A főpapi funkciók keretében találkozom a hívekkel, a személyes kapcsolatok során pedig a papokkal, papnövendékekkel, munkatársaimmal, ami az én számomra is az ünnep melegségének és bensőségességé- nek a hangulatát adja. Ha marad szabad időm, azt olvasásra, sétálásra fordítom. Főpásztori áldást oszt a misére érkező Paskai László bíboros fotós rafael balázs SZTRAPÁK FERENC Jézus születésének üzenete A karácsony nem elérzékenyülés, nem csengőcsilingelés, nem karácsonyfaégők csillogása. Jézus születésének, a betlehemi barlangszállás egyszerűségének és szegénységének mély értelme sugárzik ma is, amikor a külsőségek egészen más irányba terelik a figyelmet. A mostani karácsonykor Jézus születésének ezt az üzenetét emelem ki: bármennyire is leköt bennünket a mindennapi élet gondja, az emberek véleményének a keresése, az anyagi javak gyűjtése, a földi örömök igénye, személyiségünket igazán gazdaggá az emberi és erkölcsi értékek megszerzése teheti. Karácsony ünnepe - hívőt és nem hívőt egyaránt - arra figyelmeztet, hogy ezek birtoklása adja az ember igazi nagyságát, gazdagságát, még akkor is, ha a becsületesség, a lelkiismeretesség, egymás segítése lemondást, a földies vonzások leküzdését kívánja meg. Számtalan olyan személy volt Jézus születése óta, akik leküzdve a földies vágyak kísértését, erkölcsileg naggyá lettek, felemelték embertársaik életét, egészséges módon építették a társadalmat. Ebben a szellemben kívánok áldott karácsonyi ünnepeket és boldog, eredményes új évet a lap minden kedves olvasójának és családjuknak. PASKAI LÁSZLÓ Ezeknek a gyerekeknek döbbenetesek a szemei. Ezek a gyerekek a lélek tükrével kérdeznek és válaszolnak. Ezek a gyerekek semmi, de semmi rosszat nem követtek el, mégis súlyos büntetést kapnak. Az élettől, a sorstól, a szüleiktől, mivel a legmeghittebb, a legcsaládiasabb ünnepeket is családon kívül töltik. Mint az év többi napját, Kisújszálláson az általános iskolai diákotthonban és gyermekotthonban. Karácsony család nélkül Hatalmas fekete szemek, csodálatos rajzkészség. Ő Csilla és hatodikos. — Mesélj a szép sikeredről! — Volt egy országos rajzpályázat gyerekekről, gyerekotthonokról és ott tízezer forintos, kiemelt díjat nyertem. Meg is kaptam és ha vége lesz a beszélgetésnek, kimegyek vásárolni. Cipő, nadrág is kellene, majd meglátom, elég lesz-e mindkettőre.- A szüleid? Rövid csend, láthatóan nehéz a kérdés. Lassan válaszol.- Nincsenek, meghaltak, öt éve talán, hogy itt élek, apura nem is emlékszem, ő korábban befejezte az életét. Anyu autóbalesetben hagyott itt örökre. Amikor leültettek, nyugtattak és közölték velem ezt a hírt, nem is tudom, hogy éreztem magam. Valahogy úgy, hová menjek, hol lesz az én otthonom.- Testvérek nincsenek? — De, hárman vagyunk: az egyik itt él, a másikról semmit se tudok. — Ezek szerint nem jó az otthon . . .- Dehogy. Nagyon is jó, mert ha nem lenne, az utcán lakhatnánk. De a család az más. Egy biztos, ha majd férjhez megyek, nekem is gyerekem lesz, a világ minden kincséért se mondok le róla. Ha már én így jártam, ő ne ezt kövesse. Magdolna 13 esztendős és hét testvére van itt. A megye egyik végén laktak és összesen kilenc testvérük született.- Az idén kerültünk ide, mert apu börtönben van, meg anyu is. Nem tudom miért, de hallottam, öt évet kapott. Izabella, a negyedikes húga veszi át a szót.- Jól megvagyunk, egy hálóba tettek bennünket, ez a mi családunk, otthonunk.- Lesz ajándék az idén?- Lesz, ez biztos. Kapunk zsebpénzt, ez személyenként változik, függ az életkortól is. Én például havi 2 ezer 500-at. Ebből veszek a többieknek apróságokat, meg az intézet is ad valamit, úgy tudom. Ott van még egy tesó, Tériké. Hatéves lesz, óvodába jár,. De még apróbb is lakik itt ebből a családból, Sanyika.- Én őt szeretem legjobban - súgja nekem —, mivel olyan kicsi. Megtudom róluk, amikor a szülőket becsukták, egy ideig Anikó, a legidősebb testvér mosott, főzött rájuk, amíg ebbe az intézetbe nem kerültek. Csaba szolnoki. Megfordult nevelőszülőknél is; bár a közelmúltban már senki nem látogatta.- Arra emlékszem, tavaly nem voltam otthon, mert nem jöttek értem. Pedig van igazi apám meg nevelőapám is. De se az egyik, se a másik, se anyu nem nagyon keresnek.- Hiányoznak?- Anyuék igen, nagyon. Any- nyit még tudok magunkról, hogy a családban öt testvér van. Mindegyik fiatalabb, kisebb, így kilencévesen én vagyok a legidősebb. Már befejeztük a beszélgetést, kifelé iparkodnak az apróságok, amikor a kis Csaba még odasom- fordált hozzám.- Azt azért tessék beleírni, hogy nem vagyok én egyedül, mert akadnak itt barátaim, meg nevelők is, akik beszélgetnek, foglalkoznak velem.- Jól van, beleírom.- Meg mellé még egyet. Egyszer azért telefonált az anyukám a két év alatt, de itt még nem látogatott meg. Ezt se tessék kifelejteni, mert ez is igaz. Dehogy felejtem, beleírom, hátha olvassa, mert a kis Csabához hasonlóan ebben az intézetben kétezeregy karácsonya táján száztíz fiatalabb, idősebb lélek lakik. A legkisebb négyéves, a korelnök húsz. Több mint egyhar- madukat egyetlen hétvégén, ünnepen, ünnep estéjén sem látogatja senki. Áz itt dolgozók próbálják pótolni a pótolhatatlant: a családot. Pedig ezeknek a gyerekeknek ha bűnük van, csak az, hogy a világra jöttek. Am ezt nem ők, mások, a szülők akarták. És ha már itt, velünk, közöttünk élnek, szeretet, karácsonyfa, játék, ajándék, csillagszóró, törődés, gyertyafény nekik is jár. Most még egy otthonban, hátha később családban, netalán- tán a saját családjában, De amíg ide eljutnak, nekik is, meg sok jó embernek is sokat, nagyon sokat kell majd tenniük, fáradozniuk ... d. szabó miklós
