Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-15 / 292. szám
4. OLDAL MEGYE» TÜKÖR 2001. December 15., szombat „Sohasem köteleztem el magam...” A művész és díja fotó. bartha Györfi Sándor Munkácsy- és Med- nyánszky-díjas szobrászművész Karcag Város Díszpolgára, a 2001-es esztendő kunkapitánya a napokban vette át Budapesten a Magyar Művészetért 2001 Díjat. Mit jelent ez az elismerés? - kérdeztük többek között a művésztől. Művészet- A díjat odaítélő kuratórium tagjai között volt Komiss Péter, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Sára Sándor. A kitüntetést többek között Csomós Mari színművésszel, Gyurko- vics Tibor íróval, Szabó István filmrendezővel együtt vette át. Mit jelent Önnek ez az elismerés?- Meglepett, de egyben jó érzés töltött el. Ez a díj nem kapcsolható egy munkához, mint a Munkácsy-díj Györffy István szobra megalkotásáért, vagy a Mednyánszky-díj a nyíregyházi Magyar huszár emlékműért. Ezt az elmúlt 23 év munkáiért kaptam. Az, hogy Kő Pál és a Melocco Miklós javasolt a díjra, az hízelgő. Műveim szellemiségében tetten érhető a díj tartalma, a magyar művészet, és ez erősít munkámban. A sikeresség miatt sohasem köteleztem el magam egy divatirányzatnak. A magyar népnek köteleztem el magam és ez fontosabb minden más egyéni érdeknél. Nem az volt a célom, hogy szakmai karrieremet építgessem, hanem mindig az a feladat, amit valakik a környezetemben vagy én, fontosnak tartottam. Ilyen értelemben nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ideszülettem ebbe a városba, ahol olyan alkotótársakkal hozott össze a sors mint dr. Mándoky Kongur István turkológus, Körmendi Lajos író, Szabó Mihály fazekas, akik visszanyúltak a mi kultúránkhoz, így jelentős munkáim születhettek a kunokról.- Azt gondolom, legjelentősebb a most felavatott Nagykun Millenniumi Emlékmű.- Majd 20 éves tervezgetése előzte meg a kun honfoglalás emlékművét. Fontos, hogy őseink között tisztelhetünk egy olyan népet, amely nem magyarként teljesen magyarrá vált és mi a teljes magyar kultúrát tarthatjuk magunkénak. Örültem, hogy a köztársasági elnök, Módi Ferenc szerint ez a tolerancia emlékműve, az egymás mellett élés szép példája is. Egyik fő művemnek tartom az emlékművet, mellyel IV. Béla magyar királynak is emléket állíthattam.- Hol lesz a következő szobra?- Gyöngyösre ’48-as emlékművet készítek. Egy része már tavaly elkészült. 2002- ben egy Kossuth Lajos-szoborral fog kiegészülni. Az elmúlt két évtized alatt mindig olyan munkákkal foglalkozhattam, ami igazából adóssága a magyar népnek.- Ön a szobraiban a kun ősöknek állít emléket, akikről mindig elismeréssel beszél. Hogyan látja, Karcagon mennyire tisztelik az elődöket?- Például a karcagi I. vüágháborús szobor Magyarország egyik legjelentősebb ilyen alkotása. A kun népnek már akkor volt olyan önbecsülése, hogy ilyen emlékművet emelt az áldozatainak és Magyarország legnagyobb ösz- szefüggő főterét alakította ki. A történelmi épületek szintén mutatják, ez a nép becsülte a magas kultúrákat építészetben, szobrászatban is. Ez mindenképpen példa a mai kor előtt is.- Kereknek érzi-e mára pályafutását?- Nyilván nem csinálhattuk volna meg ezeket a karcagi szobrokat olyan emberek a város polgárai, tanárok, orvosok, hivatalnokok, akiknek adott esetben a munkájuk is ez volt - nélkül, akiknek lelke és szíve is a kun hagyományokért dobogott. Az ilyen művekhez több kell, mint egy szerződés, az ember sokkal több mindent visz bele, hogy ez megvalósuljon. Ezt nem lehet vállalkozásként felfogni. Ez számomra olyan kötelességnek tűnik, ha már értek ehhez, amit meg kell csinálni. S miután ott a nevem rajta, azt nem lehet akárhogy megcsinálni. Mindig a legjobbra törekszem munkám során. Dl Zimankóban a Széchenyin Szolnok Nem érdemes leszállni a 24A-s jelzésű buszról, mert tüstént fűrészfogú szelek kezdik cirógatni az ember arcát, nyakát, fülét. Mindent, amit nem takar cipő, ruha, kesztyű, sapka. Összehúzzák ablakszemeiket a tízemeletes panelházak, didereg a majdnem kész templom. Mindenki siet valamerre, alig akad az utcákon egymással diskuráló ember. Az artézi kútnál egy mokány úr a második edényét engedi tele. Végért Gyulának hívják, másfél éve lakik a Széchenyin.- A nyugdíjazás előtti időszakot töltöm. A vízirendészetnél dolgoztam. Naponta lejárok pár literért, bár a lányunk az ásványvízre esküszik. Szeretem az efféle száraz hideget, noha az ég úgy mutatja, lesz itt hamarosan más is. A lakásban nincs okunk panaszra a melegre. Azt tapasztalom, a városrész jól ellátott. Ha pénz van, bármit megvehet az ember. Talán a tisztaság lehetne meggyőzőbb. Sok az ilyen-olyan üres üveg, műanyag flakon, reklámszatyor-féle. Hosszú szőke hajú, mutatós hölgy tincseit cibálja a szél. Berkiné Farkas Noéminek hívják, 25 éves és buszra vár.- Megyek a városba dolgozni, hostess vagyok és remélem, hamar jön a járat.- Család?- Hárman élünk: a férjem, ötéves Anna lányunk és én. Húszéves voltam, amikor született.- Milyen a világ ilyenkor a Széchenyin?- Az utcákon komisz, benn viszont jó. Húszezer körüli nálunk a havi rezsi,’ ennyi pénzbe kerülnek a nemszeretem hónapok.- A kicsi?- Óvodában tölti a napokat.- Tesója lesz?- Még nem lefutott... Megjelent a karácsonyfa is, többfélét kínálnak az egyik plac- con. Egy őr őrzi, figyeli a fákat, a gazda egy overálos asszony.- Balogh Jánosáénak hívnak, bár a férjem a tulajdonos, én ma csak segítek.- Hogy bírja a hideget?- Az overál alá duplán felöltözöm, mivel ezen a pár négyzet- méteren reggel héttől este hatig tart a műszak.- Enni mit eszik?- Ma fogyókúrázom.-És a vevők, jönnek?- Nézegetik, csipegetik, viszik. Az igazi szezon szerintem hétvégén kezdődik. A másik oldalon a piac mellett két hölgy beszélget, de már indulófélben találom őket, hiszen közülük az egyik, Hogyáné Szabó Erika munkába iparkodik.- Merészek vagyunk, mert a barátnőmék, Timiék meg mi is háromgyerekes család vagyunk. A mi gyerekeink 14,8 és 5 évesek.- Akkor ön főhivatású anya.- Ha az lennék, annyi pénzből felkopna az állunk, azért dolgozom, most is munkába sietek, mivel óvónő vagyok.- Fémek a panelban?- Muszáj. 54 négyzetméteres a lakás.-Ésa rezsi?- Ilyenkor, amikor fűtés van, megugrik 25-30 ezerre. A Karcag László 22. előtt sietős úrba, Almádi Lászlóba botlom.- Újságíró? Lesz mit mondanom! Itt lakom a másodikon immáron tizennyolc éve, de még ennyit nem fáztunk, mint az idén. Vasárnap is plédbe burkolva néztem a tévében a meccset, mert 18-nál az atyaistennek nem ment feljebb a hőmérő. Már aláírásokat is gyűjtöttünk vagy két hete és elküldtük a távfűtőhöz, de azóta sincs se kép, se hang. Legalább is nálunk nem voltak, pedig mi pontosan fizetjük a melegért járó havi 13 ezret. Menjen be bátran, kérdezze meg a többieket, mivel kisgyerekes családok is laknak itt. Miután Almádi úr beenged, Csontos Zoltánéknál kötök ki, akik négyen élnek a lakásban. A családfő fogad az előtérben, mert a pici, a párnapos apróság odabenn szopizik.- A múlt hónapban 15-e körül hoztuk haza párnaposan a kórházból a kislányunkat és megdöbbentem, hogy a nagy hideg ellenére odabenn csak 19 fokot mutatott a hőmérő. Évek óta nyugaton, jobban mondva Olaszországban dolgozom, és nem értem: mi rendesen fizetünk a hőért, csak éppen a szobákban ez a meleg hiányzik. Keresetlen szavakkal hoztam mindezt tudomására a lakásszövetkezet illetékesének, de a távfűtő egyik főnökét is felkerestem. Ők is meglepődtek, hogy ott reklamálok. Azóta voltak kinn, mérték a hőmérsékletet, ami itt a folyosón jó, odabenn nem. Mit tehettem, vettem egy radiátort és az is megy. Miközben a fűtésért, melegvízért 10 ezer 800 körül tejelünk, de az a meleg ekkora emberkének édeskevés. Gyanítom, a hónap végére jókora lesz a villanyszámla, mert a radiátor is a mi pénzünkre eszi az áramot. Amíg lépkedek lefelé a folyosón tényleg kellemes, jó a világ. Odakinn a ház előtt azonban mellbevág a hideg. Nem messze a lépcsőktől ifjú pár tanulmányozza összegabalyodva, állva egymást. Gyaníthatóan mit sem éreznek a hidegből, sőt így védekeznek ellene... D. SZABÓ MIKLÓS MEGÉRKEZETT A FENYŐ. Pénteken reggel Szolnok központjában, a polgármesteri hivatal előtt felállították az óriásfenyőt, amely a feldíszítést követően a város karácsonyfája lesz. _____________FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Néz őpont Ponáustól Pilátusig Az ügyfél a végén előveszi számológépét és kasszát csinál Mit gondolnak, ki volt az egyik legtöbbet emlegetett ember a világon? Nem más, mint Ponci- us Pilátus, Júdea római helytartója vagy kétezer esztendővel ezelőtt. A jeles hivatalnokot nemtörődömsége és közömbössége juttatta ahhoz a kétes dicsőséghez, hogy a világtörténelem legnagyobb vihart kavart ügyében rajta térüljenek rossz irányba a dolgok. Azóta is sűrűn forog sírjában, ha elhangzik a Hiszekegy, mert ott minden esetben megemlékeznek nevéről, de akkor is róla van szó, ha valakit ide-oda küldözget valami hatóság, a régiek szavaival szólva: Ponciustól Pilátusig. Ezt a túrát bárki könnyen megteheti, ha állampolgárból ügyféllé válik. Elég hozzá annyi, hogy valaki bevonja vagyontárgyait a saját megélhetési vállalkozásába, egyúttal iratait is elemelve, ha már ott vannak. Azok nélkül pedig az állampolgár csak saját maga, és szűkebb baráti köre számára létezik, más ezt el nem hiszi neki, legkevésbé bármelyik hivatal. Kezdődik tehát az ügyféllé válás tanulságos folyamata. A hivatal először is begyűjti kis színes, de drága bélyegek formájában az ügyfélre kiszabott sarcot, majd munkához lát. Haza- küldi hősünket mindazért a papírért, amit tudatlanságból nem készített elő, utána elmerül a probléma mélyebb értelmezésébe. Ennek során fölfedi a hiányosságokat, melyeket más hivatalok hanyagsága idézett elő, nevezetesen, hogy valamilyen okból a társcégek bizonyos adatokat nem hoztak tudomására, melyek megillették volna. Ebben a pillanatban történik a csoda. Semmivé válik az összes technikai bravúr, mellyel az információs forradalom a hivatalokat teletömte. Megsüketül a telefon, és eltűnik az internet. Ügyfél felkéretik, hogy szelje át a várost a túlvégen lévő hivatalig, és térjen meg mihamarabb a szükséges hírekkel, ha már azok a maguk jószántából nem tartózkodnak itt. Hófúvásra ügyet sem vetve kezdődik az utazás, kocsit, benzint nem kímélve. Másik hivatal rábólint az ügyre, habár meglepetéssel fogadja saját mulasztásának hűét, majd újabb sarc megfizetését indítványozza. Ekkor fogy el a türelem, aminek következtében végül az adószedés elmarad, de újabb hivatal csak egy levelet küld a kollégának, ahelyett, hogy a szükséges bejegyzést megtenné. Kocsi fordul, fuvar vissza, a szükséges papír szűk fél nap múltán megszületik. Mi lenne a megoldás? A józan észre, vagy belátásra hivatkozni nehéz ügy. Nem biztos, hogy sikerül hozzá közönséget toborozni a bürokrácia háza táján. A mindent pénzben mérő korszellemhez illő válasz az lehetne, ha az ügyfél a végén előveszi számológépét és kasszát csinál: tetszettek rendelni egy fuvart oda- vissza, az ennyi, volt három óm munka az annyi, nyugtató, havazás megy a repi alapba. Áfás számlát tetszenek kérni, vagy elég lesz a blokk is? Érdekes lenne az év végi zárás az államkasz- szánál.,- ŐitÉotd » f
